A legszebb az, hogy az ember valamiért imád versengeni, és innen csak egy lépés a harc. Egyszerû dolgokról van szó, lásd még ki szabja meg a szabályokat a világûrben, kinek kell kihez alkalmazkodnia, utána a kolóniák esete, ez megint elég példákkal bír, hiszen a legtöbb kolónia elõbb-utóbb fellázadt valamilyen módon a "gyarmati" uralom ellen és így tovább.
Valahogy én nem tudok hinni a Star Trek hangulatú gyönyörû, békés és harmonikus jövõképben...
Az FTL-t én olyasminek tartom, mint a Szent Grált. Mesének jó. :)
Már az is szép eredmény, ha sikerül megközelíteni a fénysebességet (mondjuk a c 10%-át elérnénk). 4 fényév 40 év alatt még mindig nem olyan rossz teljesítmény, fõleg ha globálisan nézzük a kolonizációt. Kicsit el vagyunk kényelmesedve azzal kapcsolatban, hogy itt a Földön, Földi léptékkel mire vagyunk képesek, és elvárjuk ezt nagyobb léptékekben is.
Az ûrbéli drón flotta viszont nem balgaság, de ezeknek nagyon magas szintû automatizációra lenne szükségük, hiszen nincs minden esetben idõ arra, hogy megvárják a parancsokat.
A nagy csatahajók létjogosultsága az, hogy nagyobb terhet vihetsz, egy pár km vastag páncélt átütni már például nem egyszerû feladat...
Én mindig valahogy úgy képzeltem hogy az ûr-hadviselésnek akkor lesz igazán értelme ha már lesz valami okunk arra hogy a világûrben rendszeresen mászkáljunk ami alapból feltételez valami FTL vagy térugrás technológiát (szinte lehetetlen hogy egy nap ne találnánk fel valami ilyesmit, az emberiség még olyan szinten gyerek kategória hogy a jelenlegi tudásunk mellett is gyakorlatilag bármi lehetséges a nem is olyan távoli jövõben)
...ha már van FTL onnantól "viccesé" válik minden, az FTL rakéta még az elõtt becsapódik hogy a cél egyáltalán érzékelhetné a kilövését, a teleport meg majdnem ugyan az, egyszer csak megjelenik egy bomba a hajó közepén és szia!
Szerintem amikor kirajzunk pont hogy a kisebb, olcsó (és AUTOMATA!) hajóknak lesz értelme, védeni a szétszórt kolóniákat a nem éppen jószándékú de fölöttébb illegális fajtársainktól akik pont a kalózos tevékenységük miatt valószínûleg nem éppen high-tech cuccokkal fognak rohangálni, lásd Szomália manapság.
világûr -> végtelen nyersanyag -> robotikai mennyország, mindent automatizálni amit csak lehet!
Nem hiszem hogy a nagy csatahajóknak bármi létjogosultsága lesz, persze ki tudja mit hoz a jövõ.
Volt még egy, hasonlóan jó, ez pedig az I-War, illetve annak folytatása. Ez is elég jó megközelítést adott az ûrharcról, legalábbis ami a mozgást illeti, ugyanis newtoni és kepleri fizikát használt. Ellenben sajnos a játszhatóság és látvány miatt a fegyverek lõtávja korlátozott, de még így is nagyon szórakoztató tud lenni, ajánlom mindenki figyelmébe, akit érdekelnek az ilyesmik.
Persze az ûrhajózás összetettségét igazán az Orbiterben lehet átérezni. :)
Nem. Az energiapajzsnak ugyanakkor egy vonulata van, a mágneses "erõtér", mint a Föld Van Allen öve, ami elviekben megvalósítható mesterségesen is, igaz igen erõs elektromágneses rendszer kellene hozzá.
Ez a töltött részecskéktõl óvja a testet (legyen bolygó, vagy ûrhajó), és egyfelõl óv a napszéltõl, a kozmikus sugárzástól, illetve a töltött részecskékkel operáló fegyverektõl (Praticle Projection Canon - PPC). Utóbbira példát még nem tudok, elviekben egy részecskegyorsító, mint az LHC Franciaországban/Svájcban, de hogy mennyire mûködne, és milyen hatásfokkal, õszintén szólva nem tudom.
Energiapajzsként még fel lehetne fogni egy mesterséges gravitációt létrehozó eszközt, ami kvázi egy gravitációs falat hozhatna létre. Ám ennek létjogosultsága (mennyire lenne képes lefékezni egy több km/s relatív sebességgel bíró lövedéket) és életképessége vitatható - ám mint elméleti lehetõség, azért ezt is meg kell említeni.
Ezért írtam, hogy a lézerfegyverek viszonylag rövid távra hatásosak, 500km a világûrben nem távolság, ha 1x sor kerül ûrharcra (márpedig kételkedem benne, hogy az emberiség békésen fogja a világûrt használni eonokon át), akkor ott bizony elég messzirõl fognak lövöldözni egymásra. A lézer esetén ahhoz, hogy több tízezer vagy százezer km távolságból is megfelõ fókusz legyen, kellene egy áttörés a megfelelõ tükrök és optikák terén.
Egyébként érdekességként: a YAL-1A programot kvázi kivégezték, jelentõsen túlköltekeztek, sokéves csúszás után volt az elsõ sikeres tesztlövészet, stb.
Én egy játékra emlékszem (na jó kettõ, de az folytatás volt), ami valós (relatív) sebességekkel játszott, és úgy lehetett benne ûrcsatázni is: a Elite II: Frontier, és a Frontier First Encounters. Ott nagyon jól kijött a hajtómûvek ereje, a turret jellegû fegyverek hatásossága, az, hogy a hajótest fordulásával a sebességvektor még nem változott... gyakorlatilag újra kellett tanulni az egész, már megszokott Elite-jellegû ûrcsatázást, mert (fõleg nagy hajóval, és ahhoz képest gyengébb hajtómûvekkel) lehetetlen volt egyáltalán utánafordulni egy gyorsabb, méretéhez képest erõsebb hajtómûvel rendelkezõ gépnek (külön mutatta a haladási irányt, a hajó orrának irányát a nézethez képest) - ott maradtak a rakéták és a lövegtornyok, amíg a nagy hajó az ötödik napi gyorsítás után "utazott" a Jupiter irányába, kikapcsolt hajtómûvekkel.
És felkínálod a saját segged, vagy csak arcoskodsz?!
Pont az ellen ér valamit, mert abban van robbanóanyag. A HEAT (kumulatív elven mûködõ) lövedékek és hagyományos tüzérségi lövedékek ellen jó. Az RPG is ilyen sõt, talán az összes kézi páncéltörõ eszköz. A SABOT és minden más nyíllövedék ellen érdekes, mert azokban nincs robbanóanyag...
Aa scifi-kben gyakran elõkerülõ, és teljesen természetesnek vett "pajzs"-hoz hasonló technológiát sikerült már létrehozni (függetlenül attól, hogy mennyire kis méretben és korlátozott ideig) ???
500 vs. 300'000. A YAL-1 tesztje volt. Max. 14 lövésnyi szufla van benne egy felszállás alatt...
Természetesen könnyebb eltalálni, de a gigászi távolságok miatt csaknem elkerülhetettlen, hogy irányított lövedékekrõl beszéljünk. A lézerfegyvereknél is kell(ene) egy technológiai áttörés, hiszen egy fénysugarat úgy fókuszálni hogy a célfelületen kellõ hatást érjen el, nem egyszerû dolog, egy, a Földrõl a Holdra "kilõtt" lézernyaláb a Hold felszínén már több tíz méter átmérõjû minimum, és egyben ezzel arányosan az átadott energia is nagyobb felületen oszlik szét.
De most legyen egy olyan lézerágyúnk, ami még mindig képes arra, hogy nagy energiát kis felületre adjon le, ekkor is egy Föld-Hold távolságú csatánál bõ másodperc, amíg a célhoz ér, és már a célzásnál a célpont pozicíójáról ugyanennyivel régebbi információnk van!
De még így is jobban megéri a lézernyaláb késedelmével foglalkozni, mint azzal, hogy a vadászgépeink hogy fognak odaérni a célhoz a nélkül, hogy út közben szétlõjék õket, illetve egyáltalán ott legyen a célpont, ahova a vadászok elindultak. Nevezetesen a Holdról elindult egy vadászgép a Föld körül mondjuk 1000km magasan keringõ ûr-csatahajó felé. A vadászgép 1G-s végig gyorsulással halad (ez már igen fejlett hajtómû a mai tudásunk alapján), ez is cirka 7 órás utat takar. Namost a csatahajónak van 7 órája, hogy észlelje, kilõje elhárító rakétáit a célpontra, vagy, ha nincs is fegyvere, de képes szintén 1G gyorsulásra tartósan, akkor elkezdhet menekülni, és a vadászgép innentõl kezdve bajban lesz, ha el akarja érni.
Nos, igen. Ezért írtam, hogy komolyan fikcionálni kell ahhoz, hogy ez ember valódi - de legalábbis a filmélmények alapján elképzelt - csatajeleneteket lássunk magunk elõtt. A középkori és újkori csatahajók által belénk ivódott, már-már klasszikus - [háborúkkal kapcsolatban kissé perverz ezt a szót használni] - csaták mintájára elképzelni egy ûrbeli harcot csak úgy tudok, ha minimum valamelyik fizikai fogalmat szándékosan elfelejtem.
A Battlestar Galactica-ban például nagyon tetszett a valódi 3D-s környezet megjelenítése. Emlékeztetõül: amikor a tárgyaláshoz megérkezik a hajó, a semleges peremvidéken lévõ állomásra, az emberek követével, és a dokkoláskor ráfordul a dokkolóra.
Egen, az a nyitójelenet eszméletlenül jól sikerült, nagy szívfájdalmam, hogy hozzá hasonlóak nem nagyon voltak késõbb a sorozatban...
Vagy az atombombák emlegetése - nem holmi fézer, plazma és ionágyú stb.
Igen, ez a másik pozitívuma, hogy e téren sem akar túl futurisztikus lenni.
Számos [legfõképp ugye a korai években készült epizódok, filmek esetében] jelenetnél mosolygunk kicsit, de ugyanakkor, beleélve már egészen hihetõvé válhat az, hogy egy Klingon Héja álcázni képes magát, vagy hogy egy Romulán Drone-t millió kilométerekrõl (több tucat fényévrõl) lehet agyhullámokkal vezérelni...
Nos ez az, ahol már nehéz elvonatkoztatni a valós ismereteinktõl. Ahogy lent is leírtam, egy ûrhajó külsõ burkolatát nem csak optikailag kell láthatattlanná tenni valamilyen módon (nevezzük fényhajlításnak), de azt is meg kell oldani, hogy a hõmérséklete ne legyen kiugró. A James Webb ûrteleszkóp például olyan érzékeny lesz, hogy egy ezred (kelvin) foknyi különbséget megláthat. Ennyire közel kellene lennie a hajó felszíni hõmérsékletének a "háttérben" lévõ világûrnek, esetleg égitesteknek hõmérsékletéhez.
A fényévekrõl gondolatirányított drón pedig pláne nehezen elképzelhetõ, hiszen alapból FTL kommunikációt feltételez.
Igen. Valahogy így gondolkodhattak az õs, és az újkori BSG esetében is. Azt azért nem szabad elfelejtenünk, hogy filmekrõl, filmsorozatokról beszélünk, illetve - pontosítok - azokból kerültünk a témához, így a fikciónak komoly szerepe van az egész koncepció, az ûrbeli hadviselés vizsgálatában. S akkor említettem volt ugye, ott vannak a berögzõdések - a több erõsebb, "sok lúd disznót gyõz", a nagyobb hatalmasabb stb. Pedig, egyetlen komolyabb, célzott lövéssel akár egy egész bolygót meg lehet semmisíteni... [Star Trek: Enterprise, Xindi technológia]
Persze, csak ez ugrott be nekem elsõre az olvasottak után :) A tengeri harcot is úgy képzelték el korábban, hogy hatalmas hajók, hatalmas ágyúkkal puffogtatják egymás hatalmas páncéljait és a méret az ami számít. Aztán jött a kis elsõvh-s, faépítésû kétfedeles gép, és hazavágta a csatahajók királyát a pici kis ajándékcsomagjával.
Ûrben persze mások a szabályok, de valamennyire ott is igaz, hogy ami nagy, azt könnyebb eltalálni.
Az ûrsorozatokban - fõképp ugye azokban, melyek nem egy fix helyen játszódnak [lásd Caprica] - azért tûnik cikinek egy-egy ûrháborús jelenet, mert a mai mércével mérjük õket.
Ha elszakadunk a valóságtól és/vagy a jelenleg ismert fizikai, technikai korlátainktól, akkor számos, elég komoly fantáziával megalkotott történetben fellelhetõ ûrharc tûnhet elfogadhatónak [persze, az ûrben hallható és terjedõ hangoktól most tekintsünk el].
A Battlestar Galactica-ban például nagyon tetszett a valódi 3D-s környezet megjelenítése. Emlékeztetõül: amikor a tárgyaláshoz megérkezik a hajó, a semleges peremvidéken lévõ állomásra, az emberek követével, és a dokkoláskor ráfordul a dokkolóra. Vagy a fékezõrakéták használata - mellyel valószerûbbé igyekeztek tenni [és persze, a réginek megfelelõvé] a jeleneteket... Vagy az atombombák emlegetése - nem holmi fézer, plazma és ionágyú stb.
A Star Trek-ek 24. századbeli szak- és katonai zsargona, a harcászata igen komoly elvonatkoztatást követel meg a nézõtõl. A kézi, mindentudó kütyüktõl a millió kilométernyire is életjeleket fogó érzékelõkön át, a "le/átsugárzásig", a polarizáláson át az ion/plazma/foton torpedókig... Számos [legfõképp ugye a korai években készült epizódok, filmek esetében] jelenetnél mosolygunk kicsit, de ugyanakkor, beleélve már egészen hihetõvé válhat az, hogy egy Klingon Héja álcázni képes magát, vagy hogy egy Romulán Drone-t millió kilométerekrõl (több tucat fényévrõl) lehet agyhullámokkal vezérelni...
Beszarás, hogy milyen topikok nyílnak itten. Követem. :)
+fav :D
Az tengeri harc esete. :) A világûrben nem kormánylapátokkal kormányoznak. :)
A Caprica topicból átköltöztetve (felülrõl lefele olvasandó):
Sir Quno Jedi:
A viper csata ugyanolyan gáz, mint a régiben. Az anyahajók azok jók, meg a rakétatámadások is ( bár egy nagyméretû rakétát manapság is kilõnek anyahajóról, még mielõtt becsapódna), de a pikipuki kis viper-ek az szörnyû és röhejes. Engem nem zavart, ha kevés volt belõle. A nagyobb gépek (a felderítõk pl.) még mindig sokkal reálisabbak voltak.
Persze anno a Wing Commander játékokban elment az ilyen butuska vadász-csata, meg egy primitív Star Wars-ban is, de egy komolyabb sci-fiben szvsz. nem állja meg a helyét.
Nyilvánvaló hogy a kézi vezérlésû (vagy pláne fixen beépített) "gépágyúk" már ma sem tartoznak a légiharc legkedveltebb eszközei közé, nodeláne mennyire lehet az használható a távoli jövõben, az ûrben...
Persze meg lehetne magyarázni azzal, hogy ahhoz nem kell számítógépes vezérlés és így a kenyérpirítók nem tudnak vele mit kezdeni, de ez elég sovánka érvelés.
Cifu: @SQJ
Vigyázz, ott is csak a StarFury-k, aztán ahogy haladt elõre a sorozat, egyre elvetemültebb desingok kerültek elõ. Ami tény, hogy az Earth Alliance hajói álltalánosságban jól, reálisan voltak megvalósítva, legalábbis egy-két apró problémától eltekintve (az Omega osztály például a 2010 c. film Alekszej Leonovjáról lett koppintva, csak azt felejtették el, hogy a Leonov az útjának nagy részén nem mûködteti a hajtómûveit, szemben a filmben az Omegák folyamatosan gyorsítottak és lassítottak, így pedig a forgó szekció kissé kényelmetlen lehetett az adott megvalósításban).
Viszont a Babylon 5 is küzdött azzal a problémával, hogy megmagyarázza, mi szükség van az ûrvadászokra, mind a B5-ben, mind a BSG-ben a vadászgépek alapvetõen az ellenséges vadászgépek ellen harcolnak, illetve idõnként az ellenség által kilõtt rakéták kilövése volt a feladatuk. Az utóbbi problémás dolog (egy rakéta azonos tömeg mellett mindig jobb deltaV értékkel bír, mint egy emberes ûrhajó, így a rakéta viszonyított sebessége nagyobb, és persze olcsóbb is, szóval elhárító rakétáknak több létjogosultsága lenne), pláne, hogy a BSG-ben is ott volt az a jelenet, hogy a vadászgépek és a Hadihajó elhárító lövegei azonos területet nem tudnak védeni, hiszen ahol vadászok vannak, oda elhárító (flak) tüzet küldeni veszélyes, nagy a baráti tûz veszélye.
Ha pedig innen nézzük, az ellenséges vadászok elleni védekezés jobb megolodása az lenne, ha a vadászok helyett több védelmi ágyút szerelnének fel...
IMYke 2.0.0.0: @SQJ
Így van. De akkor kiért is aggódtunk volna a csaták során, amikor Sturbuck vadul beleveti magát a harcba, vagy amikor Lee vadásza megsemmisül, vagy amikor a "kislány" Cylon Vadász megjelenik ellenfényben... :) Vagy amikor Sheridan-t a csatában elkapják.
Borg: @Cifu
Startrekben is bepróbálkoztak a fighterekkel, de ott sem tudták soha megmagyarázni, hogy minek kellenek. Egyik legjobb rész a DS9-ban pl: "Attack Fighters! Tactical pattern theta. Concentrate your fire on the Cardassian ships, and then split off in to squadrons, and run like hell!" Ugyanakkor ez is mutatja, hogy kurvára értelmetlenek :)
Sir Quno Jedi: @Cifu
Behonyám! Ha ÉN tervezek egy csatahajót, azon lesz annyi elhárító löveg, ágyú, lézer pontvédelem stb. hogy egy beteg veresbegy sem csúszna át rajta! Aki lõtávba ér az megtapasztalja az evilági poklot! :DDD Full zárótûz!
Nagyon fontos, hogy a lövedék alapú fegyókat kombinálni kell a plazma és a lézer technológiákkal. Mivel a lõszer/raketta az gyorsan fogy, de hatékony rombolóerõt hordoz, a plazmához is kell anyag, de tovább tart ki, mint a lõszer, a lézer meg mindaddig használható amíg van delej a gépbe! És így tovább...
@Borg:
Igy van. Egy nagy hajó durva pajzzsal és diszkrét fegyverzettel többet ér mint a sok kis pityu-pityu vadász.
Anno próbáltak a galaxy osztálynak a leválasztható harci gondolát, de az sem ért bakafingot sem.
@IMYke: Már ma sem emberek kezelik a fontosabb elhárító rendszereket, mert a gép pontosabb, gyorsabb, megbízhatóbb. Nem kell izgulni a pilótákért, maj izgulunk a mûszaki személyzetért! Vajon Scotty fõgépész teája elég meleg volt-e reggel, mikor kivette a replikátorból?!?!
Fenrir: @Cifu:
Azért nem csupán ennyi a dolguk a vadászoknak. Esetleg rá lehet küldeni a bejövõ bombázókra, átszállócsapatokra, lehet felderítésre használni, alkalmasak CAP-re, stb.
Nexus-ban pl egyik legjobb védelem a vadász volt, mert hatékonyabb volt mint a flak a boarding party-k és bomber squadronok ellen.
Sir Quno Jedi: @Fenrir
Bomber az lassú, assult gunboat szintén, kompok meg lószar kategória. Egy jól irányzott hajóágyú lövésétõl elpukkan a pajzs és leolvad a páncélzata (mivel az nagy hajók ellen van, nem pöcsömnyi bomberek ellen).
Vadászbombázóknak és rakétafreggattoknak van értelme "talán". Azok elkúrnak többszáz nehéz rakétát és quantum torpedót 360 fokos szögbõl körbelõve az ellenséges nagy hajót és így annak az elhártíórednszere nem tud ezzel már mit kezdeni, elég ha pár betalál. De persze a nagyhajó addig is iszonyat veszteséget tud okozni a kicsikben.
Arról nem is szólva, hogy csoportosul egy nagy rakat kisebb gép, én simán odakúrnék területre ható nukleáris rakétát (esetleg torpedót, mágneses aknákat), avagy ami jólesik. Nem kell célozni, elég ha ott robbantjuk a csapat közepében és viszlát!
Cifu: @Fenrir
Fenrir, a világûrben nincs olyan, hogy "felderítés". Ha neked van egy többszáz méteres ûr-csatahajód, akkor azon annyi optikai, infravörös és egyébb hullámhosszokon mûködõ passzív érzékelõ van, mint a nyû, és folyamatosan pásztázzák a világûrt. A leglogikusabb az infravörös spektrum, lévén nagyon nehéz az ûrhajó külsõ felületet a "háttérben" lévõ világûrhöz igazítani. Az energiatermelés mindig jár hulladékhõvel, amitõl valahogy meg kell szabadulni - a világûrben pedig erre egy mód van reálisan, kisugározni. Máris megszünt a "lopakodás", mint ûrbéli opció, és felfedezni is nagyon könnyû lett hirtelen a hajót.
Felderíteni már csak azért sem éri meg, mert egy személyzet nélküli szonda is képes ugyanerre - viszont annak nem kell létfenntartás, és akár napokig, hónapokig, évekig elvan, szemben egy ember vezette géppel. Lásd jelenleg már a harctéri felderítés lassan egyeduralkodóan a pilóta nélküli gépek (UAV) feladatköre.
Az ellenséges bombázók ellen nem kell vadász, mert nincsenek ellenséges bombázók. A bombázó feladata az lenne, hogy az ellenség közelébe jutasson el harci terhet. Csakhogy a világûrben ehhez megint nincs szükség ember vezette gépre, egyszerûen a harci fejhez egy elég nagy gyorsító fokozatot kell ragasztani. A személyzet csak problémát okoz, létfenntartás kell neki, víz, élelem, oxigén, és nem lehet túl messzire elküldeni, mert egy vadászgép vagy bombázó méretû gépben legfeljebb 1-2 napig tartózkodhatnak. Ez legfeljebb orbitális pályán való harchoz elég, csakhogy te kilõhetsz egy, a Föld körül keringõ ûrhajóra rakétát akár a Jupiter pályájáráól is.
De tegyük fel, hogy vannak bombázók. Ezek ellen minek vadászokat küldeni? Lõjj rájuk védelmi rakétákat, olcsóbbak, kisebbek azonos képességek terén, és nem kell amiatt aggódni, hogyan fognak visszatérni. Lõjj rájuk lézerrel, pár száz kilométeren belül az is megteszi. Vagy lõjj az útjukba repeszfelhõz (flak lövedékek). De vadászgép? Egyszerûen nincs létjogosultsága.
Átszállócsapatok? Hogyan? Ahhoz, hogy egy másik hajó fedélzetére lépj, dokkolni kell hozzá. Ehhez a "célpontnak" nyugodtan kell maradnia. Ha viszont látja, hogy jössz, akkor elkezd vad manõverekbe, esetleg szimplán elkezd távolodni. Egy nagy hajó valószínûleg több DeltaV-vel bír, tehát az is meglehet, hogy egyszerûen az átszálló hajók kergethetik a nagy hajót, amíg ki nem fogy az üzemanyaguk... A világûrben egy hajóra dokkolni csak úgy lehet, ha azt a másik fél is akarja, vagy pedig ha a másik fél nem tud ellene semmit sem tenni, mondjuk elfogyott az üzemanyaga...
A CAP világûrben nem játszik, csak légköri harcoknál, de akkor már nem ûrhajókról, hanem légi jármûvekrõl beszélünk. A világûrben, mondjuk egy aszteroida felszínét akárhogy támadhatja egy nagy ûrhajó is...
Fenrir: @Cifu
Most ott próbálsz megcáfolni ahol csak lehet :)
Milyen ûrrõl beszélünk most? A mairól amit a mai tudománnyal ismerünk vagy egy jövõbelirõl ahol esetleg változhatnak fizikák vagy egy kitaláltról (lásd ST, BSG, SW, stb.) ?
Mert ha az utóbbiról akkor simán el lehetne képzelni olyan lopakodótechnikát amit a nagy távú érzékelõk nem tudnak kijelezni, a nagy erõsségû, viszont kis távúak már igen, de cserében lehet, hogy már túl közel lesz az objektum. Erre pl jó a felderítés. Értem, hogy minek emberi ha van szonda, de láttuk a BSG-ben is, hogy a Raptorok eléggé sokoldalúak és az emberi döntés sok mindent befolyásolhat.
Továbbra is vitatom, hogy az ûrvadászoknak nincs helye a sci-fi-ben, a pontvédelem fõleg rövidtávon hatékony, messzebbrõl elfogásra mégis csak jó az a vadász.
Irányított rakéták? Fel lehet rakni ugye már ma is mindenféle csalikat és zavarórendszereket, miért ne lehetne 100 vagy 1000 év múlva a mainál milliószor fejlettebbet?
Az átszállócsapatokra klasszikus értelemben a WH40k boarding party-jaira gondoltam, amik nem igazán "dokkolnak" hanem nagy sebességgel belecsapódnak a törzsbe és a fúrt lyukon szállják meg a hajót. A dokkolás harci körülmények között eléggé körülményes szvsz.
IMYke: @Fenrir
Álcázó technikával bíró ûreszközök SZINTE az ÖSSZES sci-fi ûrcsatás sorozatainkban voltak. Romulánok, Klingonok 'példának okádék'.
Cifu: @Fenrir
A világûr és a világûrbéli hadviselés a vesszõparipám, és vérengzõ fenevadként óvom. :Ð
Természetesen én a realista megközelítésrõl beszélek, szó se róla, tudom élvezni a Star Trek, Star Wars, Battlestar Galactica vagy a Babylon 5 ûrharcait is, ám eddig legfeljebb Anime filmekben láttam úgy megvalósítva, ahogy annak többé-kevésbé ki kellene néznie (Starship Operators, esetleg Legends of the Galactic Heroes).
De itt én nem a Star Trek, Star Wars, BSG vagy B5 megvalósításról beszélek. Hanem a logikára és valós tudományokra alapozott hadviselést. A világûrben nincs lopakodás. Nem tudod kijátszani a thermodinamika törvényeit, mindig lesz egy ûrhajón (ûrszondán, akárhol) hulladékhõ, ha máshonnan nem, hát akkor az elektromos transzformátorokból, vezetékekbõl, stb. A hajtómûvek mûködése szintén látható, a hajtómû típusától függõen infravörös (kémiai vagy vegyes kémiai (pl. nukleáris kémiai) típusúak) vagy látható fény (ion-hajtómû), esetleg gamma-sugárzás (nukleáris robbanáson alapuló hajtómûvek). Ez észlelhetõ. A Föld felszínérõl 100 éve képesek a kuiper-övben lévõ égitesteket észlelni, pár évtizede már a Jupiter körül keringõ, alig pár száz méteres aszteroidákat tudnak katalogizálni (egy aszterodia pedig nem sugároz magától hõt, például). Mindez a világûrben, ahol nincs légkör, nincs bolygóforgás, ami megnehezíti a felderítést, nos, csak még egyszerûbb a megfigyelés.
Egy sci-fiben igen, kitalálhatnak olyan dolgokat, amivel lehet lopakodni, de a valóságban ez kivitelezhetettlen, a thermodinamika törvényei olyanok, mint a gravitáció vagy az elektromágneses erõk törvényei. Bizonyítottak, mûködõek. Nem tudsz egyszerûen energiát termelni hõtermelés nélkül. Még egy vizíerõmûnél is termelõdik hulladékhõ, amit az átfolyó víznek adnak át, tehát a víz, ami az erõmû után folyik, picivel melegebb, mint a tározóban lévõ víz.
A Raptoroknál még egy dolgot át kell hágnunk, hiszen FTL (Faster Than Light) hajtómûvekrõl beszélünk. Az FTL technológia mögötti tudományos tartalom még sehol sincs bizonyítva, a jelenlegi tudásunk alapján ez egyszerûen nem lehetséges. Ha igen, akkor pedig még csúnyább a szituáció, hiszen ez gyakorlatilag idõutazást is jelent.
A világûrbéli pontvédelem (close-in weapons system, CIWS) nem vethetõ össze a földi, hadtengerészeti CIWS-el. A haditengerészetnél több probléma is van, elõször is ott van a Föld görbülete, ami miatt egy, a tenger felett haladó rakétát 50km-nél messzebbrõl nem tudnak észlelni. A másik probléma, hogy ott a gravitáció, ami a hajóról kilõtt elhárító lövedékeknek és rakétáknak le kell gyõzni, hogy a légellenállásról már ne is beszéljek. Az, hogy a CIWS cirka 10km-nél közelebbi célpont megsemmisítést jelent, a Földi körülményeknek köszönhetõek.
A világûrben viszont nincs (vagy LEO pályán nagyon marginális a) légellenállás, a gravitáció hatása sem azonos, hiszen a lövedék DeltaV-je az indító hajó deltaV-jétõl függ. Egy LEO pályáról induló lövedék alapból rendelkezik 7,9km/s deltaV-vel, tehát a Föld gravitációját már nem kell legyõznie. Ha kilõsz egy lövedéket, akkor annak nem kell a légellenállással és a gravitációval ebbõl a szempontból harcolnia. Egy olyan ágyúval, mint amilyet Gerald Bull épített (két 16" haditengerészeti tüzérségi lövegcsövet épített össze a HARP program keretében) 3km/s2 deltaV-t adott egy 155kg-os lövedéknek, ha a lövedék egy kicsivel könnyebb, elérhetõ lenne a második kozmikus sebesség, vagyis a 11,2km/s (csak 0,3km/s2-el kevesebb, mint a HARP ágyú plusz a 7,9km/s2 LEO érték!), ez annyit tesz, hogy egy, a Föld körül keringõ ûrhajó vagy ûrállomás lõhet ki lövedékeket a Holdra, Hold körül keringõ ûrhajóra, vagy akár azon is túlra (persze a viszonylag kis deltaV érték miatt a lövedéknek kerülne egy kis idõbe, amíg a cél közelébe ér, és persze kellenek rá kis korrigáló hajtómûvek, illetve egy érzékelõ az orrába, hogy a végsõ fázisban elfogja a célt. De a lényeg a lõtáv, ami ugyanis ez esetben kvázi értelmetlen, de mondjuk legyen 400.000km. Kezd érthetõ lenni, miért nincs létjogosultsága a vadászoknak? A Föld körül keringû ûrhajó nyugodtan elkezdhet lõni a vadászgépre, amelyik mondjuk a Hold felszínérõl szállt fel, hogy megtámadja! Ezt persze rakétával is meg lehet csinálni, ekkora deltaV sebességhez túl nagy rakéta sem kell, a nagy hatótávú légvédelmi rakéták jók lesznek példának, 5-6 méter hosszúak, 0,3-0,5 méter körüli átmérõ, 400-1200kg tömeg. És itt most álljunk meg egy pillanatra. Ha van egy ugyanekkora rakétánk, akkor azt a Hold körüli pályáról indíthatjuk a Föld körül keringõ ûrhajó ellen! Akkor miért is akar az a vadászgép az Holdról a Földhöz menni? Elég csak egy rakétát indítani.
Nos ezért nincs szükség a világûrben a vadászgépekre.
Ami a zavarást és csalikat illeti, nos, hosszú távú felderítésnél ugyebár nem azonnali, hanem idõtartamos felderítésrõl beszélünk, egy X méretû ûrhajó csalija tehát akkora kell hogy legyen, mint maga az ûrhajó! Ráadásul nem csak az alakja és a mérete, de a kisugárzott hõ és egyébb energiát is ugyanúgy imitálnia kell. Még rosszabb, ha beindítja a hajtómûvet, hiszen a kisugárzott energia látványosabb kisebb lesz a csalinál, mint a hajónál. Vagyis egy ûrhajó ideális csalija egy vele megegyezõ tömegû csali lenne... Ouch.
Az optikai felderítést nem tudod másképpen zavarni, mint itt a Földön: füstfelhõt kell generálni, ami egyben is marad - és egyben a te optikai és infravörös érzékelõidet is használhatattlanná teszi, ergo nem fog mûködni a pontvédelmed.
Az infravörös csaliknál pedig ha elég nagy az érzékelõ felbontása, akkor ugyanabba a problémába ütközünk, mint a nagy ûrhajóknál, miszerint a csalinak pont úgy kellene viselkednie, mint az ûrvadásznak...
Ám e téren a legkomolyabb dolog az, hogy egy rakéta mindig olcsóbb lesz, mint egy vadász. A rakéta hatótávolságát pedig a hajtómû határozza meg, ami a legolcsóbb már most is az egész rakétába. Egy AIM-120C ára mondjuk legyen 500.000 dollár, ebbõl az elektronika (radar, a számítógép, amely az értékelt adatok alapján meghatározza a teendõket, illetve az adatkapcsolat) kb. 450.000 dollár, a kormányfelületek és azok mozgatórendszere legyen 10.000 dollár, a harci fej mondjuk 5.000 dollár, a rakétahajtómû pedig 35.000 dollár. Az arányok nagyságrendileg ilyen szinten mozognak. Ha nagyobb hatótávot akarsz, és két-három rakétafokozattal bõvíted, a rakéta még mindig csak legyen 600.000 dollár. Egy vadászgép meg még mindig legalább 50 millió dollár, tehát ha 20-30 rakétát is kell indítani egy vadászgép ellen, hogy leszedjék, akkor is bõven jobban járnak vele...
Az a Wh40k féle átszállást illeti, ott a probléma, hogy a Wh40k sem számol a fizika törvényeivel. A nagy hajók lassúak, a kicsik gyorsak elv alapján vannak meghatározva a sebességek, a valóságban viszont nem így mûködik, a relatív sebesség a hajó tömegébõl, a hajtómû tolóerejébõl, az üzemanyag fogyasztásból és a rendelkezésre álló üzemanyag mennyiségtõl függ. Semmi sem indokolja, hogy egy nagy hajó ne tudjon simán elmenekülni a közeledõ vadászok vagy breach podjai elõl...