Egyáltalán nem álommeló az Apple-nél dolgozni

Kreativitás és innováció az egyik oldalon, embertelen munkakörülmények és demotiváció a másikon - ezek egyaránt jellemzik az óriáscéget.

Az Apple nem csupán innovatív vállalatnak, hanem a kreatív szakemberek gyűjtőhelyének is számít. Azonban ez csak a kifelé sugárzott kép, a felszín. Daniela Kickl üzemgazdász teljesen más képet festett le. Daniela gazdasági informatikusként végzett, majd különböző IT-munkák végzése után az Apple európai központjában, Cork városában végzett munkát 2014 június és 2017 március között ügyféltanácsadóként.

"Az ügyfélszolgálatokon lévő munka eleve megterhelő, mert folyamatosan vannak olyan ügyfelek, akik nagyon kellemetlenek. Ezen nyilván önmagában senki sem akadna fent, ennek ez a természete. Az Apple esetében viszont problémás a munkatársakkal való bánásmód, mely hosszú távon nagyon kimerítő. A formális dolgok esetében minden rendben van, például mindenki pontosan megkapja a bérét, de ahogy kezeltek bennünket, az kétségbeesésbe hajtott minket. Számokra és összehasonlító értékekre redukáltak le minket; hiába kaptunk 100 pozitív értékelést a munkánk során, csak a semleges értékeléseket figyelték, azokat viszont negatívként vették figyelembe."

"Ezek olyan dolgok lehetettek, hogy az ügyintéző kedves volt, de a várakozás közbeni zene pocsék. Ezekért az esetekért a menedzserek minket tettek felelőssé, ami elég nyomasztó. A munkaidő beállítása is automatikusan történik egy belső rendszer által, és azon nem lehet változtatni. A gyermekes szülőknek is be kellett menniük hétvégenként, miközben voltak olyan szinglik, akik szívesen elvállalták volna ezeket a műszakokat. Az egész dolgot a gazdasági szükségszerűséggel indokolták. Az egyes munkahelyek olyan kicsik, hogy úgy éreztük magunkat, mint tyúkok az ólban. A minket ellenőrző menedzserek gyakorlatilag biorobotként kezeltek minket, még a vécészünet idejét is napi 8 percben korlátozták" - ecsetelte a tapasztalatait Daniela Kickl.


Az egykori Apple-alkalmazott hozzátette: a vécészünetet például úgy ellenőrizték, hogy rendszeresen meg kellett adniuk a rendszernek, hogy mikor keresték fel az illemhelyet. Ugyanakkor bizonyos munkaállomásoknál a legközelebbi vécé eleve 2-3 percre volt. Aki ilyen helyre került, az naponta csak egy vécészünetet tarthatott. Előfordult, hogy akkor is kimentek, amikor bekapcsolták a számítógépeiket, hogy így takarítsák meg a szünetidőt.

Mindez persze fontos, de önmagában csak egyetlen dolog; fontosabb, hogy Kickl nem tudott jelen lenni fia első iskolai karácsonyi ünnepségén, mert nem vehetett ki szabadnapot. Mindezt a személyzeti osztály azzal indokolta, hogy fia iskolai ünnepsége nem elég fontos ok az eltávozásra. A nő végül gyűjteni kezdte azokat a dolgokat, amik zavarták, majd az egész listát eljuttatta mind a vállalat írországi, mind az amerikai vezetőinek, köztük személyesen Tim Cook vezérigazgatónak is. Összességében pozitív változtatásokat akart elérni és konstruktív javaslatai is voltak arra, hogyan lehetne javítani a helyzeten. Ugyan elvileg foglalkoztak a leveleivel, de érdemben semmi sem történt, sőt, a munkatársakat elkezdték gyakrabban ellenőrizni. Sokan ezután kiléptek, amint szintén megírt a vezetésnek, de csak az a válasz érkezett, hogy a társaság nem foglal állást a kérdésben.

"Úgy éreztem magam, mint a kafkai rémálomban. Éjjelente már nem tudtam aludni és féltem a másnap reggeltől. Az első gondolataim mindig azok voltak, hogy mi lesz holnap és hol fognak valamit találni, amit kritizálhatnak. A legmegalázóbb az volt, amikor magas rangú látogatók jöttek a Szilícium-völgyből és minden személyes tárgyat el kellett távolítanunk az asztalainkról. Nekem például a gyermekeimről voltak kint fotóim, azokat is el kellett tüntetnem. Akkor azt gondoltam, legszívesebben mindannyiunkat robotokkal váltottak volna ki."


"A könyvemet azért írtam meg, mert így megmutathatom, hogy vannak olyan dolgok, amelyek ugyan a törvényes kereteken belül vannak, de mégis rosszak. Talán mások is lesznek, akik mindezt károsnak találják. Amennyiben mindenről, ami zavar minket az életben, csak magunkban morgolódunk, akkor semmi sem fog változni. Egyszer fel kell állni és hangosan ki kell mondani, hogy mi az, ami nem tetszik" - fejtette ki Daniela Kickl.

A hölgyet vonzotta az Apple-munka, mert korábban még sosem dolgozott külföldön, s a 4 és a 11 éves gyermekei is rajongtak az ötletért. A felvételi folyamat során azt is ígérték neki, hogy lesz előrelépési lehetősége, amire a korábbi munkahelyein meg is történt, ha jól végezte a munkáját. Ugyanerre számított az Apple esetében is, de a valóság teljesen más: azok léphettek feljebb, akik tudtak alkalmazkodni a rendszerhez és mindent a betartandó folyamatok szerint végeztek. "Még nincsenek jövőbeli terveim, de maradni fogok Írországban. A könyv megjelentetéséről nem szóltam sem az Apple munkatársainak, sem a vezetőinek. A könyvem elsősorban nem az Apple, hanem a jelenlegi multinacionális foglalkoztatási módszerek ellen szól. Ennek ellenére soha nem dolgoznék újra az óriáscégnek és bár a mostani okostelefonom iPhone, a következő valószínűleg már nem az lesz" - szögezte le Daniela Kickl.