Routerek felügyelhetik a légzést

A vezeték nélküli hálózati útválasztók egy kis kiegészítéssel képesek mérni a helyiségben tartózkodó személy légzésszámát.

Az internetes útválasztók által kibocsátott jelek nemcsak a táblagépek és az okostelefonok hálózathoz való csatlakoztatására használhatók, de egy vezeték nélküli hozzáférési pont segítségével a helyiségben tartózkodók légzésszámát is mérni lehet. Az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet (NIST) szakemberei szerint a router így az egészséget veszélyeztető légzési zavarok korai előrejelző eszközévé válik.

A vezeték nélküli routerek által kibocsátott elektromágneses hullámok visszaverődnek bizonyos akadályokról vagy áthatolnak az anyagon, beleértve az emberi testet is. Amikor az utóbbi mozog, például lélegzik, akkor az érzékelhető. Ezek az interakciók természetesen nem szakítják meg az internetkapcsolatot, de ha figyelik, akkor jelezhető, valaki bajban van - legalábbis a NIST kutatói által kifejlesztett új rendszer segítségével. Az egész kutatás onnan indult, hogy 2020-ban a NIST tudósai segíteni akartak az orvosoknak a koronavírus-járvány elleni küzdelemben. A betegeket karanténba helyezték és a lélegeztetőgépek hiánycikknek számítottak. Korábbi kutatások már vizsgálták a Wi-Fi jelek alkalmazását az emberek vagy a mozgás érzékelésére, de csak mérsékelt sikerrel.


Az orvosi próbabábut egy süketszobában helyezték el, itt mozgatták a mellkasát, és mérték hogyan torzulnak a jelek a helyiségben
A Jason Coder által vezetett csoport a csatornaállapot-információt (CSI) használja, azt a jelet, amelyet a laptopok, az okostelefonok és más berendezések bocsátanak ki. Ez a jel mindig ugyanolyan és az azt fogadó hozzáférési pont tudja, hogy hogyan kell kinéznie. De ahogy a CSI-jelek a környezeten keresztülhaladnak, torzulnak. A hozzáférési pont elemzi a torzítás mértékét a kapcsolat beállításához és optimalizálásához. A csapat módosította a router firmware-jét, hogy másodpercenként akár tízszer is lekérdezhesse ezeket a jeleket és így részletes képet kapjon arról, hogyan változnak meg.

A rendszer tökéletesítéséhez a NIST munkatársai egy oktatási célokra kifejlesztett próbababát használtak, amely szimulálta a légzés minden elképzelhető típusát, a normális légzéstől a kórosan lassú és a kórosan gyors légzésig, valamint az asztmát és a tüdőbetegségeket. Ezekben az esetekben a test nagyon specifikus módon mozog. A baba légzésének mozgása (zihálás, köhögés) megváltoztatja a wifi-jel útját. A mérnököknek egy mélytanuló rendszer közbeiktatásával végül sikerült elérniük, hogy a légzőszervi betegségek esetében 99,54 százalékos felismerési arányt érjenek el. A fejlesztők azt remélik, hogy az alkalmazás- és szoftverfejlesztők keretként használhatják a munkában bemutatott folyamatot a légzés távfelügyeletére alkalmas programok létrehozására.