#217._a.29" TARGET=_fnew>AkH 217. 217. Bizonyos esetekben kötõjellel kapcsoljuk a toldalékokat az idegen közszavakhoz és tulajdonnevekhez. a) Ha az idegen írásmód szerint írt közszó vagy tulajdonnév végén hangérték nélküli (ún. néma) betû van, vagy ha az utolsó kiejtett hangot betûknek bonyolult, írásrendszerünkben szokatlan együttese jelöli, akkor a magyar toldalékot mindig kötõjellel fûzzük a szó testéhez: guillotine-t, monsieur-nek; Glasgow-ban, Iaºi-nál, Loire-on, Montesquieu-nek, Montreux-ig, Peugeot-t, Rousseau-val, Voltaire-é; stb. – De hagyományosan: Anjouk.
Nem baj, hogy hülyén néz ki, a szabál az szabál :)
1. Penny fan game (még mindig ezen a néven fut; borzasztó)
2. frissenszültek (négy étterem; hozzá sem tudok szólni)
3. caládi (több hirdetésben is találkoztam ezzel a változattal)
4. pújka (fõleg piacokon)
A pújkáról jut eszembe: csevely vagy csevej? A világhálóra is felkerült néhány fantasztikus levezetés az utóbbi években, csak az a baj, hogy az az író, aki elõször használta (megalkotta) ezt a szót, nos, õ így írta: csevely.
De teljesen mindegy is. Ahogy az egyik ismerõsöm szokta mondani, néhány példamondat + néhány lista kellene csak az iskolai órákra.
Az utcasEprõ kupacokba sÖpri össze a leveleket. A vÖdÖr mÖgÖtt ette meg a zsÖmléket a zsEmleszínû kutya. CsÖpÖgÖtt a csap, de õ zavartalanul csEpEgtette kenyerére a szalonna zsírját.
Levelet kaptam. (De ráértem megint ilyen baromságokat írni...)
Felolt
„Andris képzeld mi történt ma velem. Az egyik ****szopó oktató tanár úr ma elõadáson felolvasott egy részt az egyik beadandómból. Azon viccelt, hogy azt írtam felolt. Többször is felolvasta engem meg mindenki kiröhögött. A végén odamnetem hozzá és rákérdeztem hogy mi baja van velem. Szerinte ilyen szóhasználattal nem jutok elõre, merthog hallotta, hogy tudományos karriert akarok csinálni.
Most is csak az ideg miatt írok ilyen szarul, a beadandókat, kiselõadásokat mindig úgy készítem el, hogy többször is átnézem, meg Anita is elovassa. De nem tudom, hogy mit kéne tegyek, hogy megfeleljek ennek a köcsögnek. Pont az õ tárgya a legnehezebb. Szerinted?”
Hol is kezdjem? A legjobb emberhez fordultál: nem tudok helyesen írni :)))
1. Lingvicizmus. Óriási szakirodalma van, hazánkban talán Sándor* a legnagyobb ellenzõje. Nézd, ebben az esetben szerintem te is elismered, hogy felolt a népesség elsöprõ többségénél kiveri a biztosítékot. Van egy Minimum, ami alá nem megyünk. Tudom, ilyenkor jön mindenki a „nagyapám is így beszélt”-féle rigmussal, de ahogy nagyapáink korában mások voltak a tisztálkodási szokások**, úgy a nyelvhasználat is megváltozott. Be kell tagozódni, más út nincs.
2. Ha majd tudományos cikket akarsz írni, szembesülni fogsz azzal, hogy még egy gyenge*** szerkesztõségbõl is visszadobják, ha ilyet írsz: felolt. De a kéne, gyerkõc, vót, fõd stb. szavakra sem fognak rábólintani, mert a többség által elfogadott Minimum alá esnek. (Ennek ellenére a többség így beszél.) Ez a levél is minden, csak nem elfogadható. (Amikor a sokak által istenített Nádasdy még mindig a -ban eltörlésére buzdít - elég bármelyik elõadására bemenni -, amikor már teljesen szétesnek a könyvkészítés folyamatai során alkalmazott módszerek****, akkor már teljesen mindegy. Ezért szokták javasolni évente több alkalommal nyugati nyelvészek a helyesírás (de újabban már a kiejtési szabályok) eltörlését. Maradéktalanul. Erre a nyelvtani szabályokat egyre kevésbé betartó emberek azonnal rátámadnak az urakra. Nagy élvezet ilyenkor a hozzászólásokat olvasni.)
3. Sperma emberek mindenhol vannak; ha már felfigyelt rád, akkor próbálj meg élni ezzel a lehetõséggel (200-250 ember közül általában 15 hallgatóra emlékeznek az oktatók). Oktatód figyelmébe ajánlom az egyetemi mellékhelyiségeket. Egy szó kipellengérezése helyett inkább azt érné el, hogy ne ússzanak ezek a helyiségek vizeletben, ürülékben. Kezdetnek megtenné.
4. Kapásból tudnék legalább 20 olyan egyetemi tanárt mondani, akik csak a munkatársaik gondos ellenõrzéseinek köszönhetik, hogy tökéletes cikkeket, könyveket termelnek.
5. Annyit kellene tenned csak, hogy néha elõvennéd a megfelelõ szakkönyvet (pl. könnyített Osiris), belelapoznál, rákeresnél valamire stb. Elõbb-utóbb csak rádragad valami. Vagy nem. :)
Na, megint hosszan írtam a semmirõl! (Oka van természetesen annak is,hogy miért 20 szerepel húsz helyett stb.)
*Szinte minden cikkét ezzel kezdi, majd félúton vált egyet: a leírásban való hitet pedig eldobja. A hallgatói pedig õt röhögik ki (pl. „föltétel”). De ez hazánkban teljesen megszokott: aki szakmailag nulla + gyenge a stilisztikai készsége = cikket ír állandóan.
**Ez rendkívül rossz példa volt, hiszen a magyarok többsége ma sem mos fogat (60%), sokan cicamosdással is beérik (40%). De a hivatkozási alapjuk nekik is ez: „ha nekik így jó vót...”
***A jobb folyóiratok eleve angolul fogadják csak el a cikkeket. Volt is nagy felháborodás (franciáknál, németeknél), hogy a saját országukban megjelenõ saját folyóirataik az anyanyelvükön írt cikkeket nem fogadják el közlésre. Hát, ez tényleg szopás (hatással volt rám a leveled :), bár én eleve rendkívül mocskosul beszélõ közegben nõttem fel), de ma már világszerte nagy a verseny.
****Ma már nincs (régi felfogásban) lektor, nincs szerkesztõ.
Kutyaütõk maradtak csak.
Az MTV híradója és a díjazás.
Gálffy Csaba, 2013. október 25. 16:29
„Az IBM tegnap bejelentette, hogy széleskörû licencmegállapodást kötött az ARM Holdings-szal az ARM Cortex processzormagok használatáról.”
cpctcg tegnap, 19:02 - „Majd eccer megtanulod leírni: széles körû” cpctcg tegnap, 19:02 - „meg ezt is: Holdingsszal”
Mártonfi: „De nem merném a legnagyobb magabiztossággal állítani, hogy nem az értelmezõ szótár megy a helyesírás után. Nem hiszem ugyanis, hogy lenne olyan egzakt kritérium, amelynek segítségével eldönthetõ lenne, hogy a széleskörûen már összeforrt határozószó, míg a teljes körûen még nem. Úgyhogy lehet, hogy az az egyszerûbb megoldás, hogy azt mondjuk, a széleskörûen és a zártkörû hagyományosan egybeírandó, a többi esetben pedig követhetjük a szabályt.”
Magyarul: egyáltalán nincs rögzítve (és nincs kellõképpen alátámasztva), hogy akkor most melyik is lenne a helyes változat. Gálffy (gondolom) a zártkörûbõl indult ki. Egyébként a széleskörû és a széles körû között látok különbséget (igaz, ez csak árnyalatnyi): a széleskörû nálam konkrétabb jelentést hordoz.
„Hasonló” példák (ezek saját agyszülemények):
hova: szigorúbb, konkrétabb hová: lágyabb, homályosabb Pécsen: csak maga a város (agglomerációs csápok nélkül) Pécsett: kicsit homályosabb, megfoghatatlanabb (nincs egyértelmûen eldöntve/megjelölve, hogy mi is a pontos helyszín)
Mivel nagy (megrögzött) híve vagyok az alapforma visszaállíthatóságának, ilyen esetekben én is inkább a kötõjelre voksolok. As is igaz, hogy imádok kötõjelezni... :)
Izenem a páláckozóba, hogy KALCIUM. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA!
(Csapvizes vagyok. Az ember néha Spanyolországban érzi magát, mert a többség 25-50 liter ásványvízet vásárol. Hetente. A többség persze kisebbség, de torzít a látvány. Állítólag sokan már ebben is mosnak. Fõzés után már mosáshoz is. Elképesztõ.)
3. „A csomagolás újra feldolgozott anyagból készült.”
Újra feldolgozott vagy újrafeldolgozott? „Nehéz” kérdés, de nekik nem tûnt fel, hogy teljesen MÁST jelentenek.
(Szomszédasszonyom ugrott át ezzel az étolajjal. Talán Iskon? Õ imádja, hogy „nem génkezelt” s. í. t., s. í. t. Aha.)
4. Befejezésként egy elgondolkodtató kérdés
„Bizonyítékként vagy bizonyítékul?” Ismerõsöm kért tanácsot, hogy akkor most melyiket kellene használni(a).
Hasonlóan az elõzõhöz (génkezelt vagy génmódosított*) itt is dönteni kellene. Személy szerint a bizonyítékként mellett törnék lándzsát, de hátha akad valaki a hozzászólók közül, aki vitatná ezt, esetleg felhozna valmilyen érvet a másik forma (bizonyítékul) mellett.
Azóta is úgy van. Azt már mindenki elfogadta, hogy a cikkek (mindenhol) tele vannak helyesírási hibákkal, de a csak napi 5-6 hírt megjelentetõ oldalak ügyelhetnének a címekre.
De semmi gond: egyre ritkábban megyek ilyen oldalakra, idõvel pedig teljesen le is mondok róluk. A szerkesztõk szoktak így hozzáállni: ha annyira érdekel a könyv, akkor nem zavarhat az oldalankénti 1-5 elütés. Aha. Ha 50 éve úgy jelentek meg könyvek Magyarországon, hogy egyetlen hiba sem volt bennük, akkor talán ma is lehetne ÁÁÁÁ! Felébredtem... (Ma már lektorok sincsenek, szerkesztõk sincsenek, csak a propaganda. Az rendületlenül állítja, hogy virágzik a könyvpiac.)
De semmi gond: a szakkönyvek után lassan már a szépirodalmat is más (eredeti) nyelven olvasom (gyermekeim szintén), a híreket szintén inkább külföldi forrásból szerzem be; csoda, ha már mi is állandóan a külföldre költözésen gondolkodunk?
"A Bioshock porducere új stúdiót alapít" - "A Lumia 520 a legkeresetteb Windows Phone"
* Ott mindig akadnak érdekességek. Az, hogy mikor kell kötõjel (mikor vesszõ, hogyan írjuk a számokat stb.) talán már túlzottan nagy elvárás lenne, de mostanában már az elütések javítására sem "fussa"?
M(olnárka) Gy(õzõ)t (ha róla van szó egyáltalán, mert még a végén engem is feljelent) nem ismerem személyesen, de már sokat hallottam legendás elõadásairól. :)
A megoldás az lenne, ha a tudás mellé megfelelõ elõadásmód is társulna. (Álmodik a nyomor. Igaz, most már nyugodtan lehet valaki aggyunktus ötvenévesen is, ha tud oktatni. Mivel eredményeket a többség úgysem produkál, akkor legalább azok maradjanak, akik segíteni tudják az ifjúságot.) Egyik oktatóm is megkérdezte szeminárium után, hogy miért röhögnek a hallgatók annyit az óráján. Amikor pedig elmondtam, hogy azért, mert így beszél: köll, fõd, szeg(ez), veder, tejfel, píz, ez mellett, ama stb. (villanytan volt, de õ szerette volna "feldobni" az órákat, ezért amíg mi szenvedtünk, õ mesedélelõttöt tartott, pedig egy kis csend nem ártott volna, hiszen általában nem végeztünk idõre), halálosan megsértõdött.
Csak azt akarom kinyögni, hogy az ember komolyan elgondolkodik azon, hogy az oktató vajon mennyire van birtokában a legkorszerûbb tudásnak, ha a nyelvi eszközei ennyire szegényesek (esetleg megrekedtek 30-40 évvel ezelõtti szinten); olvasás közben is felmerül a gyanú, hogy ez az évszám nem stimmel, az a forrás más néven került kinyomtatásra (a szerzõ nevét összekeveri máséval), rossz következtetést von le -> megbízhatatlan, keressünk mást (akár embert, akár könyvet).
Amíg valaki nem áll ki a nyilvánosság elé (oktató, újság, blog stb.), addig nyugodtan használhat szinte bármit tájszavak (volt már arra is példa, hogy csak a negyedik szótárban akadtam rá egy szó jelentésére, pedig mindegyik könyv kifejezetten erre a témára specializálta magát), régies szavak (az írók persze bármikor élhetnek az írói szabadságra való hivatkozással:) ), de amikor már közönség elõtt parádézik valaki, akkor csak illene összekapnia magát. (Számomra mindig rendkívül nagy élmény olyan embereket hallgatni, akik szinte nyomdakészen fogalmaznak. Vagy így fórumoznak. Amire én sohasem leszek képes.)
+
Tényleg annyira nehéz lenne észrevenni a különbséget az alábbiak között? (Gyors felsorolás.)
egyetértek - egyet értek, ezenfelül - ezen felül (Vagy már teljesen mindegy? Aki akarja, az úgyis kihámozza a lényeget?)
vödör (de: cseberbõl vederbe) tejföl (de: nem fenékig tejfel) szög, leszögez (de: Szeget szeggel - Petõfi, Shakespeare) föld, bolt (a fõd, bót helyett - pedig a többség így használja) mibõl (de gyakran a neten: MIBÜL? - vagyonszerzésnél) kellene (a kéne helyett) na (a no helyett) mindenhol, máshol (a mindenütt, másutt helyett) tele (a teli helyett - amíg nem értelemzavaró) helyen, foglalkozzon, befejezésként (ezek helyett: helyütt, foglalkozzék, befejezésül) felett, felettes, szerfelett, természetfeletti, emberfeletti, felsõ, legfelsõbb, felsõfokú fenekestõl, csapatostól (fenekestül, csapatostul) férfinak, férfiaknak, férfival, férfiakat, férfiasan (az eredeti alak a férfiú, ezért nem "fogadható el" (a sok nyelvész által megengedett) férfinek stb.)
"[Fishi] 2013. szeptember 20. 16:02 - permalink válasz erre #6 Kedves Dojcsák Úr!
Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ön az "ö" fóbia áldozata. Azonban amíg a fel és a föl szavak jelentése pontosan egyezik, így nyugodtan törölheti a szótárából a föl alakot, addig a felé valamint fölé képzett alakjaik már NEM azonos jelentésûek, így kérem tegye vissza a szótárába a fölé szót!"
Ahogy már korábban is írtam, ebben egyetértünk, de a föl igekötõ már a múlt része (beállt pl. a cz mellé). (FELvételi, FELjelentés, FELsõoktatás, FELhõ, FELszín, FELadat, FELnõtt és így tovább...) Pontosabban lehet használni, csak ne csodálkozzon, ha lenézik. (Kommunikációs szempontból pl. az ebbül és az ebbõl között nincs különbség, ahogyan azt bele is verik az összes hallgató fejébe már az elsõ komm. elõadáson, de próbáljon meg valaki az ebbül környékén fellelhetõ szavakkal boldogulni... Izenem néki, hogy ebbül a csávábul nehézkesen gyön maj ki. Ha kigyün egyáltalán.)
"akiknek tavalyi évrõl szóló beszámolóit a hvg.hu átnyálazta."
Átnyálazta, átnyálazta, átnyálazta...
e-NYELV.HU (Miért nem szeretem?)
A tanácsadás nem abból áll, hogy fellapozzuk a könyvet. Nem. Értelmezni is kellene a szabályokat (plusz ismerni kellene a nyelvtant is). Amikor pedig 2013-ban is 1980-ban kiadott (tehát 35-40 évvel ezelõtt szerkesztett) mûvekre hivatkoznak... Ettõl már csak egy rosszabb hivatkozási alap van: 150-200 évvel ezelõtt élt költõk versei. (Gáldi László írt egy jó könyvet a verselési technikákról. Ha valaki magától nem jött volna rá, hogy miért térnek el annyira a költõk verseikben a "hivatalos" nyelvezettõl, akkor érdemes elolvasnia.)
A tegnapi "tanács":
imádni való
2013. 09. 05.
Melyik a helyes írásmód: imádnivaló vagy imádni való?
Pölcz Ádám válasza:
A javasolt írásmód az „imádni való” (vö. OH. 840. o.).
"Fel lehetne hívni a figyelmet a következõ jelenségre is: Az igenévi bõvítményû határozós összetételek között jellegzetesek a fõnévi igenévi elõtagú és való utótagú szerkezetek: ennivaló, innivaló, csapnivaló, tudnivaló, keresnivaló, égetnivaló, vesztenivaló, fõznivaló, kifogásolnivaló, imádnivaló, mondanivaló. A fõnévi igenévi elõtaggal és a való folyamatos melléknévi igenévi utótaggal szerkesztett szókapcsolatok helyesírását a szófaji érték határozza meg alapvetõen. Ebben az összetételi formában gyakori a szófajváltás, jellegzetes a fõnevesülés. Ha a szerkezet egésze fõnévi értékben szerepel, összetételként egybe kell írni, például: ennivaló, innivaló, elintéznivaló, tudnivaló, olvasnivaló, keresnivaló, vesztenivaló, mondanivaló stb. Nem fõnévi értékben azonban külön kell írni ezeket a szerkezeteket: sütni való hús, szégyellni való eset, olvasni való könyv, elvégezni való feladat stb. A fõnevesülés következtében ez az összetételi forma produktív. Ugyancsak egybeírandók a melléknevesült jelentésváltozásos formák: csapnivaló (teljesítmény), égetnivaló (kölyök), csodálnivaló (akaraterõ), kötöznivaló (bolond), imádnivaló (kisgyerek) stb. A határozói igenévi bõvítményt tartalmazó összetett szavak ritkábbak: tudvalevõ, mondvacsinált stb."
Közvetlenül elõtte:
"Ha egy igei alaptagú határozós szószerkezethez – akár alkalmi, akár állandósult szókapcsolatról van szó – képzõ járul, a különírást meg kell tartani, hiszen egyetlen képzõnek nincsen összetétel-teremtõ ereje (a fenti hagyományos írásmódú képzett alakok tehát kivételt képeznek): hosszan tartó, gyorsan ölõ, könnybe lábadt, papírba csomagolás, pellengérre állítás, próbára tevés, háttérben mozgó, elõtérbe kerülõ, középpontba állítás, közhírré tétel, külföldre utaztakor. Mindezek alapján megfontolandó, hogy a fenti, jelenleg hagyományos írásmódú alakok rögzítését nem kellene-e a bizottságnak áttekintenie, és esetlegesen felülbírálnia, ahol lehetséges, hiszen az efféle esetek nagy száma nagyon nehézzé teszi a helyesírásukat a gyakorlatban. (Nyilvánvaló, hogy a jelentésváltozásos formák esetében az egybeírást meg kell tartani, a hagyományos írásmódú alakoknál azonban ez már elgondolkodtató.)"
Tigrisanya, választóvíz
Az anyatigris helyett a tigrisanya használata értelemzavaró, ha nem Amy Chua könyvére (Battle Hymn of the Tiger Mother) utalunk. Ha védem a gyermekemet (barátaimat, kollégáimat stb.), akkor inkább maradjunk az anyatigrisnél. Az elõbb említett nevelési módszernél talán elfogadható az újabb változat. Szerintetek?
Általában vízválasztóra gondolnak, de mostanában néhányan választóvizet írnak (teljesen más a jelentése). Amikor errõl beszéltünk egy cikk kapcsán, többen mondták, hogy kinyomtatták (magyarul: így helyes). Érdekes módon ezt nem lehet gyökeresTÕL (családosTÓL, cipõsTÕL, fenekesTÕL, csapatosTÓL, ruhásTÓL stb., bár már ezeknél a formáknál is megfigyelhetõ a felbontás/"feldarabolódás") kiirtani az emberek gondolkodásmódjából. Ami megjelent valahol, az biztosan helyes, hiszen valakinek csak feltûnt volna a szerkesztõségben, ha hibázott (nem pedig hibát vétett!) volna az újságíró. Bár lassan talán már ez is megváltozik. Mármint a megítélés.
A csökkenõ példányszámok magukkal hozták a szerkesztõségi létszámok erõteljes megcsappanását is, így bizony elõfordul, hogy országos napilapoknál is csak 4-5 ember írásai töltik ki a publicisztika rovatot. (Régebben ez a szám elérte akár a 90-et is. Havonta.) Az olvasó pedig annyira hozzászokik ehhez, hogy egy idõ után már fel sem tûnik neki, hogy az újságíró hibás nyelvezettel él. (Vagy amikor ugyanazokat a témákat erõltetik, azt a látszatot keltve, hogy az egész ország ezzel a témával foglalkozik, holott errõl szó sincs, egész egyszerûen egy pici kör véleményét kívánják ráerõltetni mindenkire.) Megint elkalandoztam.
(Minek írtam ennyi baromságot???)
"Igen, a Barátok köztben mindig úgy emlegetnek mindenkit, hogy a Miki, a Zsolt, a Zsófi..."
Név elõtti névelõ = Hangsúly, Kiemelés, Célzás, Pontosítás, Megkülönböztetés
BK? Helyette É. Kiss, Szikszainé stb. könyveit ajánlom :)
Egy tûrhetõ cikk a témában: http://www.nyest.hu/hirek/nevelo-a-nev-elott
Egyébként imádom, amikor mindenki azzal jön, hogy csak a pestiek beszélnek így. Egyrészt a budapesti agglomeráció elég nagy (itt él az ország lakosságának majdnem 30%-a), másrészt akkora a mozgás az országon belül (oda kell menni, ahol van munka), hogy iszonyatosan nagy a keveredés. Ezekkel a legendákkal pedig le kellene számolni, hogy pl. Pesten mindenki azt mondja, hogy póóóósta. (Ilyen ember nem létezik.) Vagy Szegeden (bár ezen én is gyakran élcelõdöm) mindenki õzik. Már rég nem.
Pósta: http://www.youtube.com/watch?v=iAuZ4Z28qgg Oszt ennyi, nincs több.
Szilágyi Zsófia Móricz Zsigmondról írt könyvében (a monográfia enyhén szólva túlzás*) sokszor elég érdekes módon közelít a magyar nyelvhez, de most csak ezt emelném ki: "best of". Móricz és a best of...
Idézõjel, így kicsit elfogadhatóbb, de azért bosszantó.
Ha már idézõjel. Bonfire, azt írod, hogy "gondolatjelet kötõjel helyett (Alt+0150), magyar idézõjeleket (Alt+0132; Alt+0148)" kellene használnunk. Teljesen igazad van, mindössze egy apró bökkenõre hívnám fel a figyelmedet.
Természetesen én is igyekszem betartani a szabályok többségét, de a fórumozás más tészta. Valami (általában nem túl értelmes dolog) az eszembe jut, bejelentkezem, aztán** villámgyorsan begépelem. Ennyi. Egyszerûen nem éri meg kódokkal szórakozni, különösen akkor, ha olyan fórumon tevékenykedsz, ahol sûrûn törlik a hozzászólásokat. Vagy az is szépen megfigyelhetõ, hogy egyre rövidebbek a hozzászólások, hiszen ezen az oldalon is észlelhetõ, hogy a "szakértõk" elkedvetlenedtek (minek álljanak le olyanokkal vitatkozni, akik az alapfogalmakkal sincsenek tisztában; nem mintha azt várnák el, hogy mindenki betéve/kívülrõl tudja pl. a Hevesi-féle Elektromosságtant).
*Akad olyan "kritikus", aki így összegezte: "majd 800 nyomtatott oldalon, csaknem 1600 (!) lábjegyzettel bõvíti, árnyalja, színezi..."
A hossz nem számít (csak játékos legyen), lábjegyzetet pedig annyit gyártunk, amennyit csak akarunk.
**aztán: Lackfinak egyszer az volt a legnagyobb problémája, hogy ki kellett "javítgatnia" bizonyos fordításokban azutánra. Az nem jelentett számára problémát, hogy a fordítások harmada teljesen elavult (és léteznek sokkal jobb fordítások), nem, neki az aztán jelentette a legfõbb problémát. Szerinte gépelési hiba történt... Apád ***** a gépelési hiba. Idióta. Így járunk, amikor egy haver kapja a munkát.
Nagyon zavar, hogy nincs egy valamirevaló élõ irodalomtörténészünk. (Talán három ember rendelkezik az elvárható tudással, de õk a körön kívül vannak. Meg nem is foglalkoznak már ezzel.) Történészbõl is kettõt tudunk felmutatni: egyik az ángliusoknál, a másik a Várban (Géza). A többiek csak hobbisták, oldaltól függetlenül (Romsics, Ormos, Gerõ, Ablonczy, Szakály, Nótári stb.)
Most éppen Margócsy "Ismeretes - diskurzus - diskurzus - Befejezés ü l" István köteteit olvasom. Egybegyûjtve nagyon gyengék az írásai. (A könyvek kritikája még gyengébb. Tarjánnak talán Elek példáját kellett volna követnie, de csak bazsalygott. Bazsalyog. Használja még ezt valaki?)
Mondjuk õ is elismeri, hogy sokszor csak azért írt, mert kellett valamit produkálnia (http://en.wikipedia.org/wiki/Publish_or_perish). Igaz, nála legalább felvillan valami (néha vannak érdekes ötletei, csak átadni nem bírja + nincs meg a szellemi háttér). Gintlinek is minek szól be? Én megtehetem, hogy leszólok egy könyvet, hiszen csak egy átlagos olvasó vagyok, de õ szakmabeli, volt rá 40 éve, hogy alkosson valamit.
A VillanySpenót írásait azért magasan veri esszéinek többsége. Mondjuk a VS annyira gagyi, annyira nem ér fel az eredetivel (az ámerikaiak azzal a kötettel oda asztak rendesen), hogy azt könnyedén felül lehet múlni.
Ezt a véleményét osztom (noha Babits esszéi ezerszer jobbak Szerb gyenge firkálmányainál):
"más nemzetek összefoglaló irodalomtörténete iránt a szûk szakmán kívül semmiféle olvasói igény nem tapasztalható, a más irodalmak történeteit az ún. kényszerolvasókon kívül senki nem veszi a kezébe, holott az idegen nyelvû irodalmi mûvek mai olvasottsága vetekszik a magyar irodaloméval, s a nem magyar nyelvû egyedi mûvek interpretálása iránti igény is mindnyájunknak mindennapi tapasztalata.) Mára, nem kell bizonyítani, e társadalmi megbízatás megszûnt, az irodalomtörténész szakma presztízse mind a hivatalos kultúrpolitika, mind a közvélemény szemében hatalmasat esett, s maga az irodalomtörténet mint „olvasmány” kiesett a hajdani mûvelt középosztály érdeklõdési körébõl – az a valóban erõs polgári olvasói-mûveltségi kötelezettség és igény, amely létrehozta és széles körben fogyasztotta Szerb Antal könyvét, mára jóformán teljes egészében elenyészett, s az összefoglaló irodalomtörténet diszciplínája lényegében – akarjuk, nem akarjuk – kizárólag iskolai tantárgyként funkcionál. Aminek nagyon súlyos szakmai és hatástörténeti következményei vannak: a kötelezõen elõírt iskolai tananyagnak ugyanis mindig az a kikerülhetetlen tulajdonsága, hogy passzív és merev, hogy megszûnik az aktuális ideológiai vagy szakmai diskurzus része lenni, kizárja a vitattatás eshetõségeit, s a hivatali meghatározottság nevében elzárkózik a lehetségesség többes számának alkalmazásától. "
"Toldy törekvése a maga idejében – nagy, impozáns és társadalmilag érvényesnek tekintett narratívájának egyenes következményeként – nem kevés eredménnyel és nem elhanyagolható hatással járt, ma viszont mind a szakmának, mind az irodalom oktatói gárdájának alighanem be kell látnia, hogy ezt az utópiát a mi korszakunk biztosan nem fogja beteljesíteni."
Szerencsére 2007-ben megjelent egy fantasztikus válogatás a régi nagyoktól. Elolvashatta volna.
A mai közbeszédben már nem csak a pesti nyelvjárásban van teljesen jelen a nevek elé tett határozott névelõ (ahogy a -ba -ban ragok elmosódása is), bár írásban még mindig ritkán jelenik meg. Ezért is illene a kérdésbe :)
Ma már (jó harminc éve) a nyelvmûvelés is árnyaltabban fogalmaz: „Magukban álló személynevek, különösen családnevek vagy teljes nevek elõtt az igényes nyelvhasználatban (például az értekezõ prózában vagy a hivatalos nyelvi érintkezésben) általában nincs s nem is kívánatos a névelõ.” (Nyelvmûvelõ Kézikönyv, 1980.)
A hegyek, folyók és egyéb földrajzi alakzatok neve legalább annyira egyedi, mint a személyeké, mégis teszünk eléjük névelõt, pl. a Duna, a Balaton, a Kisalföld, a Zempléni hegység. (De ha Zemplént mint megyét emlegetjük, nem kap névelõt, és nem kapnak a földrészek, országok, országrészek sem, pl. Ausztria, Erdély, Lombardia.) Tehát inkább közmegegyezés, szokás kérdése, hol használunk névelõt, hol nem. innen
lehet írtam már ebben a topikban, de engem nagyon zavarnak a rosszul használt igekötõk : lassan már változtatni kell a helyesírási szabályokon, hogy bármikor lehessen külön és egybe írni
A többszörösen összetett szavakat akkor is írhatjuk kötõjel nélkül, ha hat szótagnál hosszabbak. DE! Továbbra sem írhatjuk azonban kötõjellel azokat az összetett szavakat, amelyek hat szótagnál hosszabbak, azonban csak két összetételi tagból állnak: alumíniummegmunkálás. Azokat az összetett szavakat sem lehet kötõjellel írnunk, amelyek több tagból állnak, rövidek, szerkezeti egyértelmûsítésük indokolná a kötõjel használatát, és az olvasás segítése szempontjából mégis célszerû lenne kötõjelet használni: pácsó, faszék.
Eddig a kettõs betûre végzõdõ vezetéknevekhez kötõjellel kellett kapcsolni az azonos betûvel kezdõdõ toldalékot: Wittmann-nál, de a magyar keresztneveknél a három betû közül az egyik kiesett: Mariannál. Mostantól viszont a magyar keresztnevek esetében is a kötõjeles megoldás alkalmazandó: Mariann-nál. Ez a tulajdonneveket is érinti: Sakk-kal, Páll-lal, Kiss-sel.
Korábban a betûszókhoz kapcsolódó utótagot külön kellett írni, ha az utolsó betû ugyanazt a szót rövidítette, mint az utótag: CIB bank. Az új szabály értelmében viszont a kötõjeles írás lesz a helyes: CIB-bank."
"Kisbetû, nagybetû
Eddig az intézménytípusra utaló elnevezéseket kisbetûvel kellett írnunk, még akkor is, ha egy bizonyos intézményre utaltak: minisztérium, vállalat. Ezentúl azonban belsõ használatra a nagybetûvel írt változat is elfogadható. Persze belsõ használatú dokumentumban eddig is bárki azt csinált, amit akart...
Ám ennél izgalmasabb a mozikkal, vendéglátóipari egységekkel, rendezvényekkel és az intézmények azonos rendeltetésû kisebb egységeinek típusaival kapcsolatos módosítások. Ezentúl írhatjuk nagybetûvel is õket: Pénzügyi Osztály, Odeon Mozi, Holló Sörözõ, Debreceni Virágkarnevál."
"Toldalékolás
A h-ra végzõdõ szavak helyesírása sosem volt egyszerû, ezért most változtattak is rajtuk. Eddig csak a dühvel alakot fogadták el helyesen, mivel ha kiejtjük ezt a szót, nem mondjuk a h betût. Mostantól viszont a dühhel alak is elfogadható lesz.
A -gat képzõs igék helyesírásán is módosítottak: az eddigi bólingat, kacsingat, tekinget mellett nem minõsül hibásnak a bólintgat, kacsintgat, tekintget sem.
Változtattak egyes számnevek toldalékolásán is. Az elsején korábban számmal csupán 1-jén alakban volt írható, ezentúl elfogadható lesz az 1-én is; az elsej(e)i pedig az eddigi 1-j(e)i mellett 1-(e)i alakban is írható lesz.
Talán az egyik legérdekesebb változás a -szerû elemek helyesírása lesz. Ezentúl összetételi utótagként kell írni: ésszerû helyett észszerû lesz a helyes.
Idegen szavak mellékjelei
Eddig, a nyomdatechnikai okokra hivatkozva, el lehetett hagyni az idegen szavakról a mellékjeleket: Jyvaskyla, Lódz. Ma már azonban semmi sem indokolja ezek elhagyását, ezért mellékjelek semmilyen okból kifolyólag nem lesznek elhagyhatók: Jyväskylä, £ód¼, Jiøí."
"Rövidítések és egyebek
Tudtátok, hogy a 9.15 típusú írásmód volt eddig a helyes? Mostantól azonban a 9:15 is elfogadható lesz, ha idõpontot akarunk jelezni.
Ami pedig a rövidítéseket illeti: ezentúl használhatjuk a római katolikust r. k.-ként vagy róm. kat.-ként is; az oldalt o.-ként és old.-ként is; a lásdot pedig l.-ként és ld.-ként is, de lsd.-ként továbbra sem! És végre kiderül, hogy helyes boldog új évet kívánni ismerõseinknek: BÚÉK lesz az egyedül elfogadható, a b.ú.é.k. pedig örökre számûzve lett a helyesírási szótárból. (Majd szilveszterkor még egyszer szólunk nektek!)"
"A Csárdáról szerintem még nem hitték, hogy valódi híreket ad"
Ó, dehogynem. Egy rakás hír (akár a facebookon, akár a weben) tele volt olyan kommentekkel, hogy biztos kamu, meg ez hogy lehetséges :D
A Csárdáról szerintem még nem hitték, hogy valódi híreket ad, ez viszont már nem elõször üti meg a "küldjük körbe mindenkinek és háborodjunk fel rajta" szintet...
Pécsett járva, a mai termés (plasztikai sebészet kirakatán, hatalmas, üvegre ragazstott betûkkel): "Mell-lifting"
"nem tudom, hogy kell leírni, de fonetikusan megteszem : a napi 2 üveg csoni-vokert megveszik itt a kisboltban"
Nekem ezzel semmi gondom (bezzeg a haveromnak, de most nem másolom be a tirádáját). Kicsit furcsa ezt hallani/olvasni, de legalább õ nem iszik ebben az országban.
Hasonló esetek:
1. Csoki volt a Dállász fõszereplõje is (vagy még pontosabban: a KALAPOS!, aki mindig iszik.)
2. Németországból egy új üdítõre jöttem haza: ZUP! Mindenki zuppot ivott. (Ha 7 UP-ot kértem: ilyen nálunk nincs, nem is hallottunk róla.)
Összegezve: jusson mindenki csoni-vokerhez, Csokihoz, zuphoz. Egészségü(n)kre!
Elfeledni, megfelejtkezni, belefelejtkezni... Nincs jelentõsége melyiket használod. Vannak szavak, amelyek idegenül hangzanak, mert nem használod, de nem jelenti azt, hogy akkor már helytelenek is. A feledkezés talán régiesebb(?), de szerintem alapvetõen tökmindegy. De majd Dzsini úgyis kigúglizza:P
Én a "feledés" szótövet használom. Régiesebbnek, irodalmibbnak tartom - s ezen az sem változtat, ha most valami (talán Dzsini) elõáll azzal, hogy ez nincs is így.
Á, ez csak a mítosz. (Egyébként ezért a téves felfogásért Zsadon az egyik legnagyobb felelõs.) Csomó mindent kell folyamatosan ellenõrizni (pl. az MTI "hírei" tartalmilag elég érdekesek: kimaradnak dolgok, félrefordítás, átírás), ezt is megtehetnék, idejük bõven van.
Nem tudnak magyarul. Ennyi. Lehetne ezt ragozni hosszan is, de ez a veleje.
Hozzászólásokban még "elnézem"*, de aki újságokban (blogokban stb.) publikál, abban legyen már annyi szakmai tisztesség, hogy eleve szépen és szabatosan fogalmaz/ír.
Ezért is (a másik a forrásnyelv gyakran csak minimális ismerete) gyenge a mai mûfordítói gárda (pedig nagy szükség lenne friss fordításokra, hiszen csak 20-25 évet bír ki egy fordítás): a célnyelvet, a magyart nem egyáltalán ismerik, így nem is tudnak olyan minõségû végtermékkel elõállni, ami megközelítené a régi (igaz, sokszor hibás) fordítást. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy például Örkény** milyen alázattal közeledett a nyelvhez. Pedig megtehette volna, hogy fittyet hány az egészre. Esterházy (aki Ö. sarujáig sem ér fel) persze ****** az egészre.
Volt olyan, hogy a hírgyárban (MTI) évekig "dolgoztak" efféle emberek: ü-û, i-í, ly-j állandó keverése. (Azóta csak rosszabbodott a helyzet: aztat, asztat, águsztus, mámma; nem is folytatom, mert lefordulok a székrõl.)
De egy mai példa: "Mégse lesz közalkalmazotti béremelés?"
Mégse, mégse... az az átkozott m mindig lemarad náluk (nol.hu). (Szerencsére a jösztök és bocsájt esetében lassan csak belátta a Népszabó munkaközössége, hogy a népesség 96%-a nem így beszél, nem ezt a formát használja, így aztán lassan leszoktak róla. Mármint az a két ember, akik "ebben nõttek fel"; aha, csak az senkit nem hoz lázba, hogy honnan jössz...)
*Én sem írok szépen, a helyesírásom is csapnivaló, ennek ellenére szorgalmasan forgatom a "bibliákat".
**"A grammatikai és stilisztikai önmûvelésre - mintegy a bölcsészeti stúdiumok pótlására - az Örkény-kéziratok az egész életmû során bõséges adalékot tartalmaznak. A Kosztolányi szerkesztette Pesti Hírlap Nyelvõrét szinte bibliaként kéznél tartotta. Póra Ferenc kézikönyvét pedig nemcsak állandóan használta, hanem saját használatra állandóan bõvítette, széljegyzetekben továbbírta. A hagyatékban található példányból, amelyet a margókon és a sorközökben sûrûn telejegyzetelt mikrofilológiai elemzéssel kikutatható lenne, mely olvasmányaiból bõvítette, színesítette a kissé már avítt Póra-szótár szinonimáit és nyelvi fordulatait. Elvétve maga is jelzi a forrást, például a választás szócikkhez így: "Szemen szedett = java (A. J.)". A legtöbb beírás népnyelvi változat vagy fordulat, igen sok származhat - Arany János és Petõfi mellett - Móricz, Krúdy, Kosztolányi, Illyés és a népi írók mûveibõl. A merészebb, színesebb szóláshasonlatokat és népnyelvi fordulatokat kiírta ugyan, jelentésüket is igyekezett tisztázni, pontosítani, de ezeknek a stilisztikai súlyát, használati értékét nem érezte biztosan, így nemigen merte használni saját munkáiban. Az eredendõ nyelvi szegénységet az is jelzi, hogy szükségesnek tartotta, hogy kiírjon meglehetõsen közismert szinonimákat is (pl. a szülni szócikkhez: "a szuka lefial, a tehén ellik, leborjaz, a kanca: lecsikózik"). Kérdõjelesen feljegyzett használhatatlan alakokat is (pl. szemben-hez: "õ volt az átellenese az asztalnál", az említ-hez: "rovásra szed"; tétlenség-hez: "alvás közben = altában [?]" stb.)."
Egy kérdés a végére.
Elfeledkezett róla vagy elfelejtkezett róla?
Nekem a feledés (noha ez a változat a leginkább elterjedt) már régies, más jelentésárnyalattal felruházott szó, a felejtkezés (kedvenc irodalmáraim - Somlyó és társai - nagyon szeretik használni) pedig annyira hülyén hangzik. Így hol ezt használom, hol azt. Vélemény? Esetleg kellene egy új szó, egy új kifejezés? :))))
Átolvasás után: minek írok ilyen marhaságokat? Érdekel ez egyáltalán valakit?
Sok helyen javítják, ha szólnak (pl. PH lapcsalád), van ahol teljesen leszarják és napokig vagy akár véglegesen úgy marad (pl. itt az SG-n). Valóban szomorú.
Azért az egyelõre-egyenlõre olyan szintû, hogy azt még a másodperces publikálási szükség se nagyon indokol... javítsák maximum 1 napon belül, addigra valakinek csak feltûnik.
(te is szólhatsz nekik, meg szokták köszönni az ilyesmit)
Nem csak fórumozók rontják (tudják rosszul), hanem újságírók is. Dzsini nem kell...!
offocska:
Egyre többször fordul elõ bizonyos "infós" oldalak "cikkeiben" a lentebb (a lejjebb helyett). Nem is a köznyelvi változat hiánya zavaró ebben az esetben, hanem az, hogy (figyelembe véve más jellegzetes stílushasználatot is) az illetõ legalább 3-4 nevet használ.
Az alregek is eléggé idegesítik az embert (plusz szánakozás is vegyül bele), de ezt sosem értettem, hogy miért nem lehet felvállalni, hogy több helyre is ír valaki. Ha a tulajdonosi kör ugyanaz (és ezt a tényt nem szeretnék reklámozni), akkor talán elfogadható (mert az a legjobb, ha a nagyközönség nem is tud róla, hogy a legádázabb versenytársunk is a mi istállónkba tartozik), de legalább némi változtatással kellene írni, hogy ne lehessen felismerni egybõl az illetõt.
(Blogoknál dettó: az ember egybõl rájön az újságírók kilétére, mert senki sem hajlandó arra, hogy legalább egy picit módosítson a stílusán.)
telefonommal: - nyitom a garázs ajtót - ébredek - trackelem a biciklizésemet - mérem, logolom a vércukromat, vérnyomásomat - navigáció autóban - zene autóban - telefonálok, viber, videótelefon - utalok és jóváhagyom a kifizetéseket Smartbankon - fotózok, videózok - rezsihez óraállásokat rögzítek - e-mailezek 4 privát és 1 céges accot - sms, imessage, facebook messenger - Autenticator battle.net-re - to do listát vezetek - naptár
ritkán: - tv, iptv setbox remote - játék - netezek - fordítok, rövidebb sentenceket - jegyzetelek - videókat nézek
Fogadatlan ügyvédkedsz már megint. Nem elõször. Hidd el, az esetek túlnyomó többségében azt sem tudják az ilyenek (vagy ha igen, szarnak rá), hogy helytelenül írnak - mert a suliba farkat verni, vagy melegedni, esti randit megbeszélni jártak.
Heves érzelmi reakciót vált ki emberekbõl - így mûködik a trollkodás.
Egy ügyes troll pedig általában intelligens, mert pontosan tudja, hogy milyen viselkedéssel és nyelvhasználattal lehet heves reakciókat kiváltani emberekbõl.