Warhammer: Mark of Chaos

Nem tettem még említést az óriás egységekről. Minden fajnak van legalább egy komolyabb méretekkel rendelkező egysége, ami nem csapatokban, hanem szólóban mozog, de képes elintézni egy fél gyalogezredet. A káoszéknál egy Wyrmkin nevű fura kinézetű lény szórja sugarait messziről ellenfeleire, de a többiek is elő tudnak csalogatni trollokat és óriásokat. Csapataink vezetését természetesen hősökre kell bízni és ahogyan a DoW-ban, itt is hozzá lehet csapni a squadokhoz őket, ahol bónuszokat adhatnak nekik.

Hősből egyszerre három lehet a csatában, bár nem minden népnél lesz ennyi kéznél. Általában egy varázsló és egy harcos típusú hős kerül be. A varázslóknak úgy éreztem kevesebb hasznát lehet venni, mint a közvetlen harcba állított társaiknak. Folyamatosan lépnek szintet, a kampány végére kb. 35. Szintig jutnak el, ami azt jelenti, hogy csatánként legalább 1-2 szintet lépnek átlagosan. Ez viszont szinte semmilyen feladatot nem ró ránk, nem kell pontokat osztogatni, mindössze az áhított képességeket kell kiválasztani egy megszokott fa struktúrából.


Tárgyakból viszont RTS-hez képest elég sokfélét aggathatunk a hősökre. Tárgyakat átadni, rendszerezni harcok előtt/után táborozás közben érdemes. Ilyenkor számba lehet venni kinél mi van, és a viselhető, illetve kézbe adható tárgyakat annak a hősnek adni, aki szerintünk a legnagyobb hasznát veszi. Csata közben is lehet rendezkedni egy-egy hős tárgyai között, ha mondjuk felvettünk valami jobb cuccot, de nem éri meg.

A hősök mellett fejlődnek a seregek is, igaz mindössze három szintre osztva. Az új szintek nem változtatnak túlzottan az attribútumaikon, a sebzés esélyét növelik főként. Az egységek életerő és sebzés pontjai gyakorlatilag 1-3 között mozognak, a differenciálást az adja, hogy egy csapatban mennyi egység lehet és azok milyen gyorsan támadnak, mekkora eséllyel találnak be. Elég furának tartom a szisztémát, de biztosan jó okuk volt a fejlesztőknek arra, hogy így csinálják. Az egységeket magunk is tudjuk pénzért fejleszteni amennyiben egy településre érünk.


Sajnos minden egység ugyanazt a fejlesztést veheti igénybe, mégpedig: fegyver - +chance to hit, páncél - + armor, ostrom felszerelés - létra, esetleg puskaporos hordó, továbbá morál növelő bónuszokat kaphatnak és felfejleszthetnek egy csapattagot extra erősre. Ez szintén elég bénának tűnik számomra, mert nem éreztem a játék közben a kombinációk lehetőségét. Ugyan a pályák gyönyörűek és változatosak, legalábbis kinézetre, de majdnem a legelejétől egy jól bevált sereggel hajtottam végig a küldetéseken, kényesen ügyelve arra, hogy a felfejlesztett csapatokból legalább egy szem legényke maradjon a harc végére, mert akkor csak pénz kérdése az újratoborzás.

A taktika mindkét oldalon az volt, hogy 1-2 komolyabb páncélzatú védő gyalogság mögé 2-3 távolra támadó egységet, 1 lovas csapatot, illetve a fajnak megfelelő használható speciális egységet tettem be a csapatba. A patkányok morálromboló locsolóegere például nem volt hasznomra, sem a káosz fentebb említett óriásszörnye, vagy a Bloodletters nevű egységek sem, ellenben a hárpiák és a patkányok közül a sniperek igen hasznosnak bizonyultak. Multiplayer játékhoz elég körülményesen lehet hozzákezdeni, de aki erre a stílusra van ráfonódva, annak mindenképp megéri szórakozni vele kicsit. A kampány végigjátszása után viszont véleményem szerint nem tartogat túl sok további örömet a játék, tehát a DoW:DC-vel szemben ez a játék nem tartozik a végtelenszer végigjátszható példányok közé, főleg, hogy Skirmish módot sem kapunk benne. Kár.