Léghajókkal biztosítana internetelérést a Thales

Európa legnagyobb műholdgyártója nagy üzleti lehetőset lát az ágazatban, az internet biztosításán túl mindenféle megfigyelésre alkalmas lehet egy ilyen platform.

Jelenleg világszerte körülbelül hárommilliárd ember nem rendelkezik internetkapcsolattal. A távoli régiókban, ha van is internetelérés, az gyakran megszakad vagy belassul, mert egy időben több ezer ember próbál meg felcsatlakozni a világhálóra. Európa legnagyobb műholdgyártója, a Thales Alenia Space ebben lát üzleti lehetőséget, a cég gyors mobilinternet-hozzáféréseket biztosítana léghajók segítségével. A 100 méter hosszú, 33 méter átmérőjű járművek egy éven át tudnak lebegni 20 kilométeres magasságban. A projekt a Stratobus nevet kapta. Eddig ebben a magasságban kizárólag ember nélküli tudományos ballonok közlekedtek, ekkora méretű léghajók nem.

A Stratobus előnye a sokoldalúsága lenne, ugyanis nem csupán internetkapcsolatokat biztosítana, hanem kiválóan alkalmas lenne megfigyelési feladatok végrehajtására is. A léghajók többek között határőrizeti és közlekedés-ellenőrzési célokra is felhasználhatók lesznek, továbbá a segítségükkel felderíthetővé válnak az erdőtüzek és az olajplatformok szivárgásai is. Az ütemterv alapján 2018-ra elkészül egy kisebb, 40 méter hosszú tesztmodell, míg 2020-ra a nagyobb, 100 méteres változat. A Stratobus ezzel a világ legnagyobb léghajója lehet: nyolc méterrel hosszabb lesz, mint a nemrég balesetet szenvedett Airlander 10 brit jármű, mely elsősorban teherszállítóként kerülhet majd szóba.


Jean-Philippe Chessel, a Stratobus program vezetője azt mondta, hogy a fejlesztésük gyakorlatilag egy drón és egy műhold ötvözete lesz, s ideális kiegészítőjévé válhat a műholdaknak. Egy léghajót olcsóbb felbocsájtani, mint egy rakétát kilőni, ráadásul több hasznos teher hordozására lesz képes, mint egy robotrepülőgép és azoknál sokkal hosszabb ideig maradhat a levegőben.

A Thales Alenia Space szakemberei egyedi energia- és meghajtórendszert terveznek a Stratobushoz. A kifejlesztett megoldás a napenergián alapul és lehetővé teszi, hogy a léghajó átlátszó oldala mindig a Nap felé mutasson, a napfényt pedig tükrök segítségével gyűjtenék össze. Egy koncentrációs egységnek köszönhetően lehetőség lesz arra, hogy az elérhető napenergia mennyiségét a háromszorosára növeljék. A vetélytársak erre a célra erősítőket használnak, amelyek viszont nagyobbak és ezáltal nehezebbek is. A rendszer másik fontos elemét az üzemanyagcellák jelentik. Az adott pozíció tartásáról négy elektromos propellermotor gondoskodik.

Chessel biztos abban, hogy a projekt sikeres lesz. Az érdeklődés nagy, már most van rá tíz érdeklődő, elsősorban a trópusi régiókból, az Egyenlítő környékéről és a Közel-Keletről. Ezek olyan területek, ahol a szélsebesség a sztratoszférában általában nem haladja meg a 90 kilométer/órát. Ez fontos, ugyanis a Stratobus csak akkor tudja tartani a pozícióját, ha a szél nem rendkívül nagy erősségű. A menedzser mindenesetre azt reméli, hogy 2017 végén aláírhatják az első szerződéseket.

Az 5 tonna súlyú és 250 kilogramm maximális hasznos teher szállítására képes léghajó vázát úgy alakították ki, hogy mind héliummal, mind hidrogénnel feltölthető legyen. Utóbbi könnyebb és olcsóbb, de az alkalmazása kockázatosabb. A héliumot 6 havonta után kell tölteni, míg a hidrogént csak évente egyszer. A Stratobust évente egyszer muszáj karbantartani, az egyes járművek élettartama öt év. A program hivatalosan tavasszal indult el, amikor a Thales Alenia Space és további francia partnerek szerződést írtak alá a Bpifrance állami bankkal. Franciaország stratégiai okokból érdeklődik a projekt iránt és 17 millió euróval támogatja azt.

Van még egy fontos dolog, amire figyelni kell. Jelenleg nincsenek olyan szabályok, amelyek a léghajók sztratoszférában való közlekedésére vonatkoznának, ezért az óriáscég együttműködik az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséggel (EASA) és a két fél közösen akar új előírásokat kidolgozni. Ez már csak azért is fontos, mert a 20 kilométeres magasság eléréséhez a Stratobus olyan légtéren halad majd át, amelyet utasszállító repülőgépek is használnak, és az út 3 órát vesz igénybe. További nagy kihívást jelent, hogy a léghajó burkolata és csatlakozásai rendkívül jól illeszkedjenek, hogy minél kevesebb gáz szivároghasson ki. A borítást az Airstar nevű francia vállalat gyártja, amely korábban felvásárolta a Zodiac Marine űrhajózási részlegét. Utóbbi több mint 40 éve készíti a CNES francia űrhajózási hivatal sztratoszféra-ballonjainak borításait. A CNES a Google Loon-programjában is szerepet vállal.