Furcsa a pénztár nélküli szuper­marketben vásárolni

A koncepció izgalmas, de a bevásárlás meglehetősen furcsa élmény, az embernek nehéz megszoknia hogy csak úgy kisétálhat.

Az Amazon 2016 decemberében jelentette be Seattle városában az első olyan szupermarketjét, amelyben nincsenek pénztárak. Az Amazon Go nevű boltban szenzorok regisztrálják, hogy a vásárlók pontosan melyik termékeket veszik le a polcokról és hogy azokból hány darabot tesznek bele a szatyraikba, a végösszeget pedig az adott személyek Amazon-számlájáról vonják le. Az üzlethez külön alkalmazás is jár, annak letöltése nélkül nem is lehet bemenni. Pár hónappal nyitás után nyilvánvalóvá vált, hogy a pénztár nélküli közért nem elég kiforrott, így a társaság elhalasztotta az üzlethálózattá bővítést. Az egyik ok az volt, hogy a béta tesztelés szakaszában kiderült, hogy egyszerre 20-nál több vásárlót nem tud kiszolgálni, ennél több személy ugyanis megzavarta a vásárlói aktivitást figyelő rendszert.


A mostani tapasztalatok azt mutatják, hogy a kínálat rendkívül jó, minőségi, de erősen korlátozott. Az üzlet az Amerikai Egyesült Államokban a 7-Eleven boltokra hasonlít, de azoknál tisztább, Magyarországon leginkább a szendvicseket és egyéb azonnal fogyasztható élelmiszereket előtérbe helyező City Spar boltokra hasonlít. Az emberek szinte csak a legfontosabb dolgokat vásárolhatják meg: italokat, nassolnivalókat, ételeket és olyan élelmiszereket, amelyeket a hazaérkezés után azonnal hűteni kell. Elsősorban kisebb adagok érhetők el, tehát nem nagybevásárlásra való, főleg mert az árak magasabbak, mint például a Walgreens és a Target esetében. Viszont vannak olyan árucikkek, amelyek ennél a két áruházláncnál nem kaphatók.


A vásárlási folyamat rendkívül egyszerű, bár az ember közben meglehetősen furcsán érzi magát, hiszen hiába is várna segítséget eladóktól. A zacskók ingyenesek, de az Amazon azt szeretné, ha a vásárlók a saját szatyraikat vinnék magukkal. A vásárlás végén, a lezárt részbe lépve meg kell várni a számlát, ami jelenleg még akár 5 percbe is beletelik. A folyamat ettől függetlenül kényelmes és érdekes, de azoknak nem ajánlható, akik egyébként a már Magyarországon is egyre inkább terjedőben lévő önkiszolgáló pénztárakat sem szeretik. Az automatizációnak ez a magas szintje ugyan kárhoztatható, hogy kevesebb embert igényel, de manapság a nagyáruházakban egyébként is alig találni eladót, még akkor sem, ha az embernek kifejezett szüksége lenne rá, és hiába az akár tucatnyi pénztár, ha a felük sincs nyitva. Ezeknek az üzleteknek valószínűleg át kell majd gondolniuk a működésüket, ha ez elterjedt megoldás lesz.