A margaréta hadművelet

1944. március 19-én került sor Magyarország náci megszállására. A „Margharete I.” hadművelet hajnali 4 órakor indult meg, és nagyon hamar elérte a célját, a németek ellenállás nélkül nyomultak be az ország területére. Ezzel az ország ismételten elveszítette függetlenségét, és megkezdődött a XX. század történelmének egyik legsötétebb időszaka. De vajon miért került sor a megszállásra?

Az 1943-as év fordulatot hozott a második világháború menetében. A harctéri vereségek (pl.: Kurszk, Sztálingrád), egyre inkább azt mutatták, hogy a németeknek egyre kevesebb esélyük van megnyerni az elhúzódó háborút. Továbbá Mussolini szövetségesek általi megbuktatása Hitlert arra sarkallta, hogy ne bízzon semmit a véletlenre, a megmaradt szövetségeseit végérvényesen magához akarta láncolni. Magyarország stratégiai jelentősége, és a magyar kormány folyamatos titkos béketárgyalásai - melyekről természetesen Hitlernek tudomása volt – vezettek el a megszállás előkészítéséhez.

A Wehrmacht vezetési törzse 1943. szeptemberében utasítást kapott, hogy Magyarország megszállására dolgozzon ki egy hadműveleti tervet, amelynek első változata szeptember 30-án készült el. A terv a "Margarethe" (Margaréta) fedőnevet kapta. Lényege az volt, hogy a német csapatok Szerbia, Horvátország, Szlovákia és Harmadik Birodalom ausztriai területe felől a megszállás elrendelésekor benyomuljanak az országba, és vegyék birtokba a fontosabb objektumokat. A hadművelet többszöri átdolgozása után Hitler végül február 28-án adott parancsot a mielőbbi véglegesítésre. A március 4-én megindult szovjet támadás hatására egységeket kellett elvonni a megszállást végrehajtó erőktől, a megszállást nem lehetett tovább halasztani, így március 7-én Foertsch tábornokot hivatalosan megbízták a Margarethe I. végrehajtásával.


A hadművelet végrehajtása előtt Hitler március 15-én este a budapesti német követ útján Horthy Miklós kormányzót klessheimi kastélyába hívta azzal az ürüggyel, hogy a keleti hadszíntéren lévő honvéd csapatokról kíván tárgyalni. A kormányzó és kísérete (a honvédség vezérkara) március 18-án meg is érkezett a kastélyba. A tárgyalás után azonban a németek el akarták kerülni, hogy a magyar állami és katonai vezetők a megszállás megkezdése előtt magyar területre érjenek, az őket hazaszállító vonatot Salzburgban és Linznél is hosszabb időre feltartóztatták.

Ilyen körülmények között kezdődött meg a terv tényleges végrehajtása. Délről, illetve észak-nyugati irányból tankhadosztályok, páncélos tankhadosztályok, SS páncélgránátos-hadosztályok nyomultak be hazánk területére. Az 500. SS ejtőernyős-zászlóalj századai 1944. március 19-én, röviddel pirkadat után Ju-52 szállító repülőgépeikkel leszálltak a ferihegyi repülőtéren, és rövid tűzharc után lefegyverezték a magyar őrséget. A német bevonulás tervszerűen, gyakorlatilag zökkenőmentesen zajlott le.

A megszállás után már csak az a kérdés maradt megválaszolatlanul, hogy milyen indokkal állomásoztassanak katonai alakulatokat a németek az országban. Túl nagy fejtörést nem okozott a probléma megoldása, hiszen elég volt a keleti fronton kialakult helyzetre hivatkozni. Március 19. után az országot teljes káosz jellemezte. Megkezdődtek a deportálások, az ország gazdasági kifosztása, majd 1944. októberében a nyilas hatalomátvétel, ami az országot a teljes katasztrófába sodorta.