Driver

Kiadó: GT Interactive
Fejlesztő: Reflections

Minimum Követelmény: P233, 16MB RAM, 3D gyorsító
Hasonló játékok: Midtown Madness
Kategória: Autóverseny


Körülbelül nyolc küldetés után jöttem rá, hogy miről szól a Driver. Nem csupán a fémnyúzó sérülés modellről vagy a többmérföldnyi forgalmon keresztüli száguldásról és a rendőrség elkerüléséről van szó, bár ezek elég lényegesek. Itt a szélsőségekről van szó. Egy olyan vezetési modellről, ami annyira precíz, hogy a legnagyobb élvezetté válik, amit a játék nyújtani tud. Másrészről pedig egy olyan AI-ről, ami olyan eszelősen nyomja a gázpedált, hogy a legkisebb hibázás nyakunkra hozza a rendőröket, akik lezárják az utakat és 80 mph-val száguldanak közvetlenül melletted. Nem mintha ez probléma lenne, a játékok nyugodtan lehetnek túlzóak, hiszen a játék alapjául szolgáló mozifilmekben látható autósüldözések sem voltak nagyon valószerűek.

A Reflections csapata alig készítette el a Playstation-ös verziót, ami nagy sikert jelentett a GT Interactive-nak és a fejlesztőnek ezen a nyáron, kis időre rá megjelent a PC-s verzió is. A PC-s verziója ennek a küldetésekre osztott autósüldözésnek ugyanazokat nyújtja, mint a Playstation verzió, és még néhány grafikai fejlesztést is eszközöltek rajta. A játék jól egyensúlyozik a valószerűség és az akció között, amik megtalálhatóak az erőszakos bűnöző világban, de mégis ellenáll a gyalogosok halálra gázolása, és a bűnözők legyilkolása okozta alantas bájnak. A Reflections úgy döntött nem épít be minden lehetséges játékmódot a programba, hanem ehelyett arra koncentrált, hogy minden idők legizgalmasabb és legszebb autósüldözését fejlesszék ki. A fegyverek hiánya azt hangsúlyozza ki, hogy az autók szolgálnak fegyverként. Ez a játék legnagyobb erőssége.

A játék a hetvenes években játszódik, amikor az erős és kipufogó gáztól bűzlő kocsik még mindennaposak voltak. A játékosok egy beépített zsarut, Tanner-t irányíthatják. Tanner afféle Donnie Brasco ügyletbe keveredett, és be kell hatolnia egy bűnhálózatba. Itt kezdődik a cselekmény, mely négy városban, Miamiban, San Franciscoban, Los Angelesben és New Yorkban játszódik. A történetet renderelt animációkból ismerhetjük meg, melyben minden moziból ismert elem megtalálható. Például az átcsúsztatott bőröndök vagy a földalatti parkolókban lebonyolított kétes üzletek. A történetet a küldetések viszik előre, melyekben Tanner a bűnözők sofőrjeként dolgozik. Ha elfogad egy megbízást, akkor meg kell szereznie és időre le kell szállítania a kért árút. Ha túl korán érkezel, gyanút fog a rendőrség, ha túl későn, akkor a megbízóid erednek a nyomodba. Tanner a hotelszobájában kap megbízásokat egy üzenetrögzítő segítségével. A játékosok ennek a szerkezetnek a segítségével választhatják meg, hogy hogyan haladnak a játékban.

     
A fejlesztők részletes és nyüzsgő városokkal látták el a játékot. Minden helyszín nagy és teljes mértékben modellezett, pontos térképekkel, közlekedési lámpákkal, járőröző rendőrökkel, motorosokkal és gyalogosokkal, akik megállnak a kereszteződéseknél. A helyszínek annyira részletesek, hogy az ember kis mellékutcákba is behajthat, ahol dobozokat, kukákat gázolhat el, vagy keresztülhajthat egy kerítésen, egyenesen valaki kertjébe. Bár Miamit az óceán szegélyezi, ráadásul tágas és szép is, nekem inkább San Francisco sugárútjai és körútjai tetszettek jobban, ahol az üldözések közepette vadul lehetett kanyarogni.

     
Hogy a realitás fokozódjon, a játék valószerűen kezeli az autókat és a sérüléseket, illetve hiteles fizikai modellt használ. Csikorognak a kerekek és leszakad a dísztárcsa az éles kanyaroknál, az ütköző autók ténylegesen összetörnek, és különböző fajta felületek hatnak még Tanner kocsijaira. Játszhatunk külső és belső nézetből is, bár szerintem a külső a legjobb, mert így láthatjuk a lenyűgöző sérülésmodellezést. Az animációra fordított nagy figyelem és a vezetési mechanizmusok miatt azonban a PC verzió grafikája a Playstation-ös unokatestvéréhez kötődik. Tehát a grafika nem olyan kifinomult, mint a Midtown Madness-ben, vagy a nemsokára megjelenő Interstate 82-ben.

     
Az AI semmi hibát nem engedélyez, de nagyon drámai színezetet ad a játéknak. Egy küldetésben Tanner-nek el kell kapnia egy gengsztert, aki a főnök pénzével tart a repülőtérre. A gengszter mindent megtesz, hogy lerázzon, vadul előz, éleseket kanyarodik és más útvonalakat választ. A computer irányította ellenfél jól reagál minden próbálkozásra, és minden egyes alkalommal új útvonalat választ. A különböző külső nézetekből Tanner láthatja, ahogy rendőrök hajtanak ki a sikátorokból és üldözőbe veszik őt. Így üldözik is és üldöz is egyszerre. Mindezt az izgalmas akciót kiváló zene kíséri.

     
Az első dolog, ami a száguldani vágyókat üdvözli, az egy halom opció. Mielőtt beépített zsaruként játszhatnánk, amely részre én eddig koncentráltam, meg kell felelnünk egy 60 mp-s vezetési teszten a bandavezér előtt. Meg sem mondom mennyi ideig próbálkoztam az olyan bonyolult manőverekkel, mint a 360 fokos fordulat, a szlalom vagy a 180 fokos fordulat hátrafelé. Mindenesetre ez jól felkészíti a játékost a későbbi akcióra. A siker érdekében biztosan kell kezelni a kocsit és a kormányt. A gyakorló küldetésekben az illegális vezetés finomságait próbálják nekünk megtanítani, de tanulni ezekből az elsietett bemutatókból, körül-belül olyan hatékony, mint Horváth Rozi mesterszakácsot nézni a tévében, és azután egy ünnepi vacsorával próbálkozni.

     
Sok lehetőség van azonban, hogy vezetési képességeinket fejlesszük. Nyolc fajta játéklehetőség van, köztük a cirkálás és a gyakorló pálya. Először csak két város elérhető, Miami és San Francisco, de ahogy Tanner beépített zsaruként eléri Los Angelest és Manhattant, ezek is elérhetővé válnak. Sokan panaszkodhatnak a megszorítások miatt, de a Reflections-nek azokat is csalogatnia kell, akik unják a küldetéseket, és csak vezetgetni akarnak. Nekik ott van az Üldözés mód, amiben Tannernek ki kell manővereznie egy másik kocsit, aztán a Menekülés mód, amiben Tannernek le kell ráznia a zsarukat, a Trail Blazer, amelyben annyi terelőkúpot kell elütni, amennyit csak tudunk, a Túlélés, amiben újból a rendőrök üldöznek, a Time Trial és a gyakorlás, melyben a játékosok levezetik a leggyorsabb körüket és utána a saját szellemükkel versenyeznek, és végül a Vérontás, melyben a lényeg az, hogy mindent elüssünk, ami a szemünk elé kerül. Ebből a hosszú listából látható, hogy sokféleképpen lehet szórakozni a játékkal, de mit mond ez a beépített zsaru játéklehetőségről? Azt hogy jobban élveztem ezt a részt, mint a küldetéseket?

     
Akik pihenni akarnak egy nehéz küldetés után, azok értékelni fogják a kidolgozott visszajátszó rendszert és az üldözésszerkesztőt, ami az akciót egy kis mozifilmmé változtatja. Ez a rész egy igazi szépség. A kamerát bárhol elhelyezhetjük a 3D világban, hogy pergő autósüldözéseket vegyünk fel. Nagyon sok opció van, de egy kis szorgalommal olyan jeleneteket készíthetünk, amit még James Cameron is megirigyelne. A kamerákkal lehet közelíteni, rá lehet őket rakni a kocsira, követhetik a kocsit, vagy egyszerűen csak állhat valahol és nézheti az elszáguldó kocsikat. Egy nagyon jó része a játéknak, akárcsak a 8 vezetési mód. Ezek jól ellensúlyozzák a beépített zsaru játékmód hibáit. Nagyon szórakoztató volt a cirkáló módban vezetgetni a városokban, felkelteni a zsaruk figyelmét, akik aztán üldözőbe vettek, és nagyokat karambolozni azért, hogy később kisfilmet vághassak össze ezekből a jelenetekből.

     
De a mini játékok, az üldözésszerkesztő és a dögös vezetési modell még nem alkot kifinomult játékélményt. A játék szíve a beépített zsaru mód és a küldetések, és itt akad meg az egész. Az AI túl agresszív, még a könnyű nehézségi szinten is, és nagyon gyakran elpusztulunk azokban a manőverekben, amikkel lerázhatnánk a zsarukat. Mivel a küldetések egymás után gyors üldözésekről szólnak, a dolgok hamar monotonná és frusztrálóvá válnak. Ráadásul hiányzik a multiplayer mód, ami kárpótolt volna minket, az egyjátékos küldetések okozta csalódásért, és a számtalan grafikai hibáért. A játék erőssége a vezetési modellben van és abban, hogy tisztán a vezetésre alapozó küldetésekre koncentráltak. Ez azonban úgy végződik, hogy olyan szintre csökken a játék okozta élvezet, hogy már-már arra gondolok, hogy 12 küldetés után befejezem-e a több mint 30 küldetést tartalmazó játékot.

     

Grafika:Az animáció életbevágóan fontos a játék sikerességéhez, ami kiegyensúlyozza a vezetési és a sérülési modellt. Azt kell mondanom róla, hogy egyenesen fantasztikus. Az ütközések és a manőverek precízen animáltak, és nagyon látványosak. A kocsik mozgását olyan élethűen renderelték le, hogy az már ijesztő. A kocsik rugóznak, a kerekek elfordulnak és az útviszonyoknak megfelelően reagálnak. Minden nagy ütközés ócskavassá változtatja a kocsit, és a textúrák és a 3D modell valós időben mutatja ezeket a sérüléseket. Ráadásul a kocsi elkezd füstölögni és égni, ahogy a sérülések egyre nagyobbak lesznek. Szintén dicséretet érdemel a jó fps ráta, ami nagyban hozzájárul az izgalom kialakulásához. Egy felejthetetlen jelenetben már égve száguldottam lefelé az utcán barikádokat és terelőkúpokat elgázolva, nyomomban a rendőrséggel, amikor három gépjármű mellett elszáguldva a levegőbe repültem, ahogy összeütköztem a középsővel, és végül egy fának ütköztem. Megpróbáltam menekülni de minden oldalról rendőrök érkeztek és a küldetés befejeződött. Hozzájárulnak még az élményhez olyan vizuális elemek is, mint a keréknyomok, a valós időben működő közlekedési lámpák, az eső és az éjszaka, az elmosások, az environmental mapping és így tovább. Mindezek egy erős grafikával megáldott játékot eredményeznek.

Most beszéljük meg, hogy mi nem jó a grafikában. A városok nagyok és részletesek, de az fps ráta fenntartása és az AI miatt a textúrák felbontása a minimálishoz közelít. Az eredmény olyan épületek és járművek, amik úgy néznek ki, mintha lekopott volna róluk a festék. A kimosott szó talán jól lefesti a hatást. Talán ez is a Playstation öröksége. Sok küldetés végződött úgy, hogy Tanner félig kilógott egy épületből. A hardveres gyorsítás szükséges, de a játék nem használja ki túlságosan, kivéve a fps sebességet.

Kezelő Felület:A Driver-nek különc alap beállítása van, de ez nem probléma, mivel bármely parancs változtatható. A Reflections jó munkát végzett azzal, hogy jól összecsomagolta a bőséges számú vezetési manővereket pár jól megjegyezhető parancsba, és még megfejelték pár extrával, mint pl. a cirkáló irányítással, ami egy gombnyomásra elégeti a gumikat a gyors kormányzással, és a fordulás irányába fordítja a kormányt, hogy a túlkormányzást kiküszöbölje. Ez az egyszerű beállítás némi gondos gyakorlást igényel, hogy jól csináljuk a különböző manővereket. Tetszett a motelszoba a missziók kiválasztására, valamint a játék kimentésére és betöltésére. Gamepad és kormány támogatás van, de én a régi jó billentyűzetet használtam, és nagyon meg voltam elégedve a szoros irányítással - jobban, mintha egy vezetős játék irányítása bizonytalan kormányozhatóságot és gyenge irányítást eredményezne. A menü funkcionalitással fedi be a játékot, a képernyő kijelzés tökéletes. Látható egy Damage és egy Felony csík - amennyivel a Felony értéke magasabb, annál több kitartó zsaru érkezik -, egy időszámláló és a legfontosabb, a radar. Ez a leleményes szerkezet mutatja a küldetéseket és kijelzi a rendőrség helyét, láthatják vagy hallhatják-e Tannert, és ha egy rendőr üldöz. E kicsi, hatásos fejlesztés hatalmasat dob az akción.

Játékmenet:A játékmenet összefoglalható két összeférhetetlen szóval: izgalmas és hasztalan. Amint arra korábban utaltam, a küldetések nagy részben az A pontból a B pontig tartó vezetésben merülnek ki, esetenkénti változtatásokkal. Ez mókás az első pár kiránduláskor, de egy idő után ez kevésnek tűnik. Van véletlenül heves jobbra fordulás egy mellékutcába, mint abban a küldetésben, ahol Tannernek meg kell győznie egy embert arról, hogy elfogadja a tömeg akaratát, pár kreatív manőver végrehajtásával, miközben foglya igyekszik visszatartani a vacsoráját a kocsi hátuljában, vagy a másik, melyben Tannernek keresztül kell vágnia a közlekedésen ütközés nélkül, különben a kocsiban lévő robbanóanyag felkavarja az utcákat. Bár szórakoztató, nincs igazi összefüggés a küldetések között, amióta az összeesküvés kicsúszott az irányításunk alól, és általában, Tanner azon találja magát, hogy ide-oda szállítgató szolgálatot végez a tömegnek. Vannak idők, amikor a játék Tanner ellen fordul, mint amikor kirándulni kell Miami-n keresztül és elkapnia egy olyan autót, amely gyorsabb, és jobban manőverező, mint az övé. Miközben ismételgetve próbálgattam megcsinálni a küldetéseket, az összes amit akartam, hogy leszíjazzam a fejlesztőket a számítógép elé, és arra késztetni őket, hogy fejezzék be az átkozott dolgot. A szerpentin vezetési képesség és más kocsik használata Tanner legfontosabb stratégiai előnye a sikerhez, de amikor egy AI olyan agresszív, mint a Driverben, a jó szerencse is közre játszik. Ezt mélyebben is el fogom magyarázni, de az AI olyan kötözködő és a szabályok megsértése olyan megbocsáthatatlan, hogy a küldetések többségét számos alkalommal meg kell ismételni. Itt van meg a multiplayer rikitó hiánya, ami egymagában leviszi e rész pontjait. A Reflections megmutatta tudását az extra vezetős játékokban, amely fantasztikus szórakozás, és egyszerűen sikít az online lehetőségért. Képzeld el, amint egy barátoddal Pursiut-ot vagy Survival-t játszol egy ilyen bonyolult vezetési és sérülési mintákat produkáló játékban. Olyan messzire megyek, hogy követelek egy patch-et a GT-től és a Reflections-tól, a lehetőség itt van - használják! Eközben azt is hozzáteszem, hogy a Driver mérhetetlen lehetőségeket rejt, nagy részben annak a pár olyan megkapó technikai jellemzők miatt, amelyek egy ilyen vezetős játékban rejlenek. A játék talán nem tökéletes, de hogy tudna bárki is ellenállni a virtuális San Francisco utcáinak, felemelkedni a nyüzsgő kereszteződésekben, miközben a zsaruk egymásnak ütköznek a forró üldözésben, vagy figyelni, ahogy egy autó elmorzsolódik egy ütközés során, majd csikorogva beérkezni a feladat végére gőzőlgő, sistergő gumikkal? Plussz itt van 35 küldetés, ami egy csomó akciót igér.

Hang Effektek:Hű… A hanghatások semmivel sem kevesebbek, mint megdöbbentőek. A leghatásosabb a Doppler effekt és a 3D audió. Az üldözéses jelenetek közben, amikor a többi jármű harsogtatja a dudáját, ahogy Tanner lehagyja őket, az effekt csodálatos. Egy jó fejhallgatóval, a hang elölről mögénk megy. Hasonlóan, amikor egy vonat érkezik és elindul. A kerekek csikorgása és a vas nyers összeütközése a vassal mind precíz realizmussal lett elkészítve - és nagy extázis a hangkedvelő embereknek. Amikor Tanner egy gumikoptató 180 fokos fordulást hajt végre, hasonló effekt pörög keresztül az ember fején. Imádtam a hangerőt magasra állítva csak ülni és túráztatni a motort. Az audió jó munkát végez, a vezetőnek a nyers erő érzését adja, de az értéke több, mint művészi, zseniális hatása van az akcióra. Például, egy frenetikus üldözéses részben képes voltam felbecsülni, milyen közel vannak az üldözők, a szirénák hangjának távolságából. Míg a beszédhang ismétlődő és bosszantó, egészében ez a játék élmény a fülnek.

Zene:Menj és kölcsönözz egy 70-es évekbeli autós üldözős filmet és hallgasd meg a zenéjét. Ami egyszer klassz, de egyszerűvé vált azóta, hogy tíz éve diszkó és a jazz házasodása váltotta fel, az most is lehet klassz. Gitárok, nagy harsonabandák, dobok és a zongora ritmust ad az akciónak, és hangerőt a hangulatnak. A számok jobban emlékezetesek az ízükről, mint a dallamukról, de ezek fényes zeneszámok.

Intelligencia és Nehézség:A kiadók és a fejlesztők népszerű szlogenje régóta a “Légy benne a játékban!”. A Reflections-nál az emberek ellenkezően gondolkoznak. A kezdőknek a fárasztó vezetési teszt a Driver kezdésekor megmutatja, milyen rossz, ha valaki be akar jutni a játékba. A gyakorló rész, amely állítólag felkészíteni hivatott a vezetőket, nevetséges. Megmutatja a mozgásokat, de azt nem részletezi, hogyan kell végrehajtani őket. Jó dolog a kitartás - vagy talán a vakszerencse - ami átvitt ezen a virtuális újonckiképzőn, és bele az Undercover Mode-ba. Biztos, hogy a vezetői tesztben megtanult mozgások kellenek a küldetések teljesítéséhez, és ez kicsit felkészít minket az akcióra, de ez magadja az alaphangot, mi következik később a játékban. A küldetések szerkezete nem bonyolult és a korlátozott és adott lehetőségek által ihletett - sok dolog van, amennyit egy vezetőülésben ülve meg tudsz tenni. A három egyszerű beállítást nézve is az AI elég éles és képes pár megkapó védekező manővert csinálni, mint rátapadni Tapper kocsijának hátuljára és kivenni kezéből az irányítást- ugyanakkor szívós, mint a pokol. Ahol én élek, ott a rendőrség nem száguld szembe az autókkal 120 km/h-s sebességgel azért, mert valaki kicsit túl gyorsan haladt, de még egyszer, a dolgok talán mások Miami-ban. Ki vagyok én, hogy a helyi taktikák felől érdeklődjek? El tudom képzelni, hogy a bűnözési ráta jóval alacsonyabb lenne, ha a rendőrség küldene egy véget nem érő járműfolyamot a sértő félnek, és képes volna gátakat felállítani pillanatokkal azután, hogy a bűntény megtörtént. Egyszer megbizonyosodtam róla, hogy a játék nem csalt, de a játékost okos taktikázásra hívja ki, lenyugodtam, és a kezembe vettem a feladatot. És a lehengerlő vezetési modell miatt képes voltam produkálni pár klassz manővert, mint összeütköztetni pár autót a követő rendőrök útjában. Az AI arra bíztatja az embereket, hogy a vezetési modelt és a saját képességeiket tolják extrém magasságokba. Egyrészt ez egy frissítő változás a lassú, unalmas vezetős játékokhoz képest, másrészt azt eredményezi, hogy sokszor kell megismételni egy részt, amíg a helyes útvonalat meg nem találja a játékos. Az AI egy egyensúlytalan elegye a megnyerő fordulj-meg-egy-pénzérmén érzékenység - a rendőrautók suhanva váltanak irányt a taktika válaszára - és nem valósághű viselkedésmódot, mint a civil közlekedés teljes figyelmen kívül hagyását.

Összegzés:A Drivernek van az egyik legmegnyerőbb akciója, amit valaha láttam, köszönhetően a pontos vezetési és ütközési modellnek. Ez a két dolog ötvözve az alapos AI-val pár borzongató autós üldözést és látványos menekülési jelenetet eredményez. Betölteni egy vezetős játékot és kis gázt adva neki csaknem megéri az elismerés árát. Innen nézve, a Reflections elkapta a vezetős akciók izét, mint ahogy eddig senki más, de az online mód hiánya és a csalódott, monoton egyszemélyes küldetések kiengedik a játék kerekeiből a levegőt. Plussz a túlzásba vitt AI és az alulírt grafika a vele járó egyensúlytalansággal szemben a játék többet ígért, mint elismerés. Amikor a Reflections ezeken túlteszi magát az elkerülhetetlen folytatásban, remélem egy fenntartás nélküli bajnok lesz. A Driver jól indult, de lehetett volna jobb is. Persze ettől függetlenül nagyon jó.