Hú, te ekkora menõ voltál akkoriban? :)))) Én 2001-ben egy GH198-as Ericsonnal kezdtem. Na jó, ez a teló már akkor is ciki volt... Még SMS-t sem tudott küldeni, csak fogadni. De akkoriban úgy örültem neki mint majom a farkának :)
na hogy ne a játékokról legyen csak szó, elsõ mobilom úgy 2001-2002 körül :D többszólamú volt és animált volt a menü!!! viszont nem lehetett rá csengõhangot és logot kérni ami akkor nagy dolog volt :D asszem ezért is cseréltem le egy nokiára utána(hozzáteszem nagy hiba volt)
Kitöltve, jóvolt :)
Régen sokat nyomtam játékokat, 1 meg 1,5 óra elég lenne, ha nem lenne az ember mániákusan alávonva egy király történetnek, vagy játékmenetnek. Nem lehet 1 vagy 1,5 óra után még felállni egy gta 3 pl, ha akkor az újdonság ereje megfogott :D
Ez is elrepült vazze, még emlékszem 2001-ben a fasza kis gépre 950 MHz, Geforce2 MX 400, 256 mega ram, azzal lehetett ám kockulni, középuli, stb...
Akkoriban kihalt egy fasza stílus is, nevén nem tudom nevezni, de az akkori house és techno zene már nincs most. Még most is hallgatok akkori Tommyboy meg Budai albumokat, Ministry of sound, ja és persze Global Underground...
Így hirtelen a sok változás és fejlõdés nem látszik. Gépeken látja az ember, hogy mennyit fejlõdtek. De más irányokba nézve nem tudok megnevezni sok érdekességet. Valaki tudna összefoglalót adni pl más irányok fejlõdésérõl is? :)
Én egy idõben játszottam a WOW-val, és sosem tudtam megérteni hogy hogyan lehet annyira rákattanni. Unalmasabb estéimen 1-2 órát elvoltam vele, de egy fél év után teljesen leszoktam. Elõször még jó volt, a csodás vidék felfedezésének élménye, de rövid idõ alatt unalmassá vált a vaddisznókergetés.
Ha már hálós játék akkor valami jó FPS, helyi hálón, hús-vér emberekkel. Na, annak van egy fílingje, ideális arányban kevert kockulás és társasági szórakozás egyben.
igen a jó öreg MMO, a 21. század cyber betegsége :D tucatnyi embert ismerek, akik maguktól szívják el az életet az ilyen szutyok játékok miatt. akiknek a barátság, reggel 8tól d.u. 3ig tart, mert ahogy hazaérnek már tolják is azt a szart, akik nem buliznak, nem isznak, nincs bnõjük, mert szabadidejük nagy részét ölik bele a játékba.
és bocsi ha most megsértek egy kockát, de mi a faszt lehet napi 6-8 órában azzal a szarral tölteni? oké h játék és kikapcsol, én is játszom, de nem többet 1-1,5 óránál, sõt már akk is unom(megjegyzem heti 2-3 napot játszok csak mikor nagyon unalom van)
Ha már net, ezt most találtam Internet traffic - In 1993, total Internet traffic amounted to approx. 100 TB for the year. As of June 2008, Cisco Systems estimated Internet traffic at 160 TB/s (which assuming to be statistically constant comes to 5 zettabytes for the year).
Egyébként olyan 10 éves korunk körül mi is sokat kockultunk, nekem volt gépem (sc fõleg, meg mk :D) másnak meg playstation (fifa,nfs), de az is olyan volt h toltuk 1 órát aztán mentünk focizni, kidobózni, szotyizni, szánkozni, ami épp volt.
Én gyerek már elég rég voltam, úgy 20 éve... De már nekem is a gyerekkorom része volt a számítógép, a 6. szülinapomra kaptam meg a Commodore 64-et, az elsõ PC-t pedig 12 évesen. Szóval már a most 30 körüli generáció is úgy nõtt fel hogy a számítógép teljesen természetes dolog - és szerintem nekünk, a 70-80-as évek fordulója környékén születetteknek a legjobb, mert mi végigjárhattuk a fejlõdés útját és ezért tudjuk értékelni az új dolgokat - a mai gyerekek készen kapják a legmodernebb csúcstechnológiát, és nem tudják értékelni hogy az mekkora dolog, teljesen természetes számukra... És vagdossák az ereiket meg depressziósak 15 évesen. Jó, persze, ez kicsit így sarkított, de azért egészen elképesztõ hogy mennyire nincsenek tisztában a dolgok értékével és szerencsés helyzetükkel.
na igen... ugyan így unokaöcsém, 7 éves és jön hogy csinálna egy karaktert ebben meg ebben az MMO-ban. Mondom neki hogy haver angolul tudni kéne, de elõször mindenképp megtanulni a magyart is elég faszán. Erre: "akkor benyomok valami tuti lövöldözõset" . Kérdezem még tõle nagyonmúltkor, amikor jó idõ volt, hogy nem megyünk le focizni? Úgyis rég fociztam: "Elõbb játszunk valamit gyorsan hálózatba aztán mehetünk" . Oké. Gondolhatjátok mennyit mentünk le együtt. Õ Játszott én meg leléptem. :)
ijjj.... Hát nem azért, de anyám a mai napig leszól, ha nem dolgozom a gépen hanem játszom (miért nem dolgozol inkább?; haladtál valamit a munkával, vagy egész nap játszol? .... meg hasonlóak) miközben õ ugyan úgy blogot olvas, iwiw, facebook, msn meg a többi ökörség nyomja nagyon lassan 50(!) évesen.
én amikor megkaptam a kis penti2-es gépemet akk azért az nagy dolog volt, hozzámjárt jópár haver játszani DE nekem soha nem volt akkor annyira fontos, hogyha azt mondták, menjek focizni vagy csavarogni, ne kapcsoljam ki az anyjába és ne húzzak el :) pedig akk már rendesen hóditott a computer függõség.
most bazki a 4 éves unoka öcsém lejön hozzánk, és szó nélkül oda ül a gép elé és játszik, ÚGY!!!! h írni nem tud, nem ismeri a betûket de bill.-en akármit beír :O wtf????? és sajnos nevelés kérdése is, mert én csapnám le a gép elõl, de én sajnos rájöttem h én vok lemaradva hello :/
#7 én 2000-ben 11 éves voltam és talán 15éves koromra lett az, hogy lent a pályán ment a foci vagy elmentünk tekerni valamerre,vagy csak lógtunk és beszélgettünk(lakótelepen mindig találni valami ismerõs emberkét, akivel ellehet hülyülni), csajoztunk, aztán ha hazamentünk akkor talán gépeztünk kicsit, de szerves része volt már az életünknek a PC (amikor nyáron megpusztultunk a melegbe, de a bányatóra se mentünk ki, a strand meg ugye drága xD akkor végképp jól jött), de mára 20-on túl már talán egy két emberrel ha tartom én is szorosan a kapcsolatot, a többivel meg évente ha találkozok párszor (elköltöztek, etc), de online mindig beszélgetünk, vagy szintén csak elmegyünk egymás mellett. És sajnos(?) manapság már elengedhetetlen, hogy ha hazajövök akkor ne az legyen az elsõ a kajálás közbe, hogy bekapcsolom ezt a fémhalmazt és nyüstöljem (persze ha nem vagyok itthon akkor máshol is használom... :/), amíg nem jön valamelyik haver, hogy mennyünk valamerre. Sajnos 9 év kellett ahhoz, hogy az emberek többségébõl függõt csináljon (kevésbé vagy nagyon) ez a technikai fejlõdés. És igen. A mai fiatalok (hova beszélek, hisz még az vagyok hál'isten) már ebbe nõnek fel és õk már 8 éves korukban többet tudnak a számítógépekrõl((játékokról.........), telefonokról etc. mint arról hogy a focilabda az pattog vagy gurul.
amúgy a technikai változásokon kívül az emberek és generációk is gyökeresen változnak meg. 9 éve még gyerek voltam, és most elnézve a mai gyerekeket, én örülök h abban az idõben lehettem gyerek, ahol nem számítógép elött nõttünk fel, ahol nem mobillal játszottunk az általánosban, ahol nem kapta el a gyerekeket is ez az idétlen divatnak megfelelni akarás 8-10-12 évesen is akár. esõben, fagyban is játszottunk és nem msn elött b*sztuk anyánkat.
és közben akikkel felnõttem is megváltoztak, akikkel pár éve mindennap lógtam ma már nem köszönnek, de azért örülök h megmaradtak 10-15 éves barátságok is.
Én nehezen tudom elképzelni, hogy hova lehet ezt még fejleszteni. Ugyanolyan nehéz, mint 10 évvel ezelõtt azon gondolkodni, hogy van-e jobb dolog, mint az 56k modem. Aztán tessék, eltelt a 10 év, és el nem tudod képzelni hogy azt használd.
10-15 éves kedvenc játékaimmal ma a PDA-telefonon játszom, amely bár egy 5 éves modell, teljesítményben megegyezik a 10 éves asztali számítógépemmel. 5 év alatt egy 5 kilós eszközbõl egy 20 dekás kis kütyü lett, a mai PDA-k, smarphone-ok pedig már rá is dupláztak teljesítményben. Ha ez így megy tovább, 10 év múlva a négyeshatoson ülve Crysis-szel fogom elütni az idõt...
hát amikor én általánosba jártam, azt se tudtuk mi az a mobil, most meg az alsós kölykök is fullos telefonokkal járkálnak, meg mp4 lejátszó...
10 év múlva ugyanígy fogunk röhögni a mai topp cuccokon... bár az én képzelõ erõmmel addigra már mind ezekbõl 1etlen telefon marad meg azt mind benne lesz, fizetni is lehet vele és még személyinek is megfelel. Ma már 1csomó szart kell magunkal vinnünk pedig elég lenne azt az 1et. meg az óvszert :)
Ti hogyan értékelitek a holnap befejezõdõ kétezres, avagy nullanullás évek évtizedét?
Én sosem fogom elfelejteni, mekkora csoda volt, amikor elõször lett otthon is internet-hozzáférésem. Hihetetlen volt, hogy akár a világ túlsó felérõl, másodpercenként 30-40 kilobites sebességgel (az elméleti maximum 56 volt, de azt sosem sikerült elérni, bár akkor ez volt a legkisebb gondunk) száguldanak felém mindenféle 256 színû tartalmak, és hogy a nógrád megyei kis falucskában, a szobámban ülve, a saját 14 collos CRT monitoromon olvasgathatom akár a The New York Times-t. Pedig mindez ebben az évtizedben volt, 2000 tavaszán, amikor a Matáv végre mindenki számára megfizethetõ internet-elõfizetést kínált: havi 8500 Ft-ért annyit neteztél este 6 és reggel 7 között, amennyit csak akartál. Végre nem a suliból kellett 3 darab floppy lemezre darabolva, egyesével hazaszállítani a frissen megszerzett MP3-akat, izgulva, hogy a buszon ülve esetleg megadja magát az egyik lemez és használhatatlanná válik a fájl. Ebben az évtizedben már az sem volt elképzelhetetlen, hogy akár egy teljes zenei albumhoz hozzájussak az Internet (szigorúan nagybetûvel!) jóvoltából, ha éjjelre bekapcsolva hagyom a gépet - feltéve persze, hogy nem szakadt meg az éjszaka közepén a Napster-kapcsolat azzal a felhasználóval, akitõl épp töltök, mert akkor másnap este 6-kor kezdhettem az elejérõl, mivel folytatni a megszakadt letöltést az elsõ Napster-verziókban még nem lehetett.
Ugyan hallottunk róla, hogy valahol a távoli Amerikában már többszáz kilobites sebességû mûholdas, ADSL és más technológiájú internet-hozzáférésekkel kísérletezgetnek, sõt, Japánban már valami 3G nevû vezetéknélküli rendszert építenek, amely a betárcsázós modemes internet sebességének többszörösét tudja - amit nehezen hittünk el, csak mosolyogtunk rajta hogy olyan úgysem létezik, és különben is, elég nagy csoda a betárcsázós net is, boldogan szörföltünk a világhálón, illetve száguldoztunk az információs szupersztrádán (sic!) a Windows 98-hoz adott 4-es Internet Explorerrel (az XP-tõl nagyon sokáig ódzkodtunk brutális hardverigénye miatt: Pentium 233 MHz vagy gyorsabb processzor - 300 MHz javasolt -, legalább 64 MB memória - 128 MB javasolt -, legalább 1,5 GB rendelkezésre álló merevlemez-terület... Ezekben az idõkben 300-366 körüli Celeronok uralták a piacot, jellemzõen 32-64 mega memóriával - 128 csak az igazán gazdagoknak volt akkoriban - és 2-4 gigás merevlemezekkel)
Ha épp nem a gép elõtt ültünk, akkor filmeket néztünk VHS kazettáról a CRT tévén, ha meg kimozdultunk otthonról, filmes fényképezõgéppel örökítettük meg a családi kirándulás vagy a balatoni nyaralás nagy pillanatait. Az évtized elején többnyire vezetékes telefonon tartottuk a kapcsolatot szeretteinkkel, hiszen az akkori - jellemzõen monokróm kijelzõs - mobiltelefonok és a szolgáltatók percdíjai megfizethetetlenek voltak. A villamoson kazettás sétálómagnó szolgáltatta a háttérzenét, ha meg autóba ültünk, többnyire papír alapú térkép segítségével találtuk meg úticélunkat. Mindez ugyanebben az évtizedben, amely most, néhány nap múlva véget ér... Egészen hihetetlen belegondolni, hogy mennyi minden változott a világban ezalatt a 10 év alatt, szinte minden eszközünk lecserélõdött digitálisra - anélkül, hogy feltûnt volna. Ma, ha egy barátom az MP3 lejátszós mobiltelefonjából kivett memóriakártyát belehelyezi az USB-s olvasóba, azt rádugja az LCD tévére (megállítva a HD minõségû film wifi kapcsolaton keresztül történõ lejátszását) hogy a rákapcsolt házimozi-hangrendszeren hallgassa azokat a számokat amiket útközben szokott a telefonon, én pedig mindezt lefotózom az egyik ismert webáruházban vásárolt digitális tükörreflexes fényképezõgépemmel, hogy aztán DVD-re írjam, vagy szélessávú mobilinternet-hozzáférésem segítségével feltöltsem a Flickerre a képeket és Facebookon átküldjem a linket, senki nem lepõdik meg. A most véget érõ évtized elején viszont ez az egész mûveletsor elképzelhetetlen lett volna, hiszen egyáltalán nem léteztek (vagy megfizethetetlenek voltak) ezek a ma teljesen hétköznapinak számító eszközök. Tegye fel a kezét az, akinek a felsorolt eszközök legalább a felével nem rendelkezik...
És kíváncsi lennék arra is, hogy kinek van, illetve ki használ még VHS videót, kazettás magnót, CRT monitort, analóg fényképezõgépet, nem színes kijelzõs mobiltelefont... Készítettem egy felmérést, akinek van rá 10 perce légyszi töltse ki, a következõ évtized (a félreértések elkerülése végett: nálam ez 2010 január, tudom, lehet vitázni hogy nem is most van hanem csak jövõre, de most vegyük a 2000-2009 közötti "nullanullás évek" intervallumát) elsõ napjaiban közzéteszem az eredményt.