1999. augusztus 11. 01:56, Szerda
Kiadó: TalonSoft
Fejlesztő: Illusion Softworks
Minimum Követelmény: P233, 32MB RAM, 3D gyorsító
Hasonló játékok: Rainbow Six
Kategória: Taktikai harc
A H&D egy háromdimenziós, csapatmunkára alapozott taktikai harci játék, amely
nem csak a saját típusa, de általában a játékprogramok határait lépi át és egy példátlan, lebilincselő élményt nyújt.
Nagyon sok programot volt tavaly lehetőségem áttekinteni. Ahogy múlt az idő és
gyűlt a tapasztalatom, megtanultam mélyreható, de gyors értékeléseket készíteni.
Sokan lehet, hogy nem tudjátok, de a programok értékelés céljából való futtatása nagyban különbözik az igazi játéktól. Másféle hozzáállást igényel. Olyan esztelenségeket csinálunk közben, mint pl. a jegyzetelés, vagy bármi egyéb, amit játék közben amúgy nem tennénk. Mivel határidőre dolgozunk, néha sietni kell és így az erőfeszítések ellenére sincs igazán idő a játék minden apró részletét feltárni. Azért mondtam most ezt el, mert a H&D esetében viszont minden megváltozott. Soha még annyit nem játszottam egy játékkal sem, mint ezzel: a legenyhébb becslések szerint is több mint 300 órán át nyúztam.
Úgy kezdtem el játszani, mint aki csak szórakozni akar - és szórakoztam. A 23
látványos küldetés egész életem legnagyobb játékos élménye marad. A System Shock
óta nem foglalt le ennyire semmi a virtuális világban és az adrenalin-szintem
sem volt még olyan magasan, mint egy igazi háborúban lenne. Akár a H&D
egyedülálló képessége, amivel a küldetésekbe bevont, akár a dinamikusan változó
környezet az oka, de én azt éreztem, hogy ténylegesen én szereplek a játékban a
sok digitális ellenféllel szemben.
Az első játék után nem éreztem azt, hogy nincs kedvem újra végigcsinálni, de
ezúttal már nézőpontot váltottam és az értékelésre figyeltem. A jó értékelés sok
időt, türelmet és kreativitást igényel. A Hidden and Dangerous esetében ez azt
jelentette, hogy minden egyes küldetést önálló játéknak tekintettem, s
végigjátszottam az összes lehetséges stratégiát, csapatösszeállítást és
felszerelési variációt. Ha így játszol, úgy fogod látni a játékot, mint
egyébként soha sem. Minden apró részlet előjön, és képes leszel alakítani az
általánosan kialakult képedet.
A kritikusnak ítélt részleteket többször is újrajátszottam. Szokás szerint
megkérdeztem a barátaim véleményét is, különös tekintettel arra, hogy milyennek
ítélik összehasonlítva olyan játékokkal, mint a 'Spec Ops', a 'Rainbow Six', a
'Commandos', vagy a 'Delta Force'. A végeredmény szerint a H&D jobb, mint a
fentiek együttvéve.
Ha meg akarod tudni, mi is ez a játék, legjobb, ha lefuttatod a demo-ját. Ebben
az első két küldetés béta-verziója található meg, és noha a mechanizmusban van
néhány hiányosság, azért jól látható, hogy a teljes verzió mit kínál. A Hidden
and Dangerous a játékok legdinamikusabban fejlődő ágának, a taktikai harcnak a
legfrissebb darabja. A második világháborúban játszódik, hat hadjáratot
tartalmaz és az 1941-es Olaszországtól kezdve az egész európai hadszíntéren
átmegy, míg 1945-ben, Csehszlovákiában be nem fejeződik. Feladatod a háború
legelitebb szövetséges katonáinak, a brit SAS-nak az irányítása. A SAS
(Különleges Légiszolgálat) a legismertebb és legrettegettebb különleges csapat a
világon. A világháborúban betöltött szerepe jól dokumentált, bár egyes részletek
máig szigorúan titkosnak számítanak. A H&D-ben szereplő küldetések lazán
kötődnek a háború megtörtént eseményeihez. A te SAS-csapatod magasan képzett
emberekből áll, akiket az ellenség vonalai mögötti tevékenységre képeztek ki.
A SAS 40 emberből áll, 8 különböző országból. Mindegyiknek saját története és
személyisége van, ami valamilyen fokon hat a teljesítményükre is. Ezen túl, az
emberek tudása öt jellemző tulajdonságon alapszik: reakció, erő, lopakodás,
lövés és állóképesség. A tulajdonságok és a te parancsaid kombinációja határozza
meg, hogy a katonák mennyire lesznek képesek végrehajtani a feladataikat. A H&D
jelentős részben stratégiai játék, ezért nem csak az akcióhősi vonásaid lesznek
fontosak, hanem a kiadott parancsaid is.
Pont ez az, ami a H&D-t megkülönbözteti a többi taktikai harci játéktól, és
egyedülállóvá teszi. Ha játszottad a Rainbow Six-et, tudni fogod, mit jelent ez
az akciókban, s ugyanez igaz stratégiai szempontból a Commandos-ra is. Az
Illusion új játéka azonban túllép a két fenti példán, a legjobbakat átveszi
tőlük és kitalál hozzá valami még soha nem látottat. Talán a legjelentősebb
újításnak a küldetések számítanak, hiszen a lehető leginnovatívabb külsőt
kapták. Az egyik küldetésben te és a csapatod egy Lancaster gép fedélzetén
utaztok, és ejtőernyős ugrást terveztek a cél fölött. A gépet lelövik, és így
vészhelyzetben kell kiugranotok. A szélnek és más körülményeknek köszönhetően
négy embered szétszóródik és lemarad az ellenséges vonalak mögött.
Ebben a küldetésben, valamint az ezt követő négyben, össze kell szedned a
csapatot, belopakodni egy elfoglalt városba, civil ruhát szerezni és ellopni egy
német ágyúnaszádot a kikötőből. Ezután indulhatsz az eredeti célpontod felé,
ahol fel kell robbantani egy kulcsfontosságú csatornát, majd el kell jutni egy
titkos repülőtérre, ahonnan az ellenállás odaszállított küldeményét kell
eljuttatni baráti területre. Ez persze nem olyan könnyű, amilyennek hangzik. Az
ellenség ismeri a tervet és megtámadja a repülőteret. Mielőtt odajutnál persze,
át kell haladnod egy ellenséges táboron is, amely egy bunkerban rendezkedett be.
Ha már elértél a repülőtérig, védd meg a leszállópályát az érkező gép számára,
juss el a gépig, majd védd meg magad az ott lévő fegyverekkel, mialatt
felszállsz. Ha ez megvan, máris a második megbízatás következik.
Innen a játék egyre jobb lesz. Ellenséges járműveket fogsz lopni, Tigris tankok
fognak végigkergetni Németországon, tengeralattjárót robbantasz, és titkos
információt mentesz majd meg egy süllyedő német hadihajóról. A hó, az eső, a
szél, a köd és a napszak mind drámaian fogják befolyásolni a küldetést. Az
ellenséges egységeket külön AI (mesterséges intelligencia) irányítja, amely
figyeli a küldetés eseményeit és nem függ a játékostól. A játék menete nem
lineáris, mint a 'Half-Life', ezért sokkal teljesebb élményt nyújt.
Egyeseknek nehéz lesz, de a Hidden and Dangerous-t ultra-realizmus jellemzi,
ettől lesz egyedülálló. Ugyancsak nem lesz könnyű megszokni azt, hogy nagyon
nehéz. Három nehézségi fok van ugyan, de még a könnyű is nagy kihívást jelent.
Aki hozzászokott a különféle cheat-lehetőségekhez, az csalódni fog, itt ilyen
nincs. Ez viszont erőt is ad a játéknak. A Rainbow Six-től eltérően itt mind a
négy harcosunkat egyszerre irányíthatjuk.
Nincs arról szó, hogy a Hidden and Dangerous hibátlan játék. A demo és az
európai verzió is tartalmaz néhány hiányosságot, az amerikai verzió ennél
tisztább, de szintén nem tökéletes. Maradt néhány 'bug' az európai változatban,
mint pl. a lebegő harcosok, az útirány-megtalálási problémák, a fegyver eltűnése
egyes szám első személyű módban, valamint a legfontosabb: lényeges lassulás a
harmadik hadjárat ötödik küldetésében. Az újítások, az élvezet és a design mellett azonban ezek a hibák eltörpülnek. A konkurenciával összehasonlítva pedig
nem kérdéses, hogy a H&D az év játéka.
Grafika: Nem kérdés, hogy a látvány nagyban hozzájárul a játékon végigvonuló élvezhetőséghez. A norvégiai hótorlaszoktól a Rajnán át az esőáztatta olasz hegyekig a grafika széles skálát mutat be. Minden helyszín hihetően kidolgozott és úgy néz ki, ahogyan a második világháborúban kinézhetett. A fegyverek, a helyszínek, az épületek és járművek, de különösen az ellenség történelmi hűsége soha nem látott módon részletes. Mindez azt mutatja, hogy a Hidden and Dangerous szeme előtt a teljes elmélyülés lebegett.
Technikai szempontból sokan talán nem lesznek olyan elégedettek, mint az 'Unreal' esetében voltak, és bizonyos szemszögből igazuk is van. A játékban van egy kevés 2D kép, pl. a falevelek és más apróságok, de azért a megjelenése
gyönyörű. Az ellenség és a csapat tagjai külön említést érdemelnek. Olyan
részletek kerültek a képre, hogy a katonák izmainak mozdulása is látszik, amikor
levegőt vesznek.
Teljesítmény szempontjából a játék nem rossz. Vizuálisan a H&D határozottan
jobban fut 32bites módban. Mivel Direct3D-t használ, közel sem olyan jó 3dfx
kártyákkal, mint TNT2-vel. Ez volt az első játék, ahol ilyen drasztikusan
lehetett látni a különbséget a két színmélység között.
Kezelőfelület:Ha minden játéknak van Achilles-sarka, akkor a H&D-é itt rejtőzik. A legidegesítőbb a save és a load funkció működése. Összesen egy mentési helyet kínál a program mindössze küldetésenként. Ha elő akarunk hozni egy korábban elmentett állást, akkor mindenekelőtt ki kell lépni az éppen játszott helyzetből, visszamenni a főmenübe, kiválasztani a kívánt küldetést, hadműveletet és profilt, majd ezután jöhet az elmentett helyzet. A másik probléma, hogy korlátozottak a lehetőségek a billentyűzet és az egér beállításainak megváltoztatására, s az összeszedett tárgyakkal való rendelkezés sem az igazi.
A gondok ellenére több a jó tulajdonság, mint a rossz. Valójában két külön
interface létezik, egy a stratégiára és egy az akcióra. A stratégiai térkép
teljesen funkcionális, be lehet rajta állítani az útirányokat, ütemezni a
parancsokat és az akciókat és úgy befolyásolni a játék menetét, ahogyan arra
másik játék nem képes. Akció-módban pedig például az orvlövészet vált nagyon
könnyűvé és élvezetessé. Az egér-vezérlésű zoom a fegyvereknél és a látcsőnél
szinte tökéletes. Ehhez jön még a három nagyon könnyen használható kamera-mód,
amelyek lényeges előnyöket biztosítanak a többiekkel szemben, főként lopakodás
és felderítés közben. A leghasznosabb tulajdonság azonban a kommandósok gurulási
képessége. Tudnak gurulni guggolásból és fekvésből, sőt, lépésből és gyors
futásból is. Jó lenne, ha ezen túl minden akciójáték beépítené ezeket a funkciókat. Említést érdemel még a kézikönyv, amely egy sor hasznos információval tud még szolgálni.
Játékmenet: Amint arról már volt szó, a küldetések széles választéka és a design páratlan. A
Hidden and Dangerous még mindig el tud kápráztatni. A hadműveletek összefogottak
és a helyszínek is úgy következnek egymás után, mint az igazi háborúban. A
csapat vezérlése hatékony és jól megoldott, s sokkal összetettebb élményt nyújt,
mint a játék elődei közül bármelyik. A 40 SAS-kommandósnak egyéni tulajdonságai
vannak, s a játék végére már biztosan neked is lesz közülük kedvenced. Ugyanez
igaz a járművekre és a fegyverekre is. Az egyes küldetések minden egyes
alkalommal, amikor játszol, egyedülálló élményt adnak, amit külön feldob a
mesterséges intelligencia (AI).
És még akkor nem is említettük a multiplayer funkciót. Csapatjáték, amelyben
minden játékos az osztag 1-1 tagját irányíthatja, s az összkép is gyökeresen
megváltozik. Együtt kell dolgoznod a csapattársaiddal, s ezt minél többször
játszod, annál élvezetesebb lesz. Jó lenne persze, ha nagyobb különbségek lennének az egyes kommandósok és a képességeik között, és az sem lenne utolsó,
ha az egyes tevékenységekkel a képességeik fejleszthetők lennének, mint a
szerepjátékokban. Nem is említem, hogy egyik elitkatona sem tud úszni, ami elég
szomorú. Persze ha ezek a hibák nem lennének, nem lenne értelme a Hidden and
Dangerous 2-nek…
Hangeffektek: Fantasztikus. Hihetetlen. Realisztikus. Akármilyen felsőfokú jelzőt használunk, a végeredmény az, hogy a hangeffektusok soha nem hallott minőségűek. A TalonSoft sokat tett a játék akkurátus voltáért, amit a hangok is bizonyítanak. A tankok lánctalpas zajától a friss havon futó léptek hangjáig minden magáért beszél: ez egy hang-paradicsom.
Zene:A zene eseményekhez kötött. Amint a játékos megkezd egy bizonyos akció-szakaszt, az annak megfelelő zene indul el. A megfelelő zene a megfelelő időben, mindig. És a zene csodálatos, tele feszültségekkel.
Intelligencia és Nehézség:Három idevágó dologról szeretnék szót ejteni – mesterséges intelligencia (AI), nehézség és felderítés. Ez utóbbi be lett építve az amerikai verzióba és javítva került be az európai változatba, de még mindig nem az igazi. A kommandósok néha beszorulnak szűk helyeken – ez különösen igaz kis helyiségekben és olyan épületekben, amelyeknek sok ajtajuk van. Olyan érzésem volt, hogy a katonáknak nehézségeket okozott a mozgást kívánó parancsok teljesítése, ha a parancsot a stratégiai térképről kapták. Ez valójában nem így van, csak arról van szó, hogy ilyenkor az AI aktivizálódik.
Az AI két részből áll: ellenséges és saját. Az ellenség AI-ja nagyon jó. A
komputer-vezérlésű ellenfél feladatának és rangjának megfelelően a környezetet
saját előnyére fogja kihasználni, el fog bújni és még erősítést is tud kérni. A
kommandó AI-ja is hatásos. Ha önállóan kell cselekedniük, néha jobb
teljesítményt tudnak nyújtani, mint a leggyakorlottabb emberi játékos. Az lehet
csak zavaró, ha az AI és a felderítés találkoznak. Ahelyett, hogy parancsaidat
teljesítve ilyenkor a kommandó elmenne A-ból B-be, az AI-vezérlésű katonák talán
még nálad is jobban fogják látni a környezet veszélyeit, s ennek megfelelően a
mesterséges intelligencia megváltoztathatja az útvonalat, sőt megállhat harcolni
is: ez csak az adott helyzeten és a katonán múlik. Ez a zavar azonban elsősorban
a parancsból következik, nem pedig az AI hibájából.
A H&D túl nehéz lesz a legtöbb játékos számára, s nem kizárt, hogy sokaknak
csalódást fog okozni. De mivel nehézsége mellett nagyon jó játék, ezért
mindenkinek ajánlom aki kedvelője a műfajnak.
Összegzés: Nehéz összefoglalni a H&D élményét, főleg azért, mert hatása meghaladja az átlagos játékét. Sokan talán nem fognak egyetérteni velem, de a Hidden and Dangerous az említett néhány hiba és bug ellenére a valaha gyártott legjobb játékok egyike, amit élmény játszani, s meg is fogom ezért őrizni.