Ősi bolygóról származik a sivatagi gyémánt

Erre a következtetésre jutottak az évekkel ezelőtt megtalált darab vizsgálata után.

Még 2008 őszén érkezett el hozzánk egy messzi látogató, amelynek apró darabjai Szudán, pontosabban a Núbiai-sivatag felett szóródtak szét és értek a felszínre. Az Almahata Sitta névre keresztelt meteorit maradványainak részletes vizsgálata után a kutatók úgy vélik, hogy az eredeti darab egy ősi bolygó részét képezhette a Naprendszerben.

Svájci és francia szakemberekből álló csapat dolgozott hosszú időn keresztül a leleteken, az eredményeket pedig most tették közzé egy új tanulmány részeként. Véleményük szerint a darabok belsejében olyan kristályok találhatók, amelyek régmúlt idők lenyomatát hordozzák magukban, így hasonló módon használhatjuk fel őket, mint a a Földről eredő példányokat, amelyek a bolygó belső szerkezetének összetételéről árulkodnak. A meteorit egykoron egy, a Hold és a Mars mérete közötti protobolygóból szakadhatott ki, amely a Naprendszer életének korai szakaszában hatalmas ütközések révén megsemmisült, ma pedig már emiatt nem megtalálható.

A szóban forgó példányban gyémánt és grafit formájában vannak jelen a szén nagy koncentrációi, az említett kristályok pedig különösen nagy nyomás alatt formálódhattak. Az eredeti bolygó nem volt egyedülálló példány a Naprendszerben, 4,55 milliárd évvel ezelőtt ugyanis több (akár több tíz) hasonló égitest lehetett itt jelen, amelyek azután egymásnak ütközve a ma meglévő bolygók alapjait képezhették. A Naprendszer születését követő korai, nagyjából 10 millió éves időszakról van itt szó, amelybe tehát ezen maradványokon keresztül pillanthatunk be.

Eddig ezen protobolygók létezésére csak számítógépes modellek alapján következtethettünk, a mostani tanulmány azonban arra mutat rá, hogy akár konkrét bizonyítékok is létezhetnek, ezeket pedig akár (szó szerint) a kezünkbe vehetjük.