Ahogy telnek-múlnak az évek, egyre inkább az az ember érzése, hogy Alessandro Del Piero lesz az olasz labdarúgás elmúlt évtizedének legnagyobb meg nem értett zsenije.
Alessandro Del Piero 2003-ban elsôsorban klubcsapatában, a Juventusban villogott
Amíg ugyanis Francesco Tottit már jó ideje a világ legjobbjai közé sorolják, Christian Vieri és Filippo Inzaghi pedig a góljaival vívja ki a tömegek és a szakma elismerését (a kiváló olasz védõkrõl már nem is beszélünk), addig Alexnek valahogy még mindig várnia kell arra, hogy a legjobbak között említsék a nevét.
Ennek a furcsa helyzetnek az oka talán Michel Platini itt, oldalt látható mondatában rejtõzik: Alessandro kiváló mesterek keze alatt nevelkedett, de sokan még mindig nem tudják eldönteni, hogy valójában melyik is az igazi posztja.
Ô egyértelmûen befejezõ csatárnak tartja magát, és ezt az álláspontját lépten-nyomon hangoztatja is. Szerencséjére Marcello Lippit sikerült meggyõznie: a tréner már az "elsõ Juventusában" is támadónak tekintette, hiszen Ravanelli és Vialli mellett õ volt a balszélsõ, most pedig az egyirányítós, kétékes rendszerben csatárt játszik, míg mögötte Nedved dirigál.
Ugyanakkor másokat, elsõsorban Giovanni Trapattoni szövetségi kapitányt képtelen rávenni arra, hogy támadóként szerepeltesse: Trap a 4&
#8211;3&
#8211;1&
#8211;2-es rendszerben irányítót játszatna vele, de csak akkor, ha nincsen Totti, magyarul Del Pierót a Roma-játékos helyettesének tartja, míg a 4&
#8211;4&
#8211;2-ben és a mostanában egyre többet alkalmazott 4&
#8211;2&
#8211;3&
#8211;1-ben egyaránt a középpálya bal oldalát kapja.
Marco Zunino, az egyik legismertebb olasz szakíró szerint Del Piero kizárólag kivételesen jó fizikumának köszönheti, hogy idõnként bekerül a válogatottba a Vieri, Totti, Inzaghi trió mellett, mert olyan mennyiséget tud futni egy-egy mecscsen, hogy "befér" vele a középpályára.
A bevezetõben már említett "meg nem értettség" másik oka, hogy Alex viszonylag gyakran sérül meg, és ezekbõl a gondokból általában meglehetõsen lassan épül fel, lassan lendül formába.
A Juventus annak idején, 1998 novemberétõl gyakorlatilag két éven át várt arra, hogy felépüljün a súlyos térdsérülést szenvedõ 10-es, és ebbõl az idõbõl csak az elsõ esztendõ telt el valódi lábadozással, a második tizenkét hónap alatt végig játszott, csak éppen messze nem úgy, mint azelõtt.
Aztán a 2000&
#8211;2001-es és (fõleg) a 2001&
#8211;2002-es idényben már újra a régi Del Pierót láthattuk, akinek döntõ érdemei voltak abban, hogy a Juventus újból elkezdett nyerni. Alex 16 góllal járult hozzá a 2002-es bajnoki címhez (ennél többször csak a &
#8217;97&
#8211;98-as idényben volt eredményes), és ugyanennyit szerzett a szintén scudettóval végzõdõ 2002&
#8211; 2003-as évadban is.
Ezzel pedig már el is jutottunk a 2003-as esztendõhöz, amelynek elsõ része nagyszerûen sikerült "Pinturicchio" számára. (Ezt a becenevet Gianno Agnelli, a Juventus az idén februárban elhunyt tiszteletbeli elnöke adta neki, aki egyszer azt mondta: Ha Vialli Raffaello, akkor Del Piero Pinturicchio. A FIAT volt elnöke ezzel azt akarhatta mondani, hogy a gólokat szerzõ Vialli a labdarúgás esszenciája, míg Alex a díszítõ elemeket adja hozzá a futballhoz. A Pinturicchiónak becézett Bernardino di Betto ugyanis az olasz reneszánsz festészet egyik nem túl ismert alakja, aki Peruginótól, Botticellitõl és Ghirlandaiótól tanult, és aki &
#8211; valószínûleg &
#8211; részt vett a Sixtusi kápolna freskóinak elkészítésében is.)
2003 tavaszán Alex pazar formában volt, hiszen ontotta a gólokat a bajnokságban, és kézen fogva vezette be a Juventust a Bajnokok Ligája döntõjébe. Különösen a Real Madrid elleni elõdöntõ visszavágóján nyújtott emlékezeteset, amikor két csodálatos csel után talált a spanyolok hálójába.
A manchesteri döntõben nem tudta megismételni ezt a nagyszerû teljesítményt, igaz, õ azon kevés Juve-játékos közé tartozott, aki 11-esbõl legalább bevette Dida kapuját, ám a gyõzelemhez ez kevés volt.
Így aztán kénytelen volt megelégedni a bajnoki címmel, az ezt követõ Olasz Szuperkupa-gyõzelemmel (amely azt jelentette, hogy a "zebrák" visszavágtak a piros-fekete ördögöknek), és természetesen aktív részese volt a válogatott menetelésének is, amely során a squadra azzurra csoportelsõként jutott ki a jövõ nyári Eb-re.
Az õsz hasonló lendülettel kezdõdött, ráadásul szeptemberben 2008-ig meghosszabbította a szerzõdését a Juventusszal, amelyet a klub nagyon szépen megfogalmazott egész oldalas hirdetésekben jelentett be a közvéleménynek. Alex hozzájárult fizetése 30%-os csökkentéséhez, cserébe megígérték neki, hogy pályafutása befejezése után is számítanak rá Torinóban.
Pályafutása befejezése még messze van, a cikk vége viszont nem, ugyanis Del Piero az idény legelején, a Roma elleni bajnokin megsérült, és bár már visszatért, egyelõre csak keresi korábbi önmagát.
"Hogy szerintem melyik Del Piero ideális posztja? Úgy gondolom, hogy Alex nem klasszikus kilences és nem is klasszikus tízes. Leginkább talán kilenc és felesnek mondanám. Igen, õ a világ legjobb kilenc és felese."
Michel Platini (1999. április)