Az elsõ lépés mindenképpen az, hogy a közeli naprendszerekbe hatalmas (már csak a szükséges rendszerek miatt is) robotszondákat küldünk, amelyek felderítik a naprendszer bolygóit, lehetõleg automatikusan. Az információk alapján már el lehet dönteni, hogy egyáltalán van-e értelme oda embert küldeni, és ha van, akkor mely bolygók lennének a lehetséges célpontjai a kolonizációnak.
A második körben jön az, hogy szükség van olyan ûrhajókra, amelyek képesek a kolónia számára szükséges anyagokat, berendezéseket és persze embereket eljuttatni oda. Sok, nagyon sok terv született csillagközi ûrhajók számára, de az elsöprõ többségük persze olyan technológiát igényel, ami még csak elképzelés szintjén létezik, és senkinek sincs még sejtelme, hogy pontosan miként és hogyan lehetne ezeket megépíteni. A legideálisabb megoldás az anyag-antianyag meghajtás tûnne, amelynél a tolóerõt fotonok adnák, ezek ugye a legnagyobb kiáramlási sebességgel bírnak, de annyi technikai probléma megoldása kellene hozzá, amit felsorolni is nehéz (jelenleg iszonyatos energiabefektetés árán tudunk néhány anti-protont létrehozni, tárolni tartósan még nem vagyunk képesek, stb.).
Ha nem akarunk várni a bizonytalan technológiai áttörésekre, akkor is van megoldás, Robert Zubrin Nukleáris-sós Vízhajtómûvel (Nuclear Salt Water Engine). Félelmetes már a neve is, nem? :) Itt lehet bõvebben olvasni róla. Gyakorlatilag arról van szó, hogy urán-235 (vagy plutónium-239) és víz 2%-os oldatát tároljuk egy olyan tartályban, amelyek neutronelnyelõkkel vannak tele, az üzemanyagot az "égõtérbe" juttatjuk, ahol a kritikus szintet elérve beindul a láncreakció, és felhevíti a vizet, az így keletkezett "égéstermék" pedig a hajtómû fúvókáján távozik. Ennek a hajtómûvek az elõnye, hogy iszonyatosan egyszerû, a mai technológiával is megvalósítható, és hatalmas tolóerõt képes nagy kiáramlási sebesség mellett biztosítani. Ha az oldatban lévõ U-235 90%-os dúsítású (ez nukleáris fegyver szintû), és a hajó tömegindexe 10-es (vagyis ha mondjuk 10.000 tonnás a hajó, akkor 1.000 tonna az ûrhajó tömege a hasznos teherrel együtt, és 9.000 tonna az üzemanyag tömege), akkor a DeltaV (relatív sebesség) a fénysebesség 3,63%-át is elérheti, ami ideális esetben cirka 130 éves Alpha Centauri-ig tartó utat takar.
Egy csaknem 400 tonnás, fúziós hajtómûvel rendelkezõ robotszonda program, a "Project Longshot" ismeretetése erre olvasható. Ez a szonda fénysebesség 4,5%-át érné el, az úgy cirka 100 évig tartana (plusz persze további 4,39 év, amíg visszaérkezik az általa sugárzott rádiójel). Ez a program amúgy 1987-ben született, de sose kapott anyagi támogatást, csak mint érdekesség maradt fent.
Ilyen meghajtás esetén persze generációs vagy alvó hajókról beszélhetünk. Az elsõ esetén a célpontot csak az induló személyzet unokái érnék el, az utóbbi esetében pedig valamiféle mélyalvásban lenne a személyzet, hogy elkerüljék az öregedést.
Kis léptékben a csapkodó szerkezet mûködik. A gond az irányítással van. A szerkezet határozottan röpképes, csak nyílt terepen kis szél is elfújja, zárt térben mindennek nekimegy.
Történik egy baleset és a kolónia fele lakhatatlanná válik, a másik fele meg beletörõdik hogy meghalnak?
Japánban az elmúlt száz évben cirka 150.000 ember halt meg földrengésektõl, közülük 140.000 ezer 1923-ban a Nagy Kantoi földrengéskor, mintegy 6300-an pedig 1995-ben a Kobei fölrengéskor. Mégis ott laknak, és nem akarnak elmenni máshova. Ehelyett olyan utakat, épületeket és városokat építenek, amelyek jobban ellenállnak a földrengéseknek, és sokat költenek a szeizmikus elõrejelzõrendszer fejlesztésért.
Nagyon elkényelmesedett megközelítés, hogy teljesen ki akarjuk zárni a legkisebb esélyét is annak, hogy bármi baj történhessen. A világ nem így mûködik...
Hello, ki akar matróznak szegõdni 2 évre úgy hogy néha azért kikötünk menetközben? vagy Ki akar matróznak szegõdni úgy hogy soha többet nem látja viszont a Földet és a családját?
Az elõbbire sok példa van, elég arra gondolni, hogy egyes bevetéseknél az Amerikai Haditengerészet nukleáris meghajtású tengeralattjáróinak és repülõgép-hordozóinak személyzete 6 hónapig (a rekord valami 9 hónap, de lehet rosszul emlékszem) nem hagyta el a hajót, mivel végig a tengeren voltak. Amint pedig lehet látni, az USN nem szenved emberhiánytól...
Attól, hogy te még nem vállalkoznál ilyesmire, ne gondold azt, hogy más nem lenne arra képes. Saját példa: én például sose értettem meg a hegymászókat, akik hetvennyolcezredikként másszák meg a Mount Everestet, az sem kevésbé veszélyes (évente hányan is halnak meg ott emiatt a kedvtelés miatt?), ráadásul az ég egy adta világon semmi gyakorlati haszna nincs, sem tudományos, sem gazdasági. Ellenben egy Földönkívüli kolónia kiépítésének személyzetének nagyon szívesen jelentkeznék, még akár azon az áron is, hogy soha többé nem látom a Földet...
Egy kolóniától azért elvárható hogy idõvel a saját talpára álljon, az ISS inkább egy eszköz a leendõ terjeszkedés elõkészítéséhez.
Bocsi, de alig pár sorral feljebb ezt írod: "bár még nem vagyunk teljesen önállóak de folyamatosan jön az utánpótlás sokkal jobban hangzanak." Az ISS pontosan ezt csinálja. Ha a kolóniánál jó, akkor az ISS-nél miért nem? Elviekben annak, hogy az ISS önellátó legyen, nincs akadálya, ha valaki megfinanszíroz egy gravitációs modult, megfelelõ növénykertet, zárt rendszerû ökoszisztémát, és megoldást találnak a pályán tartáshoz, ez esetben a külsõ utánpótlás igénye igen minimálisra csökkenhetne...
Na ez az, belekezdeni FTL nélkül vagy kivárni elõbb hogy felfedezzék?
Egyik régi Galaktikában is volt egy hasonló témájú novella, pár ûrhajóst lehibernáltak és elküldték õket egy messzi rendszerbe, mire megérkeztek a fél galaxis tele volt már emberi kolóniákkal, az emberiség már rég felvette a kapcsolatot idegen fajokkal és úgy általában szuper fejletté vált.
Amikor végül is célba értek (a cél-rendszer bolygóit a kolóniák alapításakor tiszteletbõl róluk nevezték el) az egész emberiség hõsként ünnepelte az "õsembereket", szerencsétlenek azt sem tudták hogy hova kapják a fejüket.
Az alapötlet a galaxis útikalauzból van :D Elküldték a felfegyverzett hadsereget többszáz fényévnyire háborúzni, aztán megoldották az ftl problémáját, a háborút megvívták, majd egyszercsak megérkezett a rég elfeledett hadsereg, ami háborúzni akart :D
Az lesz a szívás, ha majd elküldenek egy felfedezõcsapatot 500 fényévre, csak közben megoldják az ftl hajtómûvet, és egy felfedezett/belakott világba érkeznek a felfedezõk :)
Nincs feltétlenül szükség fénysebesség "átlépésére" ûrbeli terjeszkedésnél. Egyszer majd meg tudjuk közelíteni (ez a cél azért még nem annyira scifis, mint "ftl"), ekkor ~16 fényéven belül rendelkezésünkre áll kb 50 naprendszer, amikhez ekkor néhány évtized alatt el tudunk jutni. És aztán így tovább.
Én kb 3 nagyobb megoldandó problémacsoportot látok az ûrkolonizációval kapcs: 1. hogyan (és hol) építsünk és töltsünk fel úgy egy ûrhajót, hogy az fajfenntartáshoz elég embernek, és a nekik szükséges növényeknek/állatoknak/tárgyaknak sugárzásmentes utat tudjon biztosítani (ugyebár évtizedeken keresztül) 2. milyen meghajtással gyorsuljon/lassuljon, hogy értelmes idõ alatt megközelítse c-t 3. ha elértünk a (nagy vszínûséggel légkörrel nem rendelkezõ) bolygóhoz hogyan (és hová) pakoljuk ki a "rakományt" (ûrbázis építése vitt/szerzett nyersanyagokból)
Gondolom 1-es és 3-as be lesz majd gyakorolva Naprendszerünkben, többek között azért, mert ilyen kis távolságra nem lesz szükség a 2-es felfedezéséhez:)
Mert minek megépíteni a szárnyat amíg a többi összetevõ (motor, táp stb) még nem lehetséges.
"Merev szárnyat igen. Olyat, amelyik csapkod... nos olyat azért nem olyan egyszerû..."
Nem egyszerû, de lehetséges.
"Ez mennyiben jelent problémát? A kolóniáknak önellátóknak kell lenniük és a problémákra maguknak kell megoldást találniuk. Ez már egy naprendszeren belüli (Hold, Mars) kolóniánál sem lenne másképpen. Egy Mars kolóniánál sem opció, hogy ha valami baj van, bepattanunk az ûrhajónkba, és haza jövünk."
Történik egy baleset és a kolónia fele lakhatatlanná válik, a másik fele meg beletörõdik hogy meghalnak? hmm... A bepattanunk az ûrhajónkba, és haza jövünk vagy bár még nem vagyunk teljesen önállóak de folyamatosan jön az utánpótlás sokkal jobban hangzanak.
"Ettõl még amíg a hajó (és rakománya) A-ból B-be ért, nem 1-2 évig utazott?"
Hello, ki akar matróznak szegõdni 2 évre úgy hogy néha azért kikötünk menetközben? vagy Ki akar matróznak szegõdni úgy hogy soha többet nem látja viszont a Földet és a családját?
"Szerinted tán annyira elvetemült gondolat az, hogy egy cég sokmilliárdos befektetésért cserébe kvázi kap egy naprendszert és annak összes nyersanyagát? "Mindössze" azzal kell megbékélni, hogy a befektetés hosszú, nagyon hosszú idõ alatt térül meg. De gondolkodj nagy léptékben. A kolónia-rendszer lakossága idõvel nõni fog, a cég adókat szedhet, saját gazdasági rendszert építhet ki, esetleg a Földön akkor már hiánycikknek minõsülõ nyersanyagokat exportálhat a Naprendszerbe... Ez is csak üzleti modell kérdése..."
Õszintén szólva annak tartom, a magánbefektetõk nem hogy arra fognak költeni pénzt hogy majd a (talán soha meg sem születõ) dédunokájuk profitáljon belõle plusz még azt is bevállalják hogy addig akármi történhet, háború, forradalom, katasztrófák és lehet hogy az egészbõl semmi sem lesz. Persze lehet hogy tényleg látnak majd benne fantáziát.
"Állandó ûrbázist létrehozni a világûrben nem terjeszkedés? Miért nem? Miben különbözik egy Hold vagy egy Mars kolóniától?"
Egy kolóniától azért elvárható hogy idõvel a saját talpára álljon, az ISS inkább egy eszköz a leendõ terjeszkedés elõkészítéséhez.
"nem úgy van mert csak, de azt nem mondom meg hogy hogy van..." na ez aztán konstruktív.
"Az 1600-as évek táján is alig volt állandóan lakott nagyobb lélekszámú település az Újvilág fehérek által legjobban ismert részein. Kikötõkrõl szó sem volt."
Havana, Florida, San Juan stb.
Ja hogy észak-amerika és a kereskedelem az õslakosokkal, annak mi köze a koloniák közötti kereskedelemhez amirõl végig írtam?
Pedig sajna Molni tökéleteset válaszolt. Ha nem ismered a nagy felfedezések korának történetét, akkor úgysem lehet megmagyarázni neked, hogy miért nem találod meg a nagy keleti parti kikötõket az akkori Észak-Amerikát ábrázoló térképeken. Ennek ellenére közlekedtek azok a hajók rendületlenül.A Santa Maria, a Pinta és a Nina is egyszerû mezei kereskedõhajók voltak, az akkori 2-3 csomós átlagsebességgel szelték át az Atlanti-óceánt többször is.
A "sztyeppe" szót is "így használják sok helyen" - és az is fals. =) A probléma már eleve az, hogy az a 9,81 csak itt, alattunk és placcon 9,81, tehát a "viszonyszám" nem egyértelmû. A 'G', mint túlterhelés független a gravitációs erõtértõl, (fejbõl meg nem mondom, hogy pontosan mely két erõrendszer hányadosa, baromságot meg inkább nem mondok), N/N, így nem lehet m/s^2. Amire Te hivatkozol, a nehézségi gyorsulás, az kis 'g', de azt még nem láttam úgy használni, hogy 2g, 4g; gondold el, maga a gyorsulás nem szükségképpen jelent túlterhelést, gondolj például a szabadesésre! Helyette jó egyszerûen a "2G túlterhelésnek van kitéve". Mindezt nem "belekötésbõl" írom, hanem mert nagyra becsülöm a cikkeid, ne ilyesmin csússzanak el. =)
Itt pedig egy bizonyíték, hogy Adam Burch ha akar, tud odafigyelni a lézernyalábra. :)
A lézernyalábot magát közvetlenül alig látjuk, igaz a jobb oldali hajón látható egy kis "tüske", ami mondjuk még elmegy. Amit igazán láthatunk, az valójában csak a lézer a célponton kifejtett hatása, ahogy a másik hajó külsõ burkolata felforr és az így keletkezett fémgõzökön (? vagy füst?) megtörik már a négy lézerágyú nyalábja (a négy kékes vonal amelyek egy pontra tartanak a bal oldali hajó "megvilágított" részére).
Adam Burch nemrég egyébként egy új verziót posztolt a Sci-fi Meshes fórumán, a Mass Effect 2 miatt átkeresztelte a Cerberus-t Tridentre (az ME2-ben a Cerberus egy ember-központú érdekérvényesítõ szervezet). Sajnos még csak korai stádiumban vannak a modellek, és nincsenek textúrázva... :S
A Trident és egy hozzá szolgáló ûrsikló képe
A radiátorok nyitott állapotban
Na, akkor egy kicsit vissza a topichoz. E témában eddig talán a legjobb összesítést az Atomic Rocket oldalán van. Ugyan gyakorlatilag ez is sok fórumbejegyzés (Stardestroyer.net, Space.com, Sci-fi Meshes, L2D, stb.) és blog tartalmának összesítése, de így egyben egy nagyon jó összefoglaló oldal, ami az ûrhajózás alapjaitól a sci-fi társadalmak elemzéséig mindenfélét felkarol. Akit érdekel a téma, bírja az angolt, és van türelme, érdemes ránéznie. :)
A Sci-fi Meshes oldalán található az egyik "hard sci-fi" ûrhajó, Adam Burch kreálmánya, a Cerberus. A Cerberuson keresztül lehet nagyjából átlátni, hogy miként is nézhet ki egy valódi ûrharc, illetve mikre kell számítani.
A Cerberus mögé kitalált Sci-fi háttértörténet Adam Burch alapján (kicsit megvágtam, késõ van már... :D):
"A Cerberus osztályú Fregatt az USAF által üzemeltet többfeladatú mélyûri harcjármû. A Mélyûri Ûrparancsnokság felügyelete alatt dolgoznak, és hajtanak végre tudományos, katonai, rendvédelmi, személyszállító és mentõ küldetéseket a Naprendszeren belül.
A hajó három fõ részbõl épül fel, az elsõ modul a személyzeti, fegyver és felderítõrendszereket befogadó modul, a második rész a változtatható mennyiségû üzemanyagtartály, az utolsó modul pedig négy kettõs feladatú (energiatermelés elsõ sorban, tolóerõ biztosítása másod sorban) nukleáris reaktor-hajtómûvet magába foglaló hajtómûblokk.
A Cerberus név egyfelõl utal a többfeladatú küldetésre, másfelõl a fizikai hasonlóságra a mitológiai háromfejû kutyára.
Az elsõ modul orrán egy szenzor dóm található, amelyben a rádió- és más hullámhosszokon mûködõ érzékelõk találhatóak, a radar felbontási képessége titkosítva van, de feltehetõen képes egy pár milliméteres tárgy észlelésére több tucat kilométerrõl. A harmadik modul alján egy hasonló, hátrafelé nézõ érzékelõdóm alatti rendszer nyújt teljes, 360°-os lefedettséget a hajónak. A személyzeti szekció alkotja a csatabárd fejéhez hasonlatos elsõ rész egyik "pengéjét", az irányítóterem, a személyzeti szobák, a légzsilip és a gravitációs modul van elhelyezve benne, plusz egy optikai teleszkóp. A hajó normális körülmények között a hossztengelye körül forog, így a "penge" élén elhelyezett gravitációs modulban 1G-nek, vagyis a Földi gravitációval egyenértékû nehézséget lehet elérni 6 fordulat per perc sebességnél.
A másik oldalon lévõ "pengében" van elhelyezve a kinetikus lövedékek és rakéták tára, illetve egy gyorsítóágyú (railgun). A hatásos lõtáv függ a célpont manõverezõképességétõl és az indító jármû illetve a célpont relatív sebességétõl, de képes hiperbolikus pályára állítani a lövedékét a Föld körül megfelelõ körülmények között. A hagyományos, nem irányított lövedék egyszerû wolfram töltet, de a skála másik végén megtalálhatóak a többfokozatú kémiai hajtómûvel szerelt irányított rakéták. Lehetséges nukleáris fegyverek bevetése is, de ilyet az ûrhajó csak az USA elnökének külön engedélyével hordozhat, és általában indokolatlannak tartják a hajó kinetikus és lézerfegyvereinek erejének ismeretében (errõl még lent egy kicsit - Cifu).
A penge modulokban van elhelyezve a víz és oxigén tartályok, ezek tartalmát a két penge között pumpákkal osztják el, hogy a hajó kényes egyensúlya forgás közben ne változzon. Az elsõ szekciót (a "fejet") a Hold felszínén gyártják le, és LMO-ra (Alacsony Hold-körüli Pálya) ipari elektromagnetikus gyorsítóval juttatják fel, ahol a végsõ összeszerelést végzik el.
A második szekció egy középsõ gerinc körül elhelyezett négy üzemanyag tartályból áll, amelyek hexagonális (hatszögletû) kialakításúak. A tartályok külsõ felületéhez lehetséges automata robotszondák rögzítése, amelyek különféle katonai vagy tudományos feladatokat láthatnak el, és túl nagyok, hogy a lõszertárban elférjenek.
Hat üzemanyagtartály-modul elegendõ ahhoz, hogy a hajó 2 hónap alatt megtegye a Föld-Mars utat és vissza a két bolygó közeli pályaállásánál, Jupiter küldetésnél nyolc, vagy még több modul indokolt a szükséges biztonsági tartalékok miatt.
A gerinc egyben egy távirányított manipulátornak is a bázisa, amely nyugalmi esetben a gerincen hosszában végignyúlik, és segítségével a hajó teljes felülete elérhetõ karbantartás vagy javítás esetén.
A harmadik szekció a meghatás 4 Triton-osztályú Oxigén Utánégetésû Nukleáris Hajtómûveit és két Hermes folyékony oxigén/folyékony hidrogén hajtóanyagú kémiai hajtómûveit foglalja magába. A kémiai hajtómûvek a taktikai manõverezés feladatára szolgálnak. Egy további Hermes található a fegyvertár penge-moduljában. A szekcióhoz csatlakozik négy behajtható radiátor, amely a felesleges hõ kisugárzásához szükséges. További kis rakétahajtómûvek és giroszkópok felelõsek a finom manõverezésért.
A fõ támadófegyverzet mellet a Cerberus hat nagy energiájú szilárdtest lézerágyúval is rendelkezik, a meteor és az ellenséges lövedékek elhárítására.
A hajó fejlett elektronikai és felderítõ rendszereinek hála egyetlen ember is képes a hajó irányítására, de a szabvány személyzet 6-14 fõ között változik küldetéstõl függõen.
Az elsõ hajó 2123-ban készült el, és a "fej" szekció az üzemidõ-kiterjesztési programoknak hála akár 2250-ig is szolgálatban maradhat. Az egységek különféle USAF (légierõ), USN (haditengerészet) és USCG (parti õrség) kiemelkedõ mentõ és légimentõ tagjai után lettek elnevezve, utalva a hajó ûrbéli mentõ-képességére.
Ami a kinetikus lövedékek energiáját illeti, nos, a relatív sebesség csúnya dolgokat tud mûvelni. Egy mindössze 7kg-os tárgy 12km/s relatív sebesség esetén akkora energiát fejt ki a célponton, mint egy 16"-os hajóágyú (mint amilyen az Iowa (és testvérhajói) fedélzetén vannak) 1200kg-os lövedéke "nyamvadt" kétszeres hangsebességgel (0.6km/s) a célpontba csapódva... 12km/s annak felel meg, mintha a legalacsonyabb energiájú Föld-Mars közötti pályán egymással szemben halad két ûrhajó.
A Cerberus akció közben. Érdemes megjegyezni, hogy lézerágyú látványos lövése nem felel meg a valóságnak, a lézernyalábot ugye nem lehet látni normális körülmények között...
Egy Cerberus két ûrhajósa a robotkarral egy aszteroidát vizsgál meg
Teljes tolóerõ...
A Cerberus "feje", bal oldalon a személyzeti penge, jobb oldalon a fegyvertár pengéje. Érdemes megjegyezni, hogy a nehézkedés kifelé hat, így a személyzeti modulnál látható ablakok mögött álló emberek feje a hajó hossztengelye (közepe) felé néz...
Ami ebben az elképzelésben gyönyörû, az a pörgõ hajótest, mint a mesterséges gravitáció megoldása. A kézenfekvõ megoldás, vagyis a forgó szekció, amely a hajótól függetlenül forogva hozza létre a mesterséges gravitációt (például a Leonov a 2010 - második ûrodesszia filmbõl vagy az Omega osztály a Babylon 5 TV sorozatból) rendelkezik egy komoly hátránnyal ugyanis, nevezetesen úgy mûködik, mint egy giroszkóp, így is erõt fejt ki a hajótestre. Ezt úgy lehetne ellensúlyozni például, hogy két azonos tömegû és méretû szekció egymással ellenkezõ irányban forog. Itt egy elegánsabb módon vágták át a gordiuszi csomót.
Érdekes kérdés, de mégis sok helyen így használják. Az 1G (alias 9.81m/s2) ugyanis a legegyértelmûbb viszonyszám. Az ûrhajózás esetében már csak azért is mérvadó, mivel tartós gyorsítást az emberi test nem nagyon visel el 1G felett huzamos ideig. Hiába képes egy ûrhajó 20m/s2 tartós gyorsításra, a személyzet egy-két óránál tovább nem lenne képes elviselni (most eltekintve attól, hogy ez mennyire reális megközelítés :)).
De mi akkor erre a jó megoldás? Elnevezni az 1G-t valami másnak? Mondjuk hogy nevesítsük a dolgot, legyen 1 Pras = 9.81m/s2, és így tisztázva van a téma?
10méter fölötti fesztáv, a súlya minimum 90 kg de tippeltek már negyed tonnát is, nem hiszem hogy ne tudnánk már most is az õ szárnyinál strapabíróbbakat gyártani.
Merev szárnyat igen. Olyat, amelyik csapkod... nos olyat azért nem olyan egyszerû...
Az ISS esetében magukra utaltság van. Most. De ez nem a jövõ hanem a jelen és még így is relatív, ha infarktust kap ûrséta közben akkor így járt de rengeteg olyan szituáció van ahol még az egy héten belül küldött segítség hasznos lehet. Ugyan ez nem igaz azokra az esetekre ahol 50 év lenne a segítség megérkezése, na azok a kolóniák tényleg magukra lennének utalva.
Ez mennyiben jelent problémát? A kolóniáknak önellátóknak kell lenniük és a problémákra maguknak kell megoldást találniuk. Ez már egy naprendszeren belüli (Hold, Mars) kolóniánál sem lenne másképpen. Egy Mars kolóniánál sem opció, hogy ha valami baj van, bepattanunk az ûrhajónkba, és haza jövünk.
Egyáltalán nem olyan lehetetlen egy független, külsõ (Földi) segítség nélküli rendszert létrehozni. Biosphere 2 kísérlet például...
Egyébként e téren éppen azért nem értem a kételyeidet, hiszen másik oldalról pont azzal érvelsz, hogy ezért lenne szükség FTL hajtómûre - csak ha már FTL hajtómûre is képesek vagyunk, akkor nehogy már problémát jelentsen egy olyan kolónia létrehozása, amely megbirkózik a lehetséges nehézségekkel...
Kereskedelmi hajóknál a teljes út eltarthatott 1-2 évig de ezek az utak kisebb utakból adódtak össze amik kikötõtõl kikötõig tartottak, csak pár hét/hónap.
Ettõl még amíg a hajó (és rakománya) A-ból B-be ért, nem 1-2 évig utazott?
A felfedezõk expedíciói azért tartottak hosszabb ideig mert õk nem célirányosan utaztak hanem felfedezni mentek.
Az elõbb említett Holland Kelet-Indiai Társaság elsõ hajói, amelyek európai embereket vittek Dél-Kelet Ázsiába, visszafelé pedig selymet és teát, illetve egyéb árúkat hoztak, általában egy év alatt tették meg az oda és újabb egy év alatt a visszautat. Ausztráliát is úgy fedezték fel, hogy próbáltak gyorsabb utat találni, ezért a szokásosnál délebbre kerülték meg a Jóreménység fokát.
Valóban sokszor elõfordult hogy a kolóniák nem termeltek profitot és ilyenkor bizony nem is erõltették tovább a témát, ha már Ausztrália szóba került 1606-ban a hollandok fedezték fel de NEM gyarmatosították mert nem érte meg.
Nos nem egészen, a Hollandok a kolonizációs politikájukat a Selyemre építették, illetve a Holland Keleti-Indiai Társaságra. Sok felfedezett terület egyszerûen azért maradt ki a gyarmatosítási tervekbõl, mert egyszerûen nem volt erõforrásuk erre, a Kelet-Indiai Társaság egyszerûen elszívott minden erõforrást, ezért sok területet nem is tudtak normálisan felderíteni. Ausztrália esetében azonban az Angolok Cook kapitány felfedezõútja után viszonylag rövid idõ alatt (akkoriban az ilyen döntések terén egy-két évtized teljesen normális volt) úgy döntöttek, hogy kolonizálják Ausztráliát.
A tévedés, hogy a kolónia kiépítése tisztán a börtönszigetnek való használata miatt történt. Az elsõ három flotta által létesített kolónia valóban egyfajta büntetõtelep is volt, de a harmadik flottában (négy évvel az elsõ flotta után) már civilek is részt vettek a kolónia kiépítésébe. Az elsõ három flotta által ideszállított több ezer férfi és nõ önként vállalhatta azt, hogy Ausztráliába transzportálják õket, így sok éves börtön, esetleg halálbüntetésük elengedése cserébe a Brit birodalom legújabb gyarmatát építették gyakorlatilag ki.
Extrém hosszú (generációkon át tartó) megtérülésû befektetésekben a magánszféra nem érdekelt, a világûr meghódításához viszont nem elégek a kormányzatok.
Na ez az, ahol vitatkoznék. Az tény, hogy csak úgy fog a magánszféra belépni egy ilyen piacra, ha valamiért megérni neki. Ezt pedig úgy lehet, ha bizonyos elõjogokat kapnak. Ahhoz, hogy megérje nekik, hosszú távon kell gondolkozni, de egyáltalán nem biztos, hogy nem érné meg nekik ilyen magaslatokban gondolkodni. Szerinted tán annyira elvetemült gondolat az, hogy egy cég sokmilliárdos befektetésért cserébe kvázi kap egy naprendszert és annak összes nyersanyagát? "Mindössze" azzal kell megbékélni, hogy a befektetés hosszú, nagyon hosszú idõ alatt térül meg. De gondolkodj nagy léptékben. A kolónia-rendszer lakossága idõvel nõni fog, a cég adókat szedhet, saját gazdasági rendszert építhet ki, esetleg a Földön akkor már hiánycikknek minõsülõ nyersanyagokat exportálhat a Naprendszerbe... Ez is csak üzleti modell kérdése...
Az ISS nem terjeszkedés.
Állandó ûrbázist létrehozni a világûrben nem terjeszkedés? Miért nem? Miben különbözik egy Hold vagy egy Mars kolóniától?
Ezt ne, ez a benyögök egy minden konkrétum nélküli kommentet 3 ponttal a végén nagyon gagyi, csinálod inkább azt mint a #93-as kommentnél, rájössz hogy benézted és nem válaszolsz rá.
Olvasgatom a topicot, ehhez egy kis megjegyzés. =) A nagy 'G' definíció szerint nem "gyorsulás", már csak eleve azért sem, mivel dimenziótlan, ahogy ugye a Mach-szám sem sebesség. Persze értem, hogy a földi felszíni nehézségi gyorsuláshoz való viszonyításként használod, csak ezt így ebben a formájában nem szerencsés.
by Cifu ...Vagyis hatalmas szárnyakra lenne szükség, amiknek nagyon-nagyon könnyûeknek és mégis igen szilárdaknak kell lennie. Na ilyen még nincs. Egy ekkora tömegû merev szárny vitorlázógépnél elképzelhetõ, de "csapkodó" szárnynak az nem elég masszív...
by én 10méter fölötti fesztáv, a súlya minimum 90 kg de tippeltek már negyed tonnát is, nem hiszem hogy ne tudnánk már most is az õ szárnyinál strapabíróbbakat gyártani.
Attól hogy csak ma vastüdõben tudna repkedni a szárnyai ugyanúgy elbírnák a súlyát...
<i>Kereskedelmi hajóknál a teljes út eltarthatott 1-2 évig de ezek az utak kisebb utakból adódtak össze amik kikötõtõl kikötõig tartottak, csak pár hét/hónap.</i>
Az 1600-as évek táján is alig volt állandóan lakott nagyobb lélekszámú település az Újvilág fehérek által legjobban ismert részein. Kikötõkrõl szó sem volt. Volt olyan, hogy hónapig tábort vertek egy csendes öbölben, hogy összeszedjék magukat...
A nagyobb állatokat meg felesleges volt belinkleni. Az légkör oxigéntartalma sem volt állandó. Ha több oxigén van, akkor hatékonyabb a légzés. Nagyobb izomtömeg lehet egy állaton, ergo nagyobb állat is tud repülni. Lásd õsrégi félméteres ízeltlábúakat.
Quetzalcoatlus northropi
10méter fölötti fesztáv, a súlya minimum 90 kg de tippeltek már negyed tonnát is, nem hiszem hogy ne tudnánk már most is az õ szárnyinál strapabíróbbakat gyártani.
Néha az az érzésem hogy te úgy képzeled el a jövõt hogy minden ugyanolyan lesz akkor is mint most csak az évszám lesz nagyobb az asztali naptárakon, ahhoz képest hogy te nyitottad a topikot néha elég fantáziátlanul állsz a témához.
Miért lenne mókás a 100 év? Pont te mondod hogy nincs szükség az FTL-re, FTL nélküli terjeszkedésnél is csak idõ kérdése hogy a legtávolabbi kolóniák közötti távolság elérje a több száz fényévet.
Az ISS esetében magukra utaltság van. Most. De ez nem a jövõ hanem a jelen és még így is relatív, ha infarktust kap ûrséta közben akkor így járt de rengeteg olyan szituáció van ahol még az egy héten belül küldött segítség hasznos lehet. Ugyan ez nem igaz azokra az esetekre ahol 50 év lenne a segítség megérkezése, na azok a kolóniák tényleg magukra lennének utalva.
A felfedezõk expedíciói azért tartottak hosszabb ideig mert õk nem célirányosan utaztak hanem felfedezni mentek.
Kereskedelmi hajóknál a teljes út eltarthatott 1-2 évig de ezek az utak kisebb utakból adódtak össze amik kikötõtõl kikötõig tartottak, csak pár hét/hónap.
Valóban sokszor elõfordult hogy a kolóniák nem termeltek profitot és ilyenkor bizony nem is erõltették tovább a témát, ha már Ausztrália szóba került 1606-ban a hollandok fedezték fel de NEM gyarmatosították mert nem érte meg. Az angolok csak 1770-tõl "foglalták el" de õk is csak börtönszigetnek használták és nem rajtuk múlt hogy végül Ausztrália egy jó kis hellyé vált.
Extrém hosszú (generációkon át tartó) megtérülésû befektetésekben a magánszféra nem érdekelt, a világûr meghódításához viszont nem elégek a kormányzatok.
Szerintem csak kíváncsiak, vagy pedig érdekli õket. Pl engem jobban "felvillanyoz" egy szép erdõ, mint a nagy feketeség, de biztos hogy van más aki fordítva érez.
Tudod-e,hogy mi az az emós, vagy csak használod a szót?:) Én is többé-kevésbé egyetértek r4pt0rral, és elég biztosan tudom,hogy nem vagyok emós,se látens emós.Ne offoljatok amúgy sem, egy jó topikba nem illik.:)
Miért akar mindenki elmenni errõl a szép bolygóról? Egy emberöltõ nem elég bejárásához, megismeréséhez. A technológia a jelek szerint adott már most, amivel évmillióking el lehet lenni itt...
Sajnos én nem ezt látom, lásd Amerikát. Bárki aki legalább kifejleszt egy ûrutazásra alkalmas eszközt nem az a célja hogy az emberiségnek jobb legyen (talán a tudósoknak akik kitalálják, lehetnek ilyen céljaik, de mint cég/állam már nem), hanem minél nagy profit, és/vagy hatalma legyen.
Ebben ez esetben igazad van hogy az FTL profit, mert nagyon hosszú idõ a megtérülése már ha megtérül, és a cégvezetõk, befektetõk nem szeretnek ennyi idõ várni. :D
szintetikus szárnyak - már ma is lehet ilyet készíteni fedélzeti számítógép ami irányítja - ma is megoldható interfész ami összeköti a számítógépet az idegrendszerrel - már fejlesztik megfelelõen kis méretû motor és táp - na ez még(!) nincs
Ennél kicsit összetettebb a dolog. A legnehezebb repülni képes madár sincs 15kg-nál nehezebb, és neki is két és fél méteres szárnyfesztávja, és majdnem három négyzetméteres szárnyfelülete van. Egy 85kg-os átlagos férfi és mondjuk legyen további 25kg (mert igen fejlettek vagyunk) "géptömeg" esetében számolhatunk minimum 6-8 méteres szárnyfesztávval és 12-15 m2-es szárnyfelülettel. Vagyis hatalmas szárnyakra lenne szükség, amiknek nagyon-nagyon könnyûeknek és mégis igen szilárdaknak kell lennie. Na ilyen még nincs. Egy ekkora tömegû merev szárny vitorlázógépnél elképzelhetõ, de "csapkodó" szárnynak az nem elég masszív...
Az FTL (vagy akármi más ami ugyan azt a cél szolgálja) létszükséglet, nélküle nem szervezett terjeszkedés hanem "magvetés" történne ahol a kolóniák teljesen magukra lennének utalva, minden kolónia egy külön sziget lenne amik nem tudnak a többiekkel normális kapcsolatot tartani, a távolabbi kolóniák között még az elküldött kérdésekre is csak évszázadok múltán érkezne meg a válasz stb.
Évszázadok? Ez esetben már legalább 100 fényévre jutottak el, az kicsit mókás már. :)
Az FTL egyáltalán nem létszükséglet, a teljesen magukra utaltság pedig egy Mars kolónia esetében is megvan, tehát nem csillagközi, hanem bolygóközi szinten is. De jobbat mondok, a Föld körül keringõ ISS esetében is nagyon magukra vannak utalva bármilyen vészhelyzet esetén a személyzet. Nem lehet rövid úton mentõhajót küldeni fel, a problémákat maguknak kell megoldani, lásd például a Mir-en történt baleseteket.
A felfedezések korában a tengeri utak többnyire max pár hónapig tartottak, a kommunikáció elfogadható idõtartamon belül zajlott és a kapcsolattartás/felügyelet illetve a kereskedelem biztosítva volt, a nyersanyagok mozgatása nem okozott problémát és volt értelme telepeseket küldeni a kolóniákra mert belátható idõn belül meg is érkeztek.
James Cook egy-egy útja 3-4 évig tartott, a Holland hajósoknak kb. másfél év volt elérni Hollandiából Ausztráliába. Út közben persze ki-ki kötöttek feltölteni a készleteiket.
A Tea Clipperek csinálták meg 3 hónap alatt a Kína-Anglia utat, de ekkor már 1866-ot írunk, és azok a hajók jó szélben akár 18-20 csomóval is képesek voltak haladni (1 csomó = 1.816km/h). Az 1600-as évek vitorlásai jó esetben tudtak 10 csomót.
A gyarmatosítás esetén sokszor szinte semmi nem jött vissza a kolóniákról, például az elsõ angol kolóniák Észak-Amerikában egyenesen képtelenek voltak még magukról is gondoskodni. A kolónia lényege az volt, hogy az adott földrész vagy annak része Anglia, Franciaország, Spanyolország vagy Hollandia gyarmatává, tulajdonává vált. A kereskedelem (vagyis a valós kereskedelmi mûködés, nem csak a fosztogatás, mint a Dél-Amerikai spanyol hadjáratok!) jellemzõen inkább egy-két évszázaddal késõbb indult be, egyes esetekben még akkor sem, például Ausztrália sose volt erõs kereskedelmi forrása Nagy-Brittaniának, ez inkább India és Kína esetében volt elmondható.
Ami itt fontos: a pár hónap és a pár száz év nem ugyan az a kategória, a pár hónap még elfogadható idõtartam de a generációkon át elhúzódó már nem, senki sem fektet be olyan üzletbe ami csak évszázadok múlva térül meg.
Még egyszer: élõ példa erre Ausztrália vagy Új-Zéland kolóniái.
És elérkeztünk a lényeghez, akkoriban azért gyarmatosítottak mert MEGÉRTE gyarmatosítani, a világûr meghódításának is az célja hogy az emberi fajt erõsítse és nem az hogy "elveszett törzseket" szórjunk szét.
Másképpen is meg lehet közelíteni. Az új területek elõbb-utóbb hasznosak lesznek minden képen, a késõbbi utazásoknál az elõretolt kolóniák lehetnek az új indulási pontok, illetve feltöltési lehetõséget adnak a csillagközi ûrhajóknak (mint a nagy kikötõk a XVI.-XIX. századi hajózásban).
FTL nélkül nincs profit, profit nélkül nincs terjeszkedés.
Az ISS ûrállomás esetében milyen profitról beszélhetünk? Megismerés, tudományos felfedezések, stb. Gazdaságilag megtérült a cirka 100 milliárd dolláros befektetés? Nem. :)
Jet packre visszatérve, kb az oldal felénél van egy táblázat az eszközöröl, és van egy olyan model ami már 9 pecig képes repülni.
"Madárként repülni aligha fogunk" Miért nem?
Mi kell hozzá: szintetikus szárnyak - már ma is lehet ilyet készíteni fedélzeti számítógép ami irányítja - ma is megoldható interfész ami összeköti a számítógépet az idegrendszerrel - már fejlesztik megfelelõen kis méretû motor és táp - na ez még(!) nincs
...ennyi, az egész cucc akár a mindennapi ruha része is lehet majd egyszer. A hátrakéta a jelen, amire én gondolok az a jövõ. (természetesen a jövõ itt nem a holnap délutánt jelenti hanem pár évtizedet)
Az FTL (vagy akármi más ami ugyan azt a cél szolgálja) létszükséglet, nélküle nem szervezett terjeszkedés hanem "magvetés" történne ahol a kolóniák teljesen magukra lennének utalva, minden kolónia egy külön sziget lenne amik nem tudnak a többiekkel normális kapcsolatot tartani, a távolabbi kolóniák között még az elküldött kérdésekre is csak évszázadok múltán érkezne meg a válasz stb.
Pont ezért nem jó példa a XVI. századi gyarmatosítás. ...illetve jó példa de pont az FTL szükségességére :)
A felfedezések korában a tengeri utak többnyire max pár hónapig tartottak, a kommunikáció elfogadható idõtartamon belül zajlott és a kapcsolattartás/felügyelet illetve a kereskedelem biztosítva volt, a nyersanyagok mozgatása nem okozott problémát és volt értelme telepeseket küldeni a kolóniákra mert belátható idõn belül meg is érkeztek.
Ami itt fontos: a pár hónap és a pár száz év nem ugyan az a kategória, a pár hónap még elfogadható idõtartam de a generációkon át elhúzódó már nem, senki sem fektet be olyan üzletbe ami csak évszázadok múlva térül meg.
És elérkeztünk a lényeghez, akkoriban azért gyarmatosítottak mert MEGÉRTE gyarmatosítani, a világûr meghódításának is az célja hogy az emberi fajt erõsítse és nem az hogy "elveszett törzseket" szórjunk szét.
FTL nélkül nincs profit, profit nélkül nincs terjeszkedés.
comment sponsored by the Weyland-Yutani Corporation
Ez sajna bruteforce-szal megy. A madárnak van szárnya, ez meg folyamatosan fenntart pusztán a rakéta hajtóerejével (míg egy vitorlázó géppel is lehet órákat repülni akár üzemanyag nélkül. Evvan. Ez csak fél perc móka így.
A nukleáris fizika ugyan szépen fejlõdött, de gyakorlatban még nem látott senki mesterségesen elõállított nukleáris reakciót. Csodálatos elméletek voltak, ám ezeket ki kellett próbálni. Fermi fogta magát, és meggyõzte a feletteseit, hogy a számításai elég pontosak, hogy egy biztonságos nukleáris reakciót végrehajtó "reaktort" építsen. A reaktor azért nem helyes szó, mert effektíve 400 tonnányi grafit tégláról beszélünk, amelyek 2/3-ádban uránium-fém illetve uránium-oxid volt bezárva. A grafit moderátorként mûködik, lelassítja az urániumból felszabaduló gyors neutronokat, amelyek így könnyebben okoznak maghasadást, tehát magyarul segítik azt, hogy a láncreakció beinduljon. Hogy a láncreakció ne szaladhasson meg, kadmium rudakat helyeztek el a téglák közé. A kadmium ártatlanul elnyeli a neutronokat, így akadályozva meg a láncreakciót. Az egész reaktor egy Squash teremben volt elhelyezve, egy gumiból készült "lufi" (helyesebben inkább sátor) belsejében. A grafit ugye szén, emiatt mindenki, aki az építésben részt vett, gyakorlatilag tetõtõl talpig úgy nézett ki, mint egy szénbányász, vagyis fekete volt, mint a kút mélye, csak annyi különbség volt a bányászokhoz képest, hogy eredetileg fehér köpenyt viseltek. :)
Noha Fermi biztos volt a számításaiban, a valóságban nem tudták pontosan, hogy mennyi szabad lassú neutron kell, hogy beinduljon a láncreakció, és hogy még szebb legyen, az egész hóbelevanc nem rendelkezett sem sugárzásbiztos borítással, sem hûtõberendezéssel. A biztonsági intézkedés három lépcsõje a következõ volt:
-Egy ember lent a téglarakásnál, aki a kadmium rudakat tudta ki és betolni. A mûködéshez egyesével szépen kihúzta a rudakat, majd figyelték a neutron számlálókat és a hõmérõt, hogy mikor indul be a reakció. -Ha a rudakat kezelõ emberrel valami történne, vagy a téglarakás túlságosan is beindul, egy második ember állt a balkonon egy speciális kéziszerszámmal, nevezetesen egy baltával. A téglarakás felett további kadmium rudak voltak felfüggesztve, ezek köteleit kellett volna elvágnia, hogy azok a rakásba hatolva megállítsák a reakciót. -Ha a második lépcsõ is kudarcot vall, akkor a végsõ megoldásként az egész termet kadmium-só oldattal locsolták volna be.
Amúgy a Squash terem Chicago legnépesebb részében, a belvárosban volt, az Egyetem sportlétesítményének alagsorában. Ha a téglarakás túlfut, akkor a világ elsõ mesterséges nukleáris robbanása valószínûleg nagy katasztrófát okozott volna.
Szerencsére Fermi szerencsejátéka bejött, a rakásban létrejött a láncreakció, és nem egész fél óráig mûködött, félelmetes, fél wattos teljesítménnyel. De a lényeg, hogy bebizonyították, hogy lehetséges mesterségesen önfenntartó láncreakciót létrehozni.
Lehet, hogy könnyebbnek tûnik, de a fizikai törvényeket nem lehet áthágni. Valahol az egész topic háttere ez. A világûr egy olyan közeg (na ez nem a legjobb szó :D), amely az átlag embernek ismeretlen, szokatlan. Könnyû azt mondani, hogy az X-Wing féle "ûrfizika" könnyen értelmezhetõ, de hiába, mert a világûrben nem ezek a szabályok érvényesek.
Mondok egy egyszerû példát, az X-Wingben a sebesség kvázi állandó. Mondjuk az X-Winggel tudsz 0 és 100 Mglt közötti sebességet elérni, pont és kész. Ha a hajtómû teljes erõvel mûködik, akkor 100 Mglt-t érsz el, ha nem mûködik, akkor állsz.
Ezzel szemben a világûrben relatív sebesség létezik. Ha mûködik a hajtómû, akkor gyorsulsz, ha leállítod, akkor egy fix ponthoz, mondjuk a Naphoz képest még mindig mozogsz, nem állsz meg egy helyben. Ha a hajód elfordul 90°-al, és újra begyújtja a hajtómûveit, akkor azzal a pályád megváltozik, de ez innentõl máris összetettebb dolog, hiszen el kell fogadni, hogy a pályádra külsõ erõk hatnak. A Nap gravitációja, a közelben lévõ égitestek gravitációja, és így tovább.
Te most azt próbálod javasolni, hogy egyfajta "szimulátorral" a valós, Newtoni fizikát használó ûrhajót lehessen úgy vezetni, mint egy repülõgépet. Csakhogy ez két eltérõ közeg, eltérõ szabályok érvényesek rá. Huhh, hogy lehetne ezt jobban érzékeltetni? Mondjuk egy evezõs csónakkal akarsz indulni a Formula-1 versenyen, mert te jó evezõs vagy, de pocsék autóversenyzõ. Komikusan nézne ki, mert egy kenu a vízfelszínen való haladásra lett kitalálva, oda való, ott nagyszerûen teljesít. A Hungaroringen viszont használhatatlan.
A maximum, amire számíthatsz, hogy magas szintû automatizálásnál az ûrhajódnak megmondhatod, hogy mondjuk te a Hold körül keringõ ûrhajóddal el akarsz jutni az Európára (a Jupiter egyik holdja). Ekkor a számítógép az üzemanyag mennyiség és a bolygók állása alapján kiszámolja a pályát, és végrehajtja a szükséges gyorsító és lassító manõvereket, te pedig utasként élvezed végig az egészet.
Azt, hogy X-Wing szerûen vezess egy ûrhajót, sose fog megvalósulni, egyszerûen azért, mert a világûrben nem olyan szabályok érvényesülnek, mint a légkörben. George Lucas meg persze a Star Warsban olyan légiharcokat akart látni, mint a II.Világháborús felvételeken. Ugyebár a félkész verzióban, amit megmutatott Spielbergéknek is, az ûrharcok helyett II.Vh-s felvételek voltak láthatóak, ahol a vadászgépek látványosan leborítottak, orsóztak, és így tovább. Csakhogy a valóságban ilyen manõverekre a világûrben nincs szükség, hiszen a repülõgépek azért teszik ezeket, hogy "lecsapjanak", ráforduljanak valamire, egyszóval így használják ki az aerodinamika törvényeit. A gond csak az, hogy a világûrben nincs légkör, így az aerodinamika törvényei nem érvényesülnek. Ha te a világûrben "lefele" akarsz menni, akkor begyújtod a kormányhajtómûveket, amíg a hajód orra "lefele" nem néz, majd begyújtod a fõ hajtómûvet, ami erõt fejt ki, hogy a hajód elinduljon abba az irányba...
Én személy szerint a kettõ vegyítésében hiszek. :)
Egy jó fizikai képlet vagy felfedezés nagyszerû alapot nyújthat a nagyszerû mérnöki teljesítményhez, lásd még atomóra.
A gyakorlati megközelítéssel annyi a baj, hogy az igazán nagy áttörésekhez ma már mindenképpen komoly fizikai, kémiai, biológiai, stb. áttörés kell. Hogy maradjunk az ûrbéli dolgoknál, az ûrlift szép elmélet, de a megvalósításhoz olyan áttörésre van szükség az anyagtechnológiákban, amihez mindenképpen komoly kémiai, fizikai tudományos háttér kell.
Az Ikarusz féle repülés (szabad mozgás a levegõben minimális segédeszközökkel, "tollakkal") is idõvel megoldható lesz, addig köztes megoldást használunk (nagy méretû gépek) adva volt egy cél amire az emberiség vágyott, ha elsõre nem is pont a mítosz szerint de megvalósítottuk.
Madárként repülni aligha fogunk, valamiféle "kis" segédeszközzel lehet, de mindig lesznek hátulütõi. Példa a "rocket belt", ami ugye egy viszonylag egyszerû, hátra csatolható eszköz, ez áll (szerintem) a legközelebb az emberi repülés álmához. Csak annyi a hátránya, hogy egy feltöltéssel legfeljebb fél-egy percig repkedhet. Ha tehát ezt nézzük, a madarak órákig tartó repülését nem tudjuk utánozni.
Bárki (najó, aki elég tehetõs) számára elérhetõ rakéta-hátizsákok...
A fénynél gyorsabb utazás is ilyen cél/vágy, sõt alapvetõ szükséglet a világûr meghódításához, az emberiség akarja ezt ezért el is fogja érni, az hogy ez végül is milyen technológiával fog megvalósulni igazából nem fontos.
Na pont errõl beszéltem. Az FTL nem létszükséglet a világûr meghódításához. Miért várja el mindenki (na jó, nagyon sok laikus) azt, hogy az FTL hajtómû nélkül nincs értelme az emberi ûrterjeszkedésnek? A hajdani hajósok hónapokig, olykor évekig hánykolódtak a tengereken, amíg elérték a világ túloldalát. Az talán nem volt elég jó? Dehogy nem, sõt, akkoriban pont azon országok, hatalmak voltak egyre erõsebbek, akik az ilyen terjeszkedésre helyezték a hangsúlyt. Még csak méretek és erõforrások terén sem kellett csodákat produkálni, elég belegondolni, hogy Németalföld (Hollandia) mit ért el a kolonizáció akkori megfelelõje, a gyarmatosítás terén.
Az FTL hajtómû nem alapvetõ szükséglet. Ha 40 vagy 100 év alatt érünk el a szomszéd naprendszerbe, akkor 40 vagy 100 év alatt érünk el. Ennyi idõ még az emberiség szempontjából sem sok, ha figyelembe vesszük, hogy az írt történelem már sokezer éves múlttal bír.
Persze jelentõsen meggyorsíthatja és megkönnyítheti, de ez ugyan az, mintha az európai hatalmak (vagy hogy ne legyünk európa-koncentrikusak, akár a persze, kínai, japán, inka, stb. hatalmakat is vehetjük) megvárták volna a sugárhajtású repülõgépeket, és csak utána álltak volna neki körülnézni, hogy milyen is India, Dél-Amerika vagy Ausztrália...
Szóval a nagy tudósok úgy építettek reaktor, hogy szépen kézileg pakolgatták a grafit tömöböket - vagy az általuk felügyelt munkások - amígy úgy érzeték, hogy ez már jó nem lesz.
Érdekes tudományos megközelítés. Persze számolgattak, de mivel akkoriba nem volt nagy a numerikus kapacitás finoman szólva, inkább saccaméterrel próbálkoztak.
Érdekes vetülete az elmélet vs. gyakorlatnak fõleg, hogy az elméleti szakemberek vezették, mert gyakorlati még nem volt.
Végeztél már valaha mérnöki munkát? Mert ki helyett bassza el szerinted? Mert az elméleti fizikusok rikán terveznek gyakorlatban alkalmazható dolgokat. Õ csak felfedeznek egy alapötletet és a mérnökök próbálnak valami értelmeset összehozni belõle. Ismered az elsõ atomeraktor építésének történetét?
Mindig azon gondolkodom, játszva az Indipendence Warral elég sokat, hogy mindenki azt szajkózza, hogy az ám az igazi, az egyetlen ûrszimulátor, nem az X-Wing, mert az a newtoni fizikára épül. Ez megint a tipikus korlátos emberi gondolkodás, hogy mert ma csak erre lennénk képesek, ezért a jövõben is biztos így lesz. Márpedig meddig tartana megoldani az ûrhajók manõverezését X-Wing stílusúra, ha a térugrás hétköznapibb tevékenység lenne a vécére menésnél? Mert praktikusan egy X-Winget könnyebb kormányozni a Tea-vadászok ellen, mint az I-Warban ûrcsatázni.
Nagy általánosságban a mérnök az, aki az elméleti számításokat a gyakorlatba átültetve elb@ssza. Sokkal ritkábbak azok az esetek, hogy az elméletben van a hiba. Aztán jön a mérnök, és rádöbben, hogy minek oda annyi anyag, itt meg kevés van, oda jó lesz az olcsóbb is, és a végén csak nem jön össze. Aztán ráfogja a tervezõre, és belekezd az újabb projectbe.
A fizikus (pláne a zelméleti) könnyen mondja, hogy lehet, mer õ a kibic, nem neki kell megvalósítani a valóságban is a hagymázas elméleteit. De a mérnöknek ki is kell viteleznie mindent. Nomármost, a dolgoknak nem csak elméleti és fizikai stb. akadályai vannak, hanem egyéb körülményeket is figyelembe kell venni, ITT jön a képbe a mérnök véleménye, aki már elégszer pofára esett, elégszer megvonták a költségvetését, stb.-stb. A mérnök a természetes szabályzó erõ, ami gátat szab az elme túlzott agyfingásainak napvilágra kerülése elé!
Az Ikarusz féle repülés (szabad mozgás a levegõben minimális segédeszközökkel, "tollakkal") is idõvel megoldható lesz, addig köztes megoldást használunk (nagy méretû gépek) adva volt egy cél amire az emberiség vágyott, ha elsõre nem is pont a mítosz szerint de megvalósítottuk.
A fénynél gyorsabb utazás is ilyen cél/vágy, sõt alapvetõ szükséglet a világûr meghódításához, az emberiség akarja ezt ezért el is fogja érni, az hogy ez végül is milyen technológiával fog megvalósulni igazából nem fontos.
A baj az olyan kis méretû siklóhajókkal, hogy a meghajtás túlságosan is kicsi. Persze meg lehet fél- vagy áltudományos magyarázatokkal indokolni, hogy miért is lehet arra, amit csinál, képes. De a valóságban ilyen kis ûrhajót, ilyen nagy szabad belsõ térrel nagyon nehéz megvalósítani úgy, hogy közben képes légköri repülésre, képes hosszútávú ûrbéli repülésre és így tovább. Egy reálisabb "sikló" a Space 1999 TV sorozatban volt látható:
Ami a kicsi vs. nagyot illeti, egy ilyen kisebb ûrhajóra inkább rövid távú feladatokra lehet alkalmas, nem távoli bolygók és naprendszerek elérésére. Persze az SG-ben ezt úgy oldották meg ha jól rémlik, hogy ezek a kis siklók még éppen átfértek a kapukon, tehát õk a nagy távolságokat kvázi nem a hajtómûvükkel, hanem a kapukkal érték el.
Levezetni levezethették, de legalábbis amelyekkel eddig én találkoztam, az valamilyen szinten megsérti az ismert fizikai törvényeket. A Warp hajtómû elméleténél például úgy hágják át ezt, hogy van egy buborék, azon belül az ûrhajó, amelyre az ismert fizikai törvények hatnak. A buborék és a valós tér viszonyára viszont nem feltétlenül kell érvényesnek lennie - már "csak" ezt a problémát megoldják, és kész a mûködõképes warp hajtómû...
A mai nagy hatótávolságú levegõ-levegõ rakéták is csak a cél közelébe váltanak át önirányító módra, az út közbülsõ szakaszán az indító gép egy rádióhullámú adatkapcsolattal közli a rakétával, hogy merre is tart a célpont. Ez a világûrben is megvalósítható.
Az Ikaruszos hasonlatoddal élve anno ugye úgy képzelték, hogy tollakat ragasztottak a karjukra, és így emelkedtek a levegõbe. Ez abszurdum, sose fogunk így repülni (najó, hacsak nem hoznak létre egy ember-madár genetikai hibridet, de az már nem emberi repülés lesz :D). A repülés külsõ eszközök segítségével valósult meg, de egyik sem olyan, mintha az ember madárként szárnyalna.
Amint írtam én sem teljesen zárom ki az FTL hajtómû lehetõségét, de ha meg is valósul, teljesen biztos, hogy nem úgy és olyan módon, mint amiket eddig felvázoltak a sci-fikben.
Kishajó vs nagyhajóra visszatérve... a csillagkapus halálsiklókhoz és társaikhoz mit szóltok? Képesek légköri harcra, így talán már van értelmük. Nem? :)
Ismered a viccet az emléletrõl és a gyakorlatról? :)
Én inkább gyakorlati alkalmazást szeretnék látni, a mérnök elsõ sorban ennek hisz. Legalább egy technology demonstratort.
Az állatok pont ugyanazt teszik/tennék amit az ember, az egyetlen különbség hogy az ember a leghatékonyabb mind közül.
A természet rendje nem valami utópisztikus status quo hanem az (embertõl függetlenül is) folyamatosan változó bioszférának az éppen aktuális állapota, a természet nem "jó", a természet semleges.
A baj a rakétákkal az, hogy nem vesszük figyelembe, hogy nem lesz mûholdas, GPS-es rávezetés, a célpontra tutira kell rávezetni. Azt meg nem tudom, hogy nagy távolságból hogyan lehetne egy nagy sebességgel mozgó célpontra rávinni gond nélkül.
Az aerodinamika és a gravitáció midig is jelen voltak attól függetlenül hogy a puszta létezésük és a szabályaik nem tudatosultak bennünk, idõ kellett felismerni õket, felismerni a hasznukat és mindezeket gyakorlati alkalmazásokkal munkába állítani, a repülés már az Ikarusz mítosz korában is megoldható lett volna (sárkányrepülõ).
Ugyan az a kategória, nem ismerjük 100%-ban a környezetünket tehát a lehetõségeinket sem, a jelenlegi tudásunk és ismereteink szerint nem lehetséges az FTL, ez nem azt jelenti hogy soha nem is lesz az.
Megint, naivitás azt hinni hogy elértük a csúcsot és innentõl már nem találunk/fedezünk fel semmi újat.
Háború, gyilkosság, rabszolga tartás, céltalan erõszak, környezetszennyezés, kannibalizmus stb ezek szar dolgok de egyik sem emberi találmány, MINDEGYIK jelen volt már az ember megjelenése elõtt.
Két lépés elõre, egy hátra. Ez haladás, még ha nem is zökkenõmentes. Naivitás azt hinni hogy elértük a csúcsot és ennél soha nem fogunk tovább fejlõdni, az egész történelmünk pont az ellenkezõjét bizonyítja, a folyamatos fejlõdést.
Emmm... ezzel nem értek egyet, az állatvilágban is sok olyan egymással való üzekedés történt, aminek hatására fajok jöttek és mentek, sõt, kihaltak. Ez a folyamat tehát nem egyedi az állatvilágban sem...
Ikarusz idejében a tudományos tudásunk még gyerekcipõben járt, keveset vagy semmit sem tudtunk az aerodinamikáról, a gravitációról és így tovább.
Nem lehet összehasonlítani az ûrhajózás és a jelenlegi tudásunk korlátaival. Ez már nem az a kategória.
Kizárni persze én sem tudom, hogy egyszer valóban lehetséges lesz az FTL utazás, de az nagyon távoli jövõ. Végül is Ikarusz jó példa, hiszen ama történet után jó kétezer év kellett, hogy valósággá váljon a repülés...
Több mint tízezer évbe került eljutnunk oda ahol most tartunk, egy összeomlás után a legrosszabb esetben is "csak" középkori szintre zuhannának vissza a túlélõk, pár száz év és újra versenyben lennénk.