Micimackó és a Zelefánt

Régi ismerős a mozikban - ismét elmerészkedett egy mindenre elszánt forgatócsoport a Százholdas Pagonyba, hogy lefilmezze a csacsi öreg medve legújabb kalandjait. A küldetés sikerült, a filmesek szerencsére nem tűntek el, így a dokumentált események némi utómunkát követően, az amerikai premiert egy nappal megelőzve(!) nálunk is vászonra kerülhettek.

Sokan biztos már a cím alapján farkast, vagyis inkább rókabőrt kiáltanak, hiszen a csekély értelmű Milne-hős sokadik folytatását éli meg a "Micimackó és a Zelefánt"-ban. Igazából nem hiszem, hogy ez olyan nagy probléma lenne, hiszen egyrészt a (rajz)filmből kiderül, hogy még mindig nincsenek ötletek híján az alkotók, másrészt amíg a hagyományos animáció, ezen belül Micimackó karaktere tud új rajongókat szerezni, addig van értelme újabb és újabb részeket készíteni.


Az alaptörténetre nem érdemes sok szót pazarolni, hiszen a magyar cím (az angollal ellentétben - Pooh's Heffalump Movie) mindent elárul. Micimackóék egy szép napon hatalmas lábnyomokra bukannak a Pagonyban, amelyek a tévedhetetlen Nyuszi szerint csakis egy a borzalmas zelefánttól származhatnak. A jól ismert csapat (Tigris, Malacka, Micimackó, Nyuszi) Zsebibabát a hóna alá csapja és felkerekedik, hogy csapdába ejtse a legendás szörnyeteget.


A film egyetlen hátránya annak alacsony költségvetése volt. Ez egyrészt rányomta arra a bélyegét, hogy a szereplőket nem volt könnyű a rövid forgatásra összetrombitálni - ennek tudható be a több hétre előre különböző forgatásokkal és fellépésekkel betáblázott Füles nyúlfarknyi, bár annál szenzációsabb szerepe, valamint az, hogy a film legfőképpen Zsebibabára és Ormira, a zelefántra koncentrál. És ugyancsak anyagi természetű viták miatt hiúsult meg egy fix szereplő, Bagolynak a megjelenése is. Rossznyelvek szerint Bagoly a címszereplővel megegyező nagyságú gázsit kért, valamint a forgatókönyvbe is bele akart szólni szerepét kidomborítandó. A producerek viszont nem engedtek, így a Bagoly-rajongók nélkülözni kénytelenek idoljukat.


A magyar változatról feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a szokásos magas minőségben készült el, a klasszikus hangok (Micimackó - Mikó István, Tigris - Bács Ferenc, Nyuszi - Szacsvay László, Malacka - Földessy Margit) mind szokás szerint kitettek magukért - Micmackó egyre filozofikusabb lesz, Malacka paranoiája pedig hovatovább az egekbe szökik. És persze zárójelben pedig elgondolkodik az ember, hogy vajon hogyan csinálják a szinkronkészítők azt, hogy bár generációk sora nő fel szép lassan a Micimackó-rajzfilmeken, de Zsebibaba magyar hangja még mindig ugyanolyan, mint régen, holott nyilvánvalóan az ő hangja cserélődik a legtöbbet.

A mese a klasszikus Walt Disney hagyományokat életben tartandó természetesen nem fukarkodik a dalokkal sem, de szerencsére ezek még éppen az elviselhető mennyiségben vannak jelen, ráadásul a magyar előadókra (főleg Janza Kata) sem lehet panasz előadás tekintetében.


Summa summarum, aki szereti a hagyományos animációt, vagy szereti Micimackót, vagy szeretné elvinni a gyere­keit/­uno­káit/­uno­ka­öccsét a moziba, azoknak a "Micimackó és a Zelefánt" tökéletes választás. A film közben, a nézőtérről hallható gyerekzsivaj szerencsére benne van a jegy árában, és igazából azt sem sajnálja a tizenhat éven felüli néző, hogy a moziból kifele menet azon morfondírozik, hogy az új szereplő bevonása a történetben pusztán marketing okokból, a Disney plüssálatka részlegének eladásait feljavítandó került-e csak a filmbe.

Micimackó és a Zelefánt (Pooh's Heffalump Movie) amerikai animációs film, 100 perc, 2005 Rendező: Frank Nissen Forgatókönyvíró: Brian Hohlfeld, Evan Spiliotopoulos Zene: Joel McNeely, Carly Simon Producer: Jessica Koplos-Miller Mikó István (Micimackó hangja) Bács Ferenc (Tigris hangja) Szacsvay László (Nyuszi hangja) Földessy Margit (Malacka hangja) Czető Ádám (Zsebibaba hangja) Zsurzs Kati (Zelefánt mama hangja) Kárpáti Tibor (Füles hangja) Györgyi anna (Kanga hangja) Bor Anna (Lumpy Ormi hangja)