Na csõ, most megyek a barátommal biliárdozni...! Szijjja! Jó éjt!
valóban.... én pl u.ilyen vok.. Szeretem a matekot is mega fizikát is, és jó is vok, de mégis humán tagozatos vok, rohadt sokat olvasok, és szeretem a mûvészeteket...
Igen... meg tudom érteni. Mióta csak elindultam az építészkedés útján, az én életem is egyfajta kettõsség, megosztottság jellemzi. Nagyon szeretem az egészet, ezt a milliõt, az épületeket, a városokat... a tereket, ezt a szerves egészet. De 101%-ig humán vagyok. Így aztán meglehetõsen nehéz az életem egy mûszaki pályán. Illetve hát... egy mûszaki szemléletû oktatásban. Érdekes poén, hogy világ életemben bolondultam az építészetért, és a zenéért - a két mûvészeti ágért, aminek a világon a legtöbb köze van a matematikához. Miközben magához a matematikához - az abszolút reál tárgyhoz olyan hülye vagyok, mint a tök. Nem hiába: a sorsnak van humorérzéke!
Én régebben megszálottan tervezgettem, belsõépítész akartam lenni 6 éves koromtól. olyan 11 éves koromig...Ezenkívül gondolkoztama kertépítõmérnökin is...(nem hiába születtem mérnöki családba...) Aztán elegem lett mindenbõl, s hátatfordítottam a Mûszakinak...:-)
Van benne igazság... Meg lehet kérdezni anyámat, vagy nagybátyám.. Õ pl a helyi legjobb hotel emeletén megtervezte az uszodát, valamint a mediterrán fûrdõt...
építész leszel? A családom nagy része az...Vagy más mérnök... Nagybáttyám statikus mérnök, anyu mélyépítõ, apu gépészmérnök, nagynéném is, meg nem is tudom, de jó páran... Uncsitesóim nagy része is.. Az egyik éppen most jár a Mûszakira, a mésik meg már elvégezte, s tiszta technikai zseni... Szép szakma-sok sikert!-, de nekem már 18 évesen undorom van tõle...;-) (pedig nem is vok a szalmában...)
Amúgy elhiheted, egy yo építésznek nagyon is ismernie kell az embereket. Fõleg a megrendelõjét. Minimális ismeretség alapján kell tudni felmérni, hogy milyen ember õ, milyen ház lesz neki yo. Nyilván másmilyen fürdõt tervezek annak, akinek a fogkeféje tüchtig áll a krómozott fogkefetartóban, sehol a csapokon egy fia vizcsepp rászáradva, a vécékagylóban és a kádban egy gramm vízkõnek... még a nyoma sem - mint annak, aki a két hetes mosatlan az egyik üres sarokban "tárolja" közte valahonnét kilóg a fogkeféje nyele, és még szappantartója sincs. Nem rosszabb egyik a másiknál, csak nekem fel kell mérnem, hogy melyik-melyik... és ennek szellemében kell újat terveznem neki. Kalkulálván azt is, hogy 5-10 év múlva hol fog õ tartani, milyen ember lesz... az a fajta, aki reggel ébredés után kávét fõz félig vakon a konyhában vagy bevonul másfél órát szarni a vécébe, egy újsággal a kezében.
Kötekedünk, kötekedünk?Csak azért mertem ezt gondolni,mert tényleg frappánsan és lényegében teljes igazsággal fogalmaztad meg.Az,hogy milyen építész leszel,hát bízok benne,hogy jó.
Komolyan Nóra - bennem volt pár perccel ezelõtt, hogy a Te kedvedért beleírom a hozzászólásba, hogy Te kivétel vagy. Mint oly sok más tekintetben, ebben is... :o)) Biztos voltam benne, hogy ha lesz valaki, aki nem fogja megállni kontrázás nélkül, akkor az Te leszel :D
Persze a hülyeséget félretéve én is nagyon yol tudom, hogy -mint minden- általánosítás, az alábbi eszmefuttatásom is csak egy bizonyos szeletét érinti a csodálatos és imádnivaló nõi nemnek... De ez a szelet bizony elég reprezentatívnak nevezhetõ, így tehát olyan, ami mellett érdemes nem elmenni... hanem rágódni rajta egy kicsit.
Szia! Rég "láttalak"...;-) Nos én nem látok bele más nõk fejébe, de én sosem szerettem a "világi nõcsábászokat"... Nos tény, h amikor még 13 voltam , tetszettek a "macsógrandék", de azóta kiforottabb az ízlésem... Bizony, sokszor vonzóbbak az olyan pasik, akikért tenni kell valamit.. De ettõl függetlenül az összhangot szeretem, harcoljak érte valamennyit, de ne legyen elérhetetlen.. A nyugodt, kedves és intelligens pasikat szeretem.. Lehetnek néha hülyességei, vagy más elfoglaltságai, vagy "mizériájai", de ne egy olyan legyen, akirõl tudom, h képes lenne megcsalni,csak esetleg nem akarok róla tudomást venni! Én jól választottam...(bld)
Engem is nagyon akart az a lányzó, akinek nem igazán adtam oda magam - kvázi gyötörtem, kínoztam õt. (Persze ez távol áll a megalázástól.) És az is tény, hogy számomra is vonzóbb az, ha valaki nem csak úgy odaadja magát, hanem küzdeni, kaparni kell érte. Azt hiszem, a szerelem (és ezáltal a másik ember vonzalmának, megbecsülésének, stb...) fenntartásának egyik módja, hogy néha egy kicsit megbántjuk, megsértjük, megkínozzuk a másik embert, a párunkat. A biztonságban elenyész a szerelem, a pezsgés, az izgalom... átveszi helyét a nyugodtság, a biztonság, a szeretet. Mivel azonban a nõk (többsége, általában) emócionálisabb a pasiknál, rájuk sokkal inkább jellemzõ, egyfajta nõi, freudi mazochizmus. Meg akarják kötni a pasit. Azt a pasit, aki egyébként egy nagyvilági nõcsábász, egy kurafi. Miért õt? Mert õ sokkal izgalmasabb, mint békés, otthonülõ típus. A nõk abban bíznak, hogy az izgalmas pasi mellett akkor is minden izgalmas marad, ha "megszelídítik". Pedig sajnos a két dolog kizárja egymást - de ebbe kevesen gondolnak bele... és az izgalmas hapsi az izgalmasságát pont a "megszelídíthetetlensége" által nyeri el. Amikor aztán jönnek a gondok, sértések, bántások, megcsalások, stb., a lányok szépen alárendelik magukat. Szenvednek. És azt remélik, hogy a szenvedésük által tudják majd a hapsit maguk mellé láncolni, mondván, hogy az a szemétláda elõbb-utóbb csak felfedezi, hogy õk mennyi mindent lenyeltek/megtettek érte. Úgymond méltányosságot remélnek. És azt várják, hogy egyszercsak minden jóra fordul majd. De nem... Ezzel van egyébként teli az összes nõi magazin: "32 éves vagyok, van egy gyerekem. A férjem gyakran megy más nõk után, sokszor iszik. Ilyenkor erõszakos, és gyakran bánt. De szeretem... mit tegyek?!"
ehh köszönöm szépen a dícséretet, ami most fent van az mind az én képem, de csak 2 hónapja van gépem, ráadásul most hideg van kint, szóval nem nagyon tudok fotózni :\
de én nagyon szívesen elbeszélgetek veled csak kérlek gyere át IDE<-KATT !!! hogy ne ide írjuk le a fotós csecse-becséket,a Mire vágyik a NÕ topicban ! kérlek !
amugy télleg köszi ! és folytassuk a beszélgetést ott !!!
mindenesetre meg van sztem atehetséged és az érzéked hozzá.. A mûhelybe, ahová bejárok, ott van egy külön terem a fotósoknak is, s hááát pár év alatt elég rengeteg ismerõsöm, haverom, barátom lett onnan, s láttam a munkájukat is... Van egy-két jobb mi tagdás, de némelyeket lekörözöd... Nem tudom mióta csinálod, de nekem tetszenek aképek... ugye a galériában lévõket mind te csináltad? Mert azok nekem tetszenek... Természetet nehéz fotózni, eszméletlen mennyi mindenre kell figyelni..legalábbis elméleti, lexikális tudásom alapján...:-) Egy haverom pl. a debreceni egyetem fotósa, s nagyon sokszor a botanikus kertben készít képeket(lévén, hogy asszem földrajz,biosz szakos...)Volt már kiaállítása is, nagyon jó! Nevet nem említek, de kábé egy szinten állhattok, így laikusan, alsõlátásra... No, de nem dícsérlek túl, ne bízdd el magad...!;-) Én maradok inkább a grafikánál, meg afestészetnél..no meg most aszobrászkodás és a festõ-restaurátor orientáltság van kilátásban, de ki tudja, mi leszek pl.:10 év múlva...
Nagyon jó! Grat! Én is el kezdtem magamnak tanulgatni, de hát a kölcsön gép is elég régi darab volt(Zenit, a kezdetekkor...).. De legalább érdekeseket tanultam!
no mi a baj? Egyébként megnéztem a képtáradat! Szép barátnõ(i)d vannak(/voltak)! Az egyik képen, ahol v.mi szórakozóhelyen vagytok, az olyan, mint itt, Debr-ben a Jazz..(bár nem hiszem, hogy ismered..) Sajna rocker tanya-lett, ami nem baj, csak így már kirínék a tömegbõl.... Nem hordok szögesbakkancsot, mint az ott lévõk..