Warhammer: Mark of Chaos

Kiadó: Black Hole Games
Fejlesztő: Deep Silver
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2,4 GHz, 512 MB RAM, 4 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV vagy, 1024 MB RAM, Nvidia 7600+,
Hasonló játékok: LOTR: Battle for Middle Earth, Warcraft III
Kategória: fantasy RTS

Úgy tűnik, fantasy hónapot tartunk. Ezen a hétvégén pedig ismét egy Warhammer darab kerül a nagyító alá, mégpedig a klasszikusabb fajtából. A Mark of Chaos úgy tárja a játékos elé a Warhammer világát, ahogy maximum a fejekben létezett egy regény olvasása közben. Lenyűgöző látványvilág, kellemes történettel párosítva.

A Dawn of War-hoz képest viszont nem nevezném igazán szűk értelemben vett RTS-nek, legalábbis, amit szeretünk ez alatt a fogalom alatt érteni, az itt nem valósul meg teljesen. Ahogyan a Dark Messiah is egy szerepjáték volt FPS-bőrbe ültetve, úgy a Mark of Chaos is inkább az, csak itt a valós idejű stratégia eszköztárával operálva. Úgy tűnik, a klasszikus szerepjátékmegvalósításban a kiadók kevesebb fantáziát látnak az MMORPG-k elterjedése óta, de lehet, hogy a második világháborús téma lett lerohasztva már túlzottan minden műfajban és ismét eljött az orkok és elfek ideje.

A Warhammer világában a káosz seregei igyekszenek elpusztítani az ember/elf/törpe..stb civilizációt, ami jó ideig akadálytalanul ment is nekik. Akik olvastak regényeket a témában, de legalább az intrót megnézték, tudják, hogy a birodalomnak sikerült visszavágni és egészen északra szorítani a pokoli oldal rémeit, persze ezért drágán meg kellett fizetniük. Minden egyes felszabadított területért hősöknek kellett életüket adni és ennek így is kell folytatódni, kérdés, van-e elegendő nemes lélek a birodalomban.


A háborúba az elfek is beszállnak, jó szokásuk szerint a háttérből szemlélődnek egészen addig, amíg jónak nem látják beavatkozni. Persze a káosz seregek sem maradnak kispajtások nélkül, hozzájuk Skryre népe, a skaven faj csatlakozik, akik nemes egyszerűséggel nagyra nőtt patkányok. Szerencsére feltűnik a játékban az előholtak kisebb csapata is, illetve orkok ellen is kell hadakozni. Ők azok, akik 40.000 év alatt a legkevesebbet változtak, sőt igazából semmit, csak itt még nincs gépfegyverük.

A kampányok igazából történeteket mesélnek el 4-4 fejezetre bontva. A birodalom küldetései természetesen arról szólnak, hogyan lehet egyre északabbra tolni a frontvonalakat, illetve kis kitérővel Stefan von Kessel-t megszemélyesítve az elfeket kell kisegíteni a bajból, akiket a szépséges Aurelion vezet a csatákban. A káosz oldalon Thorgar parancsait követve kutathatjuk az ősi titkokat, miközben elfek és emberek tömkelegét mészároljuk le. Mivel a Warhammerben két káosz isten van, így nekünk is választani kell, hogy melyiket szolgáljuk a nehéz időkben, ami némileg módosíthatja a játékmenetet.

A játszható fajok viszonylag változatosak, bár nem túlzottan rugaszkodik el a klasszikus középkori vonalaktól, de ha minden igaz, akkor a Warhammer világában és az azt leíró könyvekben már minden megjelent, újdonság nem sok lesz. A birodalom seregei lőporhasználók, így a távoli harcba muskétásokat és ágyúkat küldenek, illetve elég erős páncélzatú kardforgató gyalogságuk van karddal vagy lándzsával felszerelve. Ez utóbbiak a lovasság ellen hatékonyak, akik egyébként sem túl erősek, ugyan gyorsak, de majdnem olyan könnyen halnak, mint bármely gyalogos.


Az Elfek serege szinte azonos felépítésű, csak nem puskapor, hanem a hozzájuk illő íjász felszereléssel támadnak távolra. Nyilaik halálosak és gyorsak, viszont abban a pillanatban, hogy közel ér hozzájuk valaki, végük van, ugyanis közelharcban nagyon gyengék. A nagyobb méretű szörnyek úgy aprítják őket, mint ahogy egy gyakorlott séf a fokhagymát. A túloldalon játszható fajok szerencsére nem ugyanezt mutatják pepitában, még akkor sem, ha alapegységekben megegyezik a seregük. A káosz közelharcosai szívós és erős játékosok, sokáig bírják a cséplést, bár a baltahajigálóik nem olyan hatékonyak, mint egy elf íjász osztag.

Egyedül a káosznak van repülő csapategysége, a hárpiák, akikkel a meglepetést okozni akaró közelharcos egységeket pillanatok alatt szét lehet szedni, de tökéletesek ostromok alatt a bástyákon álló ágyúk semlegesítésére is. Legnagyobb gyengeségük, hogy könnyen le lehet őket nyillal vagy golyóval vadászni. A káosz többi seregére is jellemző, hogy erősek, nagyot ütnek és/vagy jól bírják a gyűrődést. Ellentétben a kis patkányokkal, akik úgy hullanak mint a legyek - ebben hasonlítanak az elfekhez -, viszont nagyon sokan tudnak lenni. Az alap klánpatkány közelharcos egységek harmadik (legfejlettebb) szinten 60-an vannak, míg a birodalmiaknál ez a szám fele annyi. A 60 hosszúfarkú viszont hamar eltűnik egy becsapódó tüzérségi találat vagy egy áthaladó lovascsörte nyomán. A többi egységük viszont kárpótol.

A lovasságot helyettesítő óriásparkányok irtózatos mészárlást tudnak végezni az ellenségben, a lövész osztaguk pedig nagyon távolra pontosan lő, amivel könnyen meg lehet ritkítani az ellenfelet, mire közelharcra kerülne a sor. Vicces kis faj egyébként, egyrészt a szinkronhangjuk miatt, másrészt a szövegeikben sokszor megismételnek szavakat. Azt hittem eddig, hogy az ork laza dumát nem tudja ütni semmi, de ezek a lények felveszik a versenyt.