és hogy visszakanyarodjukn a témához, csak az nyerheti el a szerelem áldását, aki maga is képes szeretni önmagás, és ezáltal másokat is.. szóval ha kicsit többet magunkban keresnénk a hibát, és nem a világban akkor nem lenne szükség békekötésekre és hasonlókra, mert ha belül megtaláljuk a békét, akkor kívül is béke honol.. ugyanez vontakozik a szeretetre is.
hát sok mindent elmondanék most.. de talán kezdjük azzal, hogy mennyire szeretünk mindenért külsõ tényezõket okolni.. pl. van egy férfi akit meglopnak, vagy meggyilkolnak, szóval vmilyen formában erõszakot követnek el rajta, akkor azonnal sajnáljk és õt felmnentjük minden felelõsség alól legtöbb esetben. pedig minden eseményt mi magunk váltunk ki az életünkben, mert minden tükröz számunkra valamit abból amit a világ felé létrehozunk..
nem csak más élõlények vagy tárgyak elpusztítása lehet rombolás, az uralkodás, a hatalomgyakorlás, akár az erõszak legkisebb formája is rombol, és visszaüt számunkra..
Nos hát a gonosz nem kívül van.. valójában nem létezik gonosz.. valójában mi létezünk akik létrehozunk dolgokat, folyamatokat a világban, amelyek kölcsönhatásban vannak, és ha vki távolabb áll a tiszta és valódi vezetéstõl, mely ott van belül, csak meg kell látni(engednünk kell magunknak hogy meglássunk), az bizony leginkább csak rombolni tud, és sajnos legtöbben így is teszünk.. rombolunk..
A legtöbb vallás abban hibázik, hogy vagy kívüls keresi a gonoszt, vagy pedig egónkat akarja megsemmisíteni, ahoz hogy magasabb lelki szintre kerüljünk..
Lehet, hogy lesznek akik lehurrognak emiatt a topik miatt, de õk csak szájhõsök, és mit sem tudnak önmagukról. Miért önmagukrõl, mert ez a két érzés elsõsorban belõlünk jön, és adódik át másoknak.. Aki összhangban önmagával az utat is enged ezkenek az érzéseknek, és a velük járó jó és helyes cselekedetnek..