Tetszene az Attila szerkezetén alapuló középkori verzió, de nekem ez a sötét középkor nem jön be. Alig volt ebben az időben állam, vagy majd egy rakás törzset beletesznek?
Nem rég kezdtem játszani a játékkal, és a MTW2 óta minden ki is maradt, de ez alatt a respawnoló egyenhordák alatt mit értesz? Velem az történt, hogy első játékomat a Kaledóniaiakkal játszottam és a szövetséges piktekkel a hunokkal vívott első csatában megvertük Attilát, ahonnan harmadmagával tudott elmenekülni. Következő lépésben egy másik sereggel elkaptam, körülvettem, megöltem. Meg volt az öröm és boldogság, erre néhány kör múlva megjelent ugyanúgy Attila, egy ugyanolyan nagy sereggel. Erre értetted a respawnoló egyenhordákat? Vagy ez csak Attila miatt van így programozva, hogy a történelem szerint érje a halál?
no ennél a résznél már el lehetne gondolkodni egy jó kis magyar honfoglalós mod készítésén ! ugyan is az avarok - mint nomádnép - bnne lesznek. csak őket át lehetne szerkeszteni a Magyarokra :) ( most ne menjünk bele abba hogy ők is mi voltunk állítólag)
A kereszt felemelkedése
:
Jó kiindulási alap lehet megnézni a Crusader Kings 2-ben a nagyobb európai népeket, gondolom, hogy itt is kb. azok lesznek. (Ott is van ugye egy Charlemagne korban kezdődő kieg.)
Valamiért fétise volt a CA-nak már az R2-nél is, hogy fokozatosan leplezik le a népeket. Nagyjából annyit tudunk tehát, mint amennyi a Steam oldalon fent van, plusz a TW twitterén látható a térkép.
Azért kérdeztem, hogy hátha többet tudtok, mint amit találtam. Csak pár egységről van info, de a népekről nem.
TW-kben soha nem jó az AI csak szimplán csal meg szivat. Nem kell ezt hosszan elemezgetni.
Háát, azért annyira nem vagyok hasraesve az AI-tól (kivéve talán a diplomáciától ebben a generációban, ami egy TW-nek hatalmas előrelépés). Sőt, amikor az R2 kijött és mindenki ütötte, mint répát, épp akkor volt nálam olyan ütközet, hogy az első összezördülést követően az AI felvonult védekezni a dombra (tehát nem arról volt szó, hogy eleve ott kempelt, mint a jó öreg ShogunII-ben szokta volt az első buckával csinálni). ...a patchek óta azóta sem láttam ilyent többé. :D (Kivéve két nappal ezelőttig, ahol BI-ben pöccre ugyanezt megcsinálta a gép, a maradék erőit a magaslatra menekítette a vesztésre álló völgyi ütközetből.) Számomra épp illúzióromboló, hogy a gép mocskosul kiszámítható. Ha a városod fenyegetné, de egy sereged túlerőben van a térképen, akkor megáll a sereged hatásszférájának határán. Halálpontosan. Ha közelebb vinnéd a sereged, akkor a következő körben kihátrál a mozgáspont-határaidig ismét - ahol már épp nem éred el. Taktikai csatában szintén zenész: ha távolsági fölényed van és/vagy van katapultod, kivétel nélkül támad. Többféle felállást (mint mondjuk a '90-es évekbeli Centurion: Defender of Rome) nem ismer, én még sosem láttam olyant, hogy mondjuk a lovasságát nyílt üközetben eleve középen helyezte volna el vagy urambocsá érdemben tartalékot képez. Körülményektől függetlenül mindig átkarol(ni próbál). Satöbbi. :) Az a problémám, hogy annyira alárendeltek mindent a 'legyen "nehéz" a játék'-nak, hogy az már levakarja az egészről a varázslatot, ami pedig nem kis részt adna ahhoz, hogy egy történelmi(es) játék elé leüljek. A gép kiszámíthatóan és rendszerszerűen viselkedik, tehát az én reakcióim is kiszámíthatóak és rendszerszerűek lesznek és kibontakozó történetek, történelem helyett meghatározott lépéseket teszek, hogy eljussak A-ból B-be, mivel pedig a szivatás sokszoros, ezért a figyelmem zömét is ezek a motorikus cselekvések fogják lekötni, nem a kibontakozó történelem. A nehézség hovatovább mindössze annyi, hogy ezekre a lépésekre a játékos rájöjjön, és ugyanott vagyunk. Ott van például az éghajlatváltozás ugye, nem mondanám komplexnek: kinyírja a mezőgazdaságot. Mindenhol. Mert ez jó, mert "nehéz". Nem, egyszerűen az első kampányban aláfut az ember, mint az emeletről kidobott zongorának, az összes többiben meg már eleve kecskefarmokat épít, és soha többé gondja nincs az egésszel. :) (Kivéve, ha a szasszanidákkal van, mert akkor semmi mással se. Jópofa, hogy egy "túlélő" stratégiában kapott helyt a TW sorozat történelmének legegyszerűbb kampánya. :)) )
Az ütközetek amúgy korrektek, bár a meta problémás. A közönséges közelharci lovasságot sem állítja meg még a lándzsa sem, emiatt pedig a gyalogsági ütközetek hiába korrekt hosszúságúak, végülis kattintásfeszt elég komolyan. Ami persze ízlés kérdése, kinek tetszik, nekem annyira nem, mert tagadhatatlanul piszkosul jól néz ki a játék, de hát minek, ha az egész csatából amúgy is csak az - amúgy elég ronda... - ikonokat van idő nézni, ha nem szünetelteti azt? :)) Ha az ütközetekről pedig a multiplayer nyújt némi információt, akkor az eredmény az R2-höz képest egyértelmű visszalépés. Melee cav-et előre, megtámogatva shock infantry-val, nyertél (mármint nem én, de... érted. :D ). Germán frakciók dominálnak, ahogy a kampányban is (tizenvalahány germanic something something, három kelta, három északi, egy nomád, öt keleti/sivatagi és két játszható római frakció, ha a gyors fejszámolásom jó volt, amire erősen kevés garancia van), úgy multiban is, költséghatékony lovasság (és ahogy R2-ben a közepes kardok, itt úgy a lovasság nyerii meg a bulit), nevetségesen olcsó és brutális germán íjászok. Szasszanidák szenvednek, rómaiak nyilván szenvednek, északon a jütök jók a huscarlok miatt (shock infantry, nyilván), sivatagiakról nincs igazán tapasztalatom bár, de sokatmondó, hogy nem egyszerű egy meccset Attilában összehozni. R2-vel ellentétben. :)
Most úgy néz ki, mintha a szenteltvizet is leszedném a játékról, ezt követően elég hihetetlen lesz, ha azt mondom: Amúgy szeretem az Attilát, de tényleg. Ha valami, éppen ezért osztom ennyire, mert látom, láttam benne a potenciált, emiatt pedig az apróságok jobban fájnak, mintha akár egy érdektelen, akár egy simán rossz játékról beszélnék. De már ezt sem fogom sokáig osztani, mert ez a lemez is lejár, mint a többi. :) Avagy: :(
Nekem lenyűgöző az a AI amit a Creative fejlesztett, méltók a nevükhöz. Nekem is nagy kedvenc volt a BI. De nem kellett nagyon erőltetnem magam. Egyszerűen leromboltam az épületeket a távoli provinciában meg a seregeket egyből befolyt a pénz mint a mesébe. Itt összehasonlíthatatlanul komplexebb a rendszer. A csaták meg, huh mindenfajta mod nélkül elégséges nekem. És ez nagy szó a mai piacon. Jó oké stratégiáról beszélünk. De akkor is.
Mondjuk azért a "cheat-lehetőség" kizárólag annak lehet szempont, aki él(t) is vele. :) Hangulatilag a legnagyobb problémám amúgy a csempe-rendszer a játékkal. Kétségkívül szépíti az idő a BI-t, de az albérletben laptopomon - jobb híján - pár nappal ezelőtt vettem elő újra, és bizony megejtő, mennyivel komolyabb a kapcsolat a csata-, és a világtérkép között. Ami őrtornyot felépítesz, az ott van; a hajórajok a távolban a nagytérképen a hajrajok a távolban a csatatérképen is; a Duna partjai nem úgy néznek ki, mint egy törött vonalzóval megrajzolt Dover; ahová földutat építettél, ott földút van, felfejlesztve ténylegesen kőúton haladsz; a játék ismeri a dinamikus időjárást, a fáklyás seregek a hajnalon még mindig olyan hangulatot képesek adni, hogy az valami esztelen; és legfőképp: a városokban állnak az épületek, amiket felépítettél. Az Attila (és az R2) ott áll-leejtő, ahol egyedi pályák vannak (R2-ben pl. Róma, Karthágó, Alexandria, Athén, Pergamon, a Bam-citadella, a Zeusz-oltár, stb.), de ezek is csak addig, amíg más nép el nem foglalja őket... aztán maradnak az egyenvárosok, egyenvárosok hátán. Nu meg a lóláb sem lógott ki ennyire, mint Attilában, hogy folyton éppen-valahogy-pont-mindig a mozgáspontjaim határán áll meg az ellenséges haderő, illetve sosem vállal kockázatos ütközetet.
Visszatérve Charlemagne-ra, reális esély látszik arra, hogy az avarok is játszhatóak legyenek. Egy plusz pont! Mondjuk mindenképpen vásárlós lesz, de nem mindegy, mennyit sírok, miközben leveszik a számláról a pénzt...
Korrekt vélemény!! Nekem bejön. Visszaadja valahol mennyire reménytelen küzdelem lehetett megmenteni romát, mérhetetlenül korrupt volt, és már csak emlék volt dicső serege, idegen zsoldosok küzdöttek érte lélek nélkül. :) Igen kicsit OP a hun és szopat rendesen. Viszont ezt is ígérték :) Normálon nyerhető, hardon is sikerült. Legmagasabb fokozatba sose fogom tenni, ahhoz sok idő és mérhetetlen türelem kell ami nekem nincs :) Szóval számomra az Attila az etalon. Az újítások amik az R2-be megjelentek itt már kiforrott rendszert alkotnak. S' mintha a mai Európa is rohanna efelé a végzett felé. Edit: Persze mit tekintesz győzelemnek, nekem már az az volt ha Itália fele és néhány tartomány megmaradt, úgy hogy mindenki mindenki ellen van rész eljött és a hunok elbuktak. :) Ehhez képest a BI szolid kis játék volt amit az idő megszépít. Ráadásul abba volt cheat lehetőség rendesen ebbe meg nincs. Utoljára szerkesztette: Although, 2015.11.25. 07:56:33
Age of Charlemagne DLC elővásárolható. Hátőő... kicsit ugrottak az időben.
Valóban hatalmas nosztalgia az R1, ha a középiskolám kockulására gondolok vissza, ez az A cím, ami egyértelműen felvillan, valamint a kiegje, a Barbarian Invasion (tkp. TW: Attila 0 ). Ami a mostani generációt illeti, számomra az Attila egyértelműen kiforrottabb (elsősorban a családfa, és az ahhoz kapcsolódó politika oldaláról, de tetszik a városgyújtogatás, korrekt, bár hiányos a BI után az "újdonságként" beharangozott horda-mechanika a tűz pedig gyönyörű, mint ahogy a játék maga is mocsokjól néz ki, bár - szubjektíve - kicsit túltolták a barnás halál-hangulatú látványvilágot, az pedig érthetetlen, hogy az R2 esős időjárását követően az Attila esőben hogyan nézhet ki úgy, ahogy kinéz), viszont az R2-ben háromszor annyi játékórám van mégis. Szubjektív tényezőkön kívül egy ideig a változatosságban is vezetett az R2, most már az Attila zárkózik (vannak kiváló culture pack-ek, mint a sivatagiak, korrektek, mint a longobárdok és csapnivalók, mint az északiak), de van egy komoly probléma, ami miatt még mindig érfelvagdosás egy idő után nekem a játék: Amit mások "nehézségként" értelmeznek, az számomra inkább csak frusztrációként jelenik meg, és ez egybegyúrva a játéknak az (érthető módon) amúgy is nyomott hangulatával sokkal hamarabb fekszi meg a gyomrom, mint az R2. A BI-t imádtam, volt hozzá türelmem, pedig az akkori hozzáértésem inkább volt hozzá-nem-értés és trial-and-error. A gép ott is csalt a nehézségi fokozat függvényében, a PO, a gazdaság romokban hevert az induláskor, a hordák vagy tíz komplett sereggel indultak alapból per nemzet. Mégis, fair-ebbnek és jutalmazóbbnak tűnt az egész. Ezzel szemben az Attilában egyszerűen úgy érzem olykor-olykor, hogy azt akarják "nehéznek" eladni, hogy szopat a gép. A termékenység az éghajlatváltozással szinte homogén módon áll bele gerelyként a földbe a Nílus-deltában éppúgy, mint a Kattegat-on; a korrupció szárnyal, csak hogy a bevételeid visszafogja és küzdeni egy ponton túl sok mód nincs vele; a hunok spawnolják a seregeket, amik ráadásul teljesen uniformizáltak (akárhányszor mélyebben belegondolok, ez normálisan elfogadhatatlan kellene, hogy legyen) és mellesleg a lentebb látható ( :D ) nehéztüzérséget is hozzák, a római gyalogság pedig, leszámítva az egy hetaireia guard-et, tokkal-vonóval szar (ha ez nem lenne tiszta, érdemes megfuttatni őket multiplayerben is).
Tehát számomra ha a Rome 1 volt a Super Mario, a Barbarian Invasion a Super Mario a nehéz pályákkal, akkor az Attila az a köcsögözős Mario-klón, ahol eltűnnek a blokkok, ha rájuk ugrasz.
Ezzel együtt is vissza-visszatérek hozzá, mert van egy sajátos hangulata, a látványvilága gyönyörű, játékmechanikailag pedig egyértelműen letisztultabb, mint az R2; de ha a tíz évvel ezelőtti elődjével állítom relációba, bizonyos szempontból komolyabb csalódás, mint anno az R2 volt, amivel inkább technikai jellegű hiányosságok voltak, semmint koncepcióbeliek. De ismétlem: Én valahogy nem így képzelek el egy "nehéz" játékot. Külföldi fórumokon is pl. a legendary WRE jelzője nem az, hogy "nehéz", hanem hogy "tedious". Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2015.11.18. 20:35:40
Akkor próbáld ki a régebbieket is, alapmű majdnem az összes, rome1 nosztalgia á felejthetetlen.
Jaja a warhammeren parázok, de remélem csak vészmadár Gandalfkodok. Rome 2 ahogy kijött úgy is szerettem, mert igazán akkor kezdtem bele a total warozásba és kellően emészthetőbb volt a korábbiakhoz képest nulla játékismerettel is.
Foss? Az Attila nekem kemény élmény. Már az R2 se volt rossz. De ez? amit ígértek a túlélésért való küzdelem :) Nagyon ott van. Lehet szidni ezt a csapatot de középút a Paradox és a gagyi között, sőt kreatív sok dologban.
Szerencsére nálam a WH kimarad; az előző két címükbe DLC-stül burítottam már úgyis elég pénzt. Amennyit lehetett mínusz akciók, hogy pontos legyek. :\ :) Utoljára szerkesztette: PrasCo, 2015.11.17. 20:17:01
Jól néz ki. Med 3 nem mostanában lesz sajna. Első körben a warhammer legyen meg és valami értékelhető állapotban, mert félek, hogy brutál bugos lesz amikor kijön.
Avagy a Medi3-ban...! Vagybármimástöténelmicímben. :D Ma hozzáírtam a "dolgok, amiket perverz módon szeretek, bár valószínűleg nem kéne"-listámhoz egy újabb tételt: Nehéztüzérség éjszaka.
Pedig pofon egyszerű az egész íjászoknál, skirmish mode ki fire at will ki mele mód be és már ki is rántják a kardot :) Utoljára szerkesztette: Savaran, 2015.11.11. 15:46:33
Azzal még szerencséd van, mert a gép nemegyszer a szó szoros értelmében a fél világon túlról is üldöz a seregeivel, közben hat-hét semleges országon haladva át. Vannak ilyen ostobaságok a programban, amiket egyszerűen a "survival strategy" szókapcsolattal indokolnak, és kész. Személy szerint sok ponton nem nehezebbnek érzem a játékot emiatt, csak idegesítőbbnek (korrupció, respawnoló egyen-hordák, nukleáris télként viselkedő éghajlatváltozás, stb.), de ez ízlés kérdése már.
Ok :) Csak nekem úgy lenne logikus, hogy a melee parancs "erősebb", mint a fire at will. Holnap azért kipróbálom még. Épp most léptem ki a játékból, hunokkal Minor Victory-t nyertem.
Vannak érdekes dolgok azért benne. Még rágódom ezeken kicsit (összegyűjtöm őket), aztán bedobom ide, hogy nem benéztem-e valamit (lásd melee), meg lehet a supportnak is megírom. Egyik ilyen, amit nem tudok elfogadni, hogy a Tributary State megtartása miért haveri alapon működik. Miért ne lehetne félelem alapú (nem jut eszébe, hogy dobja a status-t, mert akkor a sokszoros haderőmmel úgy elkenem a szájat, felgyújtom a városát, megerőszakolom a nőit, rabszolgának eladom az embereit, hogycsakna). Szintén hasonló, hogy a haderő szempontjából utolsó helyen levő nép hadat üzen, csak úgy szólóba' :) Nem szövetséggel ám. Akár a térkép túlsó végéből. Aztán persze egy fia hadsereget nem küld a közelembe, és néhány év múlva pedig ő kezdeményez békét.
Már az első bekezdésed utolsó mondatánál tudtam, hol a probléma: Melee parancsot adtál ki, azaz: rohanja le az ellenséget. DE a fire at will még mindig be van kapcsolva, tehát - távolsági fegyveresként - miért ne lőne? Ha azt akarod, hogy ne lőjön, akkor az ennek megfelelő parancsot kell kiadnod, tehát szedd ki a "pipát" az íj-nyíl ikonból és úgy küldd őket támadni. :)
Hát ez az, hogy a melee-mode nem úgy működik, ahogy kellene! Vagy nálatok jól működik? Hiába alt+klikkelek (vagy F betűt nyomok), akkor is nagyerőkkel nyilazza az ellenséget, amíg teljesen utol nem éri. Ebben én semmi logikát nem látok, pont a friendly fire veszélye miatt. Ha melee-ot vezénylek, akkor nekem ne merészeljen lődözni!
Vagy megfigyeltétek egyáltalán hogy működik? Vagy csak elhiszitek, hogy jól :D
Nézzétek már meg, légyszi: egy menekülő gyalogos egységre vezényeljetek messziről lovasíjászt, melee támadással, és közelről nézzétek, hogy mi történik. Akár belső nézetben (Del, Ins). Ja az Arrow Trails-t (vagy hogy írja) kapcsoljátok be, úgy jobban látszik.
Több sereges csatánál több arcvonalon ugrálva, legendaryn előfordult, hogy nem vettem észre és saját tűzet kapott az egyik erősítésre küldött egység. Ilyen előfordul. Utoljára szerkesztette: Although, 2015.11.10. 15:00:22
Őszintén, lehet, hogy csak én vagyok fáradt (az előbb értem haza), de én az egészet nem értem, úgy, ahogy van. :D Van a "Fire at will" gomb (a kis íj-nyíl ikon), ami az egységeknek szabad fegyverhasználatot engedéllyez a lőtávba belépő ellenséges egységekre vagy megtiltja a távolsági fegyverek használatát. Van a "Skirmish mode" gomb, ami a távolsági fegyveres egységeknek bekapcsolt állapotban automatikusan küld egy eltávolodási parancsot, ha bármilyen ellenséges egység túl közel érne hozzájuk - és igazából sosem működött túl jól. És van a távolsági fegyvereseknél a "melee mode" (Alt + jobbklikk), ami minden addigit felülíró direkt közelharci utasítás egy adott ellenséges egységre.
Hát ez nekem új :D (bár ezelőtt elég régen TW-ztem). Hogy csinálod? Sem a Game Settings-ben, sem a Controls-ban nem találok ilyen állíthatóságot.
Szerk: vagy nagyon nem értem mit mondasz. Utoljára szerkesztette: Carmang, 2015.11.09. 21:02:58
Igen kell figyelni főleg legendaryn de az azért úgy hívva. Nem skyrim ez, hogy csak legendary mert jól hangzik, ez bizony szopatós :) Volt vagy kétszer, hogy a falon ment szét a billentyűzetem, és anyáztam :) Edit: Besétált a saját egység a baráti tűzbe, pedig a terv jó volt. :) Csak úgy koppant a billentyűzet a falon :) Utoljára szerkesztette: Although, 2015.11.09. 20:23:16
Ugyanúgy mint régen kikapcsolhatod a távolságtartást vagy be, és ki be kapcsolható mikortól kezdjen lőni,
Az én kérdésem: nálatok is tökéletlen az íjász egységek melee-mode -ja? Amint távolságba érnek, egyből elkezdik nyilazni az ellenséget, közben persze haladnak feléje, és csak melee távolságnál váltanak ténylegesen melee-be (de szép mondat lett). Ez akkor mókás, ha másik oldalról már aprítja az ellent egy másik egység, akik így szép friendly fire-t kapnak a közeledő egységemtől.
Legendary-n nem enged ilyen cseleket, se radar-map -et (azért Legendary, ugyebár...). De ezt ki is írja, a játék indításánál.
Sőt kezelhetőbb, ha valaki ráérez nagyon könnyen tud egységeket nagy számba csoportosítani átcsoportosítani. Egérrel gyakorlatilag jól használható az új nézettel.
Örülök, hogy egy petákot nem adtam ki ezért a szarért, de nem is fogok. Amit műveltek a csata alatti irányíthatósággal az mindennek legalja. Így lehet elbaszni egy jó játékot. Pause alatt nem lehet semmit csinálni, gratulálok. Nem is látom hogy ki jön felém, nem is látható az ellenség, időt sem lehet lassítani, hogy átgondold mit csinálsz. Nem-nem vakon játsszál, barom! Így milyen "jó nehéz" lett, ugye? Süljön ki a szeme annak aki ezt így programozta le.
Na, most olyan van, hogy ha berakok bármilyen ügynököt a seregbe (a megfelelő skill felvételével), akkor néhány körönként szintet lép az ügynök. Nem értem ezt...
Az ügynöknek van ugye ügynök ablaka. És vannak "segítői" amik hozzáadnak a képességeidhez. Ezek cserélhetők. Legjobb ha elolvasod egy championról, mire való seregfejlesztés vagy partizánkodás vagy stb. És persze rajtad is múlik, hogyan fejleszted. Ha jól akkor brutálisan képes a sereget fejleszteni. Ha mégse akkor bug van vagy valami gond a játékkal.
Amikor a Champion ügynököt berakjátok egy hadseregbe, hogy a képességével tréningezze az embereket... az ténylegesen működik, tapasztaltátok? Skill szerint 30 exp-et kellene kapni körönként, de sem a sereg, sem az egyes egységek nem fejlődnek nálam.
köszi még egyszer :)
Az "upgrade" a felszerelés javítását takarja. Ez lehet fegyver (weapon damage pl., a kovácsműhely adja), páncél (armor, értelemszerűen a páncélkovács), jobb ló (egy patkó jelképezi, lótenyésztő város kell hozzá) és azt hiszem, lövedékmennyiség (egy íj a jelképe, szkítáknál anno woodcutter kellett neki, ma már nem tudom). A játék legutóbbi patch-cse óta nem kell, hogy kimondottan pl. a kovács-városod területén dekkolj, viszont még mindig teljesülnie kell három feltételnek: - Saját államod területén kell, hogy állj - Kell, hogy legyen lehetőséged upgrade-elni infrastrukturálisan (tehát van olyan épületed valahol, ami olyan felszerelést ad, amilyen az adott egységnek még nincs) - Kell hozzá pénz, persze. A "retraining" egy más jellegű vicceskedés. Szintén saját terület kell hozzá emlékeim szerint és valószínűleg pénz, viszont a feltétele ennek (úgy rémlik) nem épület, hanem technológia, azaz ki kell fejlesztened konkrétan az új egységet. Ekkor a "retraining" gomb a régi egységet az újra cseréli ki, tehát ez nem felszerelés javítása, hanem felfogható teljes átfegyverzésnek. Klasszikusan ilyen, amikor a hastatusaidat legionáriusokká retrain-eled.
köszönöm a gyors választ. a retrainingen azt értem h ugye van egy gomb ha rá klikelsz egy egységre és ott irja meg azt is h upgrade
Felszereléshez hozzá kell jutnod ércbányához, és azt kiépíteni kovácsműhellyé (település főépület-ága). A "re-training" alatt nem teljesen tiszta, pontosan mit értesz. Retraining saját területen bárhol történhet, HA a technológiai fán kifejleszted a csereegységeket. Ha több XP-re gondolsz kiképzéskor, ahhoz külön épületek vannak erre (practice castrum pl.), de minden népnél más és más, nincs általános tipp.
sziasztok. bocsi, hogy itt kérdezek a TW:Rome 2 kapcsán de, hogy tudom az embereket upgradelni és re-trainingelni, mit kell ahhoz épitenem a városokban?! köszi a válaszokat
Azok sunyi egy nép :) Elég sokáig fenn szoktak maradni és elég erősek is.
Semmi bajom sincs, imádom ezt a játékot, (számomra ez a sorozat az alfa és az omega) de jól esett volna még ha kicsit finomítottak volna így 15 év után :) Nekem ne mond mi volt a régiekben, ismerem mindet, talán a shogun meg a med 1 re már nem annyira emlékszem, rómától kezdve minden olyan mintha tegnap lett volna....
Most mi bajod? A régi total warokban még ekkor sem kötöttek békét, ki kellett őket pusztítani >D Amúgy szerintem ez a CA válasza az EU4 koalíciójára. Ott is, ha egy nagyhatalomként bántottad a kisebbeket, azok összefogtsk ellened. Itt is ez menne, csak itt elbénázták, itt nem kell bántanod a kisebbet, alanyi jogon jár neked, hogy mindenki utál, és hadat üzen, ha nagy vagy.
A Hunokkal közben léptem 2 Empirium szintet, így engem most azzal szórakoztat, hogy a kezdő vazallus népem a Gretuhungianok (vagykik) elkezdtek félni tőlem. Egy kör alatt 60+ -ról -126 lett a kedveltségi faktorom.
Ez elég szomorú, sőt kínosan röhejes amikor egy két tartományos országocska hadat üzen, 4 körrel később ott toporog a határomon, kinyargalok a seregemmel, szétzúzom, senkit nem hagyok életben, a menekülőket is levágom utána nyomok and battle-t, rá két kör múlva békét akar kötni, eszem megáll. De jó lenne ha az empire tw-nek a diplomácia rendszere lenne benne.
Akadt egy kis problémám, nem tudom nálatok ez hogy megy amikor már elég nagy és erős a birodalmatok, (most kivételesen nem zúztak le a hunok, hanem én őket, ki is pusztultak) konkrétan bármit csinálok mindenki utál és háborút indít ez egy kicsit érdektelenné teszi a diplomáciát, Alánokkal vagyok ismét, végre rájöttem hogyan kell nem kipusztulni 5 kör alatt... és a harmadik hatalom vagyok a világon....konkrétan az egész közel kelet hadat üzent, legalább vagy 8-10 kisebb nagyobb nép, úgy hogy sosem piszkáltam éket sőt még ugye hadban is álltam az ő nagy ellenségeikkel a két Rómával....azóta a rómák békét kötöttek velem 2000-ret még fizettek is maguktól....olyan shogun 2 deja vu érzésem van ezt elszúrták kicsit, nem igaz hogy legalább 1 nép ne szeressen....kereskedni sem tudok így senkivel. 100 at von le a great power a diplomáciában, de mire föl így totál értelmetlen a diplomácia, mert akivel nem állok hadba azzal majd fogok, az empire tw-ben volt úgy hogy aszövetségeseim kitartottak már akkor is mellettem amikor már india is az enyém volt....
Nem értem, mit nem értesz :) A "parent army" és az "accompanying general" akkor használ valamit, ha seregbe rakod. A sereg/parancsnok tulajdonságait módosítja úgy, ahogy le van írva.
De jó lenne tudni valójában hogyan működnek, guglival nem találtam semmit azóta. Az Accompaniing General nagy valószínűséggel, amikor berakod a seregedbe. A különböző bónuszok, amik mellé a "Parent Army" van írva, az gondolom passzív bónusz, mihelyst kifejleszted, függetlenül attól, hogy merre grasszál az ügynök. A harmadik képesség nem jut eszembe, de az meg mégennyire sem tiszta nekem.
Az ügynököknél az "accompaning general", "parent army", stb képesség pontosan mit jelentenek? Még nem jöttem rá pontosan, csak tippem van, de az nem az igazi :)
CK2 valóban nagyon jó cucc, nagy Paradox fan vagyok. Meg nagy TW fan is. Egyiket sem tartom jobbnak a másiknál. Mindegyik másra fókuszál, és abban nagyon jó.
(Na jó, a TW-hez mióta Sega alatt van, mindig elkél azért pár realitást segítő mod, de ez az ára a szélesebb közönségnek.)
"De a diplomáciai és hierarchiai rendszer alapjául kéne hogy szolgáljon minden valamire való stratégiának. akinek meg túl bonyolult az menyjen szarkráftozni." Azért ez nem így működik. Annak idején, tizenpárévesen, CMBB-s háttérrel én is vertem a nyálam, hogy hát ha valaki, én tudom, mit jelent az, hogy "Második világháborús taktikai szimuláció", és az éppen akkor kijött PANZERS-ről a keresztvizet is leszedtem, hogy milyen már, hogy a harckocsiknak HP-je van?! Több, mint tíz évvel később már WoWs-re ülök le, ha cask kikapcsolódni akarok fél órára, ahol a hajóknak - HP-je van... Tökéletesen megértem tehát, ha valaki igényli a komplexebb játékmenetet, viszont a piacban éppen az a jó, hogy diverz, és mindenki azt vásárol be és fogyaszt, ami jól esik neki; vagy akár többfélét egyszerre. Olyan embert is keveset ismerek, aki például folyamatosan Immanuel Kant-ot olvas, és sosem csúszik le némi Doyle, mondjuk... ;) A TW-, és a Paradox-játékok sikere pedig azt mutatja, hogy mindkettőre, de párhuzamosan van igény. Nem gondolnám, hogy aki TW-zni szeret, az feltétlenül egy matchbox-tologató gyökér. :)
A CIV valóban a gyermekjáték tökéletes példája. majomkodtam vele én is de szörnyű... Viszont a CKII ben valóban nincs rendes harc valamint gazdaság... De a diplomáciai és hierarchiai rendszer alapjául kéne hogy szolgáljon minden valamire való stratégiának. akinek meg túl bonyolult az menyjen szarkráftozni.
Hardcore diplomácia a Civ-ben? Ne viccelődjünk :) Mindig is olyan bénácska volt. A Civ amúgy a birodalmad gátlástalan kiterjesztéséről, és a többiek lenyomásáról szól. Nekem erősen bejön az is.
Szerintem nem is az a baj, hogy drágák a top-tier egységek, hanem az, hogy ha kifejlesztetted, akkor alacsonyabb tier-ű egységeket már nem tudsz toborozni.
A crusader knights nem egy kategória ezzel a játékkal, olyan szempontból hogy ott szerintem nincs real time battle, viszont biztos részletesebb a többi része a játéknak, én sokáig a civ sorozattal játszottam, de amióta tudok a tw-sorozat létezéséről azóta ezekre csak legyintek...persze aki hardcore diplomácia függő, és különösebben nem izgatja a csatázás, annak egyértelmű hogy a másik kettő a nyerő.