Command and Conquer 3: Tiberium Wars

Kiadó: EA Games
Fejlesztő: EA LA
Honlap

Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Pentium IV 2 GHz, 512 MB RAM, 6 Gbyte szabad hely, 128 Mbyte-os videokártya
Ajánlott: 3 GHz-es Intel Pentium IV, 1024 MB RAM, 256 Mbyte-os DirectX 9.0-t támogató videókártya
Hasonló játékok: Command and Conquer: Generals, Starcraft, Warfront
Kategória: valós-idejű stratégia

A valós idejű stratégiák legtöbb epizódjával büszkélkedő Command and Conquert nyugodtan nevezhetjük minden idők legjobb közeljövő-utópia sorozatának. Gyönyörű grafikai elemek, klasszikus videóbetétek, fordulatos sztori és optimalizált gépigény. Ráadásul ezúttal a Cylonok is beférkőztek a GDI soraiba.

A Cylon megszállást persze csak a Battlestar Galactica rajongók értik majd, de a poén nem is annyira eltévedt, hiszen az eddigi büszke amerikai katonaság és a lázadó terroristák mellett új jövevények érkeznek a földre, mi másért persze, mint lenyúlni a Tiberiumot. Az Scrier faj aranyos insectoid népség, akik az emberekkel ellentétben szeretik a Tiberium számunkra mérgező illatát, sőt talán még fogat is azzal mosnak. Portálokat nyitnak, anyahajójuk is van, féreglyukakon keresztül közlekednek és sokan vannak. Ha sikerül valahová behívniuk az egyik anyahajót, akkor ott visszaidézik a Függetlenség napja c. film csúcsjelenetét atombomba ledobás helyett.


Visszatérve az eredeti konfliktushoz, az előző részhez képest szinte semmi nem változott. A jó és rossz fiúk szokásos csiki-csukijukat játszák, talán annyi különbséggel, hogy a GDI erői komolyan visszaszorultak, elég kevés biztonságos és rendezett város maradt 2047-re a Földön, míg Kane minden korábbinál vérszomjasabb és spéci tibériumbombáival és egyéb nyalánkságokkal riogatja a népet. A kampány kezdetén az a meglepetés fogad minket, hogy még a washingtoni Fehér Házat is vissza kell szerezni a terroristáktól, mielőtt a GDI összeszedné magát.

A küldetéssorozatok nem alkotnak teljesen egységes láncot, inkább különböző konfliktusok régiós kezelését próbálják meg leképezni. Anélkül, hogy túl sokat árulnék el a sztoriból, a példa kedvéért, a Washington közeli rendezés után azon nyomban Közel-Keleten találjuk magunkat. A feladatok sohasem nehezek, viszont a mostanság divatos szokás szerint nem kapjuk meg azonnal, hanem a legtöbb esetben menet közben ugranak elő új célok. Az elsődlegesek kötelezőek, míg (míly meglepő) a másodlagos célok inkább a teljes küldetés végrehajtásának megkönnyítésére és némi plusz örömszerzésre valók.


A feladat többnyire egy adott épület vagy bázis elfoglalása vagy megsemmisítése, de nem maradtak ki a régi jó kommandós küldetések sem, ahol egy előre fixált csapattal kell lehentelni valamilyen objektumot vagy a gyülekezési jogukat gyakorlókat. Az egyszerűség kedvéért a minimap pontosan mutatja, hogy a célpontok merre találhatóak, ami a játék kontextusát figyelembe véve teljesen logikus lépés, hiszen 2047-ben a felderítés nem lehet egy bonyolult dolog. Ennek ellenére elvesz némi örömöt, hogy nem kell keresni kutatni, hanem egyszerűen tálalva van minden.

A küldetések során a mesterséges intelligencia sem viselkedik valami okosan, a támadások többnyire ismétlődő scriptek, egy laza védelem felállításával gyakorlatilag negligálható a behatolás és nyugodtan lehet készülődni az elsöprő támadásra a nehéztankokkal, lépegetőkkel vagy bármivel ami nagy és erős. A játék hátránya talán mindig is ez volt: működik benne a legyártunk 20 mammuth tankot és lezúzunk mindenkit. A Supreme Commanderrel összehasonlítva ez kissé lehangoló, de a célja is teljesen más, ez inkább egy árkád stratégia, ami a pörgésről és az egyszerűbb összefüggésekről szól.