Mindent megtesz a kizárólagos tintahasználatért a HP

A nyomtatóik azért olcsók, mert a hozzájuk szükséges kellék drága.

Az ügy előzményei 2016-ig nyúlnak vissza, amikor a HP letiltotta a harmadik féltől származó kellékeket és a nyomtatóinak fimware-jeibe beprogramozott egy lejárati dátumot. Ez utóbbinak köszönhetően, ha valaki egy harmadik féltől származó tintapatront használt a tintasugaras nyomtatójában, akkor 2016. szeptember 13. után olyan hibajelzést kapott, amely szerint az adott tintapatron hibás és tovább nem használható. Az ügyben az Amerikai Egyesült Államokban jogi eljárás indult, amely 2018 szeptemberében megegyezéssel zárult és a társaságnak kártérítést, illetve perköltséget kellett fizetnie. Tavaly szeptemberben pedig a Euroconsumers európai fogyasztóvédelmi szervezet jutott peren kívüli egyezségre a Hewlett-Packarddal.

Most újabb ügyfelek fenyegetőznek csoportos kereset benyújtásával. A felhasználók több évtizede már nem csupán a gyári tintapatronokat és a tonereket választhatják a nyomtatóikhoz, hanem utántöltött termékeket is, amelyek sokkal olcsóbbak, igaz, a minőségük bizonyos esetekben megkérdőjelezhető. A nyomtatók olcsók, miközben a tintapatronok és a tonerek viszonylag drágák, a felhasználók pedig - érthetően - próbálnak takarékoskodni. Az olcsó készülékek arra ösztönzik az embereket, hogy vásárolják meg azokat, de azt gyakran elfelejtik közölni, hogy mennyibe kerül a kompatibilis tintapatron vagy toner.

A márkán kívüli nyomtatótartozékokkal való üzlet olyan, mint egy dróton való egyensúlyozás a magasban. Az ilyen kiegészítőket gyártó vállalkozásoknak kínosan ügyelniük kell arra, hogy termékeik illeszkedjenek a nyomtatókhoz, ugyanakkor ne sértsenek meg semmilyen szabadalmat. Az ügyvédek ezért ugyanolyan fontosak ezekben a vállalatokban, mint a fejlesztőmérnökök. Ezzel szemben a nyomtatógyártók igyekeznek megvédeni vásárlói hűségüket - többek között olyan észszerű szolgáltatásokkal, mint a patronok újrahasznosítása: a még használható patronokat újratöltik és kedvezőbb feltételekkel kínálják.

A Hewlett-Packard által alkalmazott gyakorlat a társaság "dinamikus biztonság" nevű koncepcióján alapul. A készülékek szoftvere ellenőrzi, hogy a felhasznált tinta- vagy tonerkazetták saját gyártásúak-e. Amennyiben ez a helyzet, akkor azok a nyomtatóban maradhatnak, még akkor is, ha újratöltött példányokról van szó. E célból a HP tintapatronok házában apró chipek vannak, amelyekkel legitim tartozékként azonosítják magukat. Amennyiben nem igazolják a dolgot, akkor a firmware leállítja a működést és a kijelzőn elmagyarázza a folyamatot. A 2016 előtt gyártott eszközök esetében állítólag van mód a harmadik fél kizárásának megkerülésére, például a régebbi firmware újratelepítésével. A gyártó szervizoldalai azonban rámutatnak, hogy a jövőbeni frissítések az ilyen kiskapukat is betömhetik.

A frusztrált vásárlók már megpróbálták felvenni a harcot a Hewlett-Packard ellen csoportos keresetekkel az Amerikai Egyesült Államokban, Ausztráliában és Olaszországban. Vannak olyan professzionális felhasználók, akik már megvásároltak egy nagyobb tonerkészletet, amely a frissítés után értéktelenné válik. Ennek tükrében felmerült a kérdés, hogy vajon jogszerű-e a HP politikája? A gyártó minőségbiztosítási intézkedésként adja el a konkurencia kizárását, de ez egy túlságosan átlátszó érv. Nyilvánvalóan a vásárlói hűségről van szó kényszerítő eszközökkel. De a vásárlónak kell eldöntenie, hogy a következő nyomtatóvásárláskor belemegy-e ebbe. Vannak gyártók, akik liberálisabbak a gyakorlatukban, ezért sok felhasználó egy másik márkanévvel ellátott modell mellett dönt.