A relaxáció, az egy normális test ellazitásos gyakorlat-- de a többi a meditáció, imagonáció és az agykontroll is önszugesszió, amely hallucinációkra tanitja a tudatot, helyesebben az ÉN szellemi tudatát aminek az a veszélye, hogy ha valaki gyakran és elég sokáig gyakorolja, előbb v. útóbb skizofrénné válhat. Az hogy mit mutatnak az indiai vagy tibeti abnormálisok az részben szélhámosság, amelyik pedig nem volt az, az pedig már egy ideje kint ül a Gangesz partján vagy épp a tibeti kolostor udvarán elmebetegként. Amit pedig amerikásból behozott egy kintről hazavándorolt" orvos, csak azért hogy ezzel is több pénzt kereshessen, az agykontroll tanítás tanfolyamaival,-- az is csak egy agybugyant amerikás hűjének Sylva-nak a kitalációja a keleti baromságot másolta le csak átfogalmazva Istent és az univerzumot kihagyva belőle!!! ezek mind olyan kitalációk, mint a Buddhista újraleszületés, vagy a keresztény mennyország és pokol vagy az angyalok, és ördög fantazmagóriája.
Szerintem sokféle meditáció van. ...vagy inkább összekeverjük néha a meditációt az imagonációval, relaxációval, vagy fantáziálással.
Olvastam egy jó cikket erről, ami kitér ezekre meg arra is, hogy miért lehet veszélyes csak úgy vaktában meditálgatni, anélkül, hogy tudnánk mit csinálunk, meg hogy miért nem nevezhetjük meditációnak például az 5 perces lazítást.
Idézet: "...a tömegkultúra összekeverte a meditációt a relaxációval, és összemosta az imaginációval, tehát rosszul használja ezt a kifejezést. A meditáció ugyanis nem a pihenés vagy az ellazulás egyik alternatívája (ez a relaxáció), sem pedig a kreatív fantáziálásé (ez az imagináció), hanem egy hihetetlenül éber állapot elérését jelenti, a szupertudatosságot, amelyben a külső és belső univerzum jelenségeit a maguk valóságában képes szemlélni az ember..."
Dr. Weninger Antal _ Az idő partján – Jóga és személyiség, 348 oldalas könyv, Nagyon értelmesen, minden misztifikáció nélkül, kimerítően, élvezhetően írja le, amit a jógárál tudni lehet haladó szinten. Köztük az elején valahol a hullapózt( savászana) is. A könyv tárgymutatójában az oldalszámokat megtalálhatod a hullapóz lexához. Nagyon ajánlom, hogy keresd meg magadnak pl. a könyvtárból, az antikvariátban, interneten.
Szia ! Én a jóga felől közelítem meg a meditációt, mert kaptam egy modernabb jóga könyvet, azt olvasgattam. A "hulla pózig" jutottam el, ez olyan felfokozott lazításra jó, a többi testhelyzetet csak torna mutatványnak tartom. Eleinte közben rendszeresen elaludtam, aztán már sokkal jobban ment. De már régebbtől felhagytam vele.
Na 4 éve nem írtam a saját kedves topikomba...de létezem.
Mostanában ugyan nagyon ritkán vagyok képes meditálni. Általában akkor valahogy lelkileg megszívom magam, akkor le tudok ülni. Viszont amit mostanában elértem, az az, hogy otthon folyamatosan ülőpárnán ülök fél-lótuszban. Ha nagyon akarom, már megy a lótusz is. Ezt javasolják, mert ez egy állandó testi feszültséget ad, ami miatt nem tudsz belealudni a dologba.
Nagyon fontos, hogy szigorúan próbáld az úgynevezett zazen pozíciót tartani. Nekem leginkább a kéztartással van gondom. Nem tudom pontosan, hogy jól csinálom-e. Én is ha jó passzban vagyok, egy jó 40 percet tudom csinálni. Úgy szoktam, ha zsibbad a lábam egyszerűen átmegyek fejenállásba egy ideig, majd folytatom. Lényeg, hogy legyenek végig kikapcsolva az érzékeid. Ne mocorogj, legyen csukva a szemed.
Magam kerek 1 év 5 hónapig meditáltam napi rendszerességgel (Eleinte 15 perc volt és utána eljutottam 1 óráig is.), és szinte brutális változást hozott. Legalábbis az érzékeim (hallás, megérzés és a durvább helyzetekre való reakcióm is másabbá vált...) sokkal kifinomultabbak lettek. Ennél több pluszt is tapasztaltam, de ez már azért olyan irány lehetett, ami csak nekem volt lehetséges. Nem találkoztam a környezetemben másik személlyel, aki nyomokban is hasonló dolgokat tapasztalt meg.
Nagyon érdekes dolog a meditáció. De szerintem emberenként változó, hogy kinél mit hoz ki. Van, akinél egyszerűen működik, és van, akinél egyszerűen nem.
Sziasztok! Szakdolgozatot írok a meditálók énképérõl, kérlek töltsétek ki ha van idõtök, sokat segítenétek. Ezer hála! :)
A meditáció lényege szerintem valami lassú folyamat, ami lehetõvé teszi, hogy egyre kevesebb dolgon idegesítsd fel magad. Egyre komolyabb, és élvezhetõbb életed legyen. Ennek a gyors útja a tudatmódosító szer. De az eredmények ritkán hasonlítanak. Mondhatni csak arra jó, hogy megmutasson valamit, amire adott esetben nagyon sokáig emlékezni fogsz.
Viszonylag ritkán, de sikerül leülnöm huzamosabb ideig meditálni. Aki nem tudja komolyan venni ilyen dolgokat, annak elõször igen kell egy guru. De a guru is olyan mint a drog. Ha nem vagy képes otthagyni, akkor egy életre tévútra kerülhetsz.
Az ego fogalmat szerintem is rosszul használják. Szerintem éppen az a baj, ha valakinek gyenge az egója, mert akkor egy erõs személyiség (guru) gyakorlatilag úgy használja, mint a hackerek a zombiszámítógépet.
Az ego egy 20. századi fogalom a pszichoanalítikus pszichológia személyiség strukturális modelljébõl. :) wtf fölszámolás? Ha már annyira népszerû lett egy pszichoanalízisból átvett kifejezés a 'szellemi tanítók' körében, akkor miért nem az id-t akarják felszámolni?
Olvasgattam a Topic-ot és több helyen is azt írjátok, hogy az "ego felszámolása"
Ez bizony egy sarkallatos pont a tanításban, de ebben a formában ahogy itt több helyen is szerepelt nem állja meg a helyét. Sokan gondolják azt, hogy a Buddha felszámolta az egót. Ez így nem igaz. Ugyanis Buddha pont arra jött rá, hogy nincsen olyan, hogy ego, vagy személyes én. Nincsen mit felszámolni. és minden olyan próbálkozás ami erre irányul, csak az eltévelyedést mélyíti. Szenvedésünk fentartója az a téves szemlélet miszerint van valami amit meg kell védenünk, amit táplálnunk és óvnunk kell, amiért harcba szállunk másokkal. Valami, ami ellenáll a változásnak és állandó. Az "egó" nem más mint egy érzelmi reakció.
Ami még szerintem nagyon fontos, hogy ezeken a helyeken megtanulhatod a technikákat, a helyes testtartást, mantrákat, stb de az igazi munka az már a hétköznapokban zajlik. Ez a praxis, vagyis az, hogy minden nap szakítasz magadnak idõt a gyakorlásra. Azt is fontos megérteni, hogy valójában minden pillanatban gyakorlunk valamit, csak nem mindig azt amit kéne. legtöbbször a zavarodottságot, a haragot, elégedetlenséget és úgy álltalában a kettõs látásmódot és csak néha a szeretetet, az elengedettséget, megnyílást, stb. Éberség és jelenlét!!! Ez minden dolgok sarokköve!
A szangha maga a gyakorlók közössége. A hely pedig lehet ashram, gompa, dojo, függõen attól melyik hagyományt követik. Ole urat mondjuk pont nem javasolnám de it van néhány más közösség. http://www.dharma.hu/ http://www.buddha-tar.hu/ http://www.dzogchen.hu/ http://mokushozen.hu/home/
Én csak buddhista meditációs központokat ismerek, azokat szangháknak (szangha:) hívják, de biztos vannak más közösségek is, akik összejárnak meditálni. Itthon, és úgy általában nyugaton leg elterjedtebb szerintem a Láma Ole Nydahl féle karma kagyü vonal (tibeti buddhizmus), majdnem minden nagyobb városban van központjuk, ahol naponta meditálnak. Gyémánt út - Itt találsz róluk infót. Én is jártam pár hónapig egy ilyen szangájukba, de nem tetszett.
Amúgy te szokták ilyen helyekre járni? Hogy hívják az ilyen helyeket ahol tömegével meditálnak? :D Elnéznék egyszer egy ilyen meditációs központba.
NEm tudom hol olvastam, hogy Siddhartha a züllésben is jelen volt, de valahol azt olvastam hogy használt drogokat is (persze az akkori kornak megfelõl drogokat). Bocsi amúgy , hogy meditáció topicban buddháról beszélek de szerintem ez még elfogadható téma ide.
Másik topikból jött elhúzódó vita, szerinte a hit és a tudás egyenértékû. Megpróbáltam provokálni, hogy fordított szituációban esetleg felismeri, hogy az álláspont tarthatatlan... tévedtem.
Onnantól kezdve, hogy közölte, hogy "hiszem, hogy igaz, de közben tudom, hogy nem", meg hogy két ellentmondó állítás egyszerre igaz, én sok mindent nem tudok tenni.
Szerintem vagy elmebeteg, vagy fizetik érte, hogy itt tegye a hülyét.
Éltek szerzetesek Buddha elõtt, ez tény, nincs mit rajta gondolkodni, igaz e vagy sem... a hinduizmus már létezett akkor, guruk járták a vidéket stb, mit feszengtek ezen? :)
Aha, tehát elmebeteg vagy, képtelen a logikus gondolkodásra. Ezt hamarabb is mondhattad volna.
Egyikre sem mondhatjuk 100 % ra hogy igaz, és azt sem mondhatjuk 100%ra hogy hamis. Itt azon van a hangsúly ,hogy mi a célunk az életben, attól függõen választasz az "igaz" állításokból meg a "hamis" állításokból ahogyan te azt szeretnéd.Lehet, hogy amit tegnap igaznak fogtál fel, mára már hamisnak és hazugságnak.A váltakozás mindíg jelen van .
HA te úgy hiszed, hogy buddhának nem voltak tanítómesterei, akkor nem voltak ,viszont ettõl függetlenül lehettek. Én elhiszem neked ,hogy nem voltak, de ettõl függetlenül tudom hogy voltak.És teljesen mindegy most ,hogy melyiket hiszem vagy melyiket tudom, mert én mindkét állítást igaznak tartom és mindkét állítást hamisnak.
Nos, akkor az én "erõs" hitem abban, hogy hülye vagy, meg hogy nem voltak Buddhának tanítómesterei, áll szemben a ti tudásotokkal, hogy de, voltak.
Szerinted egyenlõ a kettõ? Ha egyenlõ, akkor annak ellenére, hogy tárgyi tévedéseim vannak, el kell fogadnod, hogy hülye vagy. Vagy beismerheted, hogy a hit és a tudás nagyon nem nevezhetõ egyenlõnek.
Na, melyik?
(És most visszavonnám a hülyézést és bocsánatot kérek. De ahhoz, hogy behúzzalak ebbe a csõbe, kellett a provokatív hangnem.)
Én úgy gondolom, hogy bármelyik rend bármelyik szerzetese jobban érti a szenvedésteli létet, mint akár egy -a mi kulturkörünkben élõ hedonista. Van idejük rá, hogy megfigyeljék, hogyan mûködnek ezek a dolgok. Sziddhárta pedig nem züllött, és paráználkodott, hanem egy olyan elszeparált világban élte le a fiatal éveit, ahol nem találkozhatott az élet árnyoldalával, mint a betegség, öregség, és halál. Ez a három elég volt neki, hogy meglássa, hogy ráb*szás a lét.
De van egy topicom, ez a téma inkább már abba tartozik.
FAIL... nem siddharta volt az elsõ szerzetes, szóval igenis látot és találkozott szerzetesekkel :) Indiában ez már javában létezõ dolog volt, ezt mos elnézted, legközelebb finomabban szólj le másokat...
Csak hogy tudd, akkor is voltak már olyan emberek akik önsanyargatással próbáltak dolgokra rájönni és igen voltak ilyen szerzetesek akik mellé beálhatott.Õ a saját élettapasztalata plusz a tanultakból eljutott odáig ahova egyikük sem.Ebbõl meg kialakult esetleg a buddhizmus, de attól függetlenül szerzetesek léteztek (ha nem is ilyen néven) Nem azért, de Zero neked mindenbe bele kell kötnöd?Ráadásul olyanba is amirõl aztán végképp fogalmad nincs.
Buddha tanult a szerzetesektõl?! Azoktól a szerzetesektõl, akik az általa alapított vallás tanait követik, és az õ példája alapján nevezhetõek szerzetesnek? Azoktól a szerzetesektõl, akik akkor még nyilvánvalóan nem létezhettek?
A Tibeti meg a szerzetes buddhistákra gondoltam, mondjuk a világi meg a theravádákat nem ismerem.Én úgy tudom, hogy egy Buddha létezett és olyan, hogy buddhista , háát elég vicces dolognak tûnik számomra, elvégre Siddhartha elég rendesen ott volt mind a paráznaságban, mind pedig a züllés tekintetében is.Viszont ezek a szerzetesek (tibeti vagy akármilyen) úgy tudom, hogy nem igazán csinálnak ilyesmit.Szerintem Buddhának az is közrejátszott a megvilágosodásában, hogy ismerte azt az oldalát is az életnek meg persze azt az önsanyargatást, amit szerzetesektõl tanúlt.(persze nem voltam ott az õ idejében senki sem tudhajta, hogy mi történhetett, esetleg néhány fentmaradt írásból.)
Ha nagyon mélyre akarsz menni, akkor kénytelen vagy a hétköznapi feladataiddal felhagyni.Akkor képes az ember a legmélyebb tudatállapotba kerülni, ha megismeri az élet mind2 oldalát teljes mértékben. Most ha leülsz és arra vársz (mint a mostani buddhisták) hogy majd egyszer csak sikerül, akkor nem nagyon fog sikerülni.Hol marad az életük? Õk nem hinném, hogy nagyon ismerik az élvezeteket, ha jól tudom akkor nem is nagoyn szexelnek. Így hogyan akarnak eljutni a legmélyebb pontra?Márpedig az élethez hozzátartozik az is hogy élvezz, ne csak szenvedj.
Ha valaki nagyon magas szintû tudatállapotokat ér el, akkor könnyen beleragadhat, mint valami drogos, de amég nem hanyagolod el a hétköznapi feladataid miatta, addig abszolut veszélytelen.
nem hiszem hogy ilyen problémáid lesznek :) szerintem akinek ilyen mentális gondjai vannak annál elõfordulhat....
a meditácio meg akármi lehet... séta, futás, kertészkedés, üldögélés a nappaliban vagy a természetben stb a lényeg hogy egy valamire koncentrálj és az nyugalommal töltsön el... alap meditácio a légzésed figyelése...
Sziasztok! Azt olvastam, hogy a meditáció veszélyes tud lenni. Állítólag létezik ez miatt ezotérikus elmegyógyintézet is. Idézet: "Egy meditációs élmény során a tudatunk egy része kiléphet fizikai testünkbõl és olyan területre tévedhet, amely annyira csábító, hogy nem akarunk visszatérni. Ilyen esetben zavartság vagy akár komoly mentális probléma is kialakulhat. Ezért fontos, hogy aki nem gyakorlott még a meditációban, az vezetett meditációkat alkalmazzon vagy járhat csoportos meditációkra is." Kicsit félek megpróbálni, nem tudom mit higgyek. Nem nagyon értem, hogy milyen problémákat tud okozni. Ti mit tudtok errõl?
ált. törökülés/fél lótusz, ez az, amitõl zsibbadok. a lótuszülés az meg csak olyan 5 percre megy, inkább nem erõltettem, mert ha abból felállok eszméletlenül hasogat a lábfejizület.. nem vagyok elég hajlékony talán, vagy nem tudom, de nekem a lótuszülés pár perc után rendkívül fáj.... lehet sokat kéne gyakorolni.
hogyan ülsz? ha teljes lotuszban, akkor nem szabadna zsibbadnia semmidnek... ha valahogy máshogy akkor meg lehet tényleg rosszul ulsz.. a török ülés lehet még jo, de szokni kell azt is, eleinte kényelmetlen lesz, az biztos..
nem igazán tudod elbaszni.. a meditálás nem csak az egy helyben ülés lehet... de ha azt szereted csináld azt... csak ülj és figyeld a légzésed, rosszat nem teszel vele....
mondjuk jobban belegondolva általában lenyugtat teljesen, minden ideg elszáll. Szóval nem mondanám, hogy semmi hatása nem volt. a másik zavaró dolog meg az, hogy bárhogy ülök, egy jó 15 perc után mindig elzsibbad a lábam, aztán nem tudok járni sem 5 percig :D
Sztetek van értelme úgy meditálni, hogy nem tanította senki? Mármint személyesen nem, hanem csak olvastam róla. Több kárt okozhat mint jót, vagy csak annyit érne, mintha relaxálnék? Régen 1-2 hónapig csináltam, de nem igazán láttam hasznát. kb. 1 hónapja meg meditálás után rövid idõvel pár másodpercre full össze-vissza dobogott a szívem. El lehet baszni egyáltalán a légzést, vagy ehhez semmi köze? :DD
Ha van szerinted külsõ tárgy, akkor lennie kell belsõ tárgynak is. Mondj már egyet légyszi, mármint belsõ tárgyat.
Nagyon régen meditáltam már akkor is csak néha néha, és azt vettem észre, hogy amikor iszonyat fáradt vagyok mint most is:) , és elmegyek lepihenek, de nem alszom el, mondjuk zenét hallgatok közben, akkor néha 1-2 másodpercre elég gyakran amiket látok képeket elmélkedés közben szinte teljesen élethûek. Elõfordult, hogy minden olyan részletes volt, mondjuk a saját házamban, hogy még én is elcsodálkoztam, hogy mennyire. De nem csak az ismerõs helyeken. VOlt hogy sétálok egy ismeretlen folyosón és minden kicsi részletet látok. Nem csak minden fekete, meg ilyesmi. De mondom, néha annyira részletesek az álmaim amikor fáradt vagyok, hogy nem is értem hogy csinálom.... volt már vkivel hasonló eset vagy van?
ha valóban nem lenne az embernek szüksége a tökéletes boldogságra, avagy az Önvalóra, amely az ego kiíratás gyökerestõl, akkor nem a külsõ tárgyakban keresnék ezeket. Mert a legtöbb ember Önmagán kívül keresi ezt. Pedig ez az emberben benne rejlõ. És ezt külsõ dolgokkal nem lehet megkapni-kielégíteni.
Akinek csaponganak a GONDolatai, külsõ tárgyak után hajszolják magukat, güriznek, szenvednek, stb…. Annak sztm elég nagy szüksége volna rá.
Te, az 50fokos melegben a tûzõ napon maradsz, vagy inkább egy árnyékos helyen? Csak egy bolond megy ki a árnyékos hûsrõl az 50fokos forróságba.
A forróság a elme-ego, a pihentetõ árnyék pedig az Önvaló.
De a Buddhizmusnál is, ki kell írtan gyökerestõl az elmét-egot, nem? Nem elég csak a hajtásokat levágni, gyökerestül ki kell tépni. És akkor nincsen szenvedés sem.
De te nyitottál egy Buddha topicot, nem? Akkor te foglalkoztál ezzel… Szóval,akkor te mire jutottál ezekkel kapcsolatosan?
Kíváncsi, lennék, hogy te hogy látod ezeket a dolgokat.
nem úgy, hogy jó hanem inkább talán igaz, guru – ha lehet ilyet mondani
akik körül vették õt, anno, azokat nem fogadta el tanítványainak, mivel szerinte ez kettõséget hoz létre.
egy igazi guru képes az akadályokat elhárítani, hogy az Önvalóra „ébredj”.
és nincsen tanítása, nem prédikál szónokol, igaz tanítása a csend
akik körül vették azok leírhatatlan lelki békét, nyugalmat tapasztaltak, az elméjük megsemmisült
mondjuk ezek elsõdlegesen ismertetõ jelek egy gurunál sztm
azt is „tanította” hogy mindenki Önmagára ébredett, hogy guru bennünk él, és ezeket nem találhatjuk, meg vagy teremthetjük meg máshol
a guru semmi újat nem tud adni neked, semmi olyat, amellyel ne rendelkeznél, csak segít megszabadítani a hamis képzettõl, amely miatt nem ismerjük fel az Önvalónkat
Te szerinted?
Azért, mert egybõl ahhoz igazodtál, hogy én hogyan értem a kérdést, és nem ahhoz, amit te gondolsz a témáról. (nem is a politikus szemszöge érdekelt)
Hogy érteni szeretnéd, hogy jön ide? Próbáld meghaladni az értelmet. :)
"Akkor elfogulatlanul próbálsz kialakítani véleményt, elméleteket a többi embernek, jelen pillanatban nekem?"
Miért gondolod ezt?
Azért pont nem, mert nem volt politikus.
És nem értem, h hogy jön ez ide, hogy sztm. Milyen egy jó politikus?
Akkor elfogulatlanul próbálsz kialakítani véleményt, elméleteket a többi embernek, jelen pillanatban nekem?
Az, hogy a jó politikus "jól mesterkedik, hazudik, úgy manipulálja az embereket, hogy mindig megkapja azt, amit akar. Kiválóan tudja a szerepét játszani, és kellõen képmutató, ravasz. stb...." -csak valami kölcsönvett humbug?
Azután, hogy kiderült, számodra se nem jó, se nem rossz, nem nagyon tudom mire vélni azt a kijelentésedet, hogy "pont nem".
Pl: jól mesterkedik, hazudik, úgy manipulálja az embereket, hogy mindig megkapja azt, amit akar. Kiválóan tudja a szerepét játszani, és kellõen képmutató, ravasz. stb....
"kérdés: Ha egyszer a vásana ksaya [a mentális hajlamok felszámolása] nélkül nincs mód a realizációra, akkor hogyan kell megvalósítanom azt az állapotot, amelybõl ezek a hajlamok hiányoznak? válasz: Ön most éppen ebben az állapotban van.
maximum 6-7 sorral lejjebb:
válasz: Kétségtelen, hogy e pillanatban ön nincs tudatában üdvösségtõl áthatott állapotá-nak. A tudatlanság ugyanis közbeékelõdik, és elfátyolozza a tiszta Önvalót, amely maga az üdvösség.
Sri Ramana Maharshi: Abszolút tudatosság. Arunachala Könyvek, Budapest, 1998. Srí Ramana Maharsi: Tudatos halhatatlanság. Filosz, Budapest, 2005.
Õ nem tanított, de amikor kérdeztek tõle, akkor válaszolt, és ezeket írták le a könyvekbe.
Ramana Maharsi-hoz intézett néhány kérdés:
Hogyan csendesíthetõ le az elme? A »Ki vagyok én?«-vizsgálódás segítségével. A »Ki vagyok én?«-kérdés gondolata az összes többi gondolatot elpusztítja, s miként a halottégetõ máglya piszkálására használt bot, végül maga is megsemmisül. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Hogyan lehetséges folyamatosan kitartani a »Ki vagyok én?« gondolata mellett? Ha más gondolatok bukkannak fel, az embernek nem szabad követnie azokat, hanem a következõ kérdést kell feltennie magának: »Kinek a gondolatai ezek?« Hogy mennyi gondolat bukkan fel, az ezúttal érdektelen. Amint egy gondolat felbukkan, késlekedés nélkül fel kell tenni a kérdést: »Kinek a gondolata ez?« Az erre adandó válasz: »Az én gondolatom.« Ha ezek után az ember felteszi azt a kérdést, hogy, »Ki vagyok én?«, akkor az elme visszatér saját forrásához, a felbukkanó gondolat pedig elenyészik. Ha az ember kitartóan folytatja ezt a gyakorlatot, akkor az elme jártasságra fog szert tenni abban: miként maradjon meg saját forrásánál. Amikor a szubtilis elme az agyon és az érzékszerveken keresztül kifelé irányul, megjelenik a nevek és formák durva világa; ha viszont megmarad a Szívben, a nevek és formák világa eltûnik. Antar-mukhának [befelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember nem engedi, hogy az elme kifelé irányuljon, hanem megtartja a Szívben. Bahir-mukhának [kifelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember engedi, hogy az elme kilépjen a Szívbõl. Amikor az elme a Szívben marad, az összes gondolat forrását képezõ »én« eltûnik, és felragyog az örökké létezõ Önvaló. Bármit is tegyen az ember, azt az »én«-énsége (egoitása) nélkül kell tennie. Ha az ember ekképpen cselekszik, akkor mindenben meglátja a Siva-természetet.
Vannak-e még más módjai is a mentális nyugalom elérésének? A vizsgálódáson (vicára) kívül nincs más kielégítõ módszer. Ha az ember más módon igyekszik uralma alá vonni elméjét, akkor úgy fog tûnni, hogy uralja az elmét, de azután ez ismét tovatûnik. Az elme lecsendesítését a légzés feletti uralom révén is el lehet érni; viszont az elme csak addig marad nyugalomban, amíg a légzés uralása tart, s amint megszûnik a légzés ellenõrzése, az elme a maradványszerû benyomások hatására ismét mozgásba lendül, és erre-arra kezd vándorolni. Az elme és a légzés forrása ugyanaz. Az elme lényege valójában a gondolkozás. Az »én«-gondolat az elme elsõ gondolata; ez az énség. Ahonnan az énség ered, onnan ered a légzés is. Ezért amikor az elme lecsendesül, a légzés is szabályozottá válik, és a légzés szabályozásával az elme is lecsendesül. Mindazonáltal hiába csendesül le az elme az álomtalan mélyalvásban, a légzés mégsem áll le. Amikor az elme az ébrenléti állapotban a samádhi során elcsendesül, a légzés is szabályossá válik. A légzés az elme durva formája. A légzést a halál pillanatáig az elme tartja fenn a testben; amikor pedig meghal a test, az elme magával viszi a légzést. Ezért a légzés ellenõrzése csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének (manonigraha), s önmagában nem képes arra, hogy felszámolja az elmét (mano-nása). A légzésszabályozáshoz hasonlóan az isteni formákon való meditáció, a mantrák ismételgetése, a táplálék korlátozása és a többi hasonló módszer is csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének. Az isteni formák fölötti meditáció és a mantrák ismétlése révén az elme egyhegyûvé válik. [Egyébként azonban] hol erre, hol arra fog csapongani. Ahogy az elefánt [ide-oda himbálózó] ormányára egy láncot tesznek, s ahogy az attól fogva már csak a lánccal törõdik, épp ilyen módon foglalja le az elmét egy név vagy egy forma, amikor egyedül csak azzal foglalkozik. Amikor az elme számtalan gondolatra osztódva szétfolyik, mindegyik gondolat elerõtlenedik; a gondolatok felszámolásával azonban az elme egyhegyûvé és erõssé válik; az ilyen elme számára az Önvaló kutatása már nem okoz különösebb nehézséget. Minden olyan korlátozás, amely arra vonatkozik, hogy csak sattvikus élelmet vegyünk magunkhoz – s azt is csak kis mértékben –, igen hasznos; e szabályt betartva az elme sattvikus minõsége erõsödik, és ez segítséget jelent az Önvaló kutatása során.
„Eljön majd az idõ, amikor kijelented: „Felhagytam a meditációval”, mivel felismered, hogy ez a gondolat kettõséget foglal magában: személyt aki meditál, és a meditáció tárgyát, Felismered a nézõpontját a valódi Önvalónak, amelynek nincs szüksége arra, hogy meditáljon.”
„Légy csendes, és nincsen semmi kötelesség (meditáció, jóga stb…..) amit az elmének el kellene végeznie.”
Ismerek nem egy olyan embert, aki évek óta meditál, jógázik, meditációs-koncentrációs gyakorlatokat végez, naponta több órát, és még csak az elme lecsendesítéséig sem jutottak. Ezek még csak óvodai szintek….
Informatika és tudomány
"...a tömegkultúra összekeverte a meditációt a relaxációval, és összemosta az imaginációval, tehát rosszul használja ezt a kifejezést. A meditáció ugyanis nem a pihenés vagy az ellazulás egyik alternatívája (ez a relaxáció), sem pedig a kreatív fantáziálásé (ez az imagináció), hanem egy hihetetlenül éber állapot elérését jelenti, a szupertudatosságot, amelyben a külső és belső univerzum jelenségeit a maguk valóságában képes szemlélni az ember..."
