Digitális információk képezik a dróntámadások alapját

Az Edward Snowden által kiszivárogtatott dokumentumok szerint egyáltalán nem bizonyítható, hogy a robotokkal folytatott hadviselés kevesebb áldozatot is jelent.

Tegnapelőtt írtunk a Glenn Greenwald és más oknyomozó riporterek által létrehozott The Interceptről, melynek egyik cikkében a fegyverrel felszerelt robotrepülőgépek által végrehajtott akciók hatékonyságát vette górcső alá. A feltételezett terroristák elleni akciókban egyre nagyobb szerep jut a drónoknak. A célpontokat általában a mobiltelefonjaik információi alapján azonosítják és mérik be. A probléma az, hogy a légicsapások alapját csak a digitális információk képezik és nem vetik össze emberektől származó jelentésekkel. A helyszínek esetében nem vizsgálják például, hogy valóban a célpontot támadják-e majd, vagy hogy az illető tartózkodási helye közelében vannak-e civilek. Egy katonai tanácsadó jelentése szerint a drónokkal végrehajtott támadásokban tízszer több polgári áldozat hunyt el, mint a hagyományos harci repülőgépekkel kivitelezett akciókban.

Brandon Bryant, az Amerikai Egyesült Államok Légierejének (USAF) egykori drónpilótája közölte: az amerikai fegyveres erők a harci robotrepülőgépekkel végrehajtott támadások esetén a célokkal kapcsolatos különböző adatokat elsősorban az Amerikai Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Hivatalától (NSA) kapják meg. Az arab és az ázsiai régiókban, elsősorban Afganisztánban, Pakisztánban, Jemenben és Szomáliában az Obama-kormány elmúlt öt évében több mint 390 dróntámadásra került sor. Ezekben több mint 2400 ember halt meg, köztük 273 civil személy és számos gyerek. A Bureau of Investigative Journalism szerint ez csupán egy visszafogott becslés.


A drónok úgynevezett IMSI-Catcher eszközökkel vannak felszerelve, amelyek segítségével hosszabb ideig is nyomon követhetik a kiválasztott célpontokat. A földrajzi adatokat az NSA gyűjti és azokat Gilgamesh kódnév alatt osztja meg az amerikai fegyveres erőkkel. A Shenanigans kódnév alatt futó projektben pedig a robotrepülőgépeknek az a feladatuk, hogy teljes területek WLAN-hálózatairól és az ott működő számítógépekről gyűjtsenek információkat. A Victorydance nevű művelet 2012-ben az USA ománi dróntámasztpontjáról indult és az NSA dokumentumai alapján majdnem mindegyik nagyobb jemeni városban végeztek WLAN-adatgyűjtést. Az akcióban a CIA is részt vett, ilyenkor egy robotrepülőgép körülbelül 6,5 kilométeres magasságból a teljes WLAN-forgalmat feljegyezte.

Az NSA képes a hangjuk alapján azonosítani a célpontokat, felismerni a barátaikat és az adott egységek parancsnokait. Ennek ellenére óriási a hibalehetőség, hiszen a célpontok többször is mobilt vagy SIM-kártyát cserélnek, például egy találkozó során. Tovább növeli a kockázatot, hogy az amerikai fegyveres erőknek gyorsan kell cselekedniük, hiszen minden ilyen bevetést közvetlenül a Fehér Ház engedélyez és a parancs kizárólag 60 napig érvényes, ezután új eljárás indul. Mindez azt eredményezi, hogy a parancsnokok akkor is a támadások mellett döntenek, ha ezzel azt kockáztatják, hogy sok civil is meghalhat. Ráadásul Jemenben gyakorlatilag nem lehet felderítőegységeket alkalmazni, így nincs, aki megerősítse a digitális információkat.


A robotrepülőkkel végrehajtott légicsapások mennyisége Bush és Obama alatt
Bryant többször is kifogásolta a feletteseinél az alkalmazott eljárásokat, de mindig azt a választ kapta, hogy az Amerikai Egyesült Államok Egyesített Különleges Hadműveleti Parancsnoksága (JSOC) sosem áldozna több millió dollárt és számtalan órát a téves célpontok felkutatására. A férfi végül a 2011 szeptemberében Jemenben Anwar Nasser Aulaqi amerikai állampolgár ellen végrehajtott halálos támadás után fordult a nyilvánossághoz, Aulaqi-t ugyanis hivatalos bírói ítélet nélkül gyilkolták meg. Néhány héttel később Aulaqi 16 éves fia, Abdulrahman is meghalt egy dróntámadásban, miközben az unokatestvérével és néhány barátjával vacsorázott. Az édesapját kereste.