Hol lehet az MH370-es járat?

A világ két vezető oceanológus térképésze által készített új tengerfenék ábrázolás fényt deríthet, milyen víz alatti eszközöket érdemes alkalmazni a Malaysia Airlines eltűnt gépének feltételezett elhelyezkedési területén a roncsok kereséséhez.

A tengerfenék domborzatát bemutató térkép az Indiai-óceán egy jókora területének recés fennsíkjait, hegygerinceit és más víz alatti képződményit mutatja be. Ez az a terület, ahová a március 8-án eltűnt MH370-es járat utáni kutatások összpontosulnak. Az új domborzati térkép egy 2000x1400 kilométeres területet ábrázol, ami magába foglalja azt a két fennsíkot, ahonnan állítólag két hajó is észlelte a repülőgép fekete dobozának jelzéseit.

Az új adatok szerint terület legmélyebb pontja 7883 méter, ami a Wallaby-Zenith törészónában helyezkedik el, de találunk itt a tengerfenéktől számított közel 5000 méteres magasságba nyúló víz alatti hegyeket és fennsíkokat is. Az Eos Föld- és űrtudományi hetilapban megjelent ábrázolást Walter H.F. Smith és Karen M. Marks, az Egyesült Államok Nemzeti Óceáni és Légköri Hivatal (NOAA) műholdas magasságmérési laboratóriumának munkatársai készítették. A műholdas magasságmérésnek köszönhetően hatalmas víz alatti területek domborzatáról kapunk képet, melyek ennek az eszköznek a hiányában feltérképezetlenek maradnának, magyarázta Smith, aki Marks-szal publikus adatokból és különböző mélytengermérési modellekből készítette el a kutatási terület domborzati térképét.

Smith szerint a térkép segítséget nyújt a keresésben a hatóságoknak a megfelelő víz alatti robotjárművek kiválasztásához. A tengerfenék egyenetlenségeinek és alakjának ismerete ugyancsak segíthet megbecsülni, hol fordulhatnak elő a repülőgépből származó lebegő roncsok. Smith ezzel együtt figyelmeztet, térképük nem vezet el az eltűnt repülőgéphez, illetve más kutatási területeket sem definiál. "Nem mutatja meg a gép helyét" - mondta Smith. "Egy nagyon széles ecsettel festettünk"



A fenti képen a szaggatott vonalak a keresési zónát jelölik. A gép fekete dobozának első szonár jeleit (fekete kör) egy kínai hajó észlelte a Batavia-fennsík (B) keleti oldalán, ahol a legsekélyebb pont (S) a becslések szerint 1637 méter. A következő jelentett szonár kapcsolat (vörös kör) egy ausztrál hajótól származik a Zenith-fenssík (Z) északi oldaláról. A terület legmélyebb pontja (D) a Wallaby-Zenith törésizónában fekszik, megközelítőleg 7883 méteres mélységben. A Wallaby-fennsík (W) keletre található a Zenith-fennsíktól. Az itt látható teljes terület legsekélyebb pontja a Broken Ridge (BR). Itt található még a Mélytengeri Fúrási Projekt (DSDP) 256-os területe, amit szürke pöttyel jelöltek.

Az eltűnt gép utáni keresés az Indiai-óceán déli területére, Ausztráliától nyugatra fókuszálódott. A kezdeti légi és víz alatti keresések kudarca után a hatóságok májusban bejelentették, hogy kiterjesztik a keresési területet és feltérképezik a tengerfeneket. Smith rámutatott, a keresést nagyban hátráltatja, hogy egy rendkívül hiányosan feltérképezett területen zajlik. Az Indiai-óceán délkeleti részétnek domborzatát csupán 5 százalékban mérték fel a hajók szonárjai. A többi részről csak műholdas magasságmérésekből vannak adatok, melyek viszonylag alacsony felbontású térképezést tesznek lehetővé a hajókkal végzett módszerekhez viszonyítva. "Ez egy rendkívül összetett része a világnak, amit alig ismerünk" - mondta Smith.

A megfelelő adatok hiánya nem csupán a keresést hátráltatja, de megnehezíti a környezetet és éghajlatot modellező tudósok dolgát is, tette hozzá Smith. Saját bolygónk víz alatti topográfiájáról rendelkezésünkre álló ismereteink "sokkal szegényesebbek, mint a Hold, a Mars és a Vénusz domborzatának ismerete" - írja Smith és Marks az Eos-ban. Ez részben annak is köszönhető, hogy ezeken az égitesteken nincsenek óceánok, így jóval egyszerűbb a felszíneik űrbeli feltérképezése.