A titkok kulcsa - Az év legjobb lábfejfetisiszta-thrillere

Pár gyengébb és még gyengébb próbálkozás után ismét egy jobbfajta ijesztgetős film került a hazai mozikba, a Titkok kulcsa személyében.

A mostani úgy tűnik egy ideális mozihét, hiszen van röhögős film (Tök alsó - Európai turné), gyerekfilm (Kicsi kocsi - Tele a tank), művészibb film (Jack és Rose balladája) és szerencsére az izgalmasabb (horror-thriller) műfaj kedvelői is találhatnak maguknak egy kellemes másfélórát, ha a Titkok kulcsára váltanak jegyet valamelyik multiplex (vagy klasszikus mozi) jegypénztárában.

A műfaj átka sajnos, hogy egy-két értelmesebb alkotásra (Viasztestek, Éjszakai járat) mindig jut vagy egy tucatnyi fércmunka (Boogeyman, Sötétség leple), hiszen valamiért a filmkészítők úgy vannak vele, hogy a tinédzser, minden zörejre összeboruló célcsoportnak bármit le lehet dugni a torkán. Ez nyilván tévedés, hisz nem mindenki azért jár horrort nézni, hogy a partner ölébe vesse magát alkalomadtán, amikor arra a rendező egy-egy rémisztőbb jelenettel jelt ad.


A Titkok kulcsa történetéből vétek lenne elárulni sokat, de annyit mindenféleképpen érdemes megjegyezni, hogy az előzetes ezúttal elég gyengére és kissé félrevezetőre sikeredett, hisz nem nagyon csigázza fel a néző érdeklődését. Rövid rezüméként annyit érdemes elmondani, hogy Caroline (Kate Hudson), a fiatal ápolónő személyes okokból elvállalja egy vidéki ház feleségével együtt élő, öreg haldokló tulajdonosának ápolását, megkönnyítendő annak szenvedéseit. A címben szereplő kulcsot pedig a ház asszonyától kapja meg, hogy a ház összes ajtaját nyithassa vele. Caroline pedig elkezdi rendeltetésszerűen használni a kulcsot, és nemsokára súlyos titokra bukkan.

A Titkok kulcsa igazából nem horror - még ha annak is reklámozzák -, hanem valami műfajok határmezsgyéjén mozgó film, amiben különböző műfajok elemei keverednek - bár a félős (vagy a rettegés okozni akaró) film kifejezés nagyjából lefedi a lényeget. A filmet nyugodt szívvel ajánlható azoknak is, akik a túl intenzív vizualitást nem szeretik a horrorokban, hiszen cikkünk tárgya inkább hangulatával és sejtelmességével próbál hatni egyes emberek gyengébb idegrendszerére, s ezt a film meglehetős kamarajellegével (kvázi egy helyszín, kevés szereplő) nagyszerűen el is éri.


A műfajtól szokatlan, hogy elég tisztes készítőgárda gyülekezett össze a film mögött. A rendező Iain Softley személye már azért is meglepő, mert az amerikaik a műfajra inkább saját hazájukból választanak egy (általában) kezdő rendezőt, nem pedig Angliából importálnak, ráadásul jelen esetben olyat, akinek több kritikailag sikeres film is van már a háta mögött (Hackers, K-Pax - A belső bolygó, Egy galamb szárnyai).

Direktor uram szerencsére kimértebb, angol úriember énjét hozta és (egy kivétellel) nagy odafigyeléssel és mindenféle túlzások nélkül vezényelte le a produkciót, amolyan igazi angol szellemben. Furcsa módon, de távolról sem érthetetlenül beleszerelmesedett Kate Hudson flip-flopjába (gy.k. "vietnámi papucs"), esetleg lábfejébe, ezért a kelleténél sokkal többször utasítja operatőrét, hogy lábfejnézőpontból kövesse a színésznő ide-oda bolyongásait a kamerával.

A munkában persze segítségére volt egy profi horroros forgatókönyvíró, akire mindig lehet számítani, ha csavaros történetet követel meg egy film (bár a profi horrorosoknak hamar feltűnhet az író panelekből építkező munkássága a meglepetések gyártása terén). Ehren Kruger, aki többek között a Szomszéd (Arlington Road), a Sikoly 3, Kör 1-2 feldolgozásának szkriptjeit is jegyezte, elég alaposan elmerült a film világát meghatározó kultúrában és nagyon frappáns könyvet dobott össze. A filmben nagyon fontos szerephez jut a helyszín, az Amerika déli államaihoz tartozó Louisiana. Mind a film témáját, mind a filmet körüllengő hangulatot erősen meghatározza a földrajz, bár ezt az akcentusokat és egyéb helyi szokásokat könnyebben azonosító amerikaiaknak nyilván hamarabb esik le.


Nem érheti szó a színészek házának elejét sem. Kate Hudson a romantikus filmek (Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt?) és az igényes művészibb alkotások (Majdnem híres) után úgy döntött, hogy tovább lubickol a műfajokban, gondolván hátha egy horror-szereppel sikerül levetnie magáról a Goldie Hawn lánya titulust. A titkok kulcsa szinte csak róla szól és nagyszerűen elbír a rá rótt szereppel. Társai - a több évtizedes rutinnal rendelkező Gena Rowlands és a John Hurt - ugyancsak jók, kiváltképp utóbbi, akinek elég szokatlan és megrázó szerep jut a filmben, meglehetősen kevés mozgással, viszont annál több szem- és arcjátékkal.

A film nagy erénye annak amerikai mivolta ellenére is szokatlan bátorsága. Ennek mibenlétét nem feltétlenül érdemes ecsetelni, hiszen a műfaj határai miatt minden egyes megjegyzés a meglepetések hatását és a film élvezhetőségének mértékét csökkentené. Amellett, hogy a műfaj által megkövetelt eszközöket (apró ijesztések, sejtelmesség) is nagyszerűen alkalmazza a Titkok kulcsa, ha egyszer már megkaparintotta, nem nagyon ereszti el a nézőt sem. Egy sokak által erősen lenézett műfaj apró gyöngyszeme ez a film. Szerethető.

Magyar nyelvű filmelőzetes letöltése

Klikk a képre a nagyobb változathoz

A titkok kulcsa (Skeleton Key) amerikai thriller, 104 perc, 2005 Rendező: Iain Softley Forgatókönyvíró: Ehren Kruger Operatőr: Daniel Mindel Jelmeztervező: Louise Frogley Zene: Ed Shearmur Producer: Daniel Bobker, Michael Shamberg, Stacey Sher, Iain Softley Látványtervező: John Beard Vágó: Joe Hutshing Szereplők: Kate Hudson (Caroline Ellis) Gena Rowlands (Violet Devereaux) John Hurt (Ben Devereaux) Peter Sarsgaard (Luke) Joy Bryant (Jill) Maxine Barnett (Mama Cynthia)