Nem ősünk az Australopithecus sediba

Statisztikai elemzés utal arra, hogy a fiatalabb maradványok nem közvetlen őstől származnak.

A laikusok körében (az iskolai oktatásnak köszönhetően) jó ideje ismert tény, hogy az emberfélék családjába tartozó Australopithecus nem fontos szerepet játszott az evolúció folyamatában, bár az még a kutatók számára sem teljesen világos, hogy ezen csoporton belül pontosan mely fajokat sorolhatjuk az emberek (vagyis a a Homo nem) közvetett ősei közé. Most egy tanulmányban cáfolják az évekkel korábban felvetett új elméletet, így a fiatalabb maradványokat kivennék ebből a körből.

Szakemberek egy csoportja még 11 évvel ezelőtt állt elő azzal a magyarázattal, miszerint a dél-afrikai Johannesburgtól nem messze megtalált leletek, ezzel pedig az Australopithecus sediba névre keresztelt faj egyedei, szintén közvetett őseink közé tartoznak, dacára annak, hogy ezek korát 1,97 millió évre becsülik, miközben a sokkal jobban ismert Australopithecus afarensis (amely szintén az emberszabású majmok és az ember bizonyos jellemzőinek keverékét mutatja) jóval idősebb, többek között 3 millió éves leletekből állt össze (lásd a híres Lucy-maradványt). Az szintén széles körben elfogadott részlet, hogy ezen fajok és az emberek hosszú időn keresztül együtt voltak jelen a bolygó felszínén, a Witwatersrand Egyetem kutatói azonban most az összes meglévő leletet és az azokat tanulmányozó munkákat átfésülve álltak elő egy statisztikai elemzéssel, amely kizárni látszik az említett teória megalapozottságát.

Eszerint ugyanis mindössze 0,9 százalék a valószínűsége annak, hogy a mintegy 2 millió éves A. sediba és a legkorábbi ismert, 2,8 millió évesre becsült embermaradványok között közvetlen kapocs lenne. A problémát éppen ez jelenti, az A. sediba ugyanis 800 ezer évvel fiatalabb, és bár hasonló fordított kapcsolatra van példa (a H. erectus és a H. antecessor párosa révén, amelyek között 100 ezer év a különbség, illetve az átfedés), a sokkal nagyobb időbeli távolság komoly problémát jelent. A másik faj, az A. afarensis maradványai ráadásul a szintén Etiópiában megtalált korai emberi állkapocs közelében kerültek elő, itt pedig több hasonlóságot fedezhetünk fel a leletek között. Az afarensis faj tehát több szempontból, így például a morfológiai jellemzők, a helyszín, valamint az időbeli eltérés alapján is jobb jelöltnek bizonyul, mint a sediba, a statisztika elemzés pedig arra utal, hogy ez utóbbi nem sorolható ebbe a körbe.

A Homo nem eredete ugyan még mindig kissé homályos, abban viszont a kutatók biztosak, hogy a homo sapiens nagyjából 300 ezer évvel ezelőtt bukkant fel, mégpedig Afrika északnyugati részén. A mostani elemzés készítői azonban leszögezik, hogy ők mindössze a meglévő leletek és korábbi tanulmányok alapján vonták le a fenti következtetést, tehát itt további maradványok megtalálása és kielemzése változtathat a képen.