2001. július 16. 01:38, Hétfő
Grafika: A játék grafikája - a stílusból adódóan - szerencsére nélkülözi az FPS-ekre jellemző csicsás megjelenést. Nincsenek sugárnyalábok, színes füstök és hatalmas szörnyetegek. Vannak viszont kicsi falvak, a házakon beszakadt ajtókkal és betört ablakokkal, orosz és amerikai tankok és helikopterek, amik a lehető legjobb másolatai a valóságnak. A karakterek mozgása, textúrázása talán egy kicsit elnagyolt, de a hasonló játékok között mindenképpen megállja a helyét. Egyetlen problémám talán az, hogy még 32 biten is élettelennek és tompának tűnnek a színek. A sárgászöld és barna árnyalatok valahogy kicsit fakók és hosszú távon unalmasak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy miért nincs piros egyenruhám, de szívesen láttam volna, mondjuk egy téli pályát. Apropó időjárás... Sajnos az eső és a villámlás modellezése katasztrofálisan sikerült. Még soha nem láttam ennyire rossz megvalósítását az elemeknek, mint itt. Ezzel szemben az árnyékok és úgy általában a fényhatások meglehetősen szépek. Ezek viszont meglehetősen erős gépet és jó grafikus kártyát kívánnak.
Kezelőfelület: Egyszerű de nagyszerű. A játék főmenüje telitalálat a háttérben zajló eseményekkel. A későbbiekben egy jegyzetfüzet lesz a segítőtársunk, amiben elolvashatjuk a napi parancsot, leellenőrizhetjük a felszerelést és átnézhetjük a térkép segítségével az útvonalat. Játék közben bármikor visszatérhetünk erre a képernyőre, ahol egyszerűen kiadhatjuk parancsainkat az embereinknek. A navigálásban a tájolónk lesz nagyon jó szolgálatunkra, amit szintén egyetlen gombnyomással a képernyőre varázsolhatunk, valamint megnézhetjük az óránkat is, ha fontos randevúra sietünk, ahonnan nem érdemes elkésni. A küldetésszerkesztő kezelése is gyerekjáték. Látszik, hogy a fejlesztők nem akarnak később sokat dolgozni az új küldetéseken ezért egy igazán profi eszközt alkottak.
Játékmenet: Hihetetlen micsoda hangulata van ennek a játéknak! Ha valakit csak egy kicsit érdekelnek a katonás dolgok, valószínűleg örök szerelembe fog esni a Flashpoint-al. Az éjszakai küldetések, a bajtársak beszólásai, a kis városok látványa a hegytetőről, amint éppen megy le a nap, olyan közel hozzák a valóságos katonai akciót a PC képernyőjén, mint eddig még egyetlen program sem. Már első próbálkozásra is a híres Szakasz című film jutott eszembe, ott érezhették magukat ennyire egyedül és kiszolgáltatottan a katonák, miközben arra vártak, hogy megérkezzen a páncélos vagy jobb estben légi segítség. Elsőre talán nehéznek tűnik majd a játék, hiszen egy-két lövés és kezdhetjük is elölről az adott pályát, de ha beletanulunk, ha megérezzük a játék ízét, olyan élményben lehet részünk, mint eddig soha (hacsak tényleg ki nem tör egy háború, de ebbe még belegondolni is rossz).
Multiplayer: Van, ahogy annak lennie kell. Sajnos ennél többet nem tudok mondani róla, mert még nem volt lehetőségem igazán nagy ütközetben kipróbálni, de előzetesen megadom rá az öt csillagot, mert hiszek a játékban és abban, hogy az elkövetkező hetekben-hónapokban még hatalmas ütközeteket fogunk vívni, akár az interneten, akár a helyi hálón.
Hangeffektek: A hangokra nem lehet panasz, de igazából semmi újdonsággal nem szolgálnak. A fegyverek, a robbanások és a járművek hangja erős közepesre sikerült. A szinkron már egy fokkal jobb, de ami igazán tetszett, az a jó 3D-s megjelenítése a térben ezeknek a hangoknak. Sajnos a rádiózás hangja viszont meglehetősen gyengére és valószerűtlenre sikerült.
Zene: A hangokhoz hasonlóan, itt sem találkozhatunk semmi meglepővel. A játéknak éppen megfelel, de igazából semmi több. A hangulat fokozására jó, de mivel az akció során úgysem halljuk, ezért nem is tűnne fel senkinek, ha csak direkt oda nem figyel rá.
Intelligencia és nehézség: A játék mesterséges intelligenciája nagyon jól sikerült. Elég csak azt megfigyelni, hogy az ellenséges szakasz vagy konvoj hogy szóródik szét, és keres fedezéket egy kialakuló tűzharc esetén. Mindenki rögtön hasra veti magát, az autók pedig lehajtanak az útról, esetleg beállnak a házak vagy a fák közé, ahonnan sokkal nehezebben lehet kigyomlálni őket a helikopterrel. A mesterséges intelligencia ilyen kidolgozottsága már sejtetni engedi, hogy az Operation Flashpoint nem a legkönnyebb játék. Szolgálati időnk többségét valamelyik bokor tövében fogjuk eltölteni, várva az alkalmas pillanatot, hogy kimerészkedjünk a nyílt terepre, és végre átfuthassunk a szemben lévő házhoz. Elég egy esetleg két pontos lövés ahhoz, hogy a fűbe harapjunk, a szovjetek pedig meglehetősen pontosan lőnek. Nagyfelbontásban, egy 17"-os monitoron is csak apró mozgó foltnak tűnnek az ellenséges katonák a bokrok között, egy komolyabb erdei összecsapásban pedig legjobb esetben is csak vaktában lövöldözhetünk, hátha valaki pont arra áll. Hiába ilyen kilátástalanul nehéz a játék, mégis folyamatosan arra sarkall, hogy újra próbálkozzam, és megmutassam az ellenségnek, ki az úr a gáton.
Összgzés: A grafikai gyengélkedés és a már említett problémákon kívül az Operation Flashpoint egy igazán jó játék. Ha valaki csak a Quake-et szerette, valószínűleg jobban teszi, ha messzire elkerüli, de ha egy kicsit is érdekelnek a valós katonai taktikák, a fegyverek és járművek, és úgy gondolod, hogy ezeket szívesen ki is próbálnád, anélkül, hogy a valódi hadseregben kellene az idődet vesztegetni, akkor csak ajánlani tudom a Flashpoint-ot. Olyan élményben lesz részed, mint még soha...