Mi lehet keményebb még az olajválságnál is? Közel az idõ, amikor az ivóvíz ára csak az aranyéhoz lesz mérhetõ, és háborút, népvándorlást válthat ki a készletek szûkössége. A jövõ kihívása s egyben üzlete rejlik a különleges erõforrás kiaknázásában. Ma még csak az energiakérdéssel foglalkozik a világ, de egy-két évtized múlva már megszokott látvány lesz, hogy olaj helyett vizet szállítanak a tankhajók a világ kiszáradóban lévõ területeire - állítják egyes szakértõk, akik világméretû vízválságot vizionálnak 2030 körülre. Az Amerikai Tudományos Akadémia szerint a föld felszíne 400 éve nem volt ilyen meleg, mint most, és csak az elmúlt száz évben egy fokkal emelkedett a hõmérséklet. Ez pedig már alapvetõ változásokat idézhet elõ a világ vízkészleteiben. A felmelegedés azzal a hatással is jár, hogy az esõs területek esõsebbeké, a szárazak szárazabbá válnak, így aszály és árvíz egyszerre sújtja a földrészeket. Tudósok szerint a mostani klímaváltozás néhány évtizeden belül kétmilliárd embert érintõ vízhiányhoz és a földön élõ fajok 20-30 százalékának kipusztulásához vezethet.
Harc a "kék aranyért"
A vártnál gyorsabban súlyosbodó vízhiánynak csak részben oka a felmelegedés: a növekvõ népesség és a túlfogyasztás is vészes mértékben apasztja a készleteket. Kész õrültség - véli Rob Oates, a World Wildlife Fund vezetõje -, hogy a fejlett államokban háztartási célokra, tisztításra, mosásra használják el az ivóvíz nagy részét. Nem a víz kevés, hanem a vele való gazdálkodási módszerek a roszszak - állítja a World Water Council jelentése. Ha a pazarlás folytatódik, akkor például Spanyolország területének harmada sivataggá válhat a nem is olyan távoli jövõben.
E században az aranynál is drágább víz lesz a fõ politikai feszültségforrás - jósolják ezek alapján az ENSZ szakértõi. Néhány évtizeden belül a fejlett világ egyes országaiban is korlátozásokat vezethetnek be, és a borúlátóbb forgatókönyvek szerint megindulhat egy újabb népvándorlás: a szomj halál szélén álló fejlõdõ országokból milliók özönlik el az észak-európai és észak-amerikai térséget.
Míg korábban sok háború az olaj miatt robbant ki, nem zárható ki, hogy a következõt a Közel-Keleten már a víz miatt vívják meg. A Níluson ma tíz ország osztozik több-kevesebb sikerrel, de növekszik köztük a feszültség, akárcsak a Tigris és az Eufrátesz folyók térségében; itt Törökország olyan gátakat épített, melyek Szíria és Irak ellátását veszélyeztetik. Afrikában 46 olyan országot tartanak számon, ahol a vízért folytatott vetélkedés még 2025 elõtt erõszakos konfliktusba torkollhat. Háború törhet ki Kína, India, Pakisztán vagy Délkelet-Ázsia térségében is, mivel a rablógazdálkodás következtében nemsokára kimerülnek a készletek.
Jöhet a víztõzsde?
A vízkészlettel értelmesebben kell gazdálkodni - szögezi le a Heti Válasznak Hegedûs Miklós, a GKI Energiakutató Kft. ügyvezetõ igazgatója. A vízben gazdag országok pedig megállapodásokat köthetnek a készletek megosztásáról a szomjazó államokkal. Már ha hajlandók erre: Kanada például eddig sem igen rajongott a vizére ácsingózó amerikaiak (a szárazságtól szenvedõ Colorado és Kalifornia állam vagy Las Vegas) ajánlataiért.
El lehet képzelni, hogy a konfliktusokkal terhelt Közel-Keleten ez menynyire járható út. A jómódú országok segélyekkel is enyhíthetnek a szárazság által sújtott államok helyzetén, de az utóbbi idõben csökkent az erre való hajlandóságuk.
Miután a gazdagabb országokban a felhasznált víz 20-40 százalékát pocsékolják el értelmetlenül, az elsõ, könnyen végrehajtható lépések közé tartozik a víztakarékos csaptelepek, zuhanyfejek és WC-öblítõk elterjesztése. Ez azonban még kevés: valószínûbb, hogy az igazán nagy pénzt a víztisztítási, -kezelési technológiák fejlesztésébe kell beleölni. Valójában az egész emberiséget el lehetne látni vízzel, de a sólepárlók, ionizátorok, ultraszûrõk alkalmazása rengetegbe fog kerülni. Csakúgy, mint a szennyvíz újrahasznosítása vagy az antarktiszi jégtömbök szállítása a Közel-Keletre. A vízválsággal kapcsolatos fejlesztések költsége globálisan hatezermilliárd dollárra tehetõ a következõ három évtizedben. A kérdés az, hogy ki fizeti meg ennek az árát.
A magántõke már felfigyelt a hiányban rejlõ lehetõségekre: a befektetési szektorban csak "kék aranyként" emlegetett termék piacát 460 milliárd dollár értékûre becsülik. Miután a következõ években a víz olyan stratégiai erõforrássá válik, mely jelentõsen drágulni fog, a vízgazdálkodásba történõ befektetés nagy megtérüléssel kecsegtet. Az érdeklõdés már most is jelentõs: kimondottan a vizes cégek értékpapírjait követi nyomon a Palisades Water Index, a Dow Jones U. S. Water Index, az S & P 1500 Water Utilities Index vagy az ISE-B&S Water Index. A víziközmûcégek egyébként jól muzsikáltak az elmúlt években: tíz év alatt csaknem ötszörös pluszt könyvelhettek el az ebbe a szektorba fektetõk.
S vajon mikor hallgathatjuk a víz hordónkénti áráról szóló tõzsdei híradásokat? Talán hamarabb, mint gondolnánk: többen azért támogatnák az árupiaci megjelenést, mert nagyobb takarékosságra fogná a fogyasztókat, éppúgy, ahogy a szén-dioxiddal való kereskedelem is a kibocsátás csökkentésére sarkallja az országokat. A határidõs kereskedés elindításához azonban még számos akadályt kell elhárítani, így még jó néhány év eltelik addig, amíg a víz is felbukkanhat az olaj és a többi árupiaci szereplõ mellett.
Az üzleti körök érdeklõdése nem áll meg a vízzel való kereskedésnél. A magántõke a pazarlást fékezõ elosztás és készletgazdálkodás címén a vízi közmûszektor privatizálását követeli. A folyamat az Egyesült Államokban már akkora lendületet vett, hogy a lakosság 33,5 százaléka kapja magántulajdonban lévõ szolgáltatótól a vizet. A bolíviai vízháború viszont rámutat ennek veszélyeire: az ottani kormány a kilencvenes évek végén egy külföldi konzorciumnak engedte át az egyik vízszolgáltató vállalatot. A lakóknak törvényben tiltották meg, hogy a folyókból, patakokból vizet merítsenek, és még az esõvizet sem gyûjthették össze. Ugyanakkor a kormány a magánbefektetõnek évi 16 százalékos extrahasznot garantált. Ekkor tízezrek vonultak az utcára, és összecsaptak a rendõrökkel; végül a tiltakozók gyõztek, és a kormánynak vissza kellett vonnia a privatizációt. Nem véletlen, hogy nemcsak álmodozók, hanem számos szakember is ingyenes vagy olcsón elérhetõ közjóvá, sõt emberi alapjoggá tenné a tiszta vizet.
Elkerülhetetlen a drágulás
A jövõben mi is lehetnénk olyan helyzetben, mint ma az olajsejkek: Magyarország gazdag vízkészlettel rendelkezik, hisz a hazánk területén átfolyó évi átlagos vízmennyiség (120 milliárd köbméter) egy lakosra vetített értéke világviszonylatban is kiemelkedõ. A kedvezõ adottságokat azonban csak akkor lehet kihasználni, ha a vízbõ idõszakok feleslegét korlátozás nélkül tárolni lehetne a szükséges idõre. A klímaváltozás tükrében a magyar vízgazdálkodást is újra kell gondolni, és a Vásárhelyi-tervet is át kell értékelni, mert az nem gondoskodik a vizek megtartásáról, csak az árvizek elvezetésérõl. Ma még nem kell számolni azzal, hogy - mint Barcelonában - háromezer eurós büntetést kap az, aki ivóvízzel mos autót vagy tölti fel a kerti medencét, de ahogy hazánk éghajlata közelít a mediterránhoz, várható, hogy egyre gyakrabban lesz vízkorlátozás.
Miután a víz ára a rendszerváltás után folyamatosan nõtt, a nyolcvanas évekhez képest 30-40 százalékkal fogyasztunk kevesebbet. Az újabb áremelés azonban így is elkerülhetetlen: az EU irányelve szerint a vízdíjba a szolgáltatás fedezete mellett bele kell számítani az amortizáció és az újrapótlás költségeit is. A tagállamoknak 2011-ig kell az új árképzési rendszert kialakítaniuk, ami középtávon akár 50 százalékos díjemelkedést is okozhat.
A drágulás irányába hathat a hazai állami víziközmû-szolgáltatók privatizációja, melyre egyre több jel utal. A tavaly elfogadott új vagyontörvény értelmében ugyanis a szolgáltatások jelentõs hányadát lefedõ öt jelentõs regionális víziközmû kikerült a tartósan állami tulajdonban maradó javak körébõl - mondja lapunknak Ányos József, a Magyar Víziközmû-szövetség elnöke. Sõt, a Gyurcsány Ferenc kormányfõ által meghirdetett Új tulajdonosi program második ütemében egy, a vízi közmûveket tömörítõ állami társaság is szerepel, tehát kisbefektetõk is vásárolhatnak majd "vizes" részvényeket. A szakemberek többsége legszívesebben azt mondaná, hogy a víz stratégiai ágazatként maradjon nemzeti tulajdonban, de a mai világban nem lehet reális cél, hogy távol tartsák a külföldi tõkét a közmûvek üzemeltetésétõl. Az úthengert nehéz megállítani, de a Pénzügyminisztériummal már tárgyalásokat kezdtek arról, hogy az állam az összes közüzemi szolgáltatás magánosítása tanulságainak levonásával készítse elõ a tõkebevonást. Ezért azt szorgalmazzák, hogy a parlament még a privatizáció elõtt fogadja el a víziközmûtörvényt a vagyon üzemeltetésének feltételeirõl, a szolgáltató kötelezettségeirõl és a díjképzésrõl.
TÉNYEK ÉS ADATOK
• A föld felszínének kétharmadát víz borítja, több mint 97 százaléka sós. • A 2,5 százaléknyi édesvíz kétharmada jégben, kis részben hóban, fagyott állapotban található, és ez csak drága olvasztással változtatható vízzé. • A rengeteg vízbõl kevesebb mint egyszázaléknyit lehet közvetlenül felhasználni. Ennek közel háromnegyedét a mezõgazdaság és az állattenyésztés, hetedét pedig az ipar fogyasztja el. • Egy csésze kávé elõállításához 140, egy kiló gabonáéhoz ezer, egy kiló rizséhez 1400, egy kiló marhahúséhoz pedig 13 ezer liter vízre van szükség. • Emberi használatra az édesvízkészlet tizede marad. Ez elegendõ volna minden egyes ember igényeinek kielégítésére, de egyenlõtlenül oszlik el a föld felszínén. • Az amerikai földrészen található a földi édesvízkészlet 40 százaléka (Kanada birtokolja az édesvízkincs 25 százalékát). • Ázsiában él a világ népességének 60 százaléka, ám csak a vízmennyiség 36 százaléka jut nekik. • Egy embernek évente egy köbméter ivóvízre van szüksége. Személyes szükségleteire további száz, egy évre elegendõ ételmennyiség elõállításához pedig ezer köbméter vizet használ el. • Észak-Amerikában és Japánban az egy lakosra jutó napi vízfelhasználás 350 liter. Európában 200, a szub-szaharai országokban 10-20 liter jut egy fõre naponta. Egy európai zuhanyzásából egy gambiai egy hónapig elél. • 1,1 milliárd embernek már ma sem jut tiszta ivóvíz. • 2,6 milliárd ember él megfelelõ szennyvízelvezetés nélkül. • A legborúlátóbb forgatókönyv szerint 2025-re az emberiség 66 százalékának nem lesz elegendõ ivóvize.
he? tudtommal a tengervíz sós, és nincs módszer mellyel át lehet alakítani. ha lenne, nem beszélnénk édesvízhiányról, hiszen kifogyhatatlan készleteink lennének. nem?
ott vannak a tengerek/óceánok, ott van az antarktisz meg a déli sark jegei...azok is elolvadnak úgyis -> mégtöbb víz... de ha ez is elfogyna (ugye az óceánokat sem lehet a végtelenségig kihasználni, mert mi lesz akkor az élõvilággal) akkor úgyis jön majd pár okos tudós és mesterségesen elõállítanak majd H20 -t
nem a víz lesz itt a gond hanem 10-20 éven belüli több celsius fokos átlaghõmérséklet ingadozás (már most nagyobb 1-2 fokkal az átlaghõmérséklet mint 10 évvel ezelõtt... van ahol az átlaghõmérséklet meg csökken)
a fõ probléma nem is az, hogy mi mibõl nyerünk vizet, hanem a természetes vízforrások apadhatnak el a hõmérséklet növekedése miatt. ha például az Alpok jege elolvad, akkor az összes folyó amit táplál kiapad. pl a Duna is... éshát azt a vízmennyiséget pótolni nem lenne egyszerû. a növénytermesztél és az állattartás gyakorlatilag lehetetlen lenne. lásd afrika. így lehet viccelõdni rajta, de én remélem ezt nem élem már meg.
de milyen király hogy itt mindenki okosabb bármilyen szakértõnél, aki ki tudja milyen kutatómunka után írt egy olyan cikket. az itteniek meg csak úgy kapkodják le a megoldásokat a levegõbõl
Utánanéztem elvileg a földön 1 315 500 000 m³ víz van magyarul ha 6 milliárd a lakosság és évente megiszunk 1 köbmétert akkor 80 nap alatt elfogyna a víz.
Najó mégse: Fõvárosi vízmûvek "Ennek 97,3 százaléka sós tengervíz, a többi édesvíz, de ebbõl több, mint 2 százalék jég formájában van jelen a Földön" ezek szerint 6 és fél millió ember ihat csak a földön évente elegendõ mennyíségû vizet tehát már mi magyarok is bajban vagyunk ha csak mi iszunk vizet.
Ez már kezd hihetlen nagy fasság lenni úgyhogy valaki kapcsojjonki
A problémát meg komolyan venni. Nem beszélnek róla a tévében, mert most ez nem sláger téma, pedig elõbb fog elfogyni az ivóvíz több területen is, mint a kõolaj. Remélem valamilyen módszert kitalálnak...
XD tápig
ahhoz képest hogy mennyire fogy még mindig van víz... ez olyan mint az ózon, riogatnak, lóf@sz sem lesz még itt 200-300 évig... majd akkor kell elkezdeni ezeken gondolkozni mikor 2100ban járunk mert akkor én már rég lesz@rom :D
Valóban nics mindenkinek tengerpartja, de mivel a föld 70%-a tenger vagy óceán kb. ilyen arányban vannak azok akiknek van. A világon lakosság 1/3-a asszem a tengerõ/óceántól számított 20 km-en belül lakik tehát tengerparti városokban..
Voltál már szennyvíztelepen? Egyik végzettségem környezetvédõ-vegyész technikus, így volt benne részem párszor. Bemegy szó szerint a f**g, h**y, a s*r, a zsíros hajcsomók és tamponok etc. Nagyon sok technológiai lépcsõt követõen a telepvezetõ odament a 12. számú lépcsõnek kinevezett tartályhoz, belemerített egy poharat és megitta. A víz természetesen kristálytiszta volt.
Ergo a tengerek szennyezettsége, a csatornákéhoz képest röhelyes. A csatornavízben nem lubickolnak a halak, és nem mászkálnak rákok, max patkányok, meg baktériumok... és mégis teljesen iható a csapvíz. Igaz egyes kutatások szerint a túl sok csapvíz a klórtartalom miatt, hosszú távon veszélyes lehet.
Abba az apróságba senki nem gondol bele, hogy mégis hogy a fenébe fogyna el a víz? A víz a Földön marad, tök minden hogy szétfröcskölök 10.000.000 liter vizet a hátsókertben egy unalmas délutánon, mivel az az utolsó cseppig belefolyik a tengerbe vagy elpárolog. Abbol újra esõ lesz ami lehull, folyó lesz, hó lesz, megissza a tehén, stb. A Földön egyetlen csepp víz sem veszik el, és ezután sem fog a további néhány millió évig(leszámítva néhány nem visszafordítható kémiai reakciót, de az csak mesterségesen történik).
Félreérted, vagy egyszerûen nem olvastad végig a cikket.. Nem arról van szó, hogy fizikailag elfogy a víz, hanem, hogy rohadtul sokba kerül az óceánok, tengerek vízének ivóvízzé alakítása (aminek az elvégzésére kevés nagyhatalom képes), így a kiszolgáltatott, fejlõdõ országokban akár háború is kitörhet (és véleményem szerint ki is fog). Mindez természetesen szorosan összefügg a globális felmelegedéssel.
Ez egy elvetemült téveszme nem tudom, hogy honnan jön, a sötétzöldek terjesztették el. Számold ki, hogy a világ óceánjainak a térfogata mekkora és ezt vesd össze az emberi tevékenységgel és sírj. Helyi parközeli súlyós szennyezõdések idõlegesen elõfordulnak, de a nyílt vízen te az égvilágon semmit nem tapasztalsz abból, hogy ember mit csinál. Asszem volt egy olyan adat (most nem találom), hogy ha a TELJES '83 évi kõolaj kitermelést egyenletesen ráengednéd az tengerekre és óceánokra akkor kb. 1 vagy 0,1 (mm) vastag lenne amit durván 2-3 nap alatt lebontatának az organizmusok. Persze ilyen eset nincs, de ez ad némi léptéket arról, hogy mennyir 0-ák vagyunk az óceánokban levõ anyagmennyiséghez képest...
jah a zöldek hatalmas baromságokat terjesztenek manapság.nap mint nap csak a hülyeségeiket nyomják.túlnépesedésrõl makognak(azt hiszem itt épp az ellenkezõje a gond),bio szarságokat mondanak bioetanol szélerõmû stb(miközben atomerõmû vízerõmû a hatásos csak).és most még ez is.már rohadtul unom õket.
Ellenkezõje a gond? Ezt állítják! A valóság meg az, hogy a 10 millió magyar állampolgárból 7-800.000 munkanélküli. Rengeteg olyan diplomást ismerek, akik 1-2 évig álláskeresõk, mert a kutyának nem kellenek.
Gondolkodj... ha teszem azt 1 millióval kevesebben vagyunk ebben az országban, akkor nem jobbak az esélyei a munkanélkülieknek arra, hogy munkát találjanak? De.
gondolkodj olyan kapitalizmusról még életemben nem halottam hogy nincs munkanélküliség.de akkor menjünk a te gondolatmeneeted alapján.1 millió magyaral kvesebb lenne ahogy te szeretnéd.ergó:kevesebb fiatal lenne akkor már rögtön fölöslegesé válna a tanárok nagyrésze mert ugye nincs gyerek,az orvosok is mert ugye kevesebb beteg kevesebb orvos kell,a kereskedelmek is mert ugye kevesebb ember kevesebb vendég.stb.
az ózonra csak annyit mondanék, hogy 50 éve kinnt lehettél délben a napon, és 2-4 faktoros naptejek voltak. amikor bejötta hat faktoros, az hihetetlen erõs volt. manapság a 60 faktorossal is leégsz, ha kimész félórát délben a napra......riogatnak, mi?
így van, gyermekkoromban még senkinél nem volt az reflex amit mi is csináltunk 7végén: vizibicikliztünk 10 perce és akkor jött a flash, hogy hoppá, takarjuk be a fejünket törülközõvel mert megfekszünk
A java még hátravan. A legyél hülye dolgot még kiegészítik, a lázadj a kormány ellenségei ellen, imádd a homikat, és vágd fel az eredeidet a holokauszt évfordulóján, fogadj el mindent amire terrorelhárítás kulcszóval hivatkoznak tanításokkal.
nahát. remélem tudod, hogy a túlnépesedés nem pont európát veszélyeztetõ (legalábbis nem közvetlenül, bár idejön az, ami ott nem fér el) gond. és hogy a földön nem lehet végtelen mennyiségû élelmiszert termelni. na és ha azok a kínaiak mind olyan életszinvonalon akarnának élni, mint mi....
és a diplomás ismerõseidnek mi is a szakmája? tanár? vagy közmüvelõdés szervezõ? esetleg háztartás-ökológia szakértõ? vagy uralisztika szakos bölcsész?
Kutatómunkák meg tanulmányok... pffff. USA-ban annyi kutatómunkát meg tanulmányt gyártanak, hogy be lehetne temetni velük a Dunát fel egészen az Alpokig. Ha csak a negyedének igaza lett volna, már rég kipusztult volna az emberiség (mert érdekes módon mindegyiknek ez a vége). Van egy rakás senki kis kutatócsoport, akik szeretnék, ha felfigyelnének rájuk, ahhoz meg valami nagyon drámai felfedezést kell tenni, ebbõl születnek az ilyen és ehhez hasonló tanulmányok. Telenyomják rengeteg feltételezéssel, ugyan elképzelhetõ, de roppant valószinûtlen feltételezéssel, és végigvezetik a gondolatmenetet. Persze, hogy katartikus vége lesz. Alátámasztásképpen megspékelik még néhány ilyen 13000 literes statisztikával, hogy tényszerûnek hasson, és irány az újság, vagy nem is, rögtön az Internet. Híresek vagyunk!
Egyrészt, a víz körforog, másrészt kurva sok is van belõle. Ha ilyen mértékben nõne a népesség, mint ahogy a 20. században nõtt, akkor valóban baj lehetne a vízmennyiséggel, de sztem sokkalta valószínûbb, hogy a népesség csökkeni fog. Mégpedig amiatt, hogy fogy az olaj, és a kevesebb olaj kevesebb embert fog tudni eltartani. És ahogy Tinman is kifejtette, jobb lesz, ha kevesebb lesz az ember, mert minden annál többet ér, minél kevesebb van belõle. (kereslet és kínálat... brrrrr.....)