Greak: Memories of Azur

Kiadó: Team17
Fejlesztő: Navegante Entertainment
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core 2 Duo E6750 (vagy erősebb), AMD Athlon 64 X2 6400+ (vagy erősebb), 2 GB RAM, NVIDIA GeForce 8800 GT (vagy erősebb), AMD Radeon HD 6570 (vagy erősebb), 3 GB szabad hely
Ajánlott: Intel Core 2 Duo E8400 (vagy erősebb), AMD Phenom II X2 550 (vagy erősebb), 4 GB RAM, NVIDIA GeForce 9800 GTX (vagy erősebb), AMD Radeon HD 5750 (vagy erősebb), 3 GB szabad hely
Hasonló játékok: Hollow Knight, Trine-sorozat, The Lost Vikings
Kategória: kaland, platformer

A platformerek nagyon régóta a videójátékok részét képezik, de valahogy mostanában eltűnőben van a műfaj. Talán a nagy újítások hiánya lehet az indok, vagy csak szimplán a mai játékosok már komplexebb élményekre vágynak.

A Greak: Memories of Azur egy ötletes csavarral állt elő, ami ugyan nem újkeletű, de mégis ígéretes a zsáner szempontjából. Ha emlékszik még valaki a The Lost Vikings nevű szériára, amit a Silicon & Synapse (most már Blizzard Entertainment néven ismerhetjük) készített, akkor arra nagyon hasonlít a megoldás. Egyetlen játékos irányít több karaktert, folyamatosan váltogatva köztük. Mindenki átlagosan jó valamiben, de mindegyik karakternek van egy saját képessége.

Legelőször a Steam Summer Game Festjén találkoztam a játékkal, ahol a demo megfogott annyira, hogy várjam a kiadási dátumot. Nem is váratott magára a teljes verzió megjelenése, mert a fesztivál idején már majdnem kész termékkel találkozhattunk. Egy szolid platformert vártam erős logikai elemekkel, és ezt félig-meddig meg is kaptuk. Egy kicsit elszomorít, hogy nincsenek komplexebb feladatok a végleges verzióban, ugyanis a karakterváltás lehetőséget adna rá. Nagyrészt csak valamilyen gombra kell ráállni, vagy el kell tekerni egy kart egy bizonyos állásba. De ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük az alapoknál.




A játék sztorija röviden és spoilermentesen a következő: főhősünk három testvér egyike, aki a Courines nevű mágikus fajhoz tartozik. Az Urlag nevű törzs harcosai megtámadják őket, és az egyetlen lehetőségük a menekülésre, hogy egy léghajót építsenek. A történet során főhősünk, Greak megtalálja elveszett testvéreit is, akik csatlakoznak hozzá, és saját képességeikkel segítik Greak előrehaladását. Lényegében semmi különös, de a látványvilág és a kevéske, de nagyon szépen kivitelezett átvezető animáció eladja a sztorit nekünk.

Ahogy már említettem, három karakter irányítása lesz ránk bízva. Elsőként főhősünk Greak, aki egy kardot használ, el tud gurulni a támadások elől, és be tud kúszni rejtett helyekre. Emellé dupla ugrásos képessége is van. Adara egy varázsló típus inkább (nem furcsa, hogy ezt a szerepet mindig a lánytestvérek kapják meg?), aki varázslövedékeket tud lőni. Jól kombinálható ezáltal Greak közelharci fókuszú harcstílusával. Ezenkívül ő képes a levitációra is, és tovább bírja a víz alatt visszatartani a lélegzetét.




Greak bátyja, Rayder egy keményebb karakter. Neki a pajzsa és grapple hookja segít majd a feladatok megoldásában, de cserébe sajnos nem tud úszni, és ha vízhez ér, meghal. Ha kontrollerrel játszunk, akkor karaktereink között a D-pad segítségével könnyedén váltogathatunk. Viszont azonkívül, hogy külön-külön pozícionálnánk őket, lehetőségünk van szimultán irányításra is. Az L2 lenyomva tartásával minden testvér egyszerre mozog és harcol, és ha elvégeztük a puzzleszegmenseket, akkor az R2-vel mindenkit regroupolhatunk, hogy közösen haladjunk tovább.

Ugyan nem mondanám Metroidvaniának a játékot, de lehetőséget ad a térkép arra, hogy ha találunk olyan helyeket, amelyeket még nem tudunk elérni, vagy csak elég trükkösen, akkor azokat később opcionálisan felfedezzük. Meglehetősen lineáris az előrehaladás, de nem mondanám ezt negatívumnak. Valószínűleg sokszor meg fogunk halni a karaktercserék miatt, de nem kell aggódnunk amiatt sem, ugyanis meglehetősen sok mentési pont van szétszórva mindenfelé a világban. A fentebb említett The Lost Vikings esetében, ha az egyik karakter meghalt, akkor továbbhaladhattunk a játékban (bár nagyrészt megnyerhetetlen lett a pálya miatta). Itt, amennyiben pár ütésből összecsuklik az egyik testvér, akkor megyünk is vissza a mentés helyére.




A nem túl rutinos játékosok biztosan frusztrálónak tartják majd a harcrendszert, mert nem elegendő figyelni az ütésekre és az ellenségekre, még pozícionálni is kell három karakterünket közben. Ezt az életpontok száma sem könnyíti meg, ami, mint említettem, pár ütésből gyorsan eltüntethető. Bossfightok esetében ez hatványozottan igaz. Elég komplex feladat hárítani a támadásokat az egyhelyben maradt testvérekkel, miközben figyeljük a támadásmintát ÉS közben támadunk is az arra képes karakterrel.

Szerencsére nem sok bossfight van, de azok megdolgoztatnak bennünket az achievementekért. Az ilyen helyzetek miatt nem is értem, miért nincs egy local co-op lehetőség benne, hogy egy másik kontrollerrel irányíthassuk az egyik épp használaton kívüli testvért. Tervezési szempontból érthető, hogy így sokkal nehezebb a játék, de teljesen jól alkalmazható opcionális megoldás lenne a multiplayer lehetősége.


Grafika: A játék nagyon hasonlít a mostani híresebb platformer játékokra, de elég sajátosság van benne, hogy ne mondhassuk azt, hogy lemásolta őket. Kézzel rajzolt textúrák és átvezető animációk találhatók a játékban, ami nagyon részletgazdaggá teszi a látványvilágot. Szinte úgy érezhető, mintha egy rajzfilmmel játszanánk. A sok frame-ből álló animációk miatt nem tűnik darabosnak sem a mozgás vagy a támadás. Minden terület képes érzékeltetni az arányokat és a mélységet a helyszíneken. Nagyon hangulatos megvilágítások teszik még teljesebbé a környezetek által sugallt érzéseket. Nagyon hasonlít a rajz stílusa a Hollow Knightban láthatóhoz, de az elnagyolt, cuki karakterek helyett itt inkább részletgazdagabb megjelenítés jellemző.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Az UI jól átláthatóvá teszi az információkat a monitor sarkaiba rendezve, sosem vesz el értékes látóterületet. Az irányítás ugyan nem egyszerű, de megszokható. Amikor egyszerre kell irányítanunk hőseinket a sokaság közepén, az meglehetősen nehéz tud lenni, de a puzzlerészek alapján nem hiszem, hogy problémákba ütköznénk a pozícionálással. Az inventory meglehetősen limitált férőhellyel rendelkezik. Ez egyrészt a realizmust erősíti, másrészt frusztrálja is a játékost, akinek döntenie kell, melyik tárgyat képes magával vinni. A küldetéses tárgyakra lehetne egy külön tárhely például, hogy ne legyen szükség mondjuk egy healing item beáldozására érte. Ezt elvileg az első nagyobb update javítani fogja.

Játszhatóság: Ahogy már korábban említettem, elég lineáris a haladás a sztori során, így különösebb backtracking nem szükséges, mint sok más platformer esetében. A kimaradt területek teljesen opcionálisak, csak akkor menjünk vissza, ha kedvünk van hozzá. A játék az időtartamát tekintve olyan 8-10 óra körül mozog, ami természetesen a halálok számától is erősen függ, és az irányítás megszokása is közrejátszik benne. Az ending lehetőséget ad folytatásra, így akár az sem kizárt, hogy hamarosan egy újabb résszel is találkozhatunk.

Intelligencia, nehézség: Azt kell mondani, hogy a bossfightok jobban megmozgatják majd az agytekervényeinket, mint a puzzlerészek, de azért azok sem kőbunkó nehézségűek. Amire leginkább szükségünk van, az a helyszín kiismerése. Minden teremben vannak árulkodó jelek arra, hogy mi lesz a továbbjutáshoz vezető megoldás, csak észre kell vennünk őket. A jó összhang és a harc alatti pozícionálás akár tönkre is teheti a játékélményünket. Ha azt nem megfelelően sajátítjuk el, akkor magas respawnszámra számíthatunk a történet során. Természetesen többkarakteres platformer lévén nem hagyhatjuk ki a fényeket irányító feladványokat sem. Itt inkább a PC-s irányítás lesz majd nehézkesebb. A mozgás esetében is az első nagyobb update hozhat majd javulást.

Hangok, zene: A játék zenéjéért (ami külön OST-ként is megvásárolható) a Philharmonic Orchestra Cinco de Mayo felelt, és minden esetben nagy löketet ad a hangzás a látványvilágnak. Komolyabb stúdióknál sem hallani néha ilyen minőségi zenei aláfestést. Ráadásul sokszor játszottak a készítők a hangeffektek és a zene mixelésével. Ezt úgy kell érteni, hogy néha eltűnik a háttérzene, hogy a magány és elhagyatottság hatását keltse az aktuális terület. A tárgyak és csaták hangjai is jól kivehetők és jó minőségűek. Mivel rengeteg párbeszéd található a játékban, így nagy kár, hogy nincs szinkron benne. Nagyon sokat fogunk olvasni, vagy a tovább gombot püfölve átlépni rajta.

Összegzés: Nagyon szép és ötletes platformert kaptunk. Sajnos nem hibátlan a játék, és ezek elég sok helyen elő is fognak jönni. A közös mozgás sokszor zavaróan pontatlan. Ha például az egyikünk támad, akkor nem veszi a játék figyelembe a támadás animációjának idejét, és gyorsan kiesnek a testvérek a szinkronból. Ugyanígy a platformokra való felkapaszkodás is képes tönkretenni a szinkronban mozgatást. A kézzel rajzolt kinézet nagyon sokat hozzátesz a játékélményhez. A multiplayer lehetősége számomra egy fájó pont marad. A logikai feladatok lehetnének egy kicsit nehezebbek.