Apple, kávé és techno

Jonathan Ive hetente kétszer meghívja a munkatársait egy közös kávézásra, ahol több órán keresztül megosztják egymással a gondolataikat - ez, és sok más is kiderül az Apple dizájneréről írt könyvből.

Leander Kahney írónak, a Wired egykori szerkesztőjének lehetősége volt bepillantania az Apple kulisszái mögé és egy könyvben osztotta meg a tapasztalatait, megírta Jonathan Ive élettörténetét. A szakember 1992 óta dolgozik a kaliforniai cégnél és fontos szerepe volt az elmúlt évtizedben bekövetkezett fellendülésben. Fontos Ive számára az irodájában lévő kiváló hangszóró, ugyanis legszívesebben hangos technozenére dolgozik. A szoba egyébként meglehetősen spártai felszerelésű, csupán egy asztal, egy lámpa és egy régi szék van benne.

Ive apja ezüstműves volt és Robert Brunner segítségével került a vállalathoz. Brunner akkor az Apple ipari tervezési részlegét vezette. A fiatalemberben leginkább az fogta meg, hogy nem csak egy telefon prototípusát tervezte meg és arra gondolt, hogy miként működhetne, hanem azt is eltervezte, hogyan lehetne gyártani. Vagyis egy lépéssel előrébb gondolkodott, mint a többi hallgató. Számára mindig különösen fontos volt az adott termék külseje, az ezzel kapcsolatos szenvedélyét az édesapjától örökölte. Ő és Steve Jobs képesek voltak órákon át tárgyalni a különböző ötletekről. Nem véletlen, hogy az Apple vezetőjét a legjobb és a leglojálisabb barátjának nevezte. Kettőjük barátsága azért volt érdekes, mert karakterük meglehetősen különbözött: Jobs szinte megközelíthetetlennek és szeszélyesnek tűnt, míg Ive nagyon udvarias, kiegyensúlyozott, figyelmes és kedves, továbbá utálja a vitákat. Az Apple társalapítójához fűződő barátsága miatt olyan esetekben is megfogalmazhatta a kritikáit, amikor mások hallgattak. Egyszer például odáig ment, hogy kijelentette: Jobs túlzottan a személyének tulajdonítja a konszern sikerét és ezzel sebezhetővé teszi a céget.

Ive sikertörténete egyébként majdnem meghiúsult. Az első projektje a Newton nevű eszköz második generációjának megalkotása volt. A készülék nem volt éppen forradalmi formatervezésű, akkoriban gyakoriak voltak a veszekedések a tervezők között és emiatt Ive majdnem felmondott. Ez azelőtt volt, hogy Jobs 1996-ban visszatért volna a társasághoz. Az üzletember megváltoztatta az Apple cégkultúráját és lehetővé tette, hogy Ive maradhasson és kiteljesedhessen. A fordulatot végül az iMac piacra dobása hozta. Kahney úgy véli, hogy az Apple hamarosan megvalósítja Jobs egyik célkitűzését és a termékeit az Amerikai Egyesült Államokban lévő robotok által vezérelt üzemekben készíti majd. Erre jelenleg azonban még várni kell, mert a technológia még nem áll rendelkezésre. Kahney szerint az Apple laboratóriumaiban több érdekes tévé- és autóipari technológia van, ám ezek piacra dobásához még hiányzik a megfelelő stratégia.

A Wired egykori szerkesztője végül hangsúlyozta: világszerte számos olyan kreatív szakember van, mint Ive, de ők nem dolgoznak olyan nagyvállalatoknál, amelyek ennyire a dizájnra összpontosítanának és nem is rendelkeznek olyan szinte végtelen erőforrásokkal, mint az Apple. Ive 17 millió dolláros birtokkal rendelkezik San Fransiscóban, a garázsában számos drága és gyors autó található, a magánvagyonát 130 millió dollárra becsülik.