FPS-kalauz 2007: S.T.A.L.K.E.R vs BioShock

Előző cikkünkben az FPS-ek világába kalauzoltunk el mindenkit. Nem állítjuk, hogy az elemzett játékokon kívül nincsenek ígéretes fejlesztések, de talán tényleg sikerült a három "nagymenőt" kiemelni a sorból. A mostani írásunkban, ahogy azt múltkor megígértük, az összetettebb, az agykapacitást jobban kihasználó taktikai/RPG-FPS-ek kategóriájában nézünk kissé tüzetesebben körül.

Amióta világ a világ, a gondolkodást igénylő feladatok igen népszerűek. Gondoljunk csak bele, hogy egy számítógépre írt puzzle játék hogyan vezetheti hetekig az angol toplistát? Vagy járjunk utána, hogy miért vesz Mari néni és Pista bácsi a trafikban rejtvényújságot. De megkérdezhetik Dan Harringtont, netán Bill Robertie-t, David Sklansky-t, a pókerjátékok királyait, vagy ha hazai vizekre evezünk, akkor Lékó Pétert, hogy miért rajonganak a szellemi befektetést igénylő elfoglaltságokért.

A virtuális és a való világ különböző szegmenseiről beszélünk, de mindegyiket egy dolog tartja össze, az emberi természet. Anélkül, hogy pszichológiai mélységekbe bocsátkoznánk kijelenthetjük, az ember szeret gondolkodni, és ebből kifolyólag keresi azokat a kihívásokat, amelyek elméjének frissen tartásában segédkeznek. Természetesen a szórakozásfaktor is jelentős szerepet játszik, de azt az élet egyéb területein is megkaphatja, ezért például egy puzzle, rejtvény, netán egy taktikai-FPS úgymond természetes hozadéka az, hogy jól érezzük magunkat közben.

Eme hipotézist nem kell, sőt nem is szabad tényként elfogadni, de számos szakirodalom szól erről, ami azért jelentheti azt, hogy nem teljesen alaptalanok a megállapítások. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy manapság már többnyire nem úgy készülnek a programok, hogy egy fejlesztőcsapat kedvet érez valami iránt, hanem komoly piaci felmérések előzik meg a projekt beindítását, tovább erősödnek az előbb megfogalmazott feltételezések.

Más tehát már nincs is hátra eme gondolatmenet után, világítsunk rá arra, hogy a BioShock és a S.T.A.L.K.E.R. hogyan használja ki a felvázolt emberi gyengeséget, a gondolkodtató feladatok utáni vágyat.

S.T.A.L.K.E.R.

Az ember meghallja ezt a nevet, és három dolgot tehet. Kajánul elkezd röhögni - igen, már 2002-ben, azaz öt évvel ezelőtt is, igaz kissé csúnyább kivitelben, de létezett a csernobili történet. A második lehetőség, hogy összekapcsoljuk a Duke Nukem Foreverrel. Ha nagyon rosszmájúak szeretnénk lenni, akkor azt mondhatjuk, hogy egy éve senki nem lepődött volna meg azon, ha valaki azzal viccelődött volna, hogy majd párhuzamosan végigviszi mindkettőt. És persze van a harmadik lehetőség: minden rosszat, idegeskedést elfeledve elégedetten csettintünk és tényleg elhisszük, hogy márciusban a boltok polcain lesz a S.T.AL.K.E.R.