Szélessáv, és ami mögötte van

A szélessávú eléréssel rendelkező felhasználók legtöbbje kábeles vagy DSL kapcsolatot használ, de az új technológiák megjelenésével ez az arány alapjaiban változhat. Az internetelérés kapcsán példaként leginkább a behálózott Dél-Koreát emlegetik, de a Wimax és az UMTS elterjedésével megjelenhetnek a vezetéknélküli alternatívák.

Az internethozzáférés elterjedtsége és magas sávszélessége kapcsán példaként leginkább Dél-Koreát emlegetik. A nem túl nagy ázsiai országban teljesen általános a 8 Mbites kapcsolat, melyen már tv-adásokat is lehet sugározni, és a hálózat elterjedése egy új kultúrális szféra megjelenését is eredményezte. Ugyan sokan elutasítják az itteni helyzet más országokkal történő összehasonlítását felhívva a figyelmet az ország nagy népsűrűségére, mely a telekommunikációs cégek számára lehetővé teszi, hogy kis területen nagyon sok embert érjenek el, költséghatékonnyá téve a drága beruházásokat is. (Szöul lakossága 10 millió, itt lakik az ország egynegyede, és a városlakók többsége magas toronyházakban él.)


Szöul ideális a szélessávú szolgáltatások számára
A demográfiai és geográfiai eltérések ellenére is sokat lehetne tanulni tőlük a szabályozás és piacszervezés terén. A szöuli kormány '90-es évek közepén meghozott, mérföldkőnek tekinthető nemzeti kezdeményezése valódi versenyt hozott, ami az árak zuhanásához és a kínált sávszélesség emelkedéséhez vezetett. A digitális technológia alkalmazásában szédületes haladást értek el, az emberek minimális összegekért fizethetnek elő filmekre ("video on demand", azaz igény szerinti sugárzással), és az olcsó net egy máshol csak marginálisan létező réteg, az online játékszféra felfutását eredményezte. A versenyeket mintegy 30 000 ember látogatja, az országban három tévécsatorna csak a multiplayer játékokkal kapcsolatos eseményekkel foglalkozik, és a sztárokat a többi sport bajnokaihoz hasonlítható rajongótábor övezi. Az elfogadottságot jellemzi, hogy angol nyelvkönyvsorozat épül a StarCraft játékra, és a területet összefogó szervezet, a World Cyber Games tiszteletbeli elnöke az ország elnöke volt.

Az eredmények még impresszívebbek annak fényében, hogy habár 1995-ben számtalan csak koreai nyelvű belső hálózat volt, akkor még csak kevesebb, mint az emberek 1 százaléka(!) használta az internetet. Ma helyi becslések szerint a dél-koreai háztartások 71%-nak van internetelőfizetése (hazánkban a penetráció mindössze 15%).

A szélessávú elérések terjedését az 1997-es ázsiai pénzügyi válság után kezdték ösztönözni, mivel a gazdasági szakemberek az ország jövőjének alakulásában kulcsszerepet láttak a technológiai fejlesztésekben. Pár év alatt minden nagyobb települést üvegszálas kapcsolattal kötöttek össze, és 2000-re az emberek 30%-a kábelen vagy DSL kapcsolaton át tudott a hálóra lépni. A tervek szerint 2005-ben 80% fog 20 Mbites, vagy gyorsabb sávszélességen át csatlakozni, ami már a HDTV-adások közvetítését is lehetővé teszi. Eközben az állam sem tétlen, 24 milliárd dollárt költenek a mi Közhálónkhoz hasonló, a kormányhivatalokat és a közintézményeket összekötő nemzeti hálózat létrehozására.


Több tízezer ember figyelte a WCG 2004 mérkőzéseit
Az állami befektetés az üzletembereket is megmozgatta, a dél-koreai GNP-ből 13%-kal részesednek a hálózatok kialakításához szükséges felszerelések és szolgáltatások, a számítógépek piaca megnégyszereződött, a hálózati eszközöké nyolcszorosára emelkedett. A lakosok 2004 első negyedévében 1,6 milliárd dollárt költöttek el az interneten, ami arányaiban kétszerese a magát e téren vezetőnek tekintő Egyesült Államok értékének. Megjelentek az internet-telefon szolgáltatók (VoIP), nagy bevételre tesznek szert a tartalomszolgáltatók, az online játékok fejlesztése és a blogok terjedése szintén eddig nem ismert piacokat nyitott meg. (Az online játékok piaci részesedése a PC és konzoljátékok háromszorosa, a koreai játékpiac 2005-ben a becslések szerint el fogja érni a 4,3 milliárd dollárt.)

A fejlődés az Intelt is saját kirendeltség nyitására késztette, a szöuli irodában a gyakorlatban tanulmányozzák az Államokban még csak a tervekben szereplő digitális otthonok működését. A vállalat alkalmazottai a koreaiak internethasználatát figyelik, az online vásárlástól kezdve a játékokig, hogy más országokban is alkalmazható módszert dolgozzanak ki. Megállapításaik szerint a legfőbb húzóerő az online játék lehet, de feltétlenül szükséges a szolgáltatások iránti igény megléte is. Az országok többségében visszatartja a fejlődést, hogy a hálózatokat azért nem fejlesztik, mivel nincs elég az internet iránt érdeklödő, a költséges kiépítés megtérülését biztosítani tudó fizetőképes felhasználó. A 22-es csapdájához hasonló helyzetben a tartalom és internetszolgáltatók befektetés előtt egymásra várnak, és ebből azért is nehéz kitörni, mert a '90-es évek végén lezajlott, valós igényekkel nem alátámasztott nagy hajsza csak az internetlufi kipukkadását okozta, amiből csak mostanában áll helyre az ágazat.

A vásárlói igény csak az egyenlet egyik oldala, a hálózat kiépítése, és széleskörü használhatósága nélkül az egész mit sem ér. Az ország kormánya a szolgáltatókkal szorosan együttműködve dolgozta ki a fejlesztési stratégiát, melynél a versenyre nagy hangsúlyt fektettek. Meghatározták az infrastruktúra alapjait, és kölcsönösen javaslatokat tettek, hogy a magánszektor és az állam mivel tudja segíteni az internet elterjedését. Mint az országok többségében, kezdetben itt is egyetlen monopol szolgáltató volt, a Korea Telecom. Ennek letörésére az állam a versenytársaknak alacsony kamatú hiteleket nyújtott, hogy kiépíthessék saját szélessávú hálózataikat. A program két év alatt 77 millió dollárba került, és az adófizetők pénzéből főként a vidéki területek fejlesztését segítették.


Mára Dél-Korea a kutatások és műszaki fejlesztések egyik éllovasává vált
A kezdeményezésből persze a Korea Telecomot sem hagyták ki, a tisztán állami vállalatot 1993-ban több lépcsőben kezdték el privatizálni. Az utolsó részvényeket 2002-ben adták el, de az üzlet véglegesítésének feltételéül kikötötték, hogy a vásárlás csak akkor zárul le, ha a társaság az ország minden településén lehetővé teszi a szélessávú hozzáférést (ezt 1 Mbitben definiálták). A Matávhoz hasonlóan a Korea Telecom is vonakodott feladni jövedelmező betárcsázós és ISDN pozícióit, de mivel versenytársai addigra a kölcsönökből és saját befektetésekbol kiépítették önálló gerinchálózatukat, kénytelenek voltak ők is áttérni a broadband piacra. Manapság az otthonok többségébe két üvegszál vezet, a piaci második Hanaro Telecom független vonala választásra ad lehetőséget.

A verseny az árak zuhanását és a kínált sávszélesség emelkedését hozta, de mivel a 20 Mbit elérése után puszta sávszélességgel már nem lehet piaci előnyt elérni, a szolgáltatások kerültek előtérbe. A Hanaro újabban már számítógépes hibák távoli, hálózaton keresztüli javítását is vállalja, és ennek kudarca esetén alkalmazottjuk segít megoldani a gondokat.