Először készült fotó egy fekete lyukról

Sokéves munka és 5 petabyte adat volt szükséges az első felvételhez.

A fizikusok (és az érdeklődő laikusok) számára gyakorlatilag Einstein és az általános relativitáselmélet óta izgalmas kérdés, hogy fekete lyukak valójában miként festenek, bár korábban létezésükkel kapcsolatban is számos kérdés merült fel. Most az első felvételt is sikerült elkészíteni, amely igazolta az elméletet és az abból levont főbb következtetéseket.

A National Science Foundation már hetekkel ezelőtt jelezte, hogy április közepén kerül majd sor a fontos sajtótájékoztatóra, amelynek során elsőként vehetünk majd szemügyre egy fekete lyukat, pontosabban annak árnyékát, amelyet a lyukat körülvevő forró gáz, illetve annak részecskéi jelenítenek majd meg számunkra (hiszen maga a fekete lyuk továbbra is láthatatlan marad). Az élő közvetítés során kifejtették, hogy évtizedes munka után érkeztünk el a fontos mérföldkőhöz, amit az tett lehetővé, hogy számos, a Föld különböző pontjain működő rádióteleszkópot, azok munkáját hangolták össze, kiegészítve a meglévő hardvert, hogy minél pontosabb megfigyelést végezzenek el, az adatokat (amelyekből mintegy 5 petabyte gyűlt össze csak azért, hogy végül megmutathassák a néhány száz kilobyte-os felvételt) pedig megfelelő módon eltárolják a későbbi kielemzés céljából – a nagy mennyiségű merevlemezt végül repülővel szállították a központba.


Einstein elméletét szépen visszaigazolta a felvételen látható alak, az EHT által éveken keresztül megfigyelt, majd pedig 2017-ben, a rendkívül jó (és több területen azonos) időjárási körülmények alatt még pontosabban megvizsgált, tőlünk mintegy 55 millió fényévnyire lévő fekete lyuk (az M87 galaxisban) ugyanis valóban félholdszerű formát ölt, ennek mérete azonban olyan kicsiny, hogy a pontos megfigyeléshez egy, gyakorlatilag a Föld méretével megegyező teleszkópra volt szükség, amit nyilván csak egy szerteágazó rendszer kialakításával lehetett megvalósítani, kiszűrve a fekete lyuk környezetéből eredő rádióhullámokat, valamint az egyéb zavaró hatásokat – ehhez még az erre kijelölt szuperszámítógépnek is nagyjából 2 évre volt szüksége. Most jöhetnek a további felvételek, amelyekből következtetéseket vonhatunk le a fekete lyukak eredetére, azok életére vonatkozóan, de talán az is kiderül majd, hogy a relativitáselmélet és a kvantumelmélet közül melyik szerepel jobban ebben az extrém környezetben, amely ideális kutatóterepnek bizonyulhat.

Hosszabb távon az egymástól eltérő fekete lyukak megfigyelése, azok összehasonlítása is megvalósulhat, itt tehát számos további kérdésre (így például a különbözőségek jellegére és azok okaira) is választ kaphatunk majd.