Mi célja volt a 68-as csehszlovák inváziónak a szovjetek részéről? Megfélemlítés?
'Az otthoni háborúellenes mozgalom miatt nem tudták politikailag vállalni a folytatást'
Otthon a média az elkövetett atrocitásokat is egyoldalúan kezelte. Az amerikaiak tetteit világgá kürtölték, de a Vietkong által elkövetettekről elfelejtettek tudósítani.
Visszaemlékezések szerint Hruscsovék ajánlottak ilyet, de Kádár elhárította és Rákosi távol tartását kérte cserébe.
1. Szerintem legenda, hogy felajánlották Kádárnak a szovjet haderő kivonását. A ruszkiknak fontos volt a délnyugati irány is, bár nem annyira, mint a nyugati. Romániából vonták ki egyedül a csapataikat, úgy látszik a törökök ellen nem terveztek támadást abból az irányból. (Bulgáriában viszont asszem voltak szovjet erők? Bár aligha jelentősek.) 2. Vietnam tekintélyvesztés persze, katonai vereségnek nehéz nevezni. Egyetlen nyílt ütközetben sem "verték meg" az amerikaiakat. Nem volt amerikai Dien Bien Phu, sem a koreai háborúban a kínai belépés utáni menekülésszerű visszavonuláshoz hasonló. Khe Sanh-nál Giap megpróbálta megismételni Dien Bien Phu-t, de az amerikaiak tervszerűen visszavonultak, miután lerombolták a saját bázisukat. Amerika csúnyán elárulta a vietnami szövetségeseit, maradjunk ennyiben. Az otthoni háborúellenes mozgalom miatt nem tudták politikailag vállalni a folytatást, pedig Észak-Vietnamot sikerült tárgyalóasztalhoz kényszeríteni, amikor végül engedélyeztek egy rendes bombázóoffenzívát Észak ellen. Csak az amcsik távozása utána a déli rezsim nem bírta feltartóztatni a komcsikat (mert korrupt és népszerűtlen volt). 3. Ceausescu átlagos komcsi diktátor volt, amíg meg nem tetszett neki az észak-koreában látottak. Neki is bejöttek az ázsiában látottak, mint napjainkban is egy bizonyos politikusnak. Szóval Ceau elkezdte utánozni a Kim dinasztiát, addig Románia tűrhetőbb helynek számított a kommunista államok között, mondjuk a SZU-hoz képest. A hetvenes évektől viszont már épeszű ember nem akarta volna Romániát választani még Szovjet-Moldávia helyett sem. Ceausescu ezzel párhuzamosan elkezdett látványosan szembe menni azzal a szövetségi rendszerrel és "nagytesóval", amelyikhez hivatalosan továbbra is tartozott, tüntetően barátkozott a SzU legnagyobb ellenségeivel is. Itt Is lehetne párhuzamot vonni napjainkkal. :) Elhatározta, hogy véget vet az országa eladósodottságának, és visszafizet mindent, ezt 10 év minden korábbinál nagyobb nyomor árán sikerült is, de aztán pont addigra meg is puccsolták. A puccsot a KGB szervezte valószínűleg... Ez volt az ún, forradalom, ahol fogalmatlan katonai alakulatok egymást lőtték halomra, és "szekusokat" meg "arab terroristákat" vizionáltak az ellenoldalra. Utoljára szerkesztette: fonak, 2017.06.16. 14:28:54
Az amerikaiak vietnami szereplését vereségnek vagy inkább tekintély vesztésnek mondanátok?
Hány alkalommal ajánlották fel Kádárnak moszkvai részről a szovjet haderő kivonását? Hruscsovról tudok és úgy hallottam, Brezsnyev is megpendítette, mint lehetőséget.
Nemrég láttam az egyik csatornán, aki még nem ismeri, mindenképpen nézze meg!
Igen, igy van, de ennek nem sok koze van ahhoz amit irtam, a logikajat annak nem cafolja.
A pelda meg veletlenul sem errol szolt. A "mai szemmel" kifejezes ertelmetlensegere utaltam ezzel. Mai szemmel nyilvan sok minden mashogy van, de miert varjuk el, hogy multbelieknek mai, azaz szamukra jovobeni tudasuk legyen?
Mai szemmel idoutazva Hitler gyerekkoraba es megolni ot is helyes dolog, Nem, nem az. Az fel sem merül benned, hogy az időutazás segítségével inkább a személyiségét próbáld megváltoztatni a gyilkolás helyett?
Az elnoknek egyebkent sem feladata hogy kegyelmeket osztogasson, es hosszu, mindenre kiterjedo targyalasokon megalapozott iteleteket csak ugy egy tolvonassal megvaltoztasson, csak mert o kivulallokent ugy gondolja. Szoval olyan nincs, hogy az elnoktol elvarjuk a kegyelmet...
'Viszont a Manhattan-project USA egyik legnagyobb, legdragabb es legfontosabb projectje volt, aminek kiszivargasa veszelyeztette a vilagbeket, milliok eletet es nuklearis haborut kockaztatott.'
Nyilván ez is közrejátszott abban, h Eisenhower, mint elnök nem adott kegyelmet a házaspárnak.
Mai szemmel idoutazva Hitler gyerekkoraba es megolni ot is helyes dolog, de akkoriban viszont csupan egy artatlan gyerek kimeletlen es ok nelkuli megolese lett volna, es lehet kivegeztek volna erte...
Mai szemmel nyilvan ez a kemkedes se jelent semmit, mert mar mindenkinek van atomja, es elmaradt a nuklearis haboru. Viszont a Manhattan-project USA egyik legnagyobb, legdragabb es legfontosabb projectje volt, aminek kiszivargasa veszelyeztette a vilagbeket, milliok eletet es nuklearis haborut kockaztatott. Ezek nagyon sulyos dolgok, en nem bagatellizalnam el. Kizarolag annak a kesobbi informacionak az ismereteben sajnalhatjuk oket, hogy vegulis szerencsenk volt es nem lett olyan nagy baj belole. De akkoris aranytalan iteletnek mondanank, hogyha az ellopott informacionak hala az oroszok kirobbantjak az atomhaborut?
Ja hat pl az oroszoknak biztosan ez a velemenyuk:) Most kerdes, hogy ez az adott velemenyezok sajat szempontjai szerint volt jo, vagy ugy altalaban a vilag szamara... Valaszt erre csak ugy kaphatnank, ha visszamennenk az idoben, es kiprobalnank a masik lehetoseget is. Annyi tenyezo van, hogy keptelenseg megmondani, hogy ha az oroszok csak sajat erobol jutnak atomhoz peldaul10 evvel kesobb, akkor egy szebb vilagunk lenne kevesebb elnyomott neppel, vagy kitort volna egy uj haboru. Mindkettore megvolt a lehetoseg.
Végülis arról a korról beszélünk, amikor minden bokor mögött kommunistát véltek látni. Más kérdés - bár what if kategória -, mi van akkor, ha nincs ez a Mccarthy-stílusú hisztéria.
Egyébként sokáig úgy élt köztudatban, a házaspár ártatlan volt az ügyben, ráadásul a szovjet blokk igyekezett ezért a legnegatívabb színben feltüntetni az amerikai kormányt. És egy beszúrás origóról: 'Ma már az is bizonyos, hogy a Szovjetunió Julius Rosenberg információitól függetlenül fejlesztette ki az atombombát.'
Akkor végül is hozzájárult valamicskét Julius vagy elhanyagolható szereppel bír az atomtitok megszerzésében?
Van olyan vélemény, a házaspár nagyon jól tette, amit tett, továbbá ezért minimum Nobel-békedíj járt volna.
Bűnössége bizonyított Juliusnak, a feleségénl viszont rezeg a léc tudtommal. Az, hogy az információ mennyire volt jelentős vagy nem, az attól nem faktor. A gyilkosság is gyilkosság attól függetlenül, hogy lelövöd az illetőt vagy láncfűrésszel trancsírozod szét.. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2016.03.11. 08:42:04
Hogy tekintetek manapság a Rosenberg házaspárra az atomkémkedés területén?
Mennyire lehettek beparázva a szovjetek 1983-ban, mikor a rakétatelepítés zajlott az Able Archer hadművelet keretében? Tudtommal nem sok hiányzott hogy kitörjön egy újabb 'világháború'.
Mondjuk úgy, hogy nem értek minden repülős kifejezést és pont azért írtam ide, mert itt vannak, akik jobban kiismerik magukat ezekben.
Most neked vagy nekem fontos? Holnap elvileg lesz rá időm, gyors nyersfordítást csinálhatok.
Egyéb esetleg, amit tehetek?
No problemo. Frankfurt-Berlin Air Corridor: 1100, October 18, 1948 “Bogies, 12 o’clock low!” Lieutenant Russell Brown, USAF, watched the Soviet Yak-9s roll in from 20,000 feet, then make a diving head-on pass at the C-54 Skymaster. He was flying combat air patrol, leading the three other F-80s of Blue flight at 30,000 feet over the transport stream in the Frankfurt–Berlin air corridor. Lieutenant Charlie “Boots” McCoy’s Texas drawl came through Brown’s headset. “Looks like Ivan’s in the mood to…” McCoy never finished his sentence. Bright sparks appeared on the C-54, then its left wing exploded into flames and snapped off, throwing the plane into a dive. The Yaks split. The lead element, the one that fired on the C-54, pulled up and to the left of the descending F-80s. The trail element continued diving past the falling, spinning C-54, then started to pull up to the right. Brown and McCoy, his wingman, went after the lead element, rolling left and diving. The F-80s were coming out of the sun. Before the Yaks realized they were there, Brown got off a 45 degree deflection shot at a closing velocity of around 900 knots. He knew it was not a high-percentage shot, but took it anyway, and so did McCoy. The two Yaks were cold meat. They were watching the C-54 go in—there were no parachutes—and were not paying attention. Brown got the lead and McCoy got the wingman. Brown saw the engine of the leader burp a ball of flame as he shot past. McCoy saw the canopy come off the wingman. They zoomed back up. Over the radio, Blue 3 called: “Bandits 4 o’clock low, running for it.” Blue 3 was Lieutenant Ralph Gibson, Brown’s second element leader. He had been keeping track of the other Yaks, who had seen Brown and McCoy bounce their buddies and were now diving for the deck and running for the edge of the corridor. Brown rolled inverted and started to go down after them, when he heard the call from the GCI (Ground Controlled Intercept) Fighter Controler: “Blue flight—break off! Break off!” “Home Plate—they’ve splashed a C-54!” GCI came back: “Break off, that’s an order!” Reluctantly, Brown pulled up and continued around to the right, climbing back to 30,000 feet, and led Blue flight on to Berlin. An hour later, Brown, McCoy, and the rest of Blue flight stood at attention in front of the desk of Colonel Royal N. Baker, commander of the 36th Fighter Group. Brown finished his report: “Those Yaks are supposed to be tough from behind, sir, but they’re not so tough from ahead.” He paused, then added: “We could have knocked down more.” Colonel Baker looked hard at the lieutenant. “It’s a good thing you didn’t, that wasn’t just my order, it was General LeMay’s. And I have another order for you—from even higher up. Everything you just told me is secret. In fact, it’s beyond secret,” he continued. “Neither you nor Lieutenant McCoy can claim a kill. No press release, no stories at the Club—not a word, not to anyone, maybe not ever. Do you read me?” Brown and the rest of Blue flight knew there was only one answer to that question, and it was a smart “Yes, Sir!” Softening, Baker continued: “Don’t worry, the Air Force knows what you did, and that’s going to have to be enough. Dismissed!”1 With that, a disappointed yet relieved Lieutenant Brown and his Blue flight officers saluted and left his Group Commander’s office, silenced by an official order that would remain in force until the end of the Cold War.2 It may have been bad luck or it may have been plain stupidity, but the action of that Yak pilot on a bright October day in 1948, caused a ripple effect that went thousands of miles beyond Berlin. A spark had been tossed into the powder magazine that was occupied Germany. The undeclared Cold War had just gone hot.
Huh, megint lenne egy szöveg, amit nem tudok teljes mértékben értelmezni.
Brown rolled inverted and started to go down after them, when he heard the call from the GCI (Ground Controlled Intercept) Fighter Controler: “Blue flight—break off! Break off!” “Home Plate—they’ve splashed a C-54!”
Megnyugtatlak a nukleáris fegyverek nem robbannak olyan könnyen. Igen precízen kell a tölteteknek robbanniuk hogy létrejöjjön a láncreakció. (milliomod másodpercre időzítve) Itt is a zárak nagy része ki sem oldott (nem volt élesítve) ami a komolyabb veszély lett volna az hogy a hasadóanyag szétszóródik, és némileg hasonlítva a piszkos bombához működik.
szeretném kérdezni, hogy hány fok volt ha hideg volt?
Szerintem ugyanúgy bedõlt volna az egész, csak esetleg sokkal véresebben. A SZU a '80-as évekre mély válságba jutott, gazdasági és minden tekintetben. A csatlós államok szintén. Gorbacsov ezt akarta valahogy megoldani (eszében sem volt felbomlasztani a Szovjetuniót, mégis ez lett a vége), a gazdasági reformkísérletek sehova se jutottak (nálunk sokkal szélesebb reformok voltak Kádár alatt, de végül ezek is zsákutcába vezettek), sõt csak elmélyítették a válságot, a glasznoszy azaz a nagyobb politikai szabadság pedig szépen megnyitotta az utat a forradalmak elõtt. Gorbi nem volt igazán tisztában vele szerintem, hogy az oroszokon kívül minden nép csak arra várt, hogy szétrobbanthassa az egészet. Inkább az érdekes kérdés, hogy lehetséges lett-e volna a szovjet tömb számára a kínaihoz hasonló utat követni. De ez sem fog már kiderülni.
Nem eldöntehetõ kérdés.
Mit eredményezett volna, ha Gorbacsov reformjait akadályozzák a szovjet politikusok, a hadsereg pedig megerõsíti a keményvonalas rendszereket?
Hû, de régen írtam már ide. Nemrég futottam át David Clay Large Temetés Berlinben esszéjét, amiben arról ír, miket eredményezhetett volna, ha a hidegháború elmérgesedik a megszállt Németországban. Az egyik ezek közül azt tárgyalja, miféle cirkusz kerekedhetett volna abból, ha 90 helyett már 52-ben megpróbálják a kettéosztott német államot újra egyesíteni. Persze nem a nyugatiaktól jönne az ötlet, hanem Walter Ulbricht-tól. Az európai Korea már aktívan bevonná a szovjeteket a játékba, hogy aztán egy mindent elsöprõ nukleáris tûzijátékot rendezzenek mind a két oldalon. Európa zöme ebben az esetben ugyanoda juthatna, mint a 2. világháború után: romok mindenhol, plusz némi radioaktivitás. Ha valakit jobban érdekelnek ezek a dolgok, írjon kommentet és megnézem, van-e valami anyag róla.
Castro visszavonult. Van még olyan vezetõ, aki a HH alatt volt ilyen magasan és még most is él vagy hatalomban van? Castro korszakából ki az, aki még él egyáltalán? Jimmy Carter kb. egyidõs vele, de akkor még lazán nem politizált, mikor Castro már "pain in the ass" volt. :)
Kissinger? (Nem túl rég halt meg McNamara.)
A végignézés után az merült fel bennem, hogy mintha a Hideháború hiánya - sem volt erõs trenírozás, nem volt kihívás - az amerikai diplmoácia erõtlenné és bánává vált.
Nem mondtam, hogy szembe megyek vele, csak természetemnél fogva fenntartásokkal kezelem az ilyen adatokat. Ahogy a világháború vagy a holokauszt áldozatainak a számát, vagy az atomfegyverek valós számáról szóló adatokat is. Ettõl függetlenül felfogom a számokat és értem, hogy mi a hivatalos álláspont/adat/mennyiség, csak éppen fenntartásokkal kezelem.
Nem arról van szó, hogy semmit nem hiszek el senkinek, meg, hogy minden csak egy összeesküvés. Csak egész egyszerûen vannak olyan dolgok amik könnyen lehetnek dezinformációk, és a néhai kísérleti atomrobbantások által okozott természeti károk pont ebbe a csoportba tartoznak nálam.
Akkor végülis neked tök mindegy, hogy mit mond bárki is, akkor sem vennéd be.
Eltitkolni nehéz lett volna sugaráterhelést. Tudod, Csernobil is a svédek miatt bukott le. A világ metorolgiai állomásai és atomerõvûei, de számtalan más helyen is sípoltak volna, hogy hej, baj van.
Lokálisan tényleg okoznak rövid és közptávú plusz sugárterhelést ezek, de globálisan nézve finga a szélben.
Az atomháború után sem a sugárzástól féltek igazán, hanem a nukleáris tél lehetségétõl, amit az elpusztított városok és vegyiüzemek által okozott iszonyatos tüzek szabadítanának fel. A sugárzás felezési ideje már régen megenné ezeket, mikor a felsõ légkör még mindig félhományt hozna a bolygóra...
Engem akkor sem gyõz meg, hiszen azok akik a legtöbb robbantást végezték még mindig a vezetõ hatalmak között vannak akiknek nem érdeke, hogy valós adatokat kapjunk. Ha pedig nekik nem érdeke, akkor az könnyen érvényre jut az ilyen kutatásokban is.
Az oroszok is jók kivizsgálták a katyni mészárlás körülményeit többször egymás után és folyton arra jutottak, hogy a rohadék, népellenség náci hordák tették. Közben rengeteg évnek, évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy ne csak beismerjék, hogy a hadsereg ilyet tett, hanem azt is, hogy ez állami megrendelésre történt.
Ezért is vagyok gyanakodó az olyan információk valóságtartalmát illetõen, amely több (akár egymással szemben álló) hatalom közös egyetértésében születik a korábbi bûneikrõl... akkor meg pláne, ha ez a bûnöket jelentéktelen színben tünteti fel!
A koncentráció alacsony volt, emiattt sugárterhelés is. Az ólomköpeny miatt nagyon tiszta bomba volt.
A kísérleti robbantások háttérsugárzása a 2004-es évben tizedszázalékos volt az össz sugárterhelésben. A sugárterhelés kb. 60%-a a kozmikus háttérsugárzás és minden más vacaké. Még a saját sejtek bomblása is kb. 8%-ot tesz ki.
ki tudja mennyi radioaktív szennyezõdéssel sikerült teleszemetelni a légkörünket, a lakókörnyezetünket és úgy általában véve a Földfelszínt!
Piszok érzékeny mûszerekkel alig mutatható ki a hatás. Baromi nagy a Föld és a felezési idõ meg az nagy aktivitású anyagoknál kicsi.
Azért ezt ne jelentsük ki ilyen magabiztosan! A Cár bomba által légkörbe juttatott radioaktív por a Föld felszínének a nagy részére eljutott! Lehet, hogy ez lokálisan elhanyagolható mennyiségû radioaktivitást jelent a robbanás epicentrumától távolodva pedig fokozatosan csökken a mértéke, de számoljunk azzal is, hogy több ezer robbantáson van túl az emberiség... ki tudja mennyi radioaktív szennyezõdéssel sikerült teleszemetelni a légkörünket, a lakókörnyezetünket és úgy általában véve a Földfelszínt!
Illetve ide vehetõk még a harctéri atomfegyverek, melyeket kisebb-nagyobb katonai célpontok ellen vetettek volna be nem egész városok lerombolására... az ilyen kísérletek pedig szinte egymást érték.
Mondjuk a Hidegháború szerencséje, hogy ezek a fegyverek többször nem lettek bevetve (reméljük ez így is marad), bár ezt már akkoriban is nagyon sok katonai vezetõ tudta, hogy ez pusztán anyagháború lesz, olyan anyagokkal, melyek harcteret soha nem fognak látni.
Most meg már tenni nem tudjuk hova ezt a hatalmas fegyverarzenált.
Azért vannak "vicces" sztorik is a Hidegháborús atomfegyverkezés történetei között. Például az USA és a SZU is szeretett volna kísérleti robbantást végrehajtani a Hold felszínén... na már csak az hiányzott volna. Valamint az amerikaiak akartak egy orosz Tzar bombánál nagyságrendileg kétszer nagyobbat durranó bombát is felrobbantani, aminek sok korabeli szakértõ szerint akkora lett volna az ereje, hogy visszafordíthatatlan károkat okozott volna a Föld, mint bolygó szerkezetében (egyesek a Föld kettérobbantását is vizionálták, de ez már inkább a nevetséges pánik kategória volt, abban azonban van valami, hogy egy ekkora bombával már súlyosan beavatkoztak volna a Föld ökoszisztémájába és a térséget sok száz kilométeres körzetben "lenullázták volna).
Hagyományos töltetû, intekontinentális, harctéri? Ez így nagyon tág kéréds. Ez olyan, hogy melyik a legjobb hajó? Attól függ, hogy mire? Szénszállításra vagy az ellenfél flottája ellen? :)
Melyik a legveszélyesebb szovjet/orosz rakéta a földrõl indíthatóak közül?
A Szu-47 egy techdemó volt, legalábbis szerintem. Senki nem gondolhatta komolyan, hogy abból rendszerbe állított harci gép lesz és fõleg akkor. Mai napig nem vágom, hogy mit akartak vele. Politkust parasztvakítani, hogy "adjatok zsét erre a forradalmi vadászra"? A válasz meg az lett volna, hogy "nézd meg, hát milyen a szárnya?" Csak éppen az X-29 szûk egy évitzeddel elõtte már megmutatta a jenkiknek, hogy mik a problémák az elõrenyilazott szárnnyal. Jóval több hátránya van, mint elõnye. Azóta a szerkezeti anyagok terén generációs ugrás történt, de még így sem látsz még fantáziarajzon sem elõrenyilazott szárnyú UAV-t vagy harci gépet.
A gép elvben lehetett volna belsõ fegyverteres, de a megépült gép tudtommal nem ilyen volt. A nagy RCS maradt volna, a fegyverek légellenállása is és alapvetõen Szu-27 akkori szitnû avionikájával bírt volna, ami nem kellett senkinek. Sem Indiának sem Kínának. (Lásd Szu-30MKI és MKK. Részben külföldi elektronikát kaptak.)
Nem rendelkeznek már a jogokkal asszem én nem tervezék. Szerintem ez ma már nem érdekel annyi embert, hogy leadják. Talán külföldön lehet kapni valahogy. Nekem ez a 3 rész van meg. Asszem 8 részes volt, de 2 elég unalmas volt, legalábbis nekem. Ezek voltak talán a legjobbak, ezért is maradtak meg.
És mi van azzal az új generációs Szu-47-tel, amit annyira beharangoztak?
Nem is. A szokásos bajuszhúzogatás. Amióta ismét nagyhatalmi terveik vannak azóta ismét szokásba jött. "Tesztelik a védelmet" Valójában arra jó hogy az újságok írjanak róluk meg a zemberek lássák hogy azért még élnek és bátrak.
Informatika és tudomány
