Veletlenul most egyetertek veled :) Eleg baj, hogy ez a par a kivetel. De ez az en allaspontom. Lehet konzervativ vagyok, de valahogy nem tudom ertekelni azokat akik az egyik heten meg ezzel vannak, a masik heten meg azzal. Sarkitottam, de a lenyeg benne van.
a kávét én sem szeretem mert rosszul leszek töle. en legutobb azzal kedveskedtem a baratomnak,h csinaltam neki falatkakat.:) jol ugyan nem lakott vele,de a szem étvágyát kielégitette :)
lehet rendes ferfit es lanyt talalni,csak keresni kell,es felismerni ha eljött.De tökéletes ember nem létezik,oylat ne is keressetek.
énis ezt mondom:))monnyuk az már nem annyira hogy kávét is fõznek és leöntenek vele:)))utálom a kávét..de ez már az én bajom...de várjunk csak az az én hibám volt,,kellet nekem az ágyon ugrálni:))
14 éves lányt ne nevezz nõnek. A nõ nem ott kezdõdik! Csak egy kis fruska még, asse tudja mi az a szerelem. Csak a szexet ismeri kb. és azt hiszi, hogy mert cigizik és úgy öltözik mint egy kurva, õ már NÕ. Fenét.
Ma láttam egy ritka "rendetlen" lányt: Jövünk ki a suliból, megállunk egy picit, nézeldõdünk: tõlünk 2 méterre egy 14 éves kiscsaj tépi az egyik sulbajáró csaj haját, hogy szálljon le a pasijáról meg a nevét is felejtse el. Közben a hatás kedvéért néha meg is ütötte a fejét. Hát szánalom volt.
sztem ez nem ilyen egyszerû.. van amikor pont az kell a nõnek hoyg ne babusgassák .. van amikor meg hogy igen.. van amikor pont attól kezd hiányozni neki a másik hoyg az nem foglalkozik vele.. de alapvetõen szerintem az hogy egy másik emberbe szeret valaki bele nem ezeken múlik..
Sajnálom. :( (Én úgy látom, hogy az elején még csak éreztetni akarja a nõ, hogy vele foglalkozni kell, törõdés kell neki és ha tõled nem kapja meg, van más srác, aki "bármit megtenne érte". Aztán ha látja, hogy erre te nem lépsz, akkor kezdi csak igazából érdekelni a másik fél. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy te nem tettél meg mindent. Meg amúgy is, ha igazán szeret, sosem hagyna el senki miatt.)
Tévedés. Engem pld. úgy hagyott el a feleségem, hogy elõtte többször is beszélt egy szõke, rendes srácról a munkahelyén, valami Pistirol, hogy milyen kedves stb. Azt hittem csak egy kis házastársi figyelemfelkeltés, évõdés az egész, nem vettem komolyan, de azért végigkergettem a lakáson tréfásan. Aztán elköltözött úgymond gondolkodási idõre, ez a srác költöztette. 1 hónap múlva már vele járt. Valószínûleg izgalmasabbnak találta mint engem 5 és fél év után :( Most utólag visszagondolva, ha ezt tette, már nem is szeretett. Azt kívánom neki, kapja õ is vissza amit velem tett. Isten nem ver bottal.
Pontosan azt írom, hogy tudatalatti félelem. Tehát nem páni félelem. Hanem valami kis láthatatlan gát van, ami miatt tétlenkedsz. De a legrosszabb esetben mi lehet kettõtökkel? Szépen egymásra találtok. Ennyi.
A szám az nem téma, az a legegyszerûbb része a dolognak...az önbizalom...hát abban sem szenvedek hiányt igazából...egyszerûen hülye vok, és tétlenkedek...
Amikor ott van vele valaki, nyugodtan megszakíthatod a beszélgetést egy percre, kérd el a számát. Mondd meg, hogy szeretnél vele beszélni, csak most sajnos nem érsz rá, de fel fogod hívni aznap mondjuk délután 5-6 között.
Minél tovább "szarozol" (bocs a kifejezésért), annál nehezebb lesz. Az idõ, és a tudatalatti félelem ellened dolgozik. Olyan csapda ez, mint mikor a farkas megy kölcsönkérni a nyuszikától a fûnyírót. Az a jó, ha nem hezitálsz sokat. Az õ szemében is határozottabbnak tûnsz. Ha nem jön össze, hát nem jön össze. De ha nem próbálod meg, akkor nem is adtál esélyt magadnak, sõt lehet, hogy valaki elhappolja elõled.
Az én olvasatomban a csajozás nem csak azt jelenti, hogy dugtok, meg smároltok oszt' jóvan, hanem azt, hogy együtt vagytok, jól érzitek magatokat, szeretitek egymást, boldogok vagytok, ide mentek, oda mentek, közös programokat szerveztek...
Célszemély az van, csak még annyira sehol sem tartok a dologban, hogy nem is érdemes róla beszélni...az a probléma, hogy egy helyen dolgozunk, de más beosztásban, és mindössze napi 1-2 óra van, amikor a munkaidõm fedi az övét... Szinte csak szünetben lenne alkalmam beszélgetni vele, de õ nem nagyon szeret szünetelni, ha meg igen, akkor is ritkán kerülünk egymás közelébe, mert elég nehéz õt elcsípni...vagy van ott valaki, amikor lenne alkalmunk beszélgetni, áhh...
Ajaj...ilyen dolgokba nem jó belemászni...egyébként az is szar dolog, amikor azt látod, hogy egy korábbi nagy szerelmed férjhez megy...én legalábbis szarul érzem magam...
Bhhh...éreztetek már olyat, hogy össze van szorulva a gyomrotok, feszültek vagytok, de nem idegesek, hanem valamiféle hülye bizsergést éreztek, mintha szerelmesek lennétek, pedig nem vagytok azok...na, ezt érzem már jópár napja, és nemtom sehogysem kezelni, pedig már rohadtul zavar, wáááá... És a legdurvább, hogy nem lehet eldönteni, hogy ez most akkor jó, vagy rossz...mert igazából zavarni zavar, de mégsem akarom, hogy eltûnjön, mert akkor meg hiányozna...áhh, ördögi kör...olyan, mint a szerelem, pont olyan...
Félreértettetek. Amikor megismerkedtem vele, nem tudtam hogy házas. Nem hordja a gyûrût... Mikor megmondta, természetesen semmit nem akartam. REndes fiú vagyok :D
Ja, és mellékesen nem tekerném ki a nyakát. Minek? Ha valaki képes elcsábítani a feleségem, úgysem szeretett igazán, tehát jobb is :)
De ismétlem, én nem teszek ilyesmit. Csak így lehetett megfogalmazni :P
Sose értettem ezt a dolgot. Mi köze a házasságnak a szerelemhez?
Asszem találtam egy rendes lányt. Csak annyira rendes, hogy nem hajlandó a kedvemért elhagyni a férjét... :D
"a volt barátjával talizozz úgyomond beszélgetni,vagy a kismillió haverja,vagy talán az akitõl nem tom ki minden héten virágokat és ajándékokat kapott,vagy az egyik srác aki a sulijában nyomult a másik akit az utcán ismert meg,meg még egy aki szerelmes smsekel bombázta.nos õ az utóbbi idõben ennyit mondott..az hogy ki nyerte magánask meg fogalmam sincs ha arról van szó hogy másért hagyott el.." Ha másért is hagyott el, biztos nem a felsorolt személyek miatt. Ha valamelyik srác vonzalmát viszonozta volna, akkor neked biztos nem mondta volna el. Szerintem..
az a baj,hogy az egyik fél mindig parázik.na jó,nem mindig,és akkor jó egy kapcsolat,ha mind a ketten feltétlenül megbíznak egymásban,és tudják,hogy nem fogja megcsalni a másik.az a jó,amikor már olyannyira ismerik egymást,hogy ezt biztosra állítják,és nincs semmi olyan már,amirõl ne tudnának egymásról(titok,jellem)
a szép az benne,hogy ezt a bizalmat az idõ csak erõsíti,de feltéve csak akkor,ha mindig tudnak valamit újítani,és sosem unják meg egymást.
ha már nem írsz neki napi 6-8 sms-t,akkor te vagy a szarrágó,de akkor is az vagy,ha nem hívod el legalább 2 hetente valami puccos helyre vacsizni,naéspersze virág meg ajándék is legyen sûrûn.nameg ide hívd el,oda hívd el,pláza,mozi,aquapark,étterem,állatkert,faszomtudjahovamég...:S sok az ilyen.és akkor döbbensz rá,hogy igazából csak azért szeret,mert mindenzt megadod neki.séta és baszás már nincs ajándék nélkül...hjajj,de sok ilyet ismerek...:S
sztem egy normális kapcsolatban nem kéne hoyg problémát jelentsen az hogy a másiknak vannak saját barátjai és idõnként másokkal is jólérzi magát.. persze ehez az kell hogy mindketten bízzanak a másikban és mindketten tudják hogy nem azért járnak másokkal is jólérezni magukat hogy megcsalják a párjukat..
Khm legyen elég annyi hogy kifejezetten olyan a tökéletes herceget akarok típusú lány...Már nem is zavar hogy dobott ha belegondolok jobban jártam így.Elvárásai az egekben voltak és csak rám vonatkoztak,természetesen rá nem,sõt az is megesett mivel én nekem dolgom volt bulizni ment mással.Más srác lehet mögötte hogy dobott?Könnyen meglehet csak már ugyan az a kérdés hogy ki?mert ugye ott volt az a eset amikor a volt barátjával talizozz úgyomond beszélgetni,vagy a kismillió haverja,vagy talán az akitõl nem tom ki minden héten virágokat és ajándékokat kapott,vagy az egyik srác aki a sulijában nyomult a másik akit az utcán ismert meg,meg még egy aki szerelmes smsekel bombázta.nos õ az utóbbi idõben ennyit mondott..az hogy ki nyerte magánask meg fogalmam sincs ha arról van szó hogy másért hagyott el..
Épp arra próbáltam rávilágítani, hogy nem szabad általánosítani. Nagyon sok ismerõsöm van aki már együtt van több éve a párjával, és úgy szeretik egymást, mint a kapcsolatuk elején. Másrészrõl pedig ha netán belebotlasz egy normális lányba, és fenntartod ezt az általánosítást, õt fogod megbántani ezzel szal vigyázni kell :) Erre is reagálnék,amit írtál elõzõleg: "Én hülye egyértelmûen az volt a baj hogy nem szemétkedtem néha,így hamar megunt..." - Nem feltétlenül magadban kell keresni a hibát, a csaj is tehet róla h ez lett a dologból. Jó, persze, fontos a kontroll is amit írtak, hogy ne lógj a nyakán és ne legyél papucs, de ettõl függetlenül még nem hiszem h az a megoldás h szemétnek kell vele lenni.. Ja és még valami:) Elárulta, hogy miért únt meg? Nekem volt egy hasonló helyzetem egy csajjal, és ott késõbb kiderült, hogy egy másik srác volt az oka, akit még azon a héten ismert meg, és õt még izgalmasabbnak találta. De az miatt a csaj miatt 1 percet se sóvárogtam mert lejött már elõtte h vmi nem stimmel.
Kontroll alatt igazából azt értem, hogy a rendelkezésre álló tények alapján kidolgozol egy valódi megoldást a helyzet kezelésére... Én pl. azt csinálnám, hogy kötetlenül beszélgetnék vele, a segítõ szándék leplezésével, azért, hogy kipuhatoljam, hogy mi a probléma PONTOS OKA. Ha megvannak a stabil adatok, és nem maradtak kérdõjelek, ellentmondások, akkor ki lehet dolgozni a megoldást a helyzet kezelésére... Ha nem "piszkálod", azzal nem segítesz igazából, mert csak félreteszitek a problémát, és nem konfrontáltok vele - az elvarratlan szál ugyanúgy megmarad, és elõbb-utóbb úgyis újra felszínre kerül, mert nem lett megoldva, ott van, és fáj... A nem piszkálást is lehet úgy csinálni, hogy közben adatokat szerzel a problémáról...
jaja.. jól mondod.. kontroll.. önuralom. én pl a saját életemben jöttem rá hogy mennyire fontos ez.. pl adott most az hogy a barátnõm nem van túl jó passzban.. én szivem szerint mindent megtennék érte és el is kezdtem egybõl elárasztani mindenféle segítõkész ajánlatokkal.. pedig neki nem erre van szüksége.. ha kicsit lenyugszok és próbálok odafigyelni akkor rájövök hogy nyugalom kell neki .. az hogy ne piszkálja senki.. még én sem..
Így van, és ez annyira igaz, mint az, hogy ami elromolhat, az el is romlik... Én azt vettem észre, (és ezzel szerintem sokan vagyunk így) hogy ha valamit nagyon görcsösen akarok, akkor nagyon nagyon kicsi az esélye annak, hogy az úgy is lesz...és itt picit megint csak a kontroll hiányáról van szó, arról, hogy egyszerûen annyira el akarod érni a célodat, hogy gyakorlatilag elmész a jó megoldás mellett, nem a tények alapján indulsz el, hanem forró fejjel, rögeszmékre, hamis adatokra épített feltételezésekkel vágsz bele a dologba, és meg sem próbálsz egyszerûen és logikus módon kidolgozni egy valódi megoldást, mert nem a józan eszed alapján cselekszel... A legdurvább az, hogy ezt észre sem veszed, és nem tudod megmondani, mi a folyamatos kudarc, a sikertelenség pontos oka... A legjobb dolgok az életemben akkor történtek velem, amikor még csak meg sem fordult a fejemben az, hogy "hû, mekkora jó lenne, ha most ez meg az történne", persze voltak reális elképzeléseim arról, hogy mi az, ami jobbá, boldogabbá teheti az életemet, és amikor ezek a dolgok megjelentek, akkor felismertem õket, és az életem részévé váltak...
Informatika és tudomány
