Mass Effect Andromeda

Kiadó: Electronic Arts
Fejlesztő: BioWare
Honlap

Platformok: PC, Xbox360, PS3, PS2, Wii
Rendszerkövetelmények:
Minimum: Intel Core i5-3570 3,4 GHz-es vagy AMD FX-6350 processzor, Nvidia GeForce GTX 660 vagy ATI Radeon HD 7850 grafikus kártya, 8 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Ajánlott: Intel Core i7-4790 4-Core 3,6 GHz-es vagy AMD FX-8350 processzor, Nvidia GeForce GTX 1060 vagy ATI Radeon RX 480 grafikus kártya, 16 GB RAM, 55 GB szabad hely a merevlemezen
Hasonló játékok: Mass Effect-sorozat, Dragon Age-sorozat
Kategória: szerepjáték

Elkészült végre az utóbbi évek egyik legjobban várt szerepjátéka, amely elképesztő ellenszélben formálódott, hatalmas elvárások nyomták közben a készítők vállát, de a végeredmény messze nem lett olyan rossz, mint amilyennek nagyon sok helyen beállították. Mass Effect Andromeda játéktesztünk következik!

A Mass Effect-sorozat túlzás nélkül minden idők egyik legjobb szerepjátékos trilógiájaként írta be magát a történelembe, amivel kapcsolatban jó is lett volna egy folytatás, meg nem is. Shepard kapitány sztorija ugyanis bár kerek egész volt, hiánytalanul lezáródott – persze sokan azért ezzel sem értenek egyet –, ellenben a rajongók többsége visszavágyott a Bioware nagyszerűen megalkotott sci-fi univerzumába. A zajos siker mellett emiatt tehát biztosak voltunk abban, hogy lesz még dolgunk ezzel a különleges világgal, és majdnem kiugrottunk a bőrünkből, amikor megtudtuk, hogy a Bioware végre készíti a folytatást, amiről hosszú hónapokon keresztül csak a találgatások folytak. Vajon visszatér Shepard? Vajon előzmény lesz? Egyáltalán, milyen irányba viszik tovább a fejlesztők a játékmenetet?

Ezernyi kérdés volt bennünk, és bár nem bíztunk a készítőkben, de minél közelebb kerültünk a megjelenéshez, annál biztosabbak lettünk abban, hogy ismét valami nagy dolog készülődik a háttérben, ami bár a megjelenéskor hagyott maga után némi kívánnivalót, sőt most sem vagyunk vele makulátlanul elégedettek, ellenben a végeredmény közel sem lett olyan rossz, mint amilyennek sok helyen beállították. Lássuk is, hogy miért!




A Mass Effect Andromeda kapcsán a legtöbb találgatás előzőleg a történethez kapcsolódott, és mivel sokan el sem tudták képzelni a játékot Shepard nélkül, ezért a legtöbben nagy összegben mertek volna fogadni arra, hogy a folytatás egy előzménytörténet lesz. Ilyesmiről azonban szó sincs, sőt mi több, inkább még tovább haladunk előre az idővonalon, egy olyan korszakba, amikor az emberiség és a trilógiából megismert békés fajok egyszerűen kinövik a Tejútrendszert, így létfontosságúvá válik, hogy kilépjünk a komfortzónánkból, és felfedezzük a világűr egy olyan szegletét, ahová az általunk ismert élőlények még nem tették be a lábukat korábban.

Ennek érdekében még a 2176-os esztendőben elindul egy program, amelynek részeként négy kolonizáló hajó indul el az Andromeda galaxisba, ahol többek között megtalálható az a Habitat 7 nevű planéta is, amely tökéletes lenne egy új Földnek. Mindezzel csak egyetlen probléma van, hogy az utazás 600 évig tart, és ennyi idő alatt rengeteg dolog történhet, hősünket például – aki a Hyperion fedélzetén utazik mint az egyik felderítő csapat vezére – nem sokkal a cél előtt váratlanul felébresztik a hibernációból, hogy oldjon meg egy sor problémát a hajóval.

Miután a gondok elülnek, csakhamar kiderül, hogy szállítójuk meghibásodása volt a legkisebb baj, lévén a Habitat 7 sem éppen az a tipikus idilli környezet, amint azt induláskor leírták, de ha már egyszer ott vagyunk, akkor nekilátunk küldetésünknek, hogy a legjobbat hozzuk ki a helyzetből. Persze az emberiség sorsa csakhamar háttérbe szorul, amikor behatolóként rábukkanunk egy idegen, és korántsem barátságos fajra – ők lesznek a kettek –, akik éppen egy nagyon rejtélyes ősi civilizáció kutatásának érdekében érkeztek a planétára.




A játék kezdetén Alec Rydert vesszük irányításunk alá, aki azonban már rögtön az elején életét áldozza egy, a sztori szempontjából rendkívül hasznos információ kiderítésének érdekében. Ezt követően gyermekei, Sarah vagy Scott oldalán folytathatjuk a történet felgöngyölítését, ami sajnos hiába indul nagyszerűen, később egyszerűen unalmassá válik, ellaposodik. Bár nagyon izgalmasnak tűnik az új faj, az ősi civilizáció, valamint a planéta élhetővé varázsolásának gondolata, azonban a legtöbben bizonyára azon kapják majd magukat, hogy inkább a mellékes teendőket keresik, mert sokszor izgalmasabb, sőt gyakran tartalmasabb feladatokat tartogatnak számunkra. Arról nem is beszélve, hogy segítségükkel sok esetben többet megtudunk a sztori hátteréről, mint a főbb küldetésekből! Ami nagyon hiányzott még a Mass Effect Andromedából, hogy egyszerűen háttérbe szorult benne a sci-fi megközelítés.

Ezt a leginkább ott vehetjük majd észre, hogy a ketteken kívül szinte nem is találkozhatunk benne korábban még nem látott vagy ismert lényekkel, márpedig az új galaxistól legalább ezt elvárhattuk volna. Szintén nem sikerültek túl emlékezetesre – legalábbis a trilógiához mérten – segítőtársaink sem, akik bár a maguk nemében egyediek lesznek, valamihez nagyon értenek, azonban egyikőjük sem olyan emlékezetes jellem, mint a trilógiában megismert tagok. Persze más játékokhoz mérten társaink így is jóval túlmutatnak az átlagon, és dicséretes, hogy mennyire fontos szerepet kapott a velük ápolt kapcsolat is, de azért láttunk a Bioware részéről ennél sokkal jobbat is korábban.

Amivel azonban ismét brillíroztak a fejlesztők, az nem más, mint a játékmenet! Bár vannak azért itt is hibák és hiányosságok, alapesetben aki imádta a Mass Effect 2 akcióban dúslakodó megoldásait, az biztosan azonnal a szívébe zárja az Andromédát. A perspektíva és az alapok ugyanis változatlanok maradtak, a végeredmény továbbra is egy akciókra építő szerepjáték lett, amelyben hősünk oldalán a folyamatos felfedezésre leszünk kényszerítve, amit megtehetünk gyalogszerrel, valamint egy szuper kis járgány, a Nomad volánja mögött ülve is.

Utóbbi természetesen az egykori Mako örökségét igyekszik magára vállalni, és segítségével nemcsak gyorsabban eljuthatunk céljainkhoz, hanem ezen túlmenően biztonságosabban is közlekedhetünk – sok területen lesz például sugárveszély és egyebek –, sőt mi több, akár a bányászatban is segítségünkre lehet, hiszen a trilógiából megismert unalmas bányászat lehetőségét és fontosságát továbbra is megtartotta a Bioware. Nyersanyagok gyűjtésére egyébiránt a Mass Effect Andromeda keretein belül leginkább azért lesz szükségünk, mert megjelent egy összetett craftrendszer a játékban, ami egyrészt túl lett bonyolítva, másrészt pedig egy kicsit feleslegesnek tűnik – ez nehézségi szint függvénye –, hiszen a fegyvereket és a páncélokat többnyire más forrásból ugyanúgy beszerezhetjük.




A craftolásnak szigorú folyamata van, amely mindig a szkenneléssel kezdődik, majd az itt megszerzett tudással begyűjtjük a tervrajzokat, a gyártás pedig csak ezután következhet, ha megvan a megfelelő mennyiségű nyersanyagunk. Pozitívum azonban, hogy a Bioware legalább a fejlődési rendszert leegyszerűsítette, ezáltal hősünk fejlesztése sokkal szabadabbá vált. A karakterosztályok bár megmaradtak, de inkább egyfajta hibrideket hozhatunk létre, vagyis azokat a képességeket aktiválhatjuk és fejleszthetjük, amelyekre a leginkább szükségünk lesz a kutakodás vagy a harcok során. A rendszernek köszönhetően sokkal jobban testre szabhatjuk majd a játékélményt, de a legtöbb hasznát azért talán a párbeszédek és a harcok során érezhetjük majd!

A párbeszédek ugyanis szintén nagyon megújultak a Mass Effect Andromedában, ezáltal az eddig ismert rendszert egy az egyben kukázták, ami elsőre ijesztő lehet, de higgyétek el, egyáltalán nem az! Olyannyira nem, hogy végre nem csak jó vagy rossz választ adhatunk, hanem sok esetben csak negatív, máskor csak kevésbé rossz vagy kevésbé jó döntéseket hozhatunk, egyszóval lényegesen árnyaltabb az összkép, arról nem is beszélve, hogy vannak már idealista, sőt humoros válaszok is, egyszóval sokkal érzelmesebb, sokkal inkább személyiségünkhöz illő döntéseket hozhatunk.

A végére maradt az Andromeda egyik legfontosabb eleme, avagy a harcrendszer, ami végigkísér minket kalandjaink során, hiszen bármelyik bolygón járunk, bárhová is megyünk, biztosan találkozunk majd ellenséggel, akiket le kell gyűrnünk. A kettek összességében meglepő változatossággal jelennek meg a pályákon, de aggodalomra semmi ok, hiszen mi is nagyon sokféle fegyverrel, felszereléssel és egyebekkel tudjuk majd felvenni velük a harcot, a jól megszokott fedezékalapú rendszer társaságában. Bár a fedezékhasználat egy kicsit idegesítő volt, és néhány ellenfél is annyira önismétlő, hogy az megölheti a változatosságot, ellenben a harcok azért kellemesek lettek, sőt olyan új lehetőségek jelentek meg az ütközetek során, mint a jetpack.

A hátunkra szerelhető rakétával egy pillanat alatt húzhatjuk ki magunkat a szorult helyzetből, vagy reppenhetünk a fedezék mögött rejtőzködő ellenfelek háta mögé, de nagy hasznát vehetjük a felfedezés során is, amikor fel kell jutni magasan fekvő pontokra. A játékmenet természetesen tele van még sok-sok apró újítással a trilógiához mérten, így a fejlődéssel együtt nem válik unalmassá hosszabb távon sem, ellenben ez sajnos nem jelenti azt, hogy a Bioware alkotása teljesen hibátlan lenne. Sőt!




Grafika: Az első sarkalatos pont a Mass Effect Andromeda kapcsán határozottan a grafika. Bár a Frostbite grafikus motor miatt azt hittük, hogy ezen a téren nem érhet minket meglepetés, de óriásit tévedtünk, ezáltal a megjelenéskor egyenesen katasztrofális volt, ahogyan a párbeszédek során látható animációk kinéztek. Egészen pontosan ijesztőnek tűnt, amikor a karakterek nem rendelkeztek normális mimikával, és bár ezt időközben a Bioware orvosolta, a végeredmény így sem éri el a maximális pontszámot a küllem terén.

A játék ugyanis bár szép, de nem kiemelkedően, hovatovább hemzseg az alacsony felbontású textúráktól, folyamatosak a késve betöltődő tereptárgyak, a framerate pedig hajlamos teljesen véletlenszerűen akadozásig csökkenni még egy erősebb masinán is. Persze dobálózhatunk itt óriási világgal és rengeteg karakterrel, de történetesen például a The Witcher 3 is megmutatta, hogy lehet ezt szebben és jobban csinálni.

Kezelőfelület, irányíthatóság: Bár csak annyi lett volna a készítők dolga, hogy átveszik, és új dizájnnal látják el a trilógia kezelőfelületét, a Bioware azonban egy őrült ötlettől vezérelve úgy határozott, hogy inkább teljesen újraalkotja az egészet, aminek a vége túlzás nélkül katasztrófa lett. Azt nem mondhatnánk, hogy nem lehet megszokni, de az első néhány óra során olyan kuszának tűnik az egész, hogy az sokakat lelomboz majd. Szerencsére az irányítás kapcsán már jobb a helyzet, még a Nomad árkádos megközelítésével sincsenek gondok – mintha Need for Speeddel játszanánk –, egyedül a fedezékrendszer okozhat néha kisebb fejtörést.

Játszhatóság: Bár a fő sztoriszál nem túl erős, a mellékes küldetések megmentik a játékot az elvérzéstől, sőt mi több, ezzel sokszor tíz órát kihozhatunk majd a történetből, ami mellé ott lesz még a kooperatív mód, amelyben lehetőségünk nyílik helytállni a hullámokban ránk rontó ellenfelekkel szemben. Bár a többjátékos részleg tekintetében lehetne sokkal erősebb az Andromeda – ez ebben a formában ugyanis majdnem felesleges –, de összességében azért elégedettek lehetünk a tartalommal.

Intelligencia, nehézség: A Mass Effect Andromeda nem egy kifejezetten nehéz játék, de néha alaposan ki tudja verni a biztosítékot, ha olyan ellenfelekkel hoz össze minket a sors, akikkel még vagy nem kellene, vagy csak szimplán a mesterséges intelligencia miatt úgy viselkednek, hogy az vállalhatatlan. Persze megnyugtatnánk mindenkit, ez talán az egyik legkisebb hibája a játéknak!

Hangok, zene: Sokkal nagyobb a gond a hangok és a zenék terén, amelyekre érezhetően nem jutott már idő, vagy nem olyan ember kezében volt a gyeplő, aki odacsapott volna az asztalra, ha kell. A főszereplő kivételével ugyanis aligha találkozunk olyan alakkal, aki megfelelő beleéléssel képes előadni magát, egyszóval a szinkronok finoman szólva is rosszak, de a zenék sem éppen a megszokott minőséget hozzák.

Összegzés: Összességében kijelenthető, hogy a Mass Effect Andromeda nem lett egy rossz játék, sőt egy nagyon korrekt iparosmunkának tekinthető, azonban a baj ott kezdődik, hogy ennél sokkal többet, szebbet és jobbat vártunk tőle. A végeredmény ugyanis még a harmadik rész szintjét sem képes megütni, a teljes trilógiát pedig bőven alulmúlja, tehát teljesen érthető a rajongók elégedetlenkedése, de főleg az utolsó frissítés óta a játék kicsit összeszedte magát, és bár az alapvető problémák mondhatni javíthatatlanok benne, de ezek többségét hellyel-közzel el lehet fogadni.

Amennyiben szeretted a trilógiát, és eddig csak a negatív visszhangok miatt nem próbálkoztál az Andromedával, itt az idő, hogy meggondold magadat, mert a Bioware messze nem alkotott minősíthetetlent, bőven átlagon felüli a végeredmény, csak éppen egy kicsivel gyengébb, mint az eddigiek. Ezt leszámítva azonban a mai szerepjátékokat vizsgálva még így is ott van a legjobbak között. Talán lesz legközelebb, és akkor talán a készítők is bizonyíthatják, hogy van azért még szufla ebben a sorozatban, ha nem kapkodnak vele.