Tonic Trouble

Kiadó: UbiSoft
Fejlesztő: UbiSoft

Minimum követelmény: Win9x, P166, 32 Mb RAM, 4*CD, 3D kártya
Hasonló játékok: RayMan2
Kategória: 3D platform


Úgy látszik, visszatért a kicsit debil, kicsit bugyuta, de annál aranyosabb játékok kora. Legalábbis az Ubisoft ezekre specializálta magát, mert a Tonic Trouble mellett a RayMan 2, és számos, PlayMobil (tudjátok, azok a kis figurák, olyan mint a dzsijájdzsó csak nem olyan brutál) feldolgozást is írnak. Ezek valószínűleg a kor előrehaladtával nyújtanak egyre csökkenő élvezetet a játékos társadalom egyedeinek, mindenesetre én speciel a Tonic Trouble -t nem bírtam 10 percnél tovább egy huzamban...


A játék háttértörténete kellően egyszerű : Ed, a barátságos földönkívüli, akit a természet a normálisnál kicsit több lila pigment sejttel áldott meg (gy.k. : lila, mint a padlizsán :), véletlenül a földre ejt egy titokzatos tonikos üveget. Feltehetőleg nem egy szokványos, kinin tartalmú, keserű tonikfajtáról lehet szó, ugyanis a hatása elképesztő : hófödte hegycsúcsok emelkednek ki a földből, telis - tele mutáns répákkal, gombákkal, karottákkal, brokkolikkal, és egyéb, a hétköznapi életben ennivalóan kedves figurákkal. Az én kedvencem személy szerint a kukorica volt, aki annyira zokon vette, hogy megjavítottam a pattogatott kukorica készítő gépet, hogy íziben dobálni kezdett a testéből kitépkedett kukoricaszemekkel, miközben fundamentalista kukoricaigéket kiabált.


Ahogy az lenni szokott, Ed -et visszaküldik a Földre, hogy tegye jóvá baklövését, azonban kicsit sem meglepő módon a tonikos üveg egy gonosz mutáns, Grogh kezeibe kerül. A játék során a cél ennek a visszaszerzése. Különböző pályákon kell végignyargalnunk, a feladat mindenhol 6-6 tárgy megtalálása, majd visszatérés a Doctorhoz, hogy megkapja a következő küldetését. A játék egyébként kissebb szuper márijós beütéssel is büszkélkedhet, már ami a platform részeket illeti, különösen gyanus lehet például az, amikor egy óvszerautomatára erősen emlékeztető popcornautomatából csemegézve előtör belőlünk Super Ed, aki ugrás helyett éktelen nagyokat tud rugdalni, cellarácsokat szétfeszíteni, stb... Két féle pályával találkoztam, az egyiken egy szánkónak is alkalmas korongon csúszkálunk hegyen - völgyön - alagúton át, a másik tipikus 3D platform akció, lövöldözéssel, ugrálással, kapaszkodással, guruló kövekkel (némely részeknél kimondottan olyan érzésem volt, hogy a TR4 amerikai változatával játszom :)))


Anno, még jóval a 3D kártyák megjelenése előtt kialakult egy 3D ábrázolási mód, amelynek lényege, hogy a némileg stilizált rajzfilmfigurák végtagjait gömbök alkották, jó példa volt erre pl. a Little Big Adventure, amely kidolgozottság tekintetében talán még ma is említésre méltó játék. Ennek az ábrázolásmódnak egyenes ágú leszármazottja az, amikor ugyan nem gömbökből, hanem annál "élethűbb" elemekből rakják össze a karaktereket, az elemek között azonban fizikai kapcsolat nincsen. Biztos van valami jó szaxó erre, én azonban nem ismerem, az viszont tény, hogy a Tonic Trouble erősen ebbe a katergóriába tartozik.



A játék mindazonáltal a műfaj kedvelőinek jópár kellemes órát fog szerezni, azonban aki nem bukik az efféle játékokra, az jobb, ha közelébe se megy a Tonic Trouble -nek.




Grafika: A játék grafikája igen tetszetős, és a műfajhoz képest szinte tökéletes. Ha kicsit kerekebbek lennének a dolgok, akkor nyugodt szívvel megadtam volna az 5 csillagot is.

Kezelő Felület: A kezelői felület már más reakciókat váltott ki belőlem. Az, hogy az egérkezelő rutin enyhén szalmonellagyanus volt, még nem zavart, sőt, az sem, hogy a menükben a késleltetés miatt kényelmetlen mozgolódni, Ed irányíthatósága azonban már erősen arcul csapott. Nem igazán értem, miért fejlesztgetik a cégek ezt a fajta irányítást, ami egyébként teljesen rokon a Bugs Bunny vagy a Soul Raver irányításával. Azzal vigasztalom magam, hogy csak én vagyok gyári hibás, és igyekszem megszokni a dolgot.

Játékmenet: A játékmenet mókás, a dialógusok szépen ki is vannak irkálva angolul nem beszélők (illetve hallók) és RIPel szórakozók részére, tehát követhető. Túl sok elágazás nincs, a történetet egy szőrös fonalhoz hasonlítanám, ahol maga a fonal a játékmenet, a kis szőrök meg kisebb mellékepizódok erre felfűzve.

Hangeffektek: A hangeffektek kellően bugyuták, és kicsit egysíkúak, de túl sok baj nincs velük.

Intelligencia és Nehézség: Azt gondolom, egy ilyen játéktól nem szabad intelligenciát és játékmenetet elvárni, bár a szomszédék 5 éves unokájának egész kellemes fejtörőket és homlokráncolásokat okozott egy - két rész. A nehézség közepes, néha kell egy picit gondolkodni, de gyakorlott platformjátékosok első pillantásra felmérhetik a terepet, és onnantól nem lesz gond a továbbjutás.

Összegzés: Összegzésül azt hiszem, kikiálthatjuk egy kellemes, langymeleg tucatjátéknak a Tonic Trouble -t, ami semmiben sem emelkedik ki a játékok közül, nem alkot újat, csak a jól bevált formulákat követi, azt viszont egész jól. Ideális ajándék lehet pl kishugunk számára karácsonyra, de megfontolandó inkább egy Sunshine Barbie, akkor tuti nem fog a mi gépünk előtt lebzselni :)