Zenei streamelés - véget kell vetni a "grátisz kultúrának"

De a reklámok által finanszírozott ajánlatokat, az algoritmusokat és a kreatív művészek általános értékvesztését is vizsgálni kell.

A magyar Artisjus és a nemzetközi szakma is aggódik, mert hiába hallgatnak az emberek egyre több zenét a streamingszolgáltatókon keresztül, mindez az előadóknál nem érződik. A szerzői jogkezelőket tömörítő GESAC által megrendelt, független európai tanulmány (Study on the Importance and Role of Authors and Composers in the European Music Streaming Market) készítői arra jutottak, hogy a streamelés már ma is a teljes zenefelhasználás 68 százalékát teszi ki, ezért a kreatív művészeknek nehéz dolguk van. Ennek okai többek között a széles körben elterjedt reklámfinanszírozású kínálat, a néhány művész számára előnyös algoritmusok és az értékvesztés. Mindezekre Emmanuel Legrand iparági szakértő mutatott rá, aki szerint a helyzetet a szabad kultúra, vagyis az ingyenesen elérhető stream-ajánlatok megszüntetése, a bevételek újraelosztása és a sokszínűség előmozdítása orvosolhatnák.

Az emberek a zenéket ma már egyre gyakrabban ingyen hallgatják, mivel a reklámok által finanszírozott ajánlatok széles körben elterjedtek. Ezek azonban körülbelül tízszer kevesebb bevételt generálnak, mint a fizetős előfizetések. Az előfizetési díjak évek óta nem emelkedtek, így bár a zenei stream-szolgáltatások minősége, a zeneszámok száma és felhasználóbarátsága nőtt, általános értékvesztés tapasztalható. Probléma, hogy a szolgáltatók elsősorban a felhasználók számának növelését tartják szem előtt, amihez képest az alkotók kompenzációja másodlagos. Az IT-óriások (pl. Apple, Amazon) üzleti modellje az, hogy a felhasználókat a zene segítségével bevonják az ökoszisztémájukba, ahol más termékeiken (pl. okoshangszórók eladásával) realizálnak profitot.

2001-ben az első, a ma ismert modellel működő oldal, a Rhapsody 15 ezer dalt kínált az előfizetési díjért cserébe, míg ma a Spotify-on nagyjából 8 millió előadó zenéje található meg. Az előfizetés ára másfél évtizede nem változik, még az inflációt sem követi: a legtöbb országban 9,99 euró, dollár vagy font. A különféle kedvezményekkel, a családi csomagok terjedésével ráadásul az egy felhasználóra eső bevétel még csökken is. A felhasználók bevonását szolgálják egyes szolgáltatók ingyenes ajánlatai is, így a zene elértéktelenedik.

A szakember úgy becsülte, hogy a bevétel körülbelül egyharmadát a stream-szolgáltatások tartják meg. A fennmaradó 70 százalékból 55 százalékot a kiadók és előadók, 15 százalékot pedig a dalszerzők és a zenei kiadók kapnak meg. Nagyon szűk réteg profitál a slágerorientált piacból, az összegek felosztási rendszere erősen a sztároknak kedvez. 2021 márciusában a Spotify-streamek 90 százalékát 57 000 előadó adta. Ugyanakkor a Spotify előadóinak 93 százaléka kevesebb mint 1000 havi hallgatóval rendelkezik. Ebben az aszimmetriában az algoritmusok is felelősek. A kívülről átláthatatlanul működő rendszer a slágereknek és azok alkotóinak kedvez, ami az új előadók felfedezését megnehezíti, a kulturális sokszínűséget csökkenti.

Az alkotók helyzetének javítása érdekében a tanulmány átláthatóbb algoritmusokat javasol. A zenei piacot európai uniós szinten is támogatni lehetne a sokszínűségi mutatók és eszközök előmozdításával, amelyek megkönnyítik a hiánypótló repertoárok és az európai alkotók ismertségét és felfedezhetőségét. Új keresőfunkciók beépítésével láthatóbbá kell tenni a szerzőket, ugyanakkor intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a felhasználókat a fizetős előfizetési modellekre való feliratkozásra ösztönözzék. A megnövekedett összbevételeket végül úgy kell elosztani, hogy a szerzők nagyobb mértékben részesüljenek a növekedésből. A tanulmány szerint mélyrehatóan és európai szinten kellene megvizsgálni a különféle felosztási metódusok hatását, pl. az ún. felhasználó-központú felosztást, ahol az egyes előfizetők által befizetett díjakat közvetlenül az általa hallgatott zenék jogosultjai között osztanák el. A jelenlegi rendszerben ugyanis a pénzek egy „kalapba” mennek, amiből teljes meghallgatási számok alapján számolják a jogdíjakat.

"A dalszerző a zeneipari értéklánc első szereplője, mégis sokszor az utolsó helyre kerül, amikor a bevételek megosztására kerül a sor. Olyan streaming ökoszisztémát kell létrehozni, amelyben a szerzők is megtalálják a számításukat” – mondta el a tanulmány eredményei kapcsán dr. Tóth Péter Benjamin, az Artisjus üzleti és transzformációs igazgatója. "Nem fogadhatjuk el továbbra is ezt az üzleti modellt, amely a felhasználók és a kínálat exponenciális növekedése ellenére sem képes megfelelően díjazni az alkotókat" - emelte ki közleményében Gernot Graninger, a GESAC elnöke. "A tanulmány hasznos betekintést nyújt az európai döntéshozóknak a piacról, és konstruktív megközelítést kínál a szerzőbarát és kulturálisan sokszínűbb zenei ökoszisztéma kialakításához" - mondta Véronique Desbrosses, a GESAC vezérigazgatója.