A mai robotok a férfiak fantáziáit jelenítik meg

Addig jó, amíg mi alakíthatjuk a jövőnket és nem szembesülünk azzal, hogy a gépek elválaszthatatlanul az életünk részeivé váltak.

Maria Arlamovsky rendező elkészítette a Robolove című filmjét, amelyet március 27-től mutattak volna be. A műben megszólal Hiroshi Ishiguro, az Oszakai Egyetem Intelligens Robot Laboratóriumának a vezetője, az androidkutatás egyik legnevesebb japán képviselője; továbbá June Korea dél-koreai művész, aki a humanoid robotokkal való együttélést teszteli; Natasha Vita-More, aki a biztonsági mentését szeretné egy gépbe eltárolni, hogy így válhasson halhatatlanná; illetve Matt McMullen szexrobot-gyártó.

"Engem elsősorban az érdekelt, hogy miképp építjük fel a kapcsolatainkat ezekkel a gépekkel, hogyan néz ki egy ember-gép kapcsolat és milyen érzelmi vonatkozásai vannak. A forgatási munkák alatt csalódottan vettem tudomásul, hogy a humanoid robotok nagyon keveset tudnak. A média ugyan azt állítja, hogy a gépek már nagyonsok mindenre képesek, de ez valójában nem így van. A Sophia nevű humanoid robot például csak előre elkészített kérdésekre tud válaszolni és akkor is csupán bizonyos területek esetében. Az ember ilyenkor némileg átverve érzi magát."

"A mérnököknek ugyanakkor produkálniuk valamit azért, hogy ezeket a gépeket értékesíteni tudják, mert a további kutatásokhoz sok pénze van szükség. A forgatás során tanultam meg azt, hogy mennyire nagyszerűek vagyunk mi, emberek és rendkívül nehéz minket lemásolni. A robotoknak azért kell emberszerűeknek lenniük, mert akkor tudjuk őket könnyebben elfogadni. Érdekes párhuzam, hogy az első autók is hintókra hasonlítottak, mert az akkori emberek az A pontból B pontba való eljutást csak hintón tudták elképzelni."


"S akkor ott van még a forma is. A gépek többsége női testet kap, mert a gyerekeket nem veszik komolyan, és a nők mindkét nem számára esztétikusabbak. Egy nőtől kevésbé tart valaki, mintha egy Terminátorra hasonlító robot állna előtte. De a technikát a férfiak uralják, ezért az ő fantáziáikat reprodukálják. Szerintem sokkal több nőnek kellene lennie ezen a területen. A mostani helyzet az 1950-es évekre emlékeztet, amikor csak a férfi építészeknek engedték meg a települések tervezését, emiatt azok nem voltak alkalmasak például a babakocsival való közlekedésre. Az embereknek nagyban kellene gondolkodniuk, számos különböző álláspontot kellene figyelembe venniük, hogy sok emberi igénynek tudjanak megfelelni" - jelentette ki Maria Arlamovsky.

A rendező szerint a szexrobotokkal az ágazat azt akarja bizonyítani, hogy azok érzelmi hiányosságokat is képesek pótolni, vagyis nem csupán a szexuális kielégülést szolgálják, hanem a magányt is enyhíthetik. Különösen a gazdagabb országokban van sok magányos ember, a robotokból pedig megbízható partnerek lehetnek. De önmagában az is érdekes kérdés, hogy milyen lehet egy ember-gép kapcsolat. Az embereknek van egójuk, mindenkinek vannak saját igényei és nem csupán a többiek igényeit akarja kielégíteni. Matt McMullen, a Harmony nevű szexrobot gyártója úgy véli, az emberek félnek megnyílni másoknak, mert attól tartanak, hogy akkor megbélyegzik és elítélik őket. Ez igaz, de meg kell tanulnunk kezelni a frusztrációt.

Hiroshi Ishiguro szerint az ember valójában csak egy majom, ha elvesszük tőle a technikát. "Ez elsőre nagyon durván hangzik, de elég csak arra gondolni, hogy napjainkban mennyi műszaki eszközt használunk és az agyunk már mennyire a mobiltelefonra van kihegyezve. Át kell gondolnunk, hogy hol és hogyan válunk robotokká. Többek között akkor is, ha nem tekintünk fel a képernyőről, amikor a párunk hazajön. S egy csinos női testet vonzóbb lesz nézni, mint egy okostelefont vagy hangszórót, pedig ma már az utóbbiakkal is társalgunk" - taglalta a szakember.

Maria Arlamovsky leszögezte, hogy a gépeken dolgozók közül sokan utópisták, akik valóban szeretnének valamit megvalósítani és egy teljesen új területen akarnak megjelenni. Korábban kontinenseket és távoli ismeretlen területeket fedeztek fel az emberek, most pedig az a cél, hogy a technológia segítségével új világokba jussanak el és új valóságokat hozzanak létre. Ezek a személyek az álmaikat akarják megvalósítani. Természetesen emiatt azután nem néznek se jobbra, se balra. A társadalom feladata lenne azoknak a kérdéseknek a feltétele, hogy ezek a dolgok észszerűek-e és valóban szükség van-e azokra. Fel kell tenni azt a kérdést, hogy akarjuk-e, hogy valóban létezzen például egy robotmásunk. Sajnos a humanoid robotok témájával kapcsolatban egy félelmi szint épül ki, senki sem tud már erről normálisan beszélni. Ebből disztópia alakulhat ki. Egyszerűen meg kell értenünk, hogy a jövő formálásában mi is részt vehetünk és a jövőnk részei vagyunk. De ha nincsen párbeszéd, akkor a robotok egyszer csak ott lesznek az életünkben, és nem feltétlenül olyan formában és minőségben, ahogy szeretnénk.