Szélessáv, és ami mögötte van

A példa ugyan tanulságos, de mivel hazánkban az alacsony népsűrűség a nagyvárosokon kívül csak nagyösszegű, hosszan megtérülő befektetések árán teszi lehetővé a kiépítést, a verseny kisebb településeken csak alternatív technológiákkal biztosítható. Ennek akadálya, hogy a Magyarországon alternatív technológiát használó szolgáltatók többsége tőkeszegény kis, esetleg családi vállalkozás, de külföldön a nagy multinacionális társaságok is foglalkoznak a témával. A fő piaci terület persze számukra is a bekábelezetlen, kis lélekszámú települések, de persze megtalálhatók a valamilyen okból a DSL/kábel megoldásokat elkerülő területeken is. Lehetőségeik korlátozottak, nemcsak azért mert sokszor a reklámozás és ismertség terén a náluk nagyságrendekkel hatalmasabb telekommunikációs cégekkel és szolgáltatókkal kell versenyezniük, hanem az általuk alkalmazott technológia fiatalabb voltából következő hátrányokkal is számolniuk kell.

Mivel a telekommunikációs cégek hálózataikat korábban alakították ki, és korábban léptek be az internetszolgáltatás piacára, az ebből következő - nálunk éppen csak beindult verseny - is 1,5-3 Mbitre emelte az általános sávszélességet (az ADSL Matáv általi duplázására a chello hasonló lépéssel válaszolt). Emiatt ahol ők jelen vannak, az alternatív technológián szolgáltatni kívánó cégek elől elfogy a levegő, egyszerűen esélyük sincs megvetni lábukat a már foglalt területeken. Számukra csak a kevésbé népes települések vagy jóval alacsonyabb népsürűségű vidéki területek maradnak, követhetik a műholdas rendszerek által már kitaposott utat.

Analógiaként kiválóan felhozhatók a műholdas szolgáltatók: Az 1990-es évekbe szerte a világon, így hazánkban is mindenhol megjelentek a parabolaantennákon keresztül szolgáltató cégek. Egyike ezeknek a UPC Direct, ami - igaz, borsos havidíj ellenében - 50 körüli csatornát kínál, amivel csak a frissen kábelezett területek tudják tartani a lépést. Természetesen külföldön már jóval korábban elkezdődott ez a folyamat, és a korai idők szűkös technikai korlátai miatt ott a vezetékes technológiát komolyan fenyegette a műholdak által sugárzott adások széles választéka, mellyel a kábelek korlátozott kapacitásuk miatt nem tudtak versenyezni. A UPC és a Matáv napjainkban is mindent elkövet, hogy televíziós csomagjaiban minél több csatorna legyen, minimálisra veszik a csatornák közötti elválasztó helyeket, és az összetorlódás egyes esetekben szellemképes belógást is okoz. A műholdtechnológia fejlesztése, az eszközök olcsóbbá válása tömeges elterjedést okozott, ezért a kábelszolgáltatók kénytelenek voltak többtizmiliárd dolláros költségen kifejleszteni, a fejlettebb országokban pedig áttérni a digitális műsorszórásra.

De a horizonton már megjelentek az új technológiák is, melyekkel vezetéknélküli módszerekkel nagyobb területek érhetők el erősebb, stabilabb kapcsolattal. Számos ezek közül a mobilszolgáltatóktól származik, melyek többmilliárd dolláros összegeket költenek el hálózatuk nagysebességű adatátvitelre való felkészítésére. Ezek közül az egyik legígéretesebb a WiMax, egy viszonylag fiatal hálózati szabvány.


A WiMax hálózathoz a mobil állomásokhoz hasonlító tornyok kellenek, melyekkel a lakásokban lévő dobozok tartják a kapcsolatot, ami közvetlen összekötettésben áll a számítógéppel. A szabvány mögött álló Intel nagyon bízik a megoldás elterjedésében, véleményük szerint 2005 elején már számos erre épülő eszköz lesz a piacon. Az általuk gyártott chipekkel üzemelő bázisállomások pár hónapon belül megjelennek, és reményeik szerint 2006-ban már minden notebook WiMax kompatibilis lesz. Ha ez megvalósul, akkor az átjátszóállomások közvetlen kapcsolatban állhatnak a számítógépekkel, és az adatátvitelhez nem szükséges semmilyen külső eszköz használata. Habár a WiMax nagy konkurenciát jelent a DSL- és kábelszolgáltatásra nézve, elteredését esetlegesen akadályozhatják az országonkénti műszaki szabványok. A jövő mindenképpen nyitott, mivel a digitális televíziózás megjelenésével pár év múlva felszabadul az eddig a tévésugárzás számára lefoglalt frekvencia is.


A másik nagy alternatíva az UMTS, azaz a harmadik generációs mobilszolgáltatások elterjedése. Az UMTS a hagyományos mobiltelefonbeszélgetések minőségének javítása mellett jelentősen, 2 Mbitre növeli az adatátviteli sebességet, ezáltal lehetővé teszi az internet alapú multimédia-szolgáltatásokat (gyalogos közlekedés esetén ez az érték 384 kbitre csökken). A fejlesztés alatt álló nagysebességű csomaghozzáférés, a HSDPA megvalósulásával pedig 10 Mbites letöltési sebesség is elérhetővé válik.


Az UMTS megnövelt sávszélessége nem csak a telefonoknál lesz hasznos
Az UMTS hálózat kezdetben mindenhol szigetszerűen épült ki (így lesz ez nálunk is), elsődlegesen a mai GSM/DCS hotspotokban, ahol egyrészt a legnagyobb forgalom van (időszakos forgalmi torlódásokkal), másrészt itt jelentkezik elsődlegesen a nagyobb adatátviteli igény is. Az UMTS hálózatok zökkenőmentes bevezetését hivatott elősegíteni többek között a hotspotokon kívüli GPRS bázisállomások számának (a GPRS ellátottságnak) a növelése illetve a GSM(GPRS)/UMTS kétnormás és GSM/DCS/UMTS többsávos terminálok megjelenése.

A viziókat jól jellemzi Geoff Ralston, a Yahoo egyik igazgatójának véleménye: "Az internet jelenlegi formájában meg fog szűnni, és mindenhol elérhetővé válik. Része lesz életünknek, köze lesz a legtöbb általunk végzett dologhoz." A jövő mindenképpen a vezetéknélküli technológiáké, legyenek az emberek akár az otthonukban, járkáljanak a városban, üljenek az autójukban vagy akár egy repülőgépen. A behálózott társadalom már csak pár lépésre van.