Nyilván ez a megközelítés sem tetszik mindenkinek, a SSam és a Painkiller is hasonló kategóriában indul, de a Doomot én mindig egy kicsit komolyabbnak éreztem, valahogy 'hitelesebb', mint az előbb említett két játék. A játékmenetbeli újátások, a lockdown eventek szerintem inkább dobtak a játékélményen, nehezebb fokozaton kifejezetten jól jön, hogy a roham előtt szét lehet nézni a pályán, hogy mi merre. És a Gkorykillek is ilyenek, mert a + health, armor nehezebb fokozaton kifejezetten hasznos. Max quakezni szoktam, ha elkap a retrozhatnék, a doom1/2 grafikája már túl retro, úgyhogy nekem a brutaldoom nem opció. A Doom3 is tetszett, mint irányvonal, ki is játszottam néhányszor. Ez a doom arra jó, hogy elindítod, vannak fegyverek, vannak démonok, és lehet hentelni, ennyi. Kb. mint mikor még doom1/2 ztem. Elindítottam a doomot iqkfa és hadd szóljon. Utoljára szerkesztette: Ragnaar, 2016.05.30. 15:54:13
Az Unreal+Na Pali egy felújítást is megérne. De az Unreal 2 meg folytatásért kiált. Akkor potenciál volt benne, amiből egy nagy Mass Effect-szintű univerzumot sokkal több mellék küldetéssel ki lehetett volna hozni. Bár mivel megölték a főhös összes spanját, nehéz lenne folytatni.
Nekem a "benti" részek túl színesek. Tudom anyámat de akkor is...
A single tökéletes lett, nem túlzás azt állítani, hogy ez a játék olyan klasszikus amiből minden évtizedben csak néhány akad. Nem tudom ki hogy van vele, de engem az ilyen játékok vonzottak be a játékvilágba, ami ezen a szinten kívül van az csak halovány utánzata annak az élménynek, amit egy játéknak nyújtani kellene. Hiába nyomható le egy hétvége alatt, nekem megérte az utolsó centig.
"A Doom pont azért nem Seriuos Sam4, meg nem Painkiller3, mert Doom. "
In-name-only, játékmenetre viszont bizony, hogy az, idióta lehetlen méretű fegyverek. Csapdaterem csapdaterem után.
A finisherek, meg Brutal DOOM-ból átnyúlt részek, amiket már eleve utálok, azt az RPG-és logikát meg már megsem említem, hogy mi a francot keres az imp-nél lőszer ha HTF Flippy módra kinyírom.
Számomra az utolsó DOOM a DOOM3 volt. Ez egy nosztalgiára építő gyerekes alap menő konzolos elemekkel beleturmikszolva.
Még jó, hogy a fegyver upgrade-hez nem kéri, hogy gyűjtsek pókhálót meg zavaros folyadékot.
Ez nem DOOM, hanem Serious Sam Happy Tree Friends-esítve.
Ez egy olyan doom amivel doomozni lehet. Azaz ha kedve szottyan az embernek betölti valamelyik pályát, és mehet a hent. A doom3 is jó volt, de ez a régi megközelítés a jól sikerült újításokkal egy más játékélmény. Részemről jó néhányszor végig lesz játszva. Doomnál a multiplayer rész soha nem érdekelt arra ott volt a Q3 és az UT. Utoljára szerkesztette: Ragnaar, 2016.05.29. 17:30:36
Hát nálam simán az év egyik legjobbja a Doom pedig. Zseniális!
Nem is tudom igazán a 3se fogott meg, viszont a 2őt mai napig előveszem
Van pár ismerősöm aki megvette, de amióta kijött az Overwatch, mind félretette a Doomot. Egyre kevésbé lehet eladni amúgy ezt a játékot. Ráadásul gépigényéhez képest a grafika sem egy nagy cucc - ami döbbenet az ID-től
"id Software egy igencsak kiemelkedő példát mutatott az egész játékiparnak, hiszen bebizonyították, hogy igenis lehet úgy folytatást készíteni egy legendás sorozathoz, még nagyobb kihagyás után is, hogy az ízig-vérig hű maradjon a gyökerekhez."
Bocs, de már a Wolfensteinnel meg a Shadow Warriorral mások példát mutattak az id előtt is...
@dewri: nem kell feltámasztani, csak folytatni. De az a projekt elég szarul hangzik sajnos...
Egy Unreal Tournament feltámasztást is elnéznék mondjuk, a klasszikus magyarításokkal megspékelve: "Térdre csirkék, itt az Isten!!!" :) :)
Informatika és tudomány
