A Nap vasmagja okozhatja a kitöréseket

A napokban a Földet sújtó napviharokat feltehetően a Nap vasban gazdag belseje okozhatta, állítja a Missouri-Rolla Egyetem egyik kutatója, aki szerint a Nap magja az általánosan elfogadott nézetekkel ellentétben nem hidrogénből, hanem sokkal inkább vasból tevődik össze.

Dr. Oliver Manuel, a magkémia professzora úgy véli, hogy a "standard Nap modell" - mely szerint a Nap magja hidrogénből tevődik össze, félreértésekhez vezetett a napkitörések keletkezéséről, valamint pontatlan képet ad a globális éghajlatváltozás természetéről.

A legutóbbi napkitörések erős geomágneses viharokat, hatalmas töltéssel rendelkező részecskefelhőket indítottak útjukra, ami veszélyt jelent az elektromos és a magas frekvenciájú rádiókommunikációs eszközökre, valamint a műholdakra. A Nap folytatódó turbulenciája az űridőjárás előrejelzések szerint az elkövetkező napokban is veszélyt jelent. Manuel állítása szerint a Nap hőjének egy részét valóban hidrogénfúzió állítja elő, mivel a hidrogén, mint a legkönnyebb elem, a Nap felszíne felé mozog. Azonban a hő nagyobbik része egy felrobbant szupernóva magjából származik, ami folytatja az energia előállítását a Nap vasban gazdag belsejében, magyarázta Manuel.


Az egy héttel ezelőtt lezajlott hatalmas napkitörés a SOHO felvételén
"Úgy véljük, a Naprendszer egyetlen csillagból eredeztethető, és a Nap egy összeomlott szupernóva magjából alakult ki" - magyarázta Manuel. "A belső bolygók többsége a csillag belső részéből alakult ki, a külső bolygókat pedig a csillag külső burkának anyagai építik fel." Manuel tanulmánya arra utal, hogy a Nap mágneses mezőinek kialakulásáról alkotott hagyományos nézet hibás. "A napfizikus társadalomban uralkodó nézet szerint a Nap külső részein uralkodó plazmafolyamoknak köszönhetően Nap-dinamók generálják a mágneses mezőket. A hidrogénnel töltött Nap modellje kevés más egyéb lehetőséget kínál, mitöbb a Nap-dinamók működését is rengeteg talány övezi " - mondta Manuel.

Manuel magyarázata a szupernóva elméleten alakul, ami ellent mond a széles körben elfogadott nézettel, mely szerint a Nap és a bolygók 4,5 milliárd évvel ezelőtt alakultak ki egy viszonylag kétértelmű csillagközi porfelhőből. Tanulmányában Manuel kifejtette, a változó mezőket vagy a Nap magjában forgó neutroncsillag vagy egy reakció okozza, ami a neutroncsillagot körülvevő vasat szupravezetővé alakítja. Ezt a reakciót nevezik Bose-Einstein kondenzációnak.


A Nap belső szerkezete az általánosan elfogadott nézet szerint
Bár Manuel elméletét számos tudós elutasítja, kutatók bebizonyították, hogy a távoli naprendszerek csillagai vasban és más fémekben gazdagak. Tavaly nyáron Debra Fischer, a Berkeley Egyetem csillagásza bemutatta több mint 750 csillagról késztett tanulmányát, melyből kitűnik, hogy a fémekben gazdag csillagok 20 százaléka rendelkezik bolygókkal. Manuel úgy véli Fischer kutatása segíthet alátámasztani 40 évnyi fáradozását, mellyel meg szeretné változtatni az emberek nézetét a Naprendszer eredetéről. Szerinte egy szupernóva érte el galaxisunkat körülbelül 5 milliárd évvel ezelőtt, életet adva a Naprendszert benépesítő összes égitestnek.

A meteoritok elemzése rávilágít, hogy minden ősi héliumot "furcsa xenon" kísér, magyarázta, hozzá téve, hogy mind a hélium, mind a fura xenon, ami a Jupiterben is megtalálható, a szupernóva külső burkából származik.


A napkitörések a látványos északi fényen kívül nagy károkat is okozhatnak
1975-ben Manuel és kollégája Dr. Dwarka Das Sabu először tételezte fel, hogy a Naprendszer egy szupernóvaként élete végére ért forgó csillag törmelékéből alakult ki. Állításukat a meteorok és holdkőzet minták tanulmányozására építették, melyek mind szokatlan xenonnyomokat mutattak. A NASA Galileo szondája 1996-ban a Jupiter héliumban gazdag atmoszférájában ugyanezeknek a xenongázoknak a jelenlétét mutatta ki, ami Manuel szerint szilárd bizonyíték a hagyományos modell ellen.

Manuel először 1972-ben kezdte el a vasban gazdag Nap elméletének kialakítását. Abban az évben Manuel és kollégái a Nature magazinban jelentették be, miszerint a primitív meteoritokban talált xenon a hagyományos és egy "szokatlan" xenon keveréke. A szokatlan xenon olyan izotópokban gazdag, melyek szupernóva robbanáskor jönnek létre, olvasható az írásban, és nem alakulhatnak ki meteoritokban.

Három évvel később Manuel és Sabu rájött, hogy a meteorokban az összes ősi hélium ugyanott található, ahol a furcsa xenon. A felfedezésre támaszkodva arra a következtetésre jutottak, hogy a Naprendszer közvetlenül egy szupernóvából alakult ki és maga a Nap a szupernóva összeomlott magjára épült. Az óriásbolygók, mint a Jupiter, a szupernóva külső részéből formálódtak, míg a Föld és a belső bolygók a szupernóva belsejéből származó anyagból alakultak ki. Ezért lehetséges, hogy a külső bolygók főként hidrogénből, héliumból és más könnyű elemekből állnak, míg a belső bolygók kapták a nehezebb elemeket, mint a vasat, ként és szilíciumot, mondta Manuel.