Alakul a Nagy Hadronütköztető utódja

A megvalósíthatósági tanulmány után másfél évtizeddel épülhet meg a hatalmas objektum.

A CERN illetékesei a jelenleg használt LHC utódjának egyes részleteivel, a megvalósíthatósági tanulmány elindításával foglalkoznak. Nagyjából fél évtized alatt készülhet el a teljes anyag, amely után másfél évtizedet venne igénybe az építkezés, hogy ezután megoldjuk a részecskefizika további rejtélyeit.

A hivatalos bejelentésből kiderül, hogy a mostanihoz hasonló, körkörös kivitelű utód valóban jóval nagyobb lenne, ennek hossza ugyanis 80 és 100 km között lenne, szemben a mostani létesítmény 27 km-es hosszával. Itt a 23 országból álló konzorcium tagjai szeretnének továbbra is vezető szerepet betölteni a részecskefizika területén, és bár egyelőre nem született konkrét döntés az akár 20 milliárd dollárt felemésztő projekt finanszírozásáról, az építkezés elindításáról, legalább megkezdődhet a munka a megvalósíthatósági tanulmányon, amely 2026-ra vagy 2027-re készül majd el. 2040-re épülhet meg maga a létesítmény, amely az LHC-hoz hasonlóan kettős szerepet tölthet majd be, hiszen idővel átalakítható lenne, hogy még nagyobb energiaszintek mellett tanulmányozzuk a kijelölt területet.

Ahogy az LHC is eredetileg elektron-pozitron ütköztetőként kezdte meg pályafutását, ezt követően pedig jóval később, az ezredforduló után alakult át proton-ütköztetővé (amely magasabb energiaszinteket, ám ezzel egy időben sokkal komplexebb és „piszkosabb” ütközéseket eredményezett, mivel a tesztalanyként használt protonok kvarkokból épülnek fel), az utód esetében is az előbbi technológiával kezdenék meg a munkát, majd pedig jóval később módosítanák azt, hogy protonokkal váltsák fel az elektronokat és pozitronokat. Az első körben ugyan ez az alacsonyabb energiaszintek miatt hátrányt jelent, később azonban némileg egyszerűbb lesz a már megfigyelt jelenségek még precízebb tanulmányozása, ahogy azt az elmúlt évtizedben, a Higgs-bozon kapcsán már láthattuk.

Korábban felmerült egy lineáris ütköztető felépítése is (amelyben protonokkal, magasabb energia mellett kezdenék el a munkát), a jelek szerint azonban a körkörös kivitelt részesítik előnyben, mivel ez az említett későbbi átalakítás lehetősége miatt megfelelő kompromisszumot nyújt. Japán kutatók eközben a lineáris változatot preferálják, ám odaát is egyelőre kívánságokról beszélhetünk.