Az ördögűző - A kezdet

Kétféle ember létezik a világon. Az egyiknek a Tubular Bellsről egy angol származású zeneszerző jut az eszébe, a másiknak az Ördögűző című korszakos horror. A film szigorúan csak az utóbbiaknak készült.

William Friedkin 1973-as megaklasszikusa volt az első olyan jelentős horror, amit még Oscarra is jelöltek - a film tíz nominációjából kettőt váltott díjra. Anno minden idők legfélelmetesebb filmjeként reklámozták, mely tagline megmaradt a pár éve elkövetett rendezői változat újrabemutatásáig, nem mintha az eltelt több, mint 25 évben nem készítettek volna félelmetesebb filmeket. A '73-as eredeti hatásosságát az árasztott hangulat alapján teremtette meg, de azok a fiatal nézők, akik csak 2000-ben látták az új verziót, az egész film alatt valószínűleg végig arra vártak, hogy mikor lesz végre valami félelmetes benne. De hiába. Most jöhetne a világról és a dicsőség elmúlásáról szóló latin mondás, de mivel csak töröm a latint, ezért nem próbálkozom meg ennek leírásával.


Az eredeti film előzményeit taglaló "Ördögűző - A kezdet" forgatásának története annyira viszontagságos volt, hogy maga is filmvászonra kívánkozik. Dióhéjban annyi a lényeg, hogy eredetileg John Frankenheimer (Francia kapcsolat, Ronin) rendezte volna az előzményeket taglaló folytatást, de ő kilépett a produkcióból - ezután persze senkit sem lepett meg, hogy döntését követően egy hónap múlva meghalt. Ezután a kevésbé ismert Paul Schrader (Amerikai dzsigoló, A szexfüggő) került a direktori szék karfái közé, aki el is készítette a maga Ördögűző-értelmezését.

Azonban ezt a film fiatal producerei felettébb vértelennek találták és hiányolták belőle az ijesztgetéseket. (Nem mintha az eredeti film a véres jeleneteiről lett volna híres). Felfogadták hát a svéd származású akciódilm-rendezőt, Renny Harlint, hogy ugyan rittyentsen össze pár olyan jelenetet, amitől a majdani néző is a széke alá ritty... ejtheti az pattogatott kukoricát - csak éppen Renny Harlin olyannyira kinőtte magát, hogy a filmet majdnem teljes egészében sikerült újraforgatnia - a producerek legnagyobb örömére pedig telezsúfolta kamu ijesztgetésekkel és agyvelőkkel.


A film 1949-ben, még az eredeti Ördögűző történései előtt játszódik, arra alapozva, hogy az 1973-as verzióban szó volt Merrin atya egy régebbi ördögűzéséről, amelyben Afrikában, egy gyerekből űzte ki a Gonoszt. Merrin miközben azon búsong, hogy otthagyta a papi hivatást, egy titokzatos idegentől kap egy ajánlatot, miszerint segédkezzen egy Kenyában talált templom körüli ásatásoknál. A hobbirégész pap kap az alkalmon, hiszen még őt is meglepi a tény, hogy egy 1500 éves keresztény épület található Afrika szívében, ahová a kereszténységnek még az írmagja sem juthatott el az időszámításunk szerinti ötödik században. Merrin felpakolja az ásóját, elindul régészkedni, és (meglepetés!) nemsokára baljóslatú események poklában találja magát.


Igazából a film a többször is megváltoztatott forgatókönyvön csúszik el, hiszen süt belőle a koncepciótlanság, és ezt a rendező sem tudta megmenteni. A dramaturgiailag felesleges ijesztgetések csak az eredeti film emlékét gyalázzák meg. A történet nem képes többet elmondani, mint a nagy előd, hiszen a "jön a pap és kiűzi a démont" sztori sajnos nem kap semmi pluszt. Ráadásul az eredetiség minden cseppjét nélkülözi az alkotás - démonunk itt is a falon gyakorolja a pókmászást, a nyaka itt is meglepő hajlékonyságról tesz tanúbizonyságot, és persze az ismert módon váladékozik és torz hangon beszél.


Szerencsére a rendezői cserebere a színészi gárdát csak kis mértékben érintette, így az eredeti filmben a svéd származású Max von Sydow által alakított Merrin atya fiatalkori énjét az ugyancsak svéd származású Stellan Skarsgård (Hullámtörés, Ronin, Dogville) alakítja, s mellé - hogy teljes legyen az észak-európai dominancia - beszervezték a lengyel születésű Izabella Scorupcót is. Igazából a film legnagyobb pozitívuma a szinte mindig jó Skarsgård, aki annak ellenére, hogy néha kétségbeesetten tekint a nézőre hogy vajon mit keres a filmben, tisztességgel végzi a dolgát. A vérprofi, fényekkel-árnyakkal nagyszerűen operáló operatőri munkára sem lehet panasz. Ezzel ellentétben sikerült egy horrorfilmhez képest fantasztikusan erőtlen zenei anyagot összedobni, ami a rendező által megteremtett minimális feszültséget is taccsra vágja.

Csak azért nem lehet a filmet tucathorrornak nevezni, mert démonos horrorból nem sok kommersz film készül mostanában. Itt a Gonosz nem kézzelfogható és nem jár az arcát eltakaró esőkabátban - ez az egyetlen pozitívuma a filmnek, de igazából ennek a filmnek a videotékák polcain lenne a helye, ott viszont megtekintésre sokkal érdemesebb, ám moziban sosem vetített démonos filmek is vannak.


Az Ördögűző - A kezdet alapjában véve egy skandináv kalákában készült ijesztgetős film, amit százszázalékosan tényleg csak azok tudnak élvezni, akik horrorrajongó szüleiktől ötödik szülinapjukra ördögűzős kispárnát és lecsavarható fejű Reagan-babát kaptak.

Filmelőzetes letöltése (23 Mbyte, formátuma QuickTime)

Az ördögűző - A kezdet (Exorcist: The Beginning) Rendező: Renny Harlin Forgatókönyvíró: William Peter Blatty, William Wisher Jr. Operatőr: Vittorio Storaro Jelmeztervező: Luke Reichle Zene: Trevor Rabin Vágó: Mark Goldblatt, Todd E. Miller Szereplők: Stellan Skarsgård (Merrin) Izabella Scorupco (Sarah) James D'Arcy (Francis) Remy Sweeney (Joseph) Julian Wadham (Granville) Andrew French (Chuma)