Egymillió GHz a mikrochipek elméleti maximális sebessége

Ezt egy nemzetközi fizikuscsoport állapította meg.

A Lajos-Miksa Egyetem, a Max Planck Kvantumoptikai Intézet, a Bécsi Műszaki Egyetem és a Grazi Műszaki Egyetem munkatársai közölték, hogy a tranzisztorok jelsebességének a fizikai határa egymillió GHz, amely egy Petahertz. Ez körülbelül 100 000-szer gyorsabb a mai tranzisztoroknál. Az ugyanakkor erősen kérdéses, hogy valaha a szakemberek képesek lesznek-e ilyen számítástechnikai chipek gyártására.

A mikroelektronika két dolgot követ azért, hogy a számítógépeket gyorsabbá tegye. Az első, hogy az alkatrészeket egyre kisebbé tegye azért, hogy az adatátvitel minél kevesebb időt vegyen igénybe. E miniatürizálás fizikai határa az atom méreténél van, annál kisebb áramkör nem hozható létre. A másik, hogy a tranzisztorok jeleit felgyorsítsák. Martin Schultze, a Grazi Műszaki Egyetem Kísérleti Fizikai Intézetének vezetője ez utóbbival kapcsolatban kifejtette, hogy minél gyorsabbak akarnak lenni, annál magasabb frekvencián kell működnie az adott elektromágneses jelnek. Így viszont előbb vagy utóbb a fényfrekvenciákhoz jut el az ember. Ez történik például az optoelektronikában.

Hatékony anyagnak számítanak az üvegek és a kerámiák, mert a félvezetőkkel összehasonlítva sokkal több energiát igényelnek, de a több energia egyúttal lehetővé teszi a magasabb frekvenciás fény alkalmazását is és ezáltal a gyorsabb adatátvitelt. A probléma az, hogy a szilárd dielektromos anyagok (kerámia, üveg stb.) nem vezetik az áramot anélkül, hogy tönkre ne mennének.

Marcus Ossiander, a Hardvard Egyetem leendő doktorandusza kiemelte, hogy ha valaki egy elektromágneses mezőt gerjeszt egy üvegben azért, hogy vezesse az áramot, akkor később eltörhet vagy egy lyuk keletkezhet benne. A kutatócsoport azt akarta elérni, hogy az anyagoknak ne legyen idejük széttörni.