The Wheel of Time

Kiadó: GT Interactive
Fejlesztő: Legend Entertainment

Minimum követelmény: PII 266, 64MB RAM, Windows 95/98
Hasonló játékok: Hexen 2
Kategória: Akció/Stratégia


Akció-stratégiaként hirdeti új játékát a Legend Entertainment. Nem igazán értem, hogy hol van ebben a stratégia, de az RPG és FPS stílusok remek keverékével állunk szemben, az biztos.

A fantasy műfaj kedvelői talán összeakadtak már Robert Jordan egyik könyvével, és ha igen, akkor bizonyára elnyerte a tetszésüket. A Wheel of Time a Robert Jordan által teremtett világra épül, ami tele van rémisztő szörnyekkel, fantasztikus varázslatokkal, misztikus helyekkel és rémisztő légkörrel, és mindezt tökéletesen visszaadja. A játék egyébként az Unreal 3D motorjára épül, így kezelése sokaknak már ismerős lesz.

A kerettörténet szerint a legendák korában az emerek akaratlanul szabadjára engedték az Egy Gonoszt, de aztán sikerült kiűzniük őt ebből a világból és az átjárót pecsétekkel zárták le. Azonban a kapu lezárását követő zűrzavaros időkben ezek a pecsétek elvesztek, és szétszóródtak a világban. Később négy, egymással szemben álló udvar találja meg őket.


Valahol itt lépünk mi a képbe, Elayna szerepében, aki egy varázslónő. Jordan világában a varázslók (és persze a varázslónők) az Egy Erő megidézésével és annak a segítségével tudják a varázslataikat foganatosítani. Hogy ne legyen olyan egyszerű az életünk, a hősnő, akit alakítunk, nem képes ezt az Egy Erőt csak egész kis "adagokban" megidézni, így kénytelen varázstárgyak, ezek hivatalos neve Ter'Angreal.

Ez magyarra lefordítva azt jelenti, hogy a hagyományos FPS játékokkal szemben itt nem fegyvereket és töltényeket veszünk fel, amikkel aztán lövöldözünk, hanem ilyen varázstárgyakat veszünk fel, amiknek természetesen vannak tölteteik, amik el is fogynak.


Konkrétan úgy csöppenünk bele a történetbe, hogy szokás szerint gyűlnek a sötét felhők, eluralkodik mindenkin a kétségbeesés és egyéb melodramatikus elemek közepette hősnőnk rendjének a tornyába betör egy idegen. Sok varázslónőt megöl, és az ott őrzött pecséteket kívánja birtokába venni, azonban ehelyett másfajta kinccsel távozik, amit természetesen azonnal vissza kell szereznie valakinek. A fővarázslónő ki mást is tarthatna egyedül alkalmasnak erre a feladatra, mint minket, akik ugyan nem tudunk varázsolni, nem vagyunk még csak halhatatlanok sem, és egyáltalán semmi kedvünk az egészhez, de azért csak minket küldenek el, hogy megmentsük a világot... Igazán eredeti a dolog, nem ? :)

Az irányítás a megszokott billentyű - egér kombinációval jól megy, csak egy nagyobb különbség van a hasonló játékokhoz képest - mégpedig rengeteg féle varázslat van. Ezek csoportokra vannak osztva, és minden csoportból választhatunk egy aktiv varázslatot, és utána a váltó billentyűvel ezek között tallózunk. Ez egészen jó megoldás addig a pontig, amig nem kell éles helyzetben váltanunk - ugyanis az egyes csoportok közötti váltást a csoport számának billentyűjével végezhetjük el, és ezeket ráadásul nem is tudjuk átdefiniálni - tehát ha valaki nek az asdw - konfiggal játszik (mint például én) annak elég nehéz lesz menet közben a számok felé nyúlkálnia.


A varázslatok természetesen a már jól bevált fegyverek RPG-sített változatai, például a géppuska megfelelője a nyilakat lődöző Ter'Angrea, a rakétavetőé a tűzlabda, stb... Van azonban pár újdonság is, például van egy varázslat, amivel egy meghatározott távolságot előreugorhatunk, akár falon keresztül is - feltéve, hogy ott, ahova ugrani fogunk, nincs fal. Ez remekül használható például rácsokon való átjutásra, de ezeket természetesen nem kapjuk túl bőkezűen, csak mikor szükség van rájuk, akkor egyet - egyet.

Ügyesen küszöbölték ki a játék készítői a játékmenet elakadását is - Ha például valahol egy ilyen falon átugrásra lenne szükségünk, de azt máshol, vagy rosszul használjuk fel, akkor újra megjelenik ez a varázstárgy, és újra próbálkozhatunk.


Viszonylag ritkaságnak számít még az is, hogy némileg átalakíthatjuk a pályát. Persze ez nem azt jelenti, hogy ha zsákutcába futunk, akkor akkor csak lövünk egy lyukat rajta és loholunk ész nélkül tovább (jó esetben a semmibe, mert ott ért véget a pálya) hanem hogy például szétlőhetünk bizonyos falakat, ajtókat, egy félig leomlott falat tovább omlaszthatunk, stb. Ezeket az effekteket főleg az igen hatékony tűzlabda varázslattal érhetjük el.

Természetesen vannak a célpontjukat követő lövedékes, védekező, pajzs varázslatok, mindezek szépen csoportokra osztva - és hogy ne a saját bőrünkön kelljen tapasztalnunk az egyes varázslatok esetleges mellékhatásait, tanulmányozhatjuk őket, amint megszereztük. Fantasy - rajongóknak mellékelnek egy - egy idézetet is, én egy idő múlva nem törtem magam, hogy elolvasgassam, bár marha érdekesek voltak, szó se róla.


Amiben még nagyot alkot a játék, az a több játékos üzemmód. Nemcsak egyszerűen lövöldözni kell az ellenfelet, hanem csapdákat állíthatunk fel a saját bázisunkon a zászlóért (jajj bocsánat, természetesen itt a pecsétekért kell küzdeni, nem a zászlókért :) előrenyomuló ellenséget kellemetlen csapdákkal lephetjük meg, úgymint árok, karók, falból lövöldöző nyilak, sőt, a pályát némileg átépíthetjük falakkal, és így a pályát egyébként jól ismerőket is kellemetlen zsákutcába hajszolhatjuk...

Grafika: A játék grafikája szép, egy-két apróbb hibától eltekintve egész megnyerő, bár az Unreal engine az egészre rányomja a bélyegét. Pl nekem nem tetszik a dither módszer amit használ, de mondjuk ez egyéni szocproblem. Viszont a termek szépen meg vannak tervezve, szintúgy a szörnyek is, és külön jópofa volt, hogy az egyik szörny szeme világít a sötétben is... :)

Kezelő felület: Jó, bár némelyik beállítás help -je csak annyit mond, hogy ha megváltoztatjuk, akkor az majd csak a következő pályán lép életbe... Ezen kívül apró kényelmetlenségek az irányításban, pl fegyverváltás, de nagy gond nincs... Kellemes átlagos, langymeleg lábvízhez hasonlítanám leginkább :)

Játékmenet: A játékmenet nagyon jó, erre önmagában az alapul szolgáló fantasy regények is garanciát nyújtottak, ezen kívül a játék története bár nem teljesen újsütetű, de legalább most szépen kidolgozták. Jól illeszkednek az egyes pályák a történetbe. A multiplayer mód viszont jó, ott tényleg újat alkottak a srácok.

Hangeffektek: A hangeffektek nagyon jók, bár lehetne belőlük kétszer ennyi :) Amig meg nem szoktam, gyakran fordultam vissza és vonultam fedezékbe egy -egy hörgés, földöntúli sóhajtás hatására, és ezek a hangok egyben a játék hangulatát is nagyon jól kialakították.

Intelligencia és nehézség: Az egyes pályákon a játékmenet eléggé lineáris, tehát túl sokat nem kell gondolkodni, legfelejbb azon, hogy hogyan használjuk fel a fegyvereinket, illetve varázslatainkat. Viszont egyes varázslatok felhasználásának módját ki kell találni, pl falon átugrás, ilyesmi, bár ezen se kell túl sokat gondolkodni...

Összegzés: Összességében egy jól játszható, kerettörténettel is szépen megáldott FPS -t vehetünk a kezünkbe. Az Unreal motor miatt viszont lesznek sokan, akiknek nem fog tetszeni, csakúgy mint az Unreal, ha nem is túl sokan. A többieknek csak ajánlani tudom. Főleg multiplayerben.