Nem találtam a témára topikt, szóval nyitottam egyet, hogy ne offoljuk teli a többit.
Bevezetésnek itt egy írás a Védákról és annak érdekességeirõl:
A szanszkrit szövegek sokszor említik, hogy az istenek az égen vívtak csatákat, vimánákat használtak, amelyeket olyan halálos fegyverekkel szereltek fel, mint amilyeneket mi alkalmazhatunk ezekben a felvilágosultabb idõkben. A Rámájana pl. ezt írja: "A Puspaka kocsi ragyog, mint a nap, a bátyám, a hatalmas Rávana szerezte meg. Ez a kiváló légi kocsi oda megy, ahova akarják… olyan, mint egy fényes felhõ az égen." ".. Ráma király beszállt, és a Raghuk urának parancsára fölemelkedett a levegõbe." A Mahábháratából, a nagyon hosszú indiai eposzból tudjuk, hogy a Maja nevû démon vimánájának a kerülete húsz könyök volt, négy erõs kerékkel látták el. Ez a költemény az információ igazi aranybányája, ami az istenek közötti konfliktusokat illeti, és akik olyan halálos fegyvereket használtak, mint manapság mi. A lángoló lövedékeken kívül más halálos fegyverekrõl is hallunk. Indra dárdája egy köralakú ’reflektor’ segítségével mûködött. Amikor bekapcsolták, fény-nyalábot produkált, ez minden célpontot azonnal elpusztított. Az egyik párviadalban Krsna az égen üldözi az ellenfelét, Salvát, és Salva valamilyen módon láthatatlanná teszi a Saubha nevû vimánát. Krsna azonban egy különleges fegyvert használ: 'Gyorsan elõvettem egy nyilat, amely a hang alapján keresi meg a célpontot'. Sok más rettenetes fegyvert ír le egészen magától értetõdõen a Mahábhárata, de a legfélelmetesebb az, amelyet a Vrsnik ellen használnak: "A gyors és erõs vimánájában repülõ Gurkha a Vrsnik és Andhakák három városa ellen egyetlen, de az univerzum valamennyi erejével rendelkezõ lövedéket lõtt ki. Tízezer napként ragyogó, lángoló füst- és tûzoszlop emelkedett fel. Ez volt az ismeretlen fegyver, a vas mennykõ, a halál küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák egész nemzetségét." Fontos megjegyezni, hogy ezek nem elszigetelt események. Más civilizációkban is vannak hasonló beszámolók. A vas mennykõ utóhatásai nagyon ismerõsen hangzanak. Úgy látszik, az embereket annyira elégette, hogy a holttesteiket nem lehetett azonosítani. A túlélõknek se volt sokkal jobb, mivel kihullott a hajuk, leváltak a körmeik. Az állítólag mitikus vimánákkal kapcsolatban talán a legérdekesebbek azok a tárgyilagos feljegyzések, amelyek leírják, hogyan kell ezeket megépíteni. A maguk módján, az utasítások egészen pontosak. A Szamarangana Szutradhára írja: "A vimána teste erõs és tartós legyen, könnyû anyagból, mint egy nagy madár. A belsejében kell elhelyezni a higany motort, alatta a vasból készült fûtõberendezéssel. A higanyban rejlõ erõ mozgásba hozza a meghajtó örvényt, és a gépben ülõ ember nagy távolságot tehet meg az égen. A vimána föl- és leszállhat függõlegesen, adott szögben haladhat elõre és hátra. A gépek segítségével az emberek repülhetnek a levegõben, a mennyei lények lejöhetnek a földre." A Hakatha (a babiloniak törvénykönyve) egyértelmûen kimondja: "A repülõgép használata nagy kiváltság. A repülés ismerete a mi egyik legrégebbi örökségünk. Ajándék azoktól, 'akik odafönt élnek'. Azért kaptuk tõlük, hogy sok életet megmentsünk." Még fantasztikusabb információt ad egy régi khaldeai könyv, a Szifrala, amely több, mint száz oldalon sorolja a repülõgép építésének mûszaki részleteit. Olyan szavakat tartalmaz, amelyeket grafitrúdként, réztekercsként, kristály kijelzõként, rezgõ szférákként, stabil szögekként, stb. lehet fordítani.
Az UFO rejtély sok kutatója hajlamos arra, hogy figyelmen kívül hagyjon egy nagyon fontos dolgot. Feltételezik, hogy a legtöbb repülõ csészealj idegen, vagy talán katonai eredetû, származhatnak az UFO-k a régi Indiából és Atlantiszból is. Amit a régi indiai repülõgépekrõl tudunk, az a régi indiai forrásokból származik; írott szövegekbõl, amelyeket ránk hagyományoztak a régi századok. Nem kétséges, hogy a legtöbb szöveg hiteles; köztük vannak a jól ismert eposzok, de szó szerint több száz ilyen van. A legtöbbet még le sem fordították angolra a régi szanszkritból. Az indiai Asóka császár alapította meg a "Kilenc ismeretlen ember titkos társaságát": ezek nagy indiai tudósok voltak, az volt a dolguk, hogy katalogizálják a tudományokat. Asóka titokban tartotta a mûködésüket, mert attól félt, hogy a régi indiai forrásokból szerzett ismereteket a háború gonosz céljaira használják fel; Asóka pedig nagyon ellenezte a háborút, miután véres csatában gyõzött le egy ellenséges sereget, és áttért a buddhizmusra. A "kilenc ismeretlen ember" összesen kilenc könyvet írt, feltehetõen mindenki egyet. Az elsõ könyv címe: "A gravitáció titkai." A történészek hallottak errõl a könyvrõl, bár nem látták. Fõleg a "gravitáció ellenõrzésével" foglalkozik. Feltehetõen még megvan valahol, India, Tibet egy titkos könyvtárában, vagy másutt (talán éppen Észak-Amerikában). Érthetõ, hogy Asóka ezt az ismeretet titokban akarta tartani, már amennyiben létezik. Asóka tudta, hogy ilyen és más „futurisztikus” fegyvereket használó háborúk pusztították el Ráma birodalmát, sok évezreddel azelõtt. A kínaiak csak néhány évvel ezelõtt találtak szanszkrit dokumentumokat a tibeti Lhaszában, és azokat elküldték a csandigarhi egyetemre, hogy fordítsák le. Dr. Ruth Reyna egyetemi professzor azt mondta, a dokumentumok a csillagközi ûrhajók építési utasításait tartalmazzák. Meghajtási módszerük „anti-gravitációs” volt, a laghimához, az ember fiziológiai alkatában létezõ ismeretlen erõhöz hasonló rendszeren alapult, amely "centrifugális erõ, és elég hatalmas ahhoz, hogy leküzdje a gravitációt." A jógik szerint ez a laghima teszi lehetõvé a levitációt. Dr. Reyna azt mondta, a sok ezer évesnek vélt szövegekben astráknak nevezett gépeken a régi indiaiak egész hadsereget küldhettek bármelyik bolygóra. Más titkokat is feltárnak a kéziratok, úgymint anima (láthatatlanná tevõ süveg), és garima (hogyan váljunk olyan nehézzé, mint egy ólomhegy). Az indiai tudósok persze nem vették ezeket a szövegeket nagyon komolyan, de jobban értékelték, amikor a kínaiak bejelentették, hogy egyes adatokat az ûrprogramjukban fognak tanulmányozni. Egyike az elsõknek ez a kormány, amely elismeri, hogy az anti-gravitációt vizsgálja. A kéziratok nem mondják meg határozottan, történt-e valaha is bolygóközi utazás. Említenek egy holdra tervezett utazást, bár nem világos, hogy a terv megvalósult-e. Az egyik nagy indiai eposz, a Rámájana azonban részletesen elmondja hogyan utaztak el a holdra egy vimánán (vagy astrán), sõt harcoltak a holdon egy Asvin (vagy atlantiszi) ûrhajóval. Ez csak az egyik újabb bizonyság arra, hogy az indiaiak használták az anti-gravitáció és aerospace technológiát.
Még messzebb kell visszamennünk az idõben, hogy a technológiát igazán megértsük. Ráma birodalma legalább 15,000 évvel ezelõtt jött létre Észak-Indiában és a mai Pakisztánban. Sok nagyvárosa volt, némelyiket megtalálták Pakisztán sivatagjaiban, Észak- és Nyugat-Indiában. Úgy látszik, Ráma kortársa volt az atlantiszi civilizációnak, amelyben megvilágosult papkirályok uralkodtak. Ráma hét legnagyobb városát a klasszikus hindu szövegek a hét rsi városainak nevezik. A régi indiai szövegek szerint az embereknek vimánáknak nevezett légi jármûveik voltak. A vimána két fedélzetes, kerek légi jármû, kerek ablakokkal és kupolával, majdnem olyan, ahogyan a repülõ csészealjat elképzeljük. A "szél sebességével" repült, és "dallamos hangot" adott. Legalább négy különféle vimánatípus volt: csészealj formájúak, hosszú hengerek ("szivaralakú úrhajók"). Nagyon sok régi szöveg beszél a vimánákról, több kötetet kitennének. A gyártók repülési kézikönyveket írtak a különféle vimánák vezérlésérõl, némelyik ránk maradt, sõt le is fordították angolra. A Szamara Szútradhara tudományos értekezés, a vimánában történõ légi utazás minden szempontjával foglalkozik. 230 párvers beszél a megépítésérõl, a felszállásról, ezer mérföldes repülésrõl, normál- és kényszerleszállásokról, még a madarakkal való esetleges összeütközésekrõl is. A Vaimánika Sásztrát 1875-ben találták meg egy indiai templomban. Ezt a Kr.e. 4. században írta a bölcs Bháradvádzsa, aki még régebbi szövegeket használt forrásként. A szöveg témái a vimánák üzemeltetése, vezérlés, óvintézkedések hosszú utazások esetén, a repülõgép vihar- és villámvédelme, valamint hogyan lehet átkapcsolni „napenergiára” egy szabad energiaforrásról, amely „antigravitációként” hangzik. 8 fejezetében ábrák vannak, háromféle repülõgépet mutat be, olyan készülékekkel együtt, amelyek tûzbiztosak és nem törnek el. Felsorolja a jármûvek 31 lényeges részét és a 16 anyagot, amelyekbõl készülnek, és amelyek abszorbeálják a fényt és a hõt; ezért tartották alkalmasnak a vimánák építéséhez. Ezt a dokumentumot lefordították angolra, és beszerezhetõ a kiadónál: Vaimánika Sásztra, szerzõje Mahársi Bháradvádzsa, angolra fordította, szerkesztette és kiadta G. R.Josyer, Mysore, India, 1979. Mr. Josyer a majszuri nemzetközi szanszkrit kutatás akadémiájának igazgatója. Nem tûnik kétségesnek, hogy a vimánákat, valamiféle „anti-gravitáció” hajtotta. Függõlegesen emelkedtek föl, lebegtek az égen, mint a modern helikopter. Bháradvádzsa nem kevesebb, mint 70 régi tekintélyre és tíz repülõút-szakértõre hivatkozik. Ezek a források elvesztek. A vimánákat a vimána-grhában, egyfajta hangárban tárolták. Néha azt mondják, egy sárgásfehér folyadék volt az üzemanyag, máskor valamilyen higanyvegyület, bár errõl elég zavarosan írnak. Nagyon valószínû, hogy a késõbbi szerzõk megfigyelõkként írtak, régebbi szövegekbõl idéztek, és érthetõ módon maguk sem ismerték a meghajtás elvét. A "sárgás-fehér folyadék" gyanúsan úgy hangzik, mint a gazolin, és talán többféle meghajtási mód volt, köztük belsõ égésû, sõt "pulse-jet" motorok. Érdekes megjegyezni, hogy a nácik az elsõ pulse-jet motorjaikat a V-8 rakétáka bombákhoz fejlesztették ki. Hitlert és a nácikat kivételesen érdekelte a régi India és Tibet, évente küldtek ezekre a helyekre expedíciókat, a 30-as évektõl kezdve. Ezoterikus információt gyûjtöttek, és talán innen is szereztek tudományos ismereteket. A Dróna Parva (Mahábhárata) és a Rámájana szerint az egyik fajta vimána gömb formájú volt, nagy sebességgel haladt a higannyal generált széláramlatban. Olyan volt a mozgása, mint egy UFO-é, föl, le, elõre-hátra, ahogyan a pilóta akarta. Egy másik indiai forrásban, a Szamarában a vimánák „sima és jól összeállított vas gépek, higanytöltéssel, amely hátul zajos láng formájában csapott ki." Egy másik írás, a Szamaranganaszútradhara leírja, hogyan építették a jármûveket. Lehetséges, hogy a higanynak van valami köze a meghajtáshoz, vagy a vezérlési rendszerhez. Már a szovjet tudósok fölfedeztek valamit Turkesztán és a Gobi sivatag barlangjaiban, amit õk "nagyon régi, ûrhajók navigálásához használt mûszereknek" neveztek. A "mûszerek" félgömb alakú üveg vagy porcelán tárgyak, kúpban végzõdnek, amelyben egy csepp higany van.
Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetõen Atlantiszig; sõt Dél-Amerikáig. A Mohendzso-daroban (Pakisztán, a hét rsi városának egyike Ráma birodalmában) talált és máig meg nem fejtett írást másutt is megtalálták: a Húsvét-szigeten. Még ezt a Rongo-Rongonak nevezett írást sem fejtették meg, és nagyon hasonlít a mohendzso-daroi íráshoz. Légi bázis volt-e a Húsvét-sziget a Ráma-birodalom vimánáinak az útvonalán? (A mohendzso-daroi vimána reptéren a utasok hallották a hangosbemondó dallamos hangját: Rama Airways, Bali, Húsvét-sziget, Nazca és Atlantisz, 7. kapu, beszállás megkezdõdött. Kérjük az utasokat a 7. kapuhoz…) Tibet sem kis távolság. A "tüzes kocsiról" így beszélnek: "Bhíma repült a kocsiján, amely ragyogott, mint a nap, és olyan hangos volt, mint a mennydörgés... Fénylett a repülõ kocsi, mint a láng az égen a nyári éjszakában ... elsuhant, mint egy üstökös... Mintha két nap ragyogott volna. Aztán a kocsi fölemelkedett, és teljesen kivilágosodott az ég." Bhavabhúti Mahávirájában, egy 8. századi, régebbi szövegekbõl és hagyományokból merítõ dzsaina szövegben olvassuk: "A Puspaka nevû légi kocsi sok ember visz Ajódhjába, a fõvárosba. Az ég tele van hatalmas repülõgépekkel, sötét, mintha éjszaka lenne, csak a sárgás fényeik látszanak." A legrégebbinek tartott indiai könyvek, a Védák különféle formájú és méretû vimánákról írnak:az "agnihotravimána" két motorral mûködik, az "elefánt-vimána” több motorral, más típusokat a jégmadárról, az ibiszrõl és más állatokról neveztek el. Sajnos a vimánákat, mint a legtöbb tudományos felfedezést, végsõ soron háborús célokra használták. Az atlantisztiak arra használták a maguk repülõgépeit, a "Vailixi-ket," hogy megpróbálják legyõzni a világot – ha hihetünk az indiai szövegeknek. Az indiai írásokban Asvinoknak nevezett atlantisziaknak még fejlettebb volt a technológiájuk, mint az indiaiaknak, és biztos, hogy még harciasabb természetük volt. Bár úgy tudjuk, nem maradt fenn régi szöveg az atlantiszti vailixi-ról, ezoterikus, okkult források írnak ezekrõl a repülõgépekrõl. A vailixik hasonlóak a vimánákhoz, ha ugyan nem azonosak, általában "szivar alakúak" voltak, egyformán manõvereztek a víz alatt, a légkörben vagy az ûrben. Más repülõik olyanok voltak, mint a vimánák, csészealj formájúak, talán szinten le tudtak merülni a víz alá. Eklal Kueshana, az "Utolsó határ" szerzõje azt írta egy cikkében 1966-ban, hogy a Vailixit 20,000 évvel ezelõtt fejlesztették ki Atlantiszban, és általában "csészealj formájúak voltak, trapezoid keresztmetszettel, alul három félgömbként kiemelkedõ motorházzal. Mechanikus antigravitációs meeghajtásuk van, a motorjaik kb. 80,000 LE erõt fejtenek ki." A Rámájana, Mahábhárata és más szövegek elmondják, milyen szörnyû háború volt 10-12,000 évvel ezelõtt. Ráma olyan pusztító fegyverekkel gyõzte le Atlantiszt, amelyet a olvasók a múlt század második feléig el sem tudtak képzelni. A Mahábhárata, a vimánák egyik forrása elmondja, milyen félelmetes volt ez a háború: "...(a fegyver) egyetlen, de az univerzum teljes erejével feltöltött lövedék volt. Ezer napként ragyogó, tüzes láng- és füstoszlop emelkedett föl egész pompájában... Egy vas mennykõ, a halál óriási küldöttje, amely hamuvá égette a Vrsnik és Andhakák nemzetségét.... a testek úgy elégtek, hogy felismerhetetlenekké váltak. A haj és a köröm kihullott; az edények látható ok nélkül eltörtek, és a madarak fehérré változtak.... néhány óra után minden étel megfertõzõdött.... hogy megmeneküljenek a tûztõl, a katonák a folyókba vetették magukat, lemosták magukat és a felszerelésüket..." Úgy látszik, mintha a Mahábhárata egy atomháborút írna le. Az ilyen utalások nem elszigeteltek, minden történelmi könyv említ nagy csatákat, amelyekben fantasztikus fegyvereket és légi jármûveket használtak. Az egyik szerint vimána-vailix háború volt a holdon. A fenti részlet nagyon pontosan leírja, milyen volt az atomrobbanás, és hogyan hatott a rádióaktivitás az emberekre. A vízbe ugrás csak lélegzetvételnyi haladék volt.
Amikor a régészek feltárták Mohendzso-daro rsivárost a múlt században, csontvázakat találtak az utcán fekve, némelyek egymás kezét fogták, mintha hirtelen sújtotta volna õket a végzet. Ezek a csontvázak a leginkább rádióaktívak azok közük, amelyeket valaha is talátak, mint Hirosimában és Nagaszakiban. Szó szerint üvegessé vált tégla- és kõfalakat találni Indiában, Írországban, Skóciában, Franciaországban, Törökországban és más helyeken. A kõ erõdök és városok elüvegesedésére nincs más logikus magyarázat, mint az atomrobbanás. Továbbá Mohendzso-daroban, egy jól megtervezett, raszterben rendezett, a mai Pakisztánban és Indiában használatosnál jobb vízvezeték rendszerrel rendelkezõ városban az utcák tele voltak szórva „fekete üvegdarabokkal." Rájöttek, hogy ezek agyag edények voltak, amelyek megolvadtak az intenzív hõségtõl. Atlantisz elsüllyedt egy kataklizmában, Ráma birodalmát atomfegyverek pusztították el, a világ visszaesett valamilyen "kõkorszakba," és a modern történelem csak több ezer évvel késõbb kezdõdik. Mégis úgy tûnik, mintha még lenne néhány vimána és atlantiszti vailixi. Ezeket úgy építették, hogy sok ezer éven át eltartsanak, némelyik talán még mindig használatban van, amint azt Asóka kilenc ismeretlen embere és a lhaszai kézirat tanúsítják. Nem látszik meglepõnek, hogy titkos társaságok vagy kivételes, megvilágosult emberek testvériségei megõrizték ezeket a találmányokat, a tudomány és történelem ismeretét. Sok jól ismert történelmi személy, köztük Jézus, Buddha, Lao-ce, Konfucius, Zoroaszter, Mahávira, Quetzalcoatl, Akhenaton, Mózes, újabb feltalálók és persze sokan, akik valószínûleg névtelenek fognak maradni, ilyen titkos szervezetek tagjai voltak. Érdekes megjegyezni, hogy amikor Nagy Sándor eljutott Indiába, több, mint kétezer évvel ezelõtt, a történészei feljegyezték, hogy egy ponton "repülõ, tüzes pajzsok" támadták meg õket, amelyek megrémítették a hadsereget és a lovasságot. Ezek a "repülõ csészealjak" azonban nem alkalmaztak atombombákat vagy sugárfegyvereket, talán jóindulatból, és Sándor folytatta a hódításait Indiában. Több szerzõ fölvetette, hogy ezek a "testvériségek" néhány vimánát és vailixit titkos barlangokban tartanak Tibetben vagy egy más helyen, Közép-Ázsiában, és Nyugat-Kínában a Lop Nor sivatag egy nagy UFO misztérium központja. Talán még mindig tartanak itt sok repülõt, földalatti bázisokban, amilyeneket az amerikaiak, angolok és szovjetek építettek világszerte az elmúlt évtizedekben. De nem minden UFO tevékenységet lehet azzal magyarázni, hogy régi vimánák utaznak a holdra, valamilyen oknál fogva.
(John Burrows: Régi repülõgépek)
Atomfegyver a régi Indiában
A nagy indiai eposz, a Mahábhárata mondja el, többek között, a világ eddig legnagyobb háborúja történetét. Kr.e. 3150-ben, mások szerint 3139-ben ütköztek meg egymással a rokon királyi nemzetségek, a Kauravák és a Pándavák, és 18 napig tartott a háború, amelyet alig néhányan éltek túl. Az eposz nagyon részletesen számol be a hadi eseményekrõl. A legfontosabb fegyverek az íj, nyíl, kard és lándzsa; sokan csak dorongokkal harcolnak, vagy köveket hajigálnak. A legnagyobb hõsöknek azonban isteni fegyvereik vannak, és ezek minden tekintetben különlegesek.
Az egyik fõszereplõ, Asvatthámá ezt mondja a Nárájana-fegyver történetérõl (7.196-201): „Nárájana, a Legfelsõbb Úr személyesen ajándékozta ezt a fegyvert az apámnak… óvatosan használd, mert csak akkor tér vissza, ha megölte a célba vett ellenséget. Nem szabad elhamarkodottan használni, mert mindenkit elpusztít. Csak az menekülhet meg, aki elhagyja a kocsiját, eldobja a fegyvereit és kegyelmet kér.” Talán olyan ez a fegyver, mint a bumeráng? Egyáltalán nem, sõt nem is létezik a maga fizikai valóságában. Ezt a láthatatlan fegyvert egy mantrával kell „elõszólítani.” Asvatthámá kimondta a mantrát, mire „lángoló nyilak jelentek meg az égen, olyanok voltak, mint a tüzes kígyók… aztán számtalan vasgolyó jelent meg a felhõtlen égen… buzogányok, napként ragyogó, éles korongok… A Nárájana fegyver úgy pusztított, mint a dühöngõ tûz… ahol meg akarták fékezni, ott még erõsebb lett. Mindenkit megöl ez a fegyver, aki csak arra gondol, hogy harcoljon ellene, még akkor is, ha a föld mélyében vesz menedéket.” Ardzsuna elõszólította egy másik mantrával a Varuna fegyvert, amely hatalmas vízsugarakkal próbálta eloltani a tüzet. De a lángot okádó Nárájana-fegyver csak akkor békült meg, amikor az utolsó harcos is leszállt a szekerérõl, és alázatosan felajánlotta a hódolatát.
Egy másik isteni fegyverrõl beszél a Bhágavata Purána (1.7.19-32). Ezt is a bosszúszomjas Asvatthámá „szólítja elõ” a mantrájával. Amikor megjelent ez a fegyver, a Brahmástra, „mindent elárasztott a sugárzó, elviselhetetlen fény… ezt a fegyvert csak egy másik Brahmástra tudja megfékezni… Amikor a két fegyver sugarai összecsaptak, hatalmas tüzes golyó jelent meg. Nagyobb volt a napnál… Mindenkit a számvartaka tûzre emlékeztetett, amely az idõk végén elpusztítja az egész világot.” A brahmástra éppen olyan pusztító, mint az atombomba. Az „ezer naphoz hasonló” fény felvillanását sötét porfelhõ követi, hamuvá égeti a hatósugarában tartózkodókat. A madarak holtan zuhannak le a földre, az étel megfertõzõdik. Az emberek, ha ugyan még maradt erejük, ösztönösen a folyók felé menekültek, megpróbálták lemosni a bõrüket és a felszerelési tárgyaikat.
Nukleáris fegyver több, mint ötezer évvel ezelõtt, na ne. Ez csak mese lehet, mondták a nyugati tudósok, éppen olyan „valószínû,” mint a repülõ szõnyeg, vagy a hétmérföldes csizma. Ez még nem sokat ártott volna, megszoktuk, hogy a tudósaink mindenben kételkednek. A modern ezotéria nagyjai azonban azt mondják, megtalálták a bizonyítékot. Egyikük (Nemere István) ezt írja: „Amikor a sok ezer éve néptelen város (Mohendzso Daro) utcáit kiásták a földbõl, ezrével találtak csontvázat. Az emberek mintha tömegesen menekültek volna, amikor utolérte õket a halál… hogy ez nem lehetett természeti katasztrófa, arra a csontok radioaktív sugárzása utal. Még Hirosimában vagy Nagaszakiban sem találtak ennyire sugárzó emberi maradványokat… a köveket szinte kerámiává égette a tûz, amelynek min. 1500-1600oC-nak kellett lennie… a légi felvételek nagyon hasonlítanak a két említett japán város romjaihoz, az atombomba felrobbanása után.”
Ezzel a leírással csak egy egészen kis probléma van: nem igaz. Az Indus-Szaraszvati kultúra városaiban alig találtak csontvázakat. Az emberek nem fejvesztetten menekültek, hanem gondosan felkészültek a távozásra; magukkal vittek minden használható holmit. A városokat nem atombomba robbantotta fel, fokozatosan adták meg magukat a természet erõinek, a medrüket sûrûn változtató folyóknak, a pusztító szeleknek és viharoknak.
A nukleáris fegyver azonban nem mese, csak az úgynevezett bizonyíték. Radzsaszthánban, Dzsódhpurtól nyugatra találtak egy várost, amelyet atomrobbantás pusztított el. Vastag hamuréteg borítja a helyét. A sugárzás még mindig intenzív, a terület nagyon veszélyes. Sok születési rendellenesség, rákos megbetegedés jelzi, hogy valami nincs rendben. A terület egy részét azonnal lezárták. Francis Taylor angol archeológus sem tudta folytatni az ásatásokat. Csak a közeli templomokban nézelõdött, és lefordította a régi feliratokat. Úgy tûnik, az embereket váratlanul érte a vakító fény megjelenése, nem értették, honnan jön a gyilkos tûz. „A radioaktív hamu hihetõvé teszi, hogy a Mahábhárata korában ismerték a nukleáris fegyvereket,” jegyzi meg óvatosan Francis Taylor.
Nem Radzsaszthán az egyetlen hely Indiában, ahol a nukleáris tevékenység nyomot hagyott. A szubkontinens déli végében, a Cape Comorin finom fövenye jellemzõen sokszínû. A zarándokok õsidõk óta „tudják,” hogy egykor Durgá istennõ járt ott, és még mindig érezni „az energiáját.” Ez az energia azonban veszélyes is lehet, hiszen manapság uránt nyernek ki a Cape Comorin monozite homokjából.
Valamit tudtak Indiában több, mint 5000 évvel ezelõtt, és nem véletlen, hogy a Mahábháratát nem költeménynek (kávja), hanem történelmi följegyzésnek (itihásza) tekintik.
Hallod az elsõ 2 hsz jobb, mint a Star Wars, a Star Trek, a Gyûrûk ura és Asimov összes mûve együttvéve.
Na eddig az USA volt a nagyfiú, aztán nehogy belekössenek az indiaiakba, mert akkor "Az indiaiak repülõ tüzes pajzsaitól ment meg uram minket." Még szerencse hogy olyan jó indulatúak, hogy nem használják az atomfegyvereiket.
Na ezen viszont már tényleg kész voltam: "Nyilvánvaló, hogy a régi indiaiak vimánákban repültek egész Ázsia felett, feltehetõen Atlantiszig; sõt Dél-Amerikáig. " Ja, az is nyilvánvaló, hogy én vagyok a pápa. (de igazából egy hüllõ)
rögtön az elsõ sorban írja, hogy eposz, tovább nem is olvastam, egy eposz olyan mint egy mese, semmi valóságalapja nincs, valami okos kitalálta csak...
"Valamit tudtak Indiában több, mint 5000 évvel ezelõtt, és nem véletlen, hogy a Mahábháratát nem költeménynek (kávja), hanem történelmi följegyzésnek (itihásza) tekintik."
"Az eposz anyaga valamilyen – akár valóságos, akár képzelt – történet, elõadási formája is a történeti elõadás költõibb változata. Az eposz a múlt költészete, és a fantázia forrása benne az emlékezet, a hagyomány."
azt kihagytad h az eposz legnagyobb jellemzõje az erõteljes túlzások, az események fenagyobbítása, ami az ókori eposzoknál meg a legfõbb hatáskeltés!!!
Igaz, szinte minden ilyen mû tartalmaz túlzásokat, fõleg hogyha nem egyszer átírták, és kitudja miket cseréltek le benne, amiket nem értettek... Nem lehet szószerint venni, de ez nem azt jelenti, hogy az egész csak szimpla kitaláció. Kötve hiszem, hogy több száz oldalas leírást "találtak volna ki", amiben részletes leírást adnak a vimánákról, összetételükrõl, tulajdonságaikról...
és mi a helyzet a Gyûrûk urával vagy az egyéb több száz oldalas fantasy regényekkel (herrypóter, dûne, stb..). akkor ilyen alapon ezek sem puszta kitalációk dacára az íróik állításinak, hiszen több száz oldalasak... ugyanmár..
Hát nem spec becsapódásra gondoltam.... Annyi fajta sugárzás létezik a természetben magától nélkülünk is, miért ne lehetett volna? Ultraibolya, röntgen, gamma, kozmikus.....stb. mért pont ez tûnik hihetetlennek? qetuol: Ezt viccnek szántad? Azért van némi különbség....
Harry Pottert hasonlítasz egy Mahábharátához. Gratulálok.
Kérdezek valamit: Miért találhatóak hasonló "kitalált" történetek más kultúráknál is, mint pl.: Majáknál és egyéb amerikai õslakosoknál, Suméroknál, Kínaiaknál, afrikai törzseknél?
Úgylátszik akkoriban nagy volt az igény az ûrscifi iránt az egész Földön...
Gonosz dolgok ám ezek, régen nem volt rá igény mégis megtörtént mindenféle csoda, manapság meg mindenki azokra vár, de be kell érniük a sci-fi regényekkel. LoL
Ja, ja sokat fantáziáltak akkoron az emberek bezzeg manapság... annyira intelligensek és racionálisak vagyunk, kéne pár plecsni is róla....na és persze olyan okosak....
Ha megkérdezném, hol van pontosan ez a leatomozott város, lenne válasz? Ha keresnék ettõl a Francis Taylor angol régésztõl egyéb publikációt, találnék?
Mit cáfoljon meg? Egy elméletet? Ha szétrobbant, nincs bizonyítéka az elméletnek. Mit kellene megcáfolni?
Mit cáfoljak? Eddig is tudtuk, hogy az a "valami" még a levegõben felrobbant, csak a lökéshullám érte el a földet, _biztos_ krátert azóta se találtak. Persze azóta már volt az SG-n is 100 cikk a lehetséges kráterjelöltekkel, mint a tavak, mocsarak, stb. De ez nem ide tartozik...
Ne hülyéskedj már, szerinted elméletet nem lehet megcáfolni? Alátámasztották, hogy már történt ilyen eset, amire van is bizonyíték, mit gondoltok mi tette ezt? Vismanák? Zeusz? Repülõ tüzes pajzsok?
jó, a hasonlat valóban nem teljesen megfelelõ, de valószínûbbnek tartom h egymástól függetlenül a kínaiak és a maják meg az indiaiak kitalálnak hasonló történeteket, mint azt, hogy földönkívüli ûrhajókkat láttak volna.
Lehet, de az sem lehetetlen, hogy most már egy másik rezgési szinten közelekednek, és ezért nem látjuk õket, vagy alakváltók, mint a hüllõk, és Boing 747-esnek álcázzák magukat. Az sem kizárt, hogy Hitler titkos antarktiszi bázisán állomásoznak, (egyszer már megtámadtak egy merész amerikai kapitányt), és a megfelelõ pillanatra várnak, hogy a maja naptár szerint 2012 decemberében bevessék a párezer évvel ezelõtt tesztelt atombombájukat a mai civilizáció ellen, hogy eljöjjön egy új kor.
Itt abbafejezem a szemétkedést, nem akarom tönkretenni a topikot, ezért, ha ezentúl valami véletlen folytán hozzászólok az normális hangvételû lesz, további jó elmélkedést.
Ha lesz idõm, beírom az õsi indiai eposzokból az idevágó részeket: RAKSASÁK, NAGÁK és a többi humanoid (DEVÁK, stb..) , emberszerû létforma, akik mind magasabb szinten vannak , mint az ember, bár az emberek is az egyik ilyen létformától származnak, sõt maga a Föld is az egyik (1.) ilyen magasabb sík élettere, tehát akár rend és jólét is lehetne. (vannak alsóbb létsíkok, azok a pokolszerû helyek, és a 2.-7. létsík már paradicsomszerûek a Földhöz képest. Állítólag a jóindulat, szenvedély és az anyagiasság hármasából ahol a jóindulat a gyõztes, ott sokkal magasabb szinten vannak szellemileg és mûszakilag is, pluszmég sokkal hosszabb ideig élnek is, ezek a 2-7 létsíkok, amik állítólag bizonyos helyek a galaxisban, illetve más dimenziókban, viszont mivel vannak rosszindulatú, de technikailag magasszintû lények is, akik ráadásul jártasak a mágiában és dimenziók közötti közlekedésben is, õket sajnálatos módon ide szorították ki a felsõbb síkokról, röviden: itt folyik a galaktikus hidegháború, nem a saját otthonaikat szennyezik be, hanem a mienket, mert mi kispályások vagyunk, és nem bírjuk õket kirúgni innen, csak segítséggel. Mindig a sor végén álló szívja meg.)
Ja, ez megegyezik azzal, (kb) ahogy nekem jönnek le a dolgok. Az NWO-n azokra az entitásokra probáltam meg fókuszolni, amelyek közvetlen a mi energiánkat szipolyozzák.
Én ehhez annyit tudok hozzászólni, hogy a tudósok -fizikusok, csillagászok, biológusok, stb. - legtöbbje istenfélõ ember. Még az õ számukra is rengeteg megmagyarázhatatlan jelenség van, aminek a megfejtésérõl csak álmodni mernek. És ahogy a tudomány fejõdik, a megválaszolatlan kérdések száma csak nõ és nõ.
Szvsz semmi naivitás nincs abban, hogy létezik/létezett egy nálunk sokkal fejlettebb civiláció akik kapcsolatban álltak/állnak velünk. Nézzük meg csak azt, hogy az emberiség mennyit fejlõdött mondjuk 10ezer év alatt, vagy legyen csak 3ezer. Na akkor hova fejlõdhetünk még 3, 10 vagy 100ezer év alatt? (tegyük fel nem halunk ki, nyirjuk ki a bolygót, stb.) Olyan szintre juthatunk, amirõl ma még csak viccelõdve kommentelnek egyesek, hogy persze, repülõ szõnyeg, másik dimenzió, álcázó berendezés, térhajtómû, stb... 3 ezer éve ugyanezt mondták volna egy rakás mai cuccra.
Bazz ez beszarás xd Lehetetlen, hogy ennyire hitetlenkedõ legyen valaki. Nyilván az ókori, egymástól elszigetelt népeknek sok idejük volt, ezért elkezdtek ugyanakkor, ugyanolyan repülõ gépekrõl meg atomfegyverekrõl irkálni. Ennél azért tényleg valószínûbb az, hogy esetleg "más" keze van a dologban...
lehet, hogy ironikusnak szántad (?!). bár az is lehet, hogy az igazat kerülgeted mert mi csak a mi szûk környezetünket látjuk. még a legnagyobb tudósok is.
most jól tökön ragadtad a helyzetet: hitetlenkedõ. bizony nem más ez, csak hit, semmi bizonyíték. ami meg az atomfegyvereidet illeti, iylenekrõl szó sincs sehol, csak ti próbáljátok belemagyarázni.
Feleslegesen beszélsz nekik bizonyítékokról... Nem tudják, mi az, nem értik a szót. Nekik a Védák már bizonyíték kategória, onnantól kezdve meg nincs mirõl beszélni. Ha az a gondolatmenet elfogadható, hogy "biztosan igaz, mert régen írták, és hát miért írtak volna valótlant?", akkor ott már komoly gondok vannak.
Nem arról van szó, hogy régen írták, és akkor biztos igaz, hanem hogy _miket_ írtak le, és nem csak õk... De magyarázhatnám én neked, ha te csak egy kézleggyintéssel elintézed: "Á, ugyanmár, ez biztos csak egy mese". Hát igen, akkor nincs is mirõl beszélni.
Igen, volt. A tudományos magyarázatok nem léteztek és milyen egyszerû is volt kitalálni és leírni ilyeneket. Ma az újra divatos lett, mert sikk természettudományosan hülyének lenni...
Nana, azért attól még hogy valaki egy tehetséges bûvész, szemfényvesztõ, attól még nem feltétlen hazug és csaló. Andersenre sem mondják hogy mániákus hazudozó lenne, meg Rodolfóra sem, hogy csaló. Ez szórakoztatóipar.
Az igazi gond inkább annál van, aki komolyan veszi...
Nemere Istvánt nem szeretitek? Kb õ viszi itthon ezt a történelmi mesescifi vonalat, persze csak magyar békasegge színvonalon.
Látom nektek egy kicsit sem furcsa egy kr.e. ezer évvel "kitalált" történetben repülõ szerkzetekrõl, repülõ városokról és egyéb "kitalált" dolgokról olvasni. Szóval ha nektek nem furcsa, akkor nem kötelezõ ide írni, nem vagyok kiváncsi az _intelligensen_ megfogalmazott "igazságaitokra".
Úgy, hogy milyen visszamarad nyom bizonyítja azt, hogy valami robbanás történt? A múltbéli radioaktív tevékenységrõl sincs semmi nyom sehol?
Komolyan monod az SG lassan tökéletesen mutatja azt az elbutulást ami általános lesz a világban. A szomorú az, hogy ezek az emberek észre sem veszik, hogy mire büszkék...
Már hogyne tudnék : Richard L. Thompson írásait, Timothy Good könyveit, mindketten felsõkategóriások a maguk területén. Thompson fizikus és matematikus doktor, (Cornell egytem PhD.) emellett filozófiával, egészen pontosan a védikus filozófiával is foglalkozik. Good pedig UFó témában az angol kormány és a Pentagon tanácsadója, pedig õ civil, de annyi adatot szedett össze, fõleg dél-amerikai területrõl, hogy a hadsereg is igényt tart a tudására.
Inkább az komoly gond, hogyha hiába látja az ember, hogy szinte az összes akkori civilizáció beszámol égi istenekrõl, akik fényes szekerekrõl lõtték egymás nyilakkal, akkor is csak azzal jön, hogy biztosan véletlenül írták le szinte szóról szóra ugyanazt a maják, inkák, kínaiak, sumérok, egyiptomiak, indiaiak is. Nyissátok már ki a szemeteket!