1999. szeptember 18. 04:05, Szombat
Kiadó: Talonsoft
Minimum Követelmény: P166, 32MB RAM, Win95/98
Hasonló játékok: Panzer General II, Steel Panthers III
Kategória: Körökre osztott stratégia
Az Operational Art of War II: Modern Battles 1956 - 2000 (OAW2) a második rész Norm Koger sorozatában, ami számítógépre hozza a társasjátékot. Nagy munka minden olyat áthozni a PC-re egy szórakoztató programba mindazt, ami megragadja a komoly hadijátékosokat. Míg az első rész tartalmazott hibákat rendesen és egy kicsit hibás is volt abban, hogy többet akart elérni, mint ami elérhető volt, ez a folytatás továbbfejleszti az első részt új helyekkel, új egységekkel és pár új ötlettel. Semmiképpen sem tekinthető egy új kezdetnek, inkább a háborúk egy új korára koncentrál, így nyújtva új kihívást és lehetőségeket.
Az OWA2 kilenc felállást ad a címben említett időszakon belül, melyek a kis harcoktól a nagy háborúkig terjednek. Ezek tartalmaznak történelmi csatákat, mint pl. a Sivatagi Vihar, és néhány kitaláltat is, mint pl. a NATO és a Varsó Szerződés országai közötti konfliktus. Az eredeti játék és a mostani verzió egyik nagy pozitívuma, hogy az editorral tudsz készíteni és játszani saját felállásokat is. Azoknak, akik inkább nem akarnak foglalkozni egy kiegyensúlyozott, szórakoztató felállás elkészítésével, azok letölthetnek az internetről. Ha kalandvágyó vagy, vagy csak egyszerűen nem találsz olyan térképet ami megfelel, akkor a használati utasítás segít a térkép és editor használatában, így az elkészítés pár perctől akár pár óráig is tarthat, attól függően, hogy mennyire akarod részletezni.
A játékot lehet a számítógép vagy ember ellen, ill. e-mailen vagy hotseat-en játszani. Szabvány és komoly szabályok vannak, melyek eldöntik a harci-ködöt, vagy hogy fel lehet-e robbantani ill. javítani hidakat. A komoly szabályok lehetővé teszik különböző támadó alakzatok vagy felderítők használatát.
Az összes szabály felsorolása minimum egy használati utasításnyi helyet foglalna el, így megpróbálom összefoglalni röviden és tömören. A harc egy felosztott térképen történik, mely tartalmazhat sivatagot, hegyeket, folyókat, tengereket, stb. Az egységek mozgására, támadására és védekezésére az időjárás, terep, láthatóság és napszakok vannak hatással. Ezenkívül az egységeknek harci tulajdonságaik vannak, mint pl. van-e páncélelhárító fegyverük, hogyan támadnak gyalogságot és repülőket, a páncélzatuk és támadási távolságuk. Emellett az erő, alakzat és utánpótlási vonalak is fontos szerepet játszanak a támadásban és védekezésben. Alapvető elméletek, mint kombinált tűzerő - különböző fegyverekkel felszerelt egységek összevonása különböző célpontok ellen - fontos szerepet játszanak az egységek összmunkájában.
Mindegyik küldetés pontos leírást tartalmaz. A siker a célok elérésétől függ, határidővel vagy anélkül, a küldetéstől függően. Az OAW2 körönként játszódik, melyekben mindkét fél mozgatja az egységeit és a harcok automatikusan zajlanak le, ha szükség van rá. Egy összegző képernyőn látszik a támadó és védekező egységek listája. A használati kézenfogva magyarázza el a különböző elemeket, végigvisz a körökön, mozgáson, eseményeken.
Akik nem ismerik az eredeti játékot, egy kicsit lassúnak és macerásnak találhatják a játékmenetet. Ha imádsz társasozni, táblázatokkal és egyenletekkel bíbelődni, akkor örömmel tudatom, hogy még az álmatlanságban szenvedőknek is lesz elég "találati esély" és egység specifikációs táblázat. A háttér anyag bőven kielégíti azokat, akik komolyabban bele akarnak mászni, de ami hiányzik, az egy rövid, tömör összefoglaló az újdonságokról. Elég sokat játszottam már sorozatokkal, és tudom, hogy ha a használatiban megemlítik az újdonságokat, akkor könnyebb arra koncentrálnom és átsiklanom a már ismert dolgokon. Így hát rám vár, hogy bemutassak pár módosítást.
Talán a legszembetűnőbb változás az eredetihez képest az az egységek típusai és mennyisége. A modern kor egy teljes hadiipart és fegyverzetet nyújt, mint pl. a helikopterek vezető szerepe a harcban. Légi mobil gyalogsági egységeket lehet ledobni az ellenséges vonalak mögé, akik hátbatámadhatnak - rizikós, de pontenciálisan halálos stratégia. A helikoptereknek több fajtája van: harci, felderítő, szállító, és őket a második világháborútól napjainking felvonultatott vadászgépek és bombázók kísérhetik. A technológiai fejlődés egy teljesen új tank generációt fejlesztett, erősebb páncélzattal és jobb fegyverekkel, és tűzérséget, akik pontosabban és halálosabban céloznak. A gyalogsági egységek már jobban felszereltek a páncélzott egységek és rakéták ellen, és a rakétákból is több van és erősebbek. A nukleáris és vegyi fegyverek mára már valóság és szerepet kapnak a háborúban. Azonban e fegyverek használata egy láncreakciót indíthat el, melynek végeredménye a te megsemmisülésed lehet.
Ennek oka egy másik tulajdonság ami szerintem nagyot dob a játékon. Esemény kapcsolók lehetővé tesznek olyan dolgokat, amik más események eredményei. Így lehet, hogy egy ország aki nem vesz részt a háborúban, hirtelen úgy dönt, hogy beáll az ellenfélhez, mert vegyifegyvert vetettél be ellene, vagy túl sok katonát állomásoztál közel a határához. A Németország 84 küldetésben az eligazításban elhangzik, hogy Ausztria be fog lépni a NATO-ba, ha osztrák egységeket megtámadnak, és ha a NATO nukleáris fegyvereket használ, akkor hasonlóakat fognak kapni a Varsói Szerződés erői is. Így előre, és a játék közben folyamatosan, eldöntheted, hogy akarod-e bizonyos események bekövetkezését. Emellett az események azonosíthatnak bizonyos kulcspozíciókat amiket el kell foglalni vagy meg kell védeni, különben a harc az ellenfélnek kedvezhet.
Grafika:A végeredmény végül is, az amit vártam. A 2D nézet nagyon egyszerű és pont úgy néz ki, mint egy társasjáték computeren. Kockák jelentik az egységeket, felül megjelölve - ebben nincs semmi különleges. A 3D nézet szép gondolat, de csak egy kicsit jobb, mint a 2D nézet. Legalább az egységek képei érdekesebbek voltak a jeleknél. A grafika így sem éri el a Panzer General 3D szintjét, ami sokkal szebb. A kis és nagy térkép nézet perspektívát adnak a helyzeteknek. A terep a különböző nézetekben szépen változott, de annyira nem volt valósághű, hogy varázslatos módon a Közel-Keleten vagy Délkelet-Ázsiában éreztem volna magam. Mint említettem, úgy néz ki, mint egy társasjáték. Az ehhez hasonló játékokhoz képest a grafika átlagos.
Kezelő Felület:Van egy kis bibim a vezérlőgombokkal. Ha sok gombot adsz, akkor azok legyenek könnyen felismerhetők, elég nagyok, hogy rájuk lehessen bökni, de ne foglalják el a képernyő nagy részét. Az OAW2-nek egyik sem sikerült igazán. A nagyobb felbontásokon játszva a gombok és a mozgás parancsok kiadása majdnem felismerhetetlen pöttyök sorozatává vált, amik túl sok helyet foglaltak el a képernyőn. Megjelenő és eltűnő, vagy legördülő menük jobbak lettek volna. Vagy bármilyen más megoldás, ami eltűnteti őket, de nem úgy, hogy túl picik legyenek. Azonban ez az egyetlen siralmam, és a kezelői felület többi részével könnyen megtaláltam minden információt. Úgy éreztem, hogy a hatalmas adatmennyiség és opciók mellett, jól összerendezték.
Játékmenet:Az nem lehet kérdéses, hogy az OAW2 erőssége a színtiszta stratégia érzete egy körönkénti világban. Míg engem soha nem kötöttek le nagyon az ilyen táblázatok és számolások, értékelni tudom a munka mennyiségét, ami ennyire valósághűvé tette. Ha te az a fajta játékos vagy, aki azért él, hogy megtudja hogyan kell kiszámolni egy ellenséges egység megölésének esélyét, akkor neked nagyon fog tetszeni. A használati egy kicsit ide-oda ugrált a statisztikák varázslói és a kezdők között. Kétszer is elolvastam a használatit, mire úgy éreztem, hogy elég veszélyes vagyok... legfőképpen magamra.
Igaz, hogy élvezetesnek és kihívásnak találtam a játékot, ugyanakkor úgy is éreztem, hogy nem volt nagy eltérés az első résztől. A tény, hogy a játék sokkal több egységet ad, nem dobott annyit a játékon, mint amennyit reméltem. Azt hiszem egy kicsit drasztikusabb változást vártam, amivel nagyon eltér az eredetitől. Bár várom, hogy a többi játékos milyen felállást fog csinálni a komoly editorokkal, mindent összevetve a játszhatóságot pár újítás és semmi nagy durranás keverékének találtam.
Hang Effektek:Jajj. Unalom. Még a körönkénti játékok között is egyhangúak voltak a hangok. Pár elszórt fegyver vagy jármű hangja. Ez a megközelítés semmit nem dob a játékon.
Zene:Míg az effektek semmit nem nyújtottak, a zene egész jó volt. A drámai, klasszikus darabok jól mentek a játékhoz és pont a megfelelő érzést adták. Összevetve a zenék számát és a befejezéshez szükséges időt, eléggé limitálva volt, hogy mennyit dobhat a zene. Tetszett a zene kiválasztása és a minősége, sikerült eltalálni az OWA2 atmoszféráját.
Intelligencia és Nehézség:Ez volt az egyik leglenyűgözőbb tulajdonsága az OWA2-nek. Először is, az összes küldetést kihívásnak és élvezetesnek találtam - miután rájöttem, hogyan is kell játszani. A computer védelme általában nagyon rendszerezett és jól használta a kombinált fegyverek taktikát, amitől tök mindegy milyen egységeket dobtam oda neki, macerássá tette az életem. Az egységek kiegyensúlyozottnak tűntek és az események komoly problémákat okoztak. Emellett a computer támadásai általában jobbak és átgondoltabbak voltak, mint az egyszerű kirohanok-letámadok megoldás, így gyakran kapkodtam a védelmem összetartásán. Tetszett az AI szintje és nehézsége is.
Összegzés:Az OWA2 valódi lényege az egységek tulajdonságainak kihasználásában rejlik. Semmi olyan nem történt, amitől megváltozott volna a társasjáték érzete, még az extra egységek sem. A 2D és 3D nézetek egyszerűek és alig van "akció". A 3D egységek nem jelentenek sokat az OWA2-ben, bár egy kicsit szebbnek találtam őket a térkép kis kockáihoz képest. A zene egész szép és jó audió hangulatot ad a játéknak, mert az effektek unalmasak, még egy körönkénti társasjátékhoz képest is. Az OWA2 szépen megnyújtja az első rész játszhatóságát és tulajdonságait, de semmi egetrengetőt nem ad. Az újoncok számára van egy kis tanulnivaló, még akkor is ha már játszottál hasonló játékot. Az Operational Art of War 2 azt teszi amit kell és azt hiszem a fent nyújtott információk alapján a legtöbb ember könnyen eldöntheti, hogy ez neki való, vagy sem. Ha tetszett az első rész, akkor itt a folytatás. Ha nem tetszett, akkor kétlem, hogy most megváltozna a véleményed. Ez egy olyan játék, ami egy játékoscsoportot céloz meg, és nem próbál meg újakat toborozni.