máris??ez a legegyszerúbb..zárjuk be a totyikot oszt jónapot...nagyon sok ember van errefelé akinek bejött az élet...(lásd kommenteket)...ennyivel ne intézd már el!!!!!!!!!..neked mi nem sikerûlt..vagy mi igen???:)
Még szerencse, hogy az életnek alapvetõen nincs célja. Körforgása, folyamata, szabályszerûségei mind-mind vannak, de céllal nem rendelkezik a nagyságos. Vedd úgy hogy szerencse, eggyel kevesebb dolog, amit el lehet baszni, vagy ami miatt sírni lehet. Nem mondhatja pistike 17 évesen, hogy céltalan az élete, mert mindenkié az :D
Egyébként szerintem ez idevágo kérdés ti mit szoltok ahoz hogy a pénz nem boldogit.Engem pl a bankszámlámon pár milla boldogá tenne.Mert szerintem a mai világban a legtöbb problémát és gondot az anyagi helyzet okoza.Jó hogy pl egy halálos beteg nem lessz boldogabb pár millátol de egy átlag embernek akinek megvan a kis családja igen sokk örömöt tudna szerezni én pl kb 10-12 éve nem voltam nyaralni max hétvégeken lementünk velencei tora.
Egy 5-ös érettségivel meg 2 nyelvvizsgával én is másképp tekintenék a világra.Bár nálam a tanulás olyan,ha nincs cél általában tárgyi jutalom érte akkor nem igazán aktivizálom magam:).Mindig kell egy cél,most is kerékpárt akarok újítani meg mobilt szeretnék majd..... mert cél nélkül nem létezek:D
Nem nagyon de azért szeretem.Olyan alkat vagyok hogy inkább "megfigyelem" a környezetem ahelyett hogy élnék benne.(nem vagyok 3/3-as vagy hasonló,nem kell rosszra gondolni:)Sajna nem sikerült olyan csajjal összejönni akivel hosszabb ideig bírtuk volna egymást így 30 évesen kilátásban sincs család.Elvégeztem egy tanárképzõt de felesleges volt mert nem vagyok pedagógus alkat,a 90-nél meg sima melósként is többet kaptam.Ezért munkásember(nem túl jó)voltam,3 évig 3 mûszakoztam míg elegem lett és most otthagytam a gettót.Kocsi nincs,jogsiszerzés folyamatban(párszor elhúztak városin).Nyelvvizsgám 3X-sem sikerült.Erõsen kopaszodom ami igen bosszant-nem tehetek ellene semmit.Néha olyan érzésem van mintha az élet egy szürreális abszurd álom lenne.Nehéz megérteni mi a célja,mindenki mást mond rá.Úgy néz ki mintha csak annyi lenne hogy szaporodjunk és felneveljük az utódokat,de erre az állatok is képesek.Ugyanolyan haszontalannak tûnik egy élet mint egy csillag az égen:megszületik,ragyog majd kihuny.Egyiknek sincs több célja a másiknál.Mégis ragaszkodok hozzá és szeretem.
Jó tudni,hogy még egyszer az életben (vagy többször) változni fogok:)
na végre, látom tudsz normálisan is írni, én nem kötekedésnek szántam, pusztán idétlen volt a nyitó hozzászólás, mert te itt elvárod, hogy mindenki meséljen, de te baszol bármit is megosztani a néppel :D
én 20 évesen ottvagyok, hogy nem tudok mitkezdeni magammal, nem tudom, hogy mi lesz ez után, sõt lassan azt sem, hogy lesz-e mit enni :D de ez egy hosszú történet
Nem, ne értsd félre, nem lettem sem milliárdos, sem élsportoló, sem szép. Viszont boldog. Tíz-tizenöt éve én sem ilyen életrõl álmodoztam, de legalább megtanított arra, hogy ha szeretnék valamit, tennem kell érte. Fordítva is igaz, ne vágyj olyanra, amit nem tudnál viszonozni az Élet felé. Gyeremkkoromban, ha megkérdezték, mi leszek, ha nagy leszek, azt mondtam, hogy Pókember, Forma 1-es pilóta és iparmágnás egyszerre. 3:0 az élet javára. :) Cserébe találkoztam egy sor emberrel, akiktõl tanultam valamit. Pl. az õ életükbõl, sikereikbõl, kihagyott ziccereikbõl. Volt, aki példaképként, és olyan is, aki elretentõ példaként segítette "utamat". Volt néhány év eltévedésem a depi világába, aztán rájöttem, hogy ritka rövid ez az élet ahhoz, hogy rosszul érezzük magunakt benne. Fogadjuk el, amit a gép dob, és hozzuk ki belõle a legtöbbet, mert akármilyen kevés is, a miénk.
Az a baj veled ha ez mind igaz,hogy ránk földi halandókra úgy tekintesz mint a szolgákra.A pénz nem boldogít.Ha nem lenne pénzed nem lenne se kocsi se diploma se ház se nõ.Márpedig nem hiszem,hogy a barátnõd nem a pénzedért szeret.Az a baj veled,hogy azt hiszed minden tmegtudsz vásárolni és ha nem áll pénz a házhoz és majd önerõbõl kell majd csinálni dolgokat apuci anyuci nem ad zsebpénzt akkor mit fogsz csinálni?
Ilyenkor egy kicsit féltékeny vagyok csak azt az arcot amihez ehhez élethez társul nem bírom.:) Bocsi!
Én én még azt hittem,hogy csak nekem van rossz napom.Na de akkor vágjunk bele......Hmmmm én is azt mondanám mint az elõzõ,hogy még igazán nem tudom,hogy bejött e mert még én is most döntök az életemrõl.Relatív én is megvagyok áldva egy jó aggyal és egy elég satnya matek tudással amit szerintem tudnák ha fontosnak tartanám.Nem vagyok stréber csak kicsit.:) Lusta vagyok de borzasztóan amit szerintem nem tudok kinõni mert hiába mondom magamnak,hogy most már szedd össze magad azt menj,nem megy.Ebbõl fakadóan voltak vannak és lesznek hibáim de ezt tudom és elfogadom.Általánosba sok gondom volt a beilleszkedéssel szerintem sose illeszkedtem be igazán,úgy 7-8.-ra csitultak a kedélyek.Bár a felvételin nem értem el kimagasló eredményt kemény 56 pontot mégis amikor felvettek a suliba boldog is voltam meg nem is.Egyrészt felvettek tehát most már vége a hajszolásnak,de birizgálta a gondolatomat,hogy jót választottam-e?Eddig azt kell mondjam,hogy igen.Már még csak 9-es vagyok de azt veszem észre szeretem a sulit. Bár suliba jófej osztálytársaim vannak inkább csak õk sztem ilyen iskolai barátok.Bár az évek alatt benõ a fejünk lágya és biztos vagyok benne,hogy lesz ez jobb mert még 5 év... de sok idõ....[Nem igaz]Ezzel azt próbáltam kifejezni,hogy nem járok el szórakozni haverokkal hanem itthon kuksolok tanulok és SG-zek.A lányokról nem is kell beszélni mert az egy darabig nem lesz.Bár elég merész kijelentés de én annak a lánynak akit majd szeretni szeretnék annak szeretném biztosítani az anyagi hátteret,bár nem ez a legfontosabb de sajnos azt veszem észre,hogy a pénz az úr a háznál mostanában.Elõttem az élet és az a feladatom,hogy tanuljak és,hogy tanuljak az emberek hibáiból. "Historia es magistre vitea"(A történelem az élet tanítómestere) azt hiszem így kell írni.Egy kicsit elvont de szerintem mindenki levonhatja belõle a tanulságot.:)
"Give a fuck about the american dream and get a bullet with your name on it"
Ahhoz képest hogy mekkora sutyerák voltam gimis éveim alatt (0 tanulás, sok karó :D), nagyjából mindenem meglett amit akartam, egyes dolgok önerõbõl, más szerencse útján. Csak hát tudjuk milyen az ember, mindg mindenbõl többet akar, a boldogság nem egy állapot hanem csak egy pillanat.
Én aszondom legyetek sokat haverokkal, nõkkel, rokonokkal. A társaság az ami szinte mindig feltétel nélkül boldogít. Nemhiába társas lény az ember.
Bejött! Apámék multimilliárdosok úgyhogy tele vagyok pénzzel 18évesen 20milliós bmw-vel járok van 1topmodell barátnõm meg 3szeretõm már most megvan a diplomám (apám megvette elõre) és van egy 600milliós kéróm tele ultramodern cuccokal.
Még túl fiatal vagyok, de egyelõre úgy érzem, hogy nem.
Szarul megy az egyetem, nincs barátnõ és itthon meresztem a seggem.
Én mondjuk még fiatal vagyok ahhoz, hogy erre megmondjam a tutit, hogy bejött-e. Jelenleg persze úgy érzem, hogy amit eddig tettem, az merõ lóf@sz volt ahhoz képest, amire képes lehettem volna. Megáldott az élet egy fogékony aggyal, megfelelõen jó képességekkel, egy jó családdal, egy barátnõvel, aki szeret. Szóval átlagos gyerek vagyok, ez azt is jelenti, hogy ennél többem nincs. Mármint olyan, amit magam értem el, hanem nagyrészt csak az van, amit merõ jóindulatból elém tolt az élet. Persze stagnálva is le lehet élni egy életet, de az idõ elõrehaladtával egyre kellemetlenebb lesz sírni rajta. Nem az a gond, hogy szarul választottam, hanem az, hogy merõ félelembõl vagy végtelen lustaságomból annyi mindent nem tettem meg. A középiskolai éveimet elsõtõl negyedikig annyira b*sztam el, hogy jobban csak szándékosan lehetett volna. Szar egyetemet, szar szakot választottam, fel is adtam az egészet, két éve csak a pöcsömet verem egyetemen. Most meg új utak vannak, meg új irányok több területen is, a közeljövõben kiderül, hogy tanultam-e valamit az egészbõl és bölcsebb lettem, vagy tovább fetrengek a taknyomban.
Ja elfelejtettem leirni hogy mindez a totális O rol indulva.
Hát szerintem hozzáálás kérdése 30 leszek most decemberben 1 szoba konyha fürdöszobás lakásban lakom a feleségemmel a gyerekemel és a kutyámal ami önkormányzati de ezt kibövittettem 2 galériával a szobában plusz a konyhában is van galéria tehát elférünk kényelmesen. Álandó melom nincs kb 1 éve de mindig van anyi hogy a havi 100-120 ezret összekapálom.Bankok fele tartozás hegyekben kb leszarom a dolgot, nincs kocsim de még jogsim sincs kéro bevan rendezve nem full extrás cucokal de nekem megfelel.Kb 7 éve depreszios plusz pánikbeteg vagyok.Tehát nagyvonalakban ennyi nem jött be az élet de ezt fogadom ell ez van.Viszont van egy gyönyörü szép fiam aki szintén decemberben lessz 3 éves van egy aranyos feleségem plusz egy okos kutyám.
Nem kötekedett, nagyon is a témához illene, hogy mit terveztél, és mennyi jött be belõle. Egyébként szerintem mindig az elérhetetlen a vonzó, olyan dolgokról álmodozik az ember, amihez egyszerûen nincs affinitása. Emiatt ugye az az ember boldog, aki nem az álmait tûzi ki célnak, hanem felismeri azt, hogy mi megy neki igazán jól, és mindig erre fókuszál.
Ezekszerint mindenki faszán meg van elégedve a jelenlegi életével?Gratulálok nekik!De komolyan!!!!!!!!..kiderûlt csak én vagyok egy csõdtömeg:)
hááátt..pl amikor melóhelyet kellett választanom...a rosszat választottam..de ez csak késõbb derûlt ki.Vagyí a lányoknál maradva...feledtam egy olyat aki tutti lett volna de én a bizonytalanra szavaztam aki késõbb igencsak pofára ejtett...vagy esetleg mondhatnám az aútóvásárlást is amikor valaki felajánlotta a kocsiját de én az új autót választottam amit pár hónap múlva elloptak...és naggyon sok ilyen van...sajna..tehát NEM nekem NEM jött be az élet!!!!!:)
nem. drága kocsival járok, mindig van elég pénz a zsebemben de nem vagyok boldog. Szar a kedvem, gyomorfekéllyel küzdök amitõl már egy hete fáj a hasam, nemrég hagytam ott a munkahelyem....
Na látod. :-D Nekem is vannak ismerõseim akik 4-szer annyit keresnek mint én, van saját háza két kocsija, vezetõ pozíciója, mégsem cserélnék vele... Ennyi.
Be. Meresztem otthon a picsám, és tükörtojást eszek.
sajnos én is nagíon sokmindent el*asztam:(ahól választani kellett ott tutttttti a rosszat választottam...de ennyi idõsen(34) visszagondolva nem sokmindent változtatnék...pár dolgot biztos!!!:)
Nem igazán, bár azért nem is panaszkodok, de valami sose jó! Mi emberek már csak ilyenek vagyunk!
A "b" betût miért nem sikerült NAGY betûvel írni?
a grafikaja jo, amugy szar.
akkor sorolom:nincs családom,kevés a pénzem ,nem van mini morrisim(nem cooper...morris!!!!!!!) nincs hajóm,sohase ejtóernyõztem és szerintem nem is fogog mostanság..nem lett a 30.szülinapomra 3 emeletes tortám,nincs gyerekem ...sorolhatnám napestig..kérlek NE kötekedj...inkább írj a témához illõt..köszi:)
Nem tudom milyen korosztálynak szántad ezt, én 31 vagyok, de nem igazán tudom magam sem hogy ennyi idõ után lehet -e már errõl hitelesen nyilatkozni..
Félresodort az biztos. Nem erre kívántam menni, és minél idõsebb vagyok annál inkább látom azokat a pontokat ahol elcsesztem a lehetõségeimet, és nem arra mentem amerre "kellett" volna.. kellett volna? van ilyen? szerintem nincs.
Ha rám hallgatsz akkor azt értékeled minden helyzetben amid van, és nem arra sóvárogsz ami másnak van.. vagy ami még lehetne.. (ezzel nem azt mondom, hogy ne legyenek ambícióid!)
természetes, hogy minden fiatal ábrándozik a szép családról, nagy szerelemrõl, pénzrõl, jó munkáról.
de azért ez a többség számára fizikálisan lehetetlen, sztem egy idõ után mindenki lejjebb adja, ami nem feltétlenül jelent rosszabbat. Változik a nézeted is, egyes dolgok fontosabbá, mások kevésbé fontossá válnak az idõ elteltével.
Hát én elõttem még ott vannak az élet nagy lehetõségei, remélem összejön. te miket tervezgettél amik nem jöttek össze?
nekem nem:(Nem ezt képzeltem el 5-10-15 éve...és nektek?Kiváncsi vagyok(nem tudom miért..csak!!)hogy kinek hogy jött össze az élet nevû dolog..azt csináljátok e amit pár éve elterveztetek vagy egész más felé sodort a lét.....minden jöhet kivéve politika...igen poresz is,csak indokold:)