Steve Jobs: "A halált az élet legjobb találmányának tartom"

Egy évvel ezelőtt hunyt el az Apple társalapítója. Ennek apropóján jelent meg újra az 1985-ben a Playboy magazinban vele készült interjú, ami különösen az elmúlt 27 év távlatából lehet érdekes.

"Az Apple menekülttábor a kreatív elit számára, mindazoknak, akik máshol csak nyafogó szakembereknek számítanak. Az ágazatunkban növekednünk kell, ha valóban el akarunk jutni a csúcsra. De az a fontos, hogy ezt milyen módon valósítjuk meg nem pedig az, hogy mennyi dollárt keresünk közben. Nálunk az alkalmazottak naponta akár 18 órát is dolgoznak. Minden olyan ember számára érdekesek vagyunk, aki nem szeretne 5 vagy 10 évet várni arra, hogy egyszer valamilyen vezető azt mondja neki: 'Ez a dolog esetleg megérné a kockázatot.' Hozzánk olyan fejlesztők jönnek, akik inkább most akarnak messzire kihajolni az ablakból és jelet akarnak hagyni maguk után. Mindenki számára világos, hogy szerepet vállalhat a jövő egy darabjának formálásában" - fejtette ki Steve Jobs.


Az üzletember ostobaságnak minősítette azt a véleményt, hogy a számítástechnikában csupán egyetlen szabvány maradhat fent. Szerinte ha ezt a nézetet átültetnénk az autóiparra, akkor az automatika vagy a szervovezérlés sem jelenhetett volna meg a gépkocsikban. A technológiai fejlődés feltartóztatásának gondolata teljesen hibás. A számítógépeknél a Macintosh forradalmi, egyértelműen lekörözi az IBM technológiáját. Mindez ugyanakkor azt is jelenti, hogy igenis van igény alternatív szabványokra.

"Arra az érvre, hogy mi túl drágák vagyunk azt mondom: az innovációk egyre drágábbak. Minél többet gyártunk, annál inkább csökkenthetjük az árainkat. Úgy gondolom, hogy a számítógépektől függetlenül is társadalmilag fontos pozícióban vagyunk. Az Apple számára van esély arra, hogy új cégként felkerüljön a Fortune500-as listájára, de erre legkésőbb az 1980-as évek végén vagy az 1990-es évek elején sor kerül. Más cégek viszont, amelyek egy idő után elérik a kritikus méretüket, el fogják veszíteni a vízióikat."


Hangsúlyozta: sosem a számokkal, például a piaci részesedéssel voltak elfoglalva, hanem mindig a termékekre összpontosítottak. Ezzel szemben az IBM mindenre koncentrál: a szolgáltatásokra, a szervizre, a biztonságra stb. Amennyiben elveszítik az IBM-mel folytatott versenyt, akkor a számítástechnika a következő 20 évben a legsötétebb középkorba esik vissza, ugyanis amint az IBM ellenőriz egy piaci területet, abban a pillanatban minden innováció a háttérbe szorul. Éppen ezért van a cégének óriási felelőssége és minden innováció tőlük fog származni. Csak így maradhatnak versenyképesek és ha elég gyorsak, akkor az IBM sem tud majd lépést tartani velük.

"A szüleim mindenképpen szorgalmazták, hogy számítógépekkel foglalkozzam. Az édesapám szerelő volt és egyszerűen zseniális dolgokra volt képes. Engem ez az egész inkább az elektronika irányába indított el, mindig olyan dolgokat szerzett nekem, amiket szétszerelhettem, majd újra összerakhattam. Amikor 5 éves voltam, akkor Palo Altóba költöztünk és így jutottam el a Szilícium-völgybe. Larry Lang, az egyik szomszédunk a Hewlett-Packardnál volt mérnök. Sok időt töltöttem vele és tőle nagyon sokat tanultam. Az első számítógép, amit életemben láttam, egy HP volt. Minden kedden tíz gyereket hívott meg magához, tanított minket és megengedte, hogy dolgozzunk a számítógépen. Akkor 12 éves voltam."

"Még pontosan emlékszem arra az éjszakára, amikor egy vadonatúj HP számítógép előtt álltam. Mindenképpen meg akartam szerezni, de akkor még egyáltalán nem ismertem fel a számítógépekben rejlő lehetőségeket. Egyszerűen csak játszani akartam. Steve Wozniakkal az egyik barátom garázsában találkoztam. Én akkor 13 éves voltam, ő meg 18. Akkor úgy tűnt nekem, hogy ő volt az egyetlen, aki nálam többet tudott az elektronikáról. Ugyanolyan humorunk volt és mindketten érdeklődtünk a számítógépek iránt. Jóbarátok lettünk és számos tréfát agyaltunk ki. Woz például az egyik éjjel felhívta a Vatikánt és azt mondta: ő Henry Kissinger. Tény és való, hogy miatta felkeltették a pápát és senki sem tudta, hogy ő nem Henry Kissinger. Én a tizedik vagy a tizenegyedik osztályba jártam, amikor felfedeztem Bob Dylan és Shakespeare műveit, illetve a klasszikusokat. A kezembe került a Moby Dick is, amit kiolvastam. A tizenkettedik osztályban aztán engedélyt kaptam arra, hogy a tanítási idő felét a Stanford Egyetemen töltsem el" - elevenítette fel gyermekkori emlékeit Steve Jobs.


A mérnök és a marketinges
Az Apple társalapítója ezután kitért az Apple I-re és azt követő időkre. Elmondta, hogy akkoriban még nem volt víziójuk arról, hogy milyen lehetőségek vannak ebben a dologban. Akkoriban egyikük sem volt tisztában azzal, hogy ez hova vezethet. Wozniakot gyakorlatilag csak a barkácsolás motiválta, így ő alapvetően a műszaki részletekre koncentrált. Jobs hozzátette: akkoriban sokkal jobban foglalkoztatta az, hogy miként építhető fel egy cég és pontosan mi is egy vállalat. Woz nélkül ez az egész nem valósult volna meg, de Woz sem lett volna sehol nélküle. "A számítógépek az utasításokat rekordidő alatt dolgozzák fel. De az emberek vajon valóban tudni akarják, hogy miként működik egy számítógép? Vajon ki tudja, hogy valójában, hogy működik az automatika egy autóban? Ennek ellenére beülünk a volán mögé és elindulunk."

"Az elmúlás a természet törvénye. A halált az élet legjobb találmányának tartom, mert így szabadul meg a rendszer a felesleges dolgoktól. Pont ebben van a kihívás az Apple számára is. Amennyiben például minket keres fel két fiatal azzal, hogy forradalmi ötleteik vannak akkor mit csinálunk? Becsapjuk előttük az ajtót, vagy felvesszük őket? Vagy megkérdőjelezzük a saját modellünket" - nyilatkozta az üzletember.

Jobs kitért a pénz jelentőségére is: "24 éves koromban tízmillió dollárom volt, 25 éves koromban pedig több mint 100 millió dollárom. Mindezt még nem egészen dolgoztam fel. Nagy felelősséget jelent, ha valakinek több pénze van, mint amit el tud költeni. Én pedig el akarom költeni. nem jó dolog ugyanis, ha túl sok pénzt hagyok a gyerekeimre, mert az csak romba döntené az életüket. Amennyiben pedig nincs gyerek, akkor az összeg jelentős részét az állam kapja meg. Senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy én ésszerűbben tudom tudom elkölteni azt a pénzt, mint az állam. Így nagy kihívás előtt állok: egyrészt élnem kell ebből a pénzből, másrészt be kell fektetnem, ráadásul úgy, hogy a saját értékeimet is kifejezzem ezzel a lépéssel."

"Meggyőződésem, hogy nehezebb egy dollárt ésszerűen befektetni, mint megkeresni. Ahhoz, hogy valamit helyesen csináljunk, nem csak meg kell tanulnunk az adott dolgot, hanem közben el is kell buknunk néhányszor. Volt olyan év, amikor 250 millió dollárt veszítettem, de nem hagyom, hogy az ilyen dolgok miatt az egész napom elromoljon. Számomra az elmúlt tíz év szempontjából a pénz biztosan nem a legfontosabb, de nem is a leglenyűgözőbb dolog."

Steve Jobs tavaly október 6-án hunyt el. Halála kapcsán Barack Obama, Bill Gates, Michael Dell és Mark Zuckerberg is megrendülten nyilatkozott.